Argentína első számú közellensége az infláció

A tavalyi évben a magánforrások szerint 25 százalékos volt az árszínvonal emelkedése Argentínában. A hivatalos statisztikák ugyan csak 10,8 százalékról tájékoztatnak, de a Nemzetközi Valutaalap (IMF) már többször bírálta a dél-amerikai országot az adatok manipulálása miatt. A tartósan magas infláció negatív hatásai már érzékelhetővé váltak Argentínában. Hogyan áll ehhez hozzá a kormányzat? Vajon eléggé koncentrál-e a kiváltó okokra?

A Kirchner-kormány által február elején meghozott „ikerintézkedést”, az árak befagyasztását és a reklámstopot az ellenzéki sajtó úgy ünnepelte, mint az első kormányzati lépést, amely végre beismeri az inflációs probléma súlyát, és kész foglalkozni vele. A kirchnerizmus (Néstor Kirchner, volt elnök és Cristina Fernandez de Kirchner jelenlegi elnök után elnevezett politikai felfogás) gazdaságpolitikájának eddigi elvei szerint az infláció szintjének magasan tartása elengedhetetlen a gazdasági aktivitás fenntartásához. Az expanzív fiskális és monetáris politika célja az volt, hogy a likviditás, a vásárlóerő növelése révén ösztönözze a fogyasztást, és a növekvő kereslet motorizálja a termelő szektorokat is.

Ez a keynesi gondolat az 1929-32. évi világválság idején még megállta a helyét, nem úgy ma Argentínában. Hiszen a dél-amerikai ország jelenleg teljes kapacitással termel, nincsenek olyan passzív szektorok, amelyeket a felduzzasztott kereslettel lehetne aktivizálni. 

Az állandó pénznyomással, az infláció szintjének magasan tartásával a kormány épp ellenkező hatást ér el. A befektetések, és így a gazdasági aktivitás növekedése lelassul. Ugyanis a változékony árak, a pénz csökkenő vásárlóereje csak bizonytalanabbá teszik a beruházások hasznát. Emiatt csökken a befektetések volumene. Továbbá mérséklődik a megtakarítások értéke is, ugyanis a bankbetétek kamata nem fedezi az infláció okozta veszteséget. 

Az árak emelkedése és ezzel együtt a pénz értékének romlása végső soron egy bénító adóként hat a gazdaság szereplőire. Mert bár Cristina Fernandez de Kirchner (CFK) az alacsony adózás pártján áll, de azzal, hogy a fizetések és a vállalati hasznok gyorsan vesztenek értékükből, olyan, mintha egy magas adót kellene fizetniük – leszámítva, hogy ez nem gyarapítja a központi költségvetést.

Tehát a kormány részéről logikus lépésnek tekinthető, hogy ennek a tehernek, az „infláció-adónak” a csökkentésére törekszik, hogy így aktiválja a gazdaságot. Ez pedig egyfelől a kereslet normál szintre csökkentésén keresztül valósítható meg. 

Argentína „hajlamos” a magas inflációra?

Érdemes megemlíteni, hogy az argentin gazdaság sajátossága az a fogyasztói magatartás, ami a megtakarításokkal szemben a fogyasztást preferálja. Ez annak tudható be, hogy az argentinok történelmi tapasztalataik miatt (többször hiperinfláció, bankbetétek befagyasztása) a pénzük elértéktelenedésétől félnek, és szívesebben vásárolnak ma, minthogy holnap elveszítsék a ma megtakarított pénz értékének egy részét. Ezért alakult ki az inkább „lehetőségorientált”, mint „szükségorientált” fogyasztás, vagyis többet vásárolnak, mint amennyire pillanatnyilag szükségük van. Csupán azért költik el a jövedelmüket, mert jó alkalom adódik, például egy akciós ajánlatot használnak ki. Ez természetesen ún. önbeteljesítő jóslatként hat, mert a megnövekedett fogyasztás, amelyet a kínálat szintje nem tud megfelelő ütemben követni az árak növekedéséhez vezet. Ezzel tehát az inflációs várakozások valóban bekövetkeznek.

Az inflációt kiváltó hatások között lehet említeni egy másik argentin sajátosságot. A kereskedők magas haszonra törekvő árazását. Az argentin termékek magas ára a vállalatok nyerészkedésének is köszönhető. Történt ugyanis, hogy a kormány szigorú importkorlátozó intézkedéseinek következtében – főleg az élelmiszeriparban – a külföldi versenytársak kiszorultak. Ezáltal néhány hazai nagyvállalat uralja a piacot – tulajdonképpen monopolhelyzetbe került –, így tetszőlegesen magas árat szabhat meg. Ezt pedig meg is teszi, hiszen azokat a termékeket, amelyeket külföldön már értékesített egy magasabb áron, azt a hazai piacon sem adja olcsóbban, ezzel maximalizálva a nyereségét.

Erre ad választ Cristina Fernandez de Kirchner elnök, amikor az árak befagyasztását és a reklámstopot azzal magyarázza, hogy meg kell büntetni azokat a vállalkozókat, akik folyamatosan emelik áraikat – mégpedig a vásárlók erejét használva. Tulajdonképpen “egy álnév alatt futó bojkottról” beszél.

A devizatartalékok csökkenése – bűnös: az infláció!

Az exportra termelő szektoroknak sem tesz jót, hogy az árak ilyen ütemben emelkednek, mivel így a költségeik többet emelkednek, mint az árfolyam, így veszítenek versenyképességükből a nemzetközi piacokon. A januárban közzé tett adatok egyébként a kereskedelmi mérlegtöbblet csökkenéséről tájékoztatnak 2012-ben az előző évihez képest. A dél-amerikai ország három százalékos exportcsökkenést regisztrált, de még mindig 13 milliárd dollárnyi külkereskedelmi többlete van, az importkorlátozó intézkedések nyomán az import hét százalékos csökkenésének köszönhetően.

Az exportnak pedig különösen fontos szerepe van az argentin gazdaságban, ugyanis egyedül ez maradt meg lehetséges külföldi devizaforrásként. Tavaly a turizmus, a másik külföldi devizaforrás is negatív szaldóval zárt. Ezért szintén lehet nagyban az inflációt okolni. Ugyanis a magas árak miatt az argentinok inkább külföldön költik el a pénzüket, és nem hazai célpontot választanak a nyaralásra. Ugyanez az oka, hogy a külföldi turisták is elkerülik az országot, mert az argentin vakáció jelentősen megdrágult. Akik pedig mégis ideérkeznek, és valutát váltanak, azt is inkább a fekete piaci árfolyamon teszik (dollar blue), ez pedig végül nem a központi bank devizatartalékait gyarapítja.

Nem számíthat az argentin gazdaság a tőkeimportra sem mint külföldi devizaforrásra. Ugyanis a kormány a tőkekivitelt, a nyereség repatriálását korlátozó intézkedései elriasztják a külföldről érkező működő tőkebefektetéseket. Ha pedig a haszon argentin pesóban marad, a magas infláció miatt veszít értékéből. Végső soron a külföldi tőke nem szívesen választja Argentínát célpontjául.

Utolsóként a külső hitelfelvétel, vagyis a külföldi devizában történő kötvénykibocsátás lehetősége sem áll fent Argentína számára. A 2001-es gazdasági válsága óta, amikor is ideiglenesen felfüggesztette adósságtörlesztését, elvesztette a hitelét a befektetői piacokon. Tehát ez a külföldi devizaforrás is bezárult számára.

A tartósan magas infláció tehát okolható a központi bank devizaforrásainak elapadásáért is. A januárban közzétett hivatalos statisztikák szerint 2012-ben 6,7 százalékkal csökkentek a Banco Central de la República Argentina (Argentin Köztársaság Központi Bankja) devizatartalékai 43.290 millió dollárra.

Hajdú Lilla

Felkapott hírek

Friss hírek

Tovább puhítják Trumpot a támaszpontok átnevezése ügyében

A konföderációs katonai vezetőkről elnevezett támaszpontok átnevezését szorgalmazta Mark Milley tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának vezetője csütörtökön egy kongresszusi bizottsági meghallgatáson. Milley leszögezte, hogy "nagyon komolyan" kell foglalkozni bizonyos jelképekkel: például a konföderációs zászlókkal, a szobrokkal és a katonai támaszpontok neveivel.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás