Jószomszédi iszony: latin-amerikai jogviták a Nemzetközi Bíróság előtt

A hágai székhelyű bíróság régi ismerősként köszönthet jó néhány latin-amerikai államot. Vannak közülük visszajárók, mint például Nicaragua, Chile, Costa Rica, és olyanok is, akik egyetlen egyszer sem indítottak pert szomszédjaik ellen. A térség történelmét, illetve a nemzetközi jog fejlődését szemlélve azonban ez a jelentős ügymennyiség egyáltalán nem meglepő. Jelen írás a még függőben lévő peres eljárások rövid ismertetésére fókuszál.

Egy kis történelem

A latin-amerikai államok a XIX. század első feléig nem voltak önálló, szuverén államok, Brazília kivételével a Spanyol Koronához tartoztak. A hagyományos értelemben vett függetlenedés az 1810 és 1823 közötti, katonai-politikai történéseket foglalja magában, tág értelemben viszont egészen 1898-ig, Kuba és Puerto Rico függetlenné válásáig beszélnek erről a szakértők és történészek. A koronától való elszakadást azonban sem lényeges társadalmi, sem pedig politikai változások nem követték, ami összefügg azzal, hogy azon területi vákuumok sorsa, amelyeket a függetlenedés hívószavaként emlegetett nemzetközi jogi elv, az úgynevezett uti possidetis iuris (az új államok határai megegyeznek a korábbi közigazgatási határokkal) nem rendezett, függőben maradt, táptalajt nyújtva a későbbi területi követeléseknek. A bizonyos területek feletti szuverenitás kétségbe vonhatósága pedig egyenes utat jelent a konfliktusok eszkalálódásához. Mivel a nemzetközi jog tiltja az erőszakot, és az azzal való fenyegetést is, ezért az érintett felek vagy diplomáciai eljárások útján, vagy pedig bírósághoz fordulva érvényesíthetik akaratukat. A kör tehát bezárult.

Peru és Chile tengeri határvitája

Peru 2008-ban döntött úgy, hogy az ENSZ legfőbb bírói fórumához, a Nemzetközi Bírósághoz fordul, miután Chilével nem sikerült megegyeznie a közös tengeri határt illetően. A konfliktus azonban nem öt évvel ezelőtt kezdődött. Peru, Bolívia és Chile folyamatos harcban álltak egymással a Csendes-óceáni partvidék birtoklásáért. A Csendes-óceáni háború (az ún.„salétrom-háború”: 1879-1883) azonban eldöntötte az erőviszonyokat, Chile megfosztotta Perut és Bolíviát a salétrommezőitől, Bolíviát ráadásul tengerpart nélküli országgá tette, ami jelentősen megnehezítette az ország külkereskedelmét, és amelynek egyik következménye, hogy Bolívia keresetet nyújtott be Chile ellen 2013 áprilisában a Csendes-óceáni kijárat ügyében.

Peru az 1980-as évektől kezdődően megpróbált tárgyalásokat kezdeményezni Chilével a vitatott területről, azonban folyamatos ellenállásba ütközött, még 2004-ben is zárt ajtókon kopogtattak. 

A 2008-ban benyújtott keresetben Peru azt kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg a két ország közötti tengeri határt a Concordia ponttól kezdődően, továbbá ismerje el Peru kizárólagos gazdasági övezetét, mely az alapvonaltól kezdve 200 tengeri mérföldig terjed. Chile azonban úgy véli, a szóban forgó terület már nem tartozik Peru szuverenitása alá, hanem a nyílt tenger része. Ennek azért van nagy jelentősége, mert ha a bíróság Peru javára ítéli meg az övezetet, az jelentős gazdasági előnyökkel járna az ország számára. A kizárólagos gazdasági övezetben a parti állam jogai között említhető a halászat, tenger alatti kábelek fektetése, de ugyanúgy a kutatás, illetve a tengerfenék természeti kincseinek kiaknázásának joga is. 

Chile szerint a vitatott területek hovatartozása nem kérdéses, ugyanis állítása szerint korábban már rendezték a felségjog kérdését. 1952-ben és 1954-ben a felek kétoldalú szerződést kötöttek, melyben rendezték a vitás területek szuverenitását, így Chile szerint az egyértelműen a területe részét képezi. Peru ezzel szemben azt állítja, hogy a határt nemzetközi jogilag sohasem rögzítették, a bilaterális megállapodás pedig kizárólag a halászatra vonatkozik, tengeri határvonalról szó sem esik a szerződésben.

Az ICJ és a környezetvédelem– Ecuador vs Kolumbia

A nemzetközi környezetvédelmi jog a nemzetközi jog egy viszonylag friss jogterülete, melynek egyik legnagyobb problémája, hogy a környezetvédelmi tárgyú ítélkezés még nem intézményesült. Jellemző az ajánlás és a politikai deklarációk, keretegyezmények túlsúlya, az államokra kötelező érvényű normák helyett. A keretegyezményekhez csatolt jegyzőkönyvek az államokra konkrét és jogilag is kikényszeríthető kötelezettségeket rónak, éppen ezért ezekhez a keretegyezményeknél jóval kevesebb állam csatlakozik. Az ICJ bár számos ügyben foglalkozott környezetvédelmi kérdésekkel, de önálló joggyakorlat környezeti kérdéseket tekintve még nem fejlődött ki a testület ítélkezésében.

Az elmúlt években a bíróság elé került ügyek, mint az Ecuador és Kolumbia-ügy, illetve az Ausztrália és Japán közötti bálnavadászat ügye, vagy pedig a Nicaragua vs. Costa Rica és az Argentína vs. Uruguay-ügyek azonban megindíthatják a környezetvédelmi tárgyú ítélkezés intézményesülését, hosszabb távon pedig a környezetvédelmi jog fejlődéséhez is hozzájárulhatnak.

Sándor Nóra

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás