Kis- és középvállalatok: irány Latin-Amerika!

Európa kilábalóban van a válságból, miközben a latin-amerikai piac fejlődése töretlennek látszik – soha jobb kombinációt az öreg kontinens kis- és középvállalatainak, hogy felfedezzék az óceán túlpartján lévő befektetési lehetőségeket. Úgy tűnik azonban, mind a lehetőségek felismerésével, mind azok kihasználásával adódnak problémák, ami az európai (és észak-amerikai) üzleti környezethez szokott cégek latin-amerikai piacra jutását és teljesítményét illet.

A „latino” piac

Latin-Amerika – értsük itt a Rio Grandétól a Tűzföldig, Mexikótól Argentínáig terjedő hatalmas területet – egy növekvő vásárlóerővel rendelkező, és nem mellesleg kihasználatlan piac. Csaknem 600 millió ember él itt, ami meghaladja a mi egységes piacunk, azaz az Európai Gazdasági Térség (EU + Svájc, Liechtenstein, Norvégia, Izland) és még inkább Észak-Amerika (az USA és Kanada) lélekszámát.

A kontinens internethasználóinak száma is egyre nagyobb, az elmúlt bő évtizedben ráadásul hihetetlenül látványos bővülést mutatott: míg 2000-ben mindössze a 18 millió leggazdagabb latin-amerikai szörfölt a hálón, az elmúlt években az internet-hozzáférés lehetősége a lakosság jelentős hányadára terjed ki, becslések szerint a szám napjainkra 270 millió fő közelében van. Ezzel Latin-Amerika 10 év leforgása alatt beérte Észak-Amerikát úgy, hogy a teljes lakosságszámhoz képest a tetőzésnek még a közelében sem vagyunk.

Mindez hatalmas lehetőségeket jelent a térségben működő vagy működni kívánó vállalatoknak, hiszen az internet napjainkban a vásárlóerő kifejeződésének legkiválóbb csatornája – a latino vásárlóerő pedig növekszik. Itt az ideje tehát – fogalmazza meg cikkében Juan Pablo Capello –, hogy a latin-amerikai vásárlók erőteljesebben fejezzék ki igényeiket, és nagyobb odafigyelést kapjanak azoktól a cégektől, akik nekik akarnak eladni valamit.

Business as usual? – Don’t!

Egyelőre azonban úgy tűnik, mi európaiak nem igazán tudjuk kihasználni a latin-amerikai piac bővülésének előnyeit. Lassan azonban ezt nem foghatjuk a válságra, hiszen egyre több mutató és elemzés szerint kifelé tartunk belőle. Az exportképes vállalatok, s ez különösen is igaz a kkv-kra, kifejezetten megnövelhetik túlélési esélyeiket. Próbálkozások ugyan történtek, de mindezidáig jelentős volt az észak-atlanti vállalatok leszereplése a „latino” piacon. Pedig a piac növekszik, ráadásul legtöbbször szívesen is fogadja a külföldi cégek termékeit és szolgáltatásait. Mi lehet tehát a probléma?

A témát közelről figyelő szakértők arra mutatnak rá, hogy az európai és észak-amerikai üzleti klímához, szabályozáshoz és etiketthez szokott vállalatok a helyi körülményekhez való alkalmazkodás hiánya miatt sülnek fel legtöbbször Latin-Amerikában. Iris Griffith a Guardianben megjelent írása Barzília példáján mutatja be, mik azok a tényezők, amelyek leginkább megnehezítik az „északiak” boldogulását a latin-amerikai piacon – a brazil példa ugyanis többé-kevésbé jellemzőnek mondható az egész térségre.

A bürokrácia körülményessége, a magas adók és a bonyolult adórendszer, valamint a hasonlóan komplikált munkaerő-piaci szabályozás tűnik a leginkább elbátortalanító okoknak. De hasonlóan fontosak a gyakran csak a „terepen” észlelt, általános kulturális különbségek, mint a munkaidőhöz való flexibilis hozzáállás, az üzleti kultúra erős beágyazottsága a társadalmi normák és szokások által kialakított környezetbe, vagy egyszerűen a nyelvi nehézségek – lehet ugyanis, hogy az angol az elsőszámú világnyelv, de erről a kisebb részpiacokon nem feltétlenül kell tudomást venniük a fogyasztóknak. Apropó részpiacok: úgy Latin-Amerikán, mint a térség egyes országain belül is jelentős különbségek vannak a fogyasztói preferenciákban, amit a piacra bevonuló „északi” kkv-k eddig nem vettek kellő mértékben figyelembe.

Emilio Llopis a spanyol cégek szempontjából fogalmazza meg ugyanezt a problémát (ti. hogy „odaát” más a közeg, amiben a vállalatok és a fogyasztók léteznek), és latin-amerikai szereplésük alapos előkészítéséhez ajánlja Bill Johnson, a Heinz elnök-vezérigazgatójának híres 4A-módszerét, amelyet a fejlődő országok piacainak meghódítására dolgozott ki (Affinity, Affordability, Applicability, Availability – igaz, kezdetben csak három A volt, lásd itt).

Azért nem olyan egyszerű

A Világbank nemrég megjelent értékelése szerint az üzleti környezet Chilében a legjobb a latin-amerikai országok közül, amihez bizonyára az ország demokratikus berendezkedése és intézményi stabilitása, a hitelekhez való hozzáférés lehetősége és az adózási rendszer vállalatbarát volta járult hozzá leginkább. Chile azonban így is csak a 34. a világon, a térség országai közül a Peru és Kolumbia követi a 42. és 43. helyről, míg Brazília például csak a 116., Argentína pedig a 126. a listán. A legkellemetlenebb üzleti környezet a 181. helyezett Venezuelában várja a befektetőket. Figyelembe véve, hogy a világon megközelítőleg 200 országról tudunk, ez azért nem annyira rózsás kép.

Elmondható tehát, hogy az európai és észak-amerikai vállalatoknak mindenképpen meg kell csinálniuk a házi feladatukat a fogyasztói igények jobban differenciált figyelembe vételét és a helyi körülményekhez való alkalmazkodást illetően, amennyiben eredményes és tartós szereplést terveznek a„latino”piacon, ugyanakkor kétségtelenül megkönnyítené a dolgukat, ha a Latin-Amerikai országok szintén foglalkoznának a saját házi feladatukkal, hiszen a külföldi vállalatok és befektetések becsalogatásáról még van mit tanulniuk.

Szabó Barnabás

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás