Gerardo, aki nálunk érzi otthon magát

Gerardo Arcos 32 éves, Veracruzban született és – saját szavaival élve – a gyönyörű és kaotikus Mexikóvárosban nőtt fel. Dédnagyszülei révén spanyol és francia gyökerekkel rendelkezik, ezért sem tartotta magát soha száz százalékig mexikóinak, de spanyolnak és franciának sem, úgy tűnik ennyi lehetőség közül egy negyedik, a magyar mellett döntött. Gerardo zenei tanulmányokat folytatott, illetve neurolingvisztikával is foglalkozott, de érdekli a szociológia és a pszichológia is. Gerardo öt és fél éve él Magyarországon. Lássuk, milyen Magyarország mexikói szemmel.

Miért Magyarország?

Teljesen beleszerelmesedtem ebbe az országba és Budapestbe. Először turistaként jártam itt. Az első alkalommal, amikor átmentem a Margit-hídon úgy éreztem, otthon vagyok. Mielőtt ideköltöztem volna két évig Erdélyben éltem székelyek között, népzenét tanultam tőlük. Azelőtt azért jöttem Európába, pontosabban Spanyolorszába, hogy flamenco gitározást tanuljak. Erdélyben ismertem meg először behatóbban a magyar kultúrát, tetszett és logikusnak tűnt, hogy idejöjjek tovább, a papírokat is könnyű volt beszerezni.

Ha jól tudom már zenekart is alapítottál itt, mesélj róla!

A bandát Rosslyn-nak hívják, a Rosslyn kápolnáról kapta a nevét, tudod amelyik a Da Vinci-kódban is szerepelt. Az alapötlet még az egyetemi éveimben született, ahol egy irodalmi kurzusra kellett rövid történeteket írnom. Mivel alapvetően zenésznek tartom magam, elkezdtem zenét rakni a szövegek mellé. Az egész történet a középkorban játszódik fantasy elemekkel dúsítva, de azt gondolom kiérződik a társadalomkritika is. Magyari Marcellel kezdtük az egészet, aki fantasztikus zenészcsaládból származik. Találkoztunk, elmeséltem az ötletet és tetszett neki, ő a csellistánk és a zeneszerzésben is részt vesz. További magyar tagok: Dorisz, Gyula és Márk. Tavaly találtuk meg az énekesünket, Varpu Hara-t, aki éppen Erasmuson volt itt Finnországból. Az utcán futottunk össze egy zenebolt előtt, ami éppen zárva volt, elkezdtünk beszélgetni és hoppá meglett az énekes. Neki is nagyon tetszett Magyarország, most már itt él a barátjával. Így vagyunk, mi hatan. Az első koncertünk egy zeneiskolában volt Budafokon, nagyon profi körülmények között. Idén nyáron pedig már eljutottunk Svédországba is egy fesztiválra, ami nagyon a profilunkba vág. További lehetőségeket keresünk Szerbiában, Lengyelországban, sajnos Magyarországon nem olyan népszerű ez a műfaj. A Rosslyn olyan számomra, mint egy házasság, vagy egy gyerek. Rengeteg figyelmet igényel, marketing, zene, szöveg, dizájn, jelmezek, látvány a próbák…Nagyon sok mindent kell figyelembe venni.

Ezek szerint nemcsak hobbiról van szó?

Nem, egyáltalán nem. Ez a szenvedélyem, a munkám, a szórákozásom, a játékom, a szerelmem.

Milyen lehetőségei vannak itt egy zenésznek? Nehéz érvényesülni?

Mindenhol nehéz.

Mexikóhoz képest?

Ó, Mexikóhoz képest maga a paradicsom. Nagyon nagy a kulturális különbség. Itt, Magyarországon nagyon más a felfogás, az oktatás szintje és a kultúra. Ha itthon megkérdezik, mit csinálok és azt mondom, hogy zenész vagyok akkor, lelkesen válaszolnak, hogy ó szuper, Mexikóban maximum egy aha jó… és fintor jár. Mexikóban az oktatás színvonala egyszerűen szomorú, a televízió színvonala szörnyű, mégis állandóan nézik és keveset olvasnak. Pedig vannak nagyon intelligens emberek csak rosszul “kormányozzák” őket. Egyébként itt anyagilag is értékelik a zenét, persze most itt is nehezebb. Voltam a Roger Waters koncerten – fantasztikus volt – nem is akármiről van szó, ő rocktörténet és mégsem volt teltház, tizenötezer forint egyszerűen túl sok most, ennyiből egy hétig eszik egy család. Ahogy említettem volt szerencsénk eljutni Svédországba a nyáron, az egy másik gazdaság, 200-300 euró ott semmi, de azt gondolom, hogy a magyarok nagyon értékelik a művészetet és szeretik is, Ismerek mérnököket, orvosokat akik éppúgy érdeklődnek a művészetek iránt, mint az irodalomszakosok, itt sokan olvasnak, rengetegféle hobbija van az embereknek.

Volt kedvenc koncerted Budapesten? Milyen magyar zenekarokat szeretsz?

Naná, nézzük: Szigeten Iron Maiden 2008-ban, Roger Waters, – tényleg zseniális volt – és persze Paco De Lucia a flamenco mestere, Marcus Miller…

Magyarország is azok közé a helyek közé tartozik, ahol mindent megtalálsz a népi ritmusoktól a kemény rockig. És olyan érdekes kísérletezőkre is bukkanhatsz, mint például a Tudósok. Palya Bea is nagyon izgalmas művész, a Besh o droM fúziós ritmusait is nagyon kedvelem. A magyar opera elképesztően magas szinvonalú. Mindig nagyon örülök, ha van lehetőségem elmenni az Operába. Ami pedig a magyar rockot illeti, anyukám azt tanította, hogy amiről nem tudsz semmi jót mondani, arról inkább ne mondj semmit.

Volt bármi, amit nagyon furcsának találtál, amikor először jártál itt?

A mosoly teljes hiánya mindenhol. A hivatalokon át a boltokig, sehol senki nem ereszt meg egy mosolyt se. A mai napig küzdök ezzel, egyszerűen nem tudom felfogni. Most komolyan, egy mosoly nem kerül semmibe, még az is lehet, hogy ők is jobban éreznék tőle magukat. A másik az életritmus. Mexikóban minden nagyon gyors, nagy a nyüzsgés, itt néha úgy érzem mintha mindent lassított felvételben néznék. Érthetetlenül sok idő telik el néha akció és reakció között.

Milyennek találod a magyar konyhát?

Imádom, közel áll a mexikóihoz, csipős megfelelő mennyiségű zsírral. Cigánypecsenye, gulyásleves, tárkonyos leves, mind imádom és ott vannak az egyszerű, de nagyszerű dolgok mint például a zsíroskenyér meg a fröccs, a legjobb fesztiválmenü. Ja, és a lángos.

Van kedvenc helyed Budapesten? Törzshelyed?

A 400, azt hiszem ott már része vagyok a berendezésnek, ismerem a pincéreket, ismerek mindenkit, rengeteg estét töltöttem ott. De szeretem a Szimplát is és egy ír kocsmát a Becketts-et.

Nagyon jól beszélsz magyarul. Nehéz volt megtanulni?

Hát, ha van magyar barátnőd, akkor nem olyan nehéz.

Mit gondolsz a magyar nőkről?

Mind csodálatosak. Nincs hercegnő komplexusotok, mint a mexikóiaknak. Két lábbal álltok a földön. Ha pozitív visszajelzéseket adsz, fantasztikus a reakció, a kedvességet, figyelmességet töbszörösen kapja vissza az ember. A magyar lányok nagyon hűségesek, komolyan veszik, hogy “jóban rosszban”, és akkor is veled maradnak, ha az egész világ ellened fordul. A magyar oktatási rendszernek köszönhetően sokkal műveltebbek a mexikói nőknél és így jóval izgalmasabbak is, hiszen az ész a legszexibb. Ráadásul nagyon sokoldalúak a magyar nők. Például: pszichológus végzettségű, otthon anyuka, amúgy festőnő, aki mellesleg óvodában dolgozik és imád táncolni. Csak a finnek, lengyelek és szerbek között találkoztam ilyen komplex női személyiségekkel. Nem melleseleg, itt nem túlsúlyos minden második hölgy…Persze nem minden habostorta. A magyar nőknek van egy olyan szuperképessége, hogy minden panaszt kifordítsanak. Elmondod, mi bánt, de a beszélgetés végén mindig te kérsz bocsánatot és te szégyelled magad. Hihetetlen, de újra és újra beleesem ebbe a csapdába.

Mit gondolsz, hogy áll az emancipáció? Mexikóhoz képest?

Mexikóban matriarchátus van. Itt nem.

Nehéz kérdés. Én úgy érzem, itt nem hallgatnak eléggé a nőkre. Hihetetlen intelligens nők élnek Magyarországon, több szerepük kellene, hogy legyen. Szerintem és egyáltalán nem ítélkezem, ez csak az én megfigyelésem, a férfiak még mindig nem tudják rábízni magukat a nőkre és hagyni, hogy néha ők vezessenek, valahogy nem tudják kezelni a szituációt. Azt hiszem, a magyar nők még generációkon át fognak harcolni, hogy kivívják a megfelelő helyet és megbecsülést maguknak a magyar társadalomban.

Igaz a mende-monda a magyar pesszimizmusról?

Teljesen. Egy magyar ismerősöm, aki rengeteget utazott, Mexikóban is élt, írta le jól a különbséget a mexikói és a magyar mentalitás között. Ha építész egy falat és feketére fested a mexikóiak azt mondják majd, hogy nem is olyan fekete, ott fehér, inkább szürke, nem is rossz. Jó lesz az valamire. Ha a magyaroknak egy gyönyörű, fehérre meszelt falat adsz, biztosan azt fogják, mondani, hogy ott egy fekete folt, vagy nem is fehér inkább szürke és egyébként is…

Mi az amin változtatnál ha lehetne, ami a mentalitást illeti?

A mosoly dolgon mindenképp, könyörgöm mosolyogjatok! Illetve néha egyszerűen mást se hall az ember, mint szenvedést, hogy nekünk mennyire rossz és nehéz. Senkinek se, egy nemzetnek se könnyű, Finnországnak se egyszerű a svédek és az oroszok között. Nincs veszve semmi, a jövő előttünk áll. Jó lenne egy kicsit több optimizmus, remény.

Mi az amit nagyon szeretsz a magyar kultúrában társadalomban?

A barátság, itt nagyon erős a barátság, ha van egy magyar barátod, akkor sosem leszel egyedül. Nekem már öt éve van szerencsére, és úgy tekintek rá mint a testvéremre, az egész családja elfogadott, sőt az anyukája mindig azt mondogatja, hogy ő az én magyar mamám.

Akkor ezek szerint sikerült beilleszkedni.

Néha olyan, mintha egy lennék közületek. Jövőre igényelhetem a magyar állampolgárságot, akkor végre mondhatom majd, hogy “mi magyarok”. Az elmúlt öt évben találtam meg önmagam, és ez itt történt. Itt Budapesten itthon vagyok.

Jövő héten Mexikóról beszélgetünk Gerardóval.

Zilahy Orsolya

Felkapott hírek

Friss hírek

Bonyolódik az osztrák kormányválság

Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) kész visszahívni valamennyi miniszterét az Osztrák Néppárttal (ÖVP) közösen alkotott kormánykoalícióból, ha a kancellár megválik Herbert Kickl szabadságpárti belügyminisztertől - jelentette be hétfői sajtótájékoztatóján Norbert Hofer, az FPÖ megválasztott új vezetője.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás