Elkeseredett harc a földért: “Azé, aki megműveli!”

A Mercosur országokban a földkérdés egy évtizedek óta húzódó, megoldatlan társadalmi probléma. Ugyan az 1970-es évek közepére valamennyi latin-amerikai ország végrehajtotta a maga földreformtervét, azonban a nincstelen paraszti tömegek számára érdemi változás sehol sem következett be. Legutóbb Brazíliában a földnélküliek vezetőjének meggyilkolásakor került ismét napirendre az agrárreform kérdése.

Az első földreformok Latin-Amerikában

Már az 1910-es mexikói forradalom egyik fő követelése is a földreform volt. A forradalmi mozgalmakkal párhuzamosan földreformra került sor Bolíviában 1953-ban, Kubában 1959-ben, Peruban 1970-ben, Nicaraguában 1979-ben, Guatemalában 1952-ben, és Chilében 1971-ben. Venezuelában, a tíz évig tartó katonai diktatúra megdöntése után 1960-ban fogadták el az agrártörvényt. 1961 óta szinte valamennyi latin-amerikai ország jóváhagyta a földreformot érintő törvényeit.

A földreformok hatásai

A mezőgazdasági kérdés Latin-Amerikában messze nem megoldott. A földreformok kezdeményezői abban bíztak, hogy a reformok révén egy igazságosabb vidéki társadalom valósulhat meg. Azonban néhány reformpárti vezető már az elején arra figyelmeztetett, hogy a hacienda rendszer felbomlása és a földosztás sem tudja megakadályozni a sokat szenvedett földnélküli vidéki családok további elszegényedését. A mezőgazdasági földterületek egyenlőtlen eloszlása továbbra is fennáll, és nem történt érdemi változás a mezőgazdasági termelés és a foglalkoztatás növelése terén sem.

Agrármozgalmak, CONAIE és MST

Számos agrármozgalom alakult Latin-Amerikában, amelyek mind a földreform megvalósítását tűzték ki zászlajukra. A legkorábbi ilyen csoportosulás, a zapatisták szerveződése volt, akik nevüket az 1910-ben kitört mexikói forradalom egyik vezéregyéniségéről, Emiliano Zapata tábornokról kapták. A zapatisták bázisát a szegény paraszti tömegek alkották, akik földművelésből éltek, és a leghatározottabban követelték a földreformot.

Miután az 1970-es végén Latin-Amerikában a vidéki elszegényedett paraszttömegek azzal szembesültek, hogy az állam által meghirdetett földreformok sem hoznak gyökeres változást az életükbe, így saját mozgalom alapításába fogtak. A nyolcvanas évek közepén két – a paraszti tömegek szemében nagy népszerűségnek örvendő – mozgalom alakult meg. Az egyik ilyen önszerveződő közösség a CONAIE (Ecuador Indián Népeinek Szövetsége), Ecuador legnagyobb indián szervezete volt, amelyet 1986-ban alapítottak, és politikája középpontjában a kisebbségi és mezőgazdasági követelések állnak. A CONAIE az ország lakosságának negyedét alkotó őslakos indiánok érdekében manapság is jelentős társadalmi változásokat szorgalmaz, taktikájának középpontjában a hatalmas méretű közvetlen akciók állnak: története során az indián szervezet többször blokád alá vette és megszállta a fővárost, Quitót. Ezzel a módszerrel 1994-ben sikeresen akadályozott meg egy neoliberális szellemiségű földreformot, ami privatizálta volna a közösségi tulajdonban lévő földeket és a vizet. 

A másik az 1985-ben Brazíliában megalapított – ma is több milliós támogatói bázissal rendelkező – földnélküliek mozgalma, az MST (Movimento dos Trabalhadores Sem Terra). Legutóbb egyik vezetőjük meggyilkolása váltott ki országszerte felháborodást. Cicero Geudes a földért folyó harc áldozata lett, illetve az MST véleménye szerint annak, hogy az országban “büntetlenséget élveznek a gyilkosok”, és lassan halad az agrárreform.

Brazíliában a termőföld nagy része tulajdonosok egy szűk csoportjának a kezében összpontosul, ami ellen aktívan tüntet a földnélküliek mozgalma. A mintegy másfél millió tagot számláló szervezet a földreform felgyorsítását szorgalmazza. Akciói gyakran irányulnak brazil, illetve multinacionális nagyvállalatok ellen.

Legutóbb a paraszti mozgalom vidéki – korábban terméketlenné nyilvánított – földbirtokokat foglalt el önkényesen, így gyakorolván nyomást a kormányra. Noha az Incra – a brazil kormány által működtetett, föld- és agrárreformért felelős ügynökség – 2002-ben Geudes-nak több telket is a részére bocsátott, Guedes azt követően is a földnélküliek aktív szabadságharcosa maradt.

Chaváz reformja

Venezuelában sem váltotta be a földreform a hozzá fűzött reményeket. Az Hugo Chávez venezuelai elnök által 2005-ben meghirdetett reform célja itt is a földterületek egyenlőtlen elosztásának a korrigálása volt. Ennek során a nagy földbirtokosok számtalan földjét államosították és szétosztották a parasztok között, ám az állam így is a földterületek alig 5 százalékát birtokolja, ami nem elegendő a mezőgazdasági termelés növelésére. A venezuelai kormány a megoldást a földek visszaszerzésének a felgyorsításában látja.

Paraguayi földfoglalók

Fernando Lugo, paraguayi elnök puccsal való tavalyi eltávolításában is a földkérdés játszott közre. Az elnököt azzal vádolták meg a törvényhozásban, hogy szimpatizált a 17 ember halálát okozó konfliktust kiváltó földfoglalókkal, s ezért közjogi felelősségre vonási (impeachment) eljárást indítottak ellene, amelynek eredményeként a szenátus 39 igen és 4 nem szavazattal elmozdította hivatalából.

A halálos kimenetelű rendőri beavatkozásra 2012. június 15-én került sor, amikor több, mint 200 rendőr akarta kizavarni Curuguatyban, a konzervatív Colorado Párt ex-szenátorának, Blas Riquelmének a tulajdonában lévő területekről az ott letelepedett 100 családot, akik maguknak földterületet követeltek. Az eset lövöldözésbe torkollt, és 17-en az életüket vesztették. Az ügy gyökerei ismét csak a paraguayi társadalmat megosztó egyik fő problémában, a hektármilliókat birtokló latifundisták és a föld nélküli parasztok, valamint ezen társadalmi csoportokat támogató politikai erők szembenállásában keresendőek.

A földfoglalást szervező Sátorosok Nemzeti Ligája (Liga Nacional de Carperos) az egyik legradikálisabb szervezet a földkövetelés tekintetében. A Colorado Párt ex-szenátoráról, Blas Riquelméről úgy tartják, hogy szoros kapcsolatban állt a több évtizedes diktatúrát bevezető Alfredo Stroessnerrel. Az Igazság és Igazságosság Bizottsága (Comisión de Verdad y Justicia) által nemrég publikált jelentés szerint Stroessner 7 millió hektár földet – az ország területének 19 százalékát – ajándékozott hozzá közel álló személyeknek.

Lugo a 2008-as elnökválasztási kampány idején a földek újraelosztását követelő parasztok mögé állt. A választások után a baloldal parlamenti többség nélkül kormányzott, a Liberális Párttal koalícióban, amellyel már a kezdetektől éles ideológiai különbségei voltak. Az elnök nem tudta véghezvinni a földek újra elosztását, és a szegényebb rétegek körében sem talált több támogatóra, mert kormányának nem voltak őket előnyben részesítő lépései.

Antiglobalista agrármozgalmak

Az ezredfordulón is számos új agrármozgalom bukkant fel Boliviától Indián át Dél-Afrikáig, hogy radikális változásokat követeljenek a tulajdonhoz és a földbirtokhoz való viszony tárgyában. A leghíresebbek Boliviában a Movimiento Sin Tierra de Bolivia (MST-B), Paraguayban a Movimiento Campesino Paraguayo (MCP) mozgalom, a Fülöp-szigeteken a KMP, valamint Dél-Afrikában (the Landless Peoples’ Movement ) az LPM.

Ezek a mozgalmak egy tanulmány szerint egyre inkább kapcsolódnak olyan esernyő szervezetekhez, mint például a Via Campesina, amelynek José Bové, francia mezőgazdasági kistermelő, alterglobalista aktivista a vezéregyénisége.

Ez az “új forradalmi paraszti mozgalom” befolyással bír az európai politika alakulására a mezőgazdasági termeléstől kezdve az emberi jogokig, nemzetközi hálózatai révén mindenütt jelen van, és nagyszabású tüntetéseket szervez a G8, vagy éppen a WTO megbeszélések helyszínén.

Az ilyen mozgalmak képviselői szerint a meglévő földhasználati rendszerek törvénytelenek, mert földbirtokot a történelem során sosem azok szereztek, akik a földeken végzett tisztességes munkájuk révén kiérdemelték volna.

A brazil földnélküliek mozgalmának szlogenje jól tükrözi hitvallásukat: „A föld azé, aki megműveli”.

Vinczeffy Levente

Felkapott hírek

Friss hírek

A font már nem fél a Brexittől

A brit font 2019 folyamán rendkívül volatilis volt, nyár végéig csökkenő trendben mozgott és a rendezetlen Brexit miatti félelmek nyomán a dollárral szemben szeptember elejére elérte az 1,20-as szintet. Azóta viszont drasztikusan csökkent a megállapodás nélküli kilépés esélye, így a font is menetelésbe kezdett.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás