_

Közép-Amerika választása folytonosság és változás között

A vasárnapi nap folyamán két közép-amerikai országban is választásokat tartanak. Guatemalában már félig lejátszott a meccs, hiszen ott az elnökválasztás második fordulója apropóján kell a választóknak az urnák elé járulniuk. Nicaraguában viszont a választási procedúra során most mérik össze először erejüket az elnöki székért küzdő jelöltek.

Megy vagy marad? Ez itt a kérdés

Mindkét országban nagynevű korábbi politikusok szerepelnek a legesélyesebb befutók között, így Otto Pérez Molina vagy Manuel Baldizón Guatemalában, míg Daniel Ortega Nicaraguában. Van azonban egy nagyon fontos különbség a két ország demokráciája között, mégpedig a folytonosság megléte vagy hiánya olyan értelemben, hogy a jelöltek átlagosan hány évet töltenek hivatali bársonyszékükben.

Nicaraguával kezdve a sort az ország nem a változásról nevezetes e téren. Kis történelmi visszapillantást téve láthatjuk, hogy például a Somoza-család 43 éven át irányította az országot 1936 és 1979 között (igaz, őket nem lehet éppenséggel demokratáknak címezni), a sandinisták 1990-ig 11 éven keresztül, az őket követő liberálisok 1990 és 2007 között folyamatosan, és most az úgynevezett „ortegaizmus” számára jött el a lehetőség, hogy akár 2017-ig az ország élén lehessen.

Guatemalában ugyan csak 1986 óta vannak érvényben a demokrácia a játékszabályai, ezek azonban olyannyira demokratikusra sikeredtek, hogy az országban a mai napig tilos egy elnöknek újraválasztatnia magát, így egy-egy elnöki periódus kötelező jelleggel csak négy évig tarthat. Így a nicaraguai folytonossággal szemben Guatemalában mindig új jelöltek közül válogathatnak a választók.

Nicaraguában a helyzet változatlan

A jelenlegi elnök, Daniel Ortega nem volt mindig szentéletű politikus, pályáját ugyanis a forradalmi gerillák vezéreként kezdte. Mára fontos szövetségese az éppen betegségével küszködve is a választási kampányra gőzerővel készülő venezuelai elnök, Hugo Chávez. A sandinista vezető otthon meglehetős kényelemben várja a választások első fordulójának végét, mivel a közvéleménykutatások szerint masszív, 18 százalékos előnyre tett szert a maga 48 százalékával az őt népszerűségében második helyen követő Fabio Gadeával szemben (30 százalék), aki a liberális PLI (Partido Liberal Independiente) színeiben indul.

Az „ortegaizmus” legfőbb kampányszlogenje a jelenlegi választások alatt végig az volt, hogy sulykolják a nicaraguaiakba azt, hogy egyedül ők képesek a gazdaságot hatékony kormányzás segítségével növekedési pályára állítani és ott tartani. Ebben a propagandában nagyon otthonosan mozog az elnök felesége, Rosario Murillo is. Ortegáék szerint „ha Isten is úgy akarja, a mostani december lesz a legjobb az elmúlt öt évben, amikor garantált a boldogság és jólét, illetve a béke valamint a bőség minden nicaraguai háztartásban valósággá válik”.

A hangzatos szlogeneken túl Ortega pártjának, az FSLN-nek (Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front – Frente Sandinista de Liberación Nacional) a stratégiája az ellenzék megosztására irányul, és igyekszik kihasználni az PLC (Alkotmányos Liberális Párt – Partido Liberal Constitucionalista) és az ALN (Nicaraguai Liberális Szövetség – Alianza Liberal Nicaragüense) közötti nézeteltéréseket.

Erre az „oszd meg és uralkodj” stratégia komoly sikerrel kecsegtet, hiszen a két ellenzéki párt az utóbbi időben inkább egymással csatározott, mintsem ütőképes alternatívát kínált volna a nicaraguaiaknak a jelenleg hatalmon lévő elnökkel szemben. Ez természetesen az ellenzéki jelöltek támogatottságában is megmutatkozik, hiszen Arnoldo Alemán 11 százalékkal csak a harmadik, míg mind Enrique Quinóńez (ALN), mind Roger Guevara (APRE – Alianza por la República – Szövetség a Köztársaságért párt) csupán a szavazók egy százalékának támogatásával büszkélkedhet.

Ha még mindez nem lenne épp elég, a nicaraguai ellenzék két további ok miatt is nehéz helyzetben van Ortegával szemben. Egyrészt a Legfelsőbb Választási Bizottság több ellenzéki jelölt indulását is elutasította (noha ha indultak volna és ők is beszálltak volna az acsarkodásba, azzal csak saját esélyüket rontották volna még jobban), illetve a Fabio Gadea elleni lejárató-kampány, amely során azt terjesztették róla, hogy „egy vén nyomorék, szenilis és fogatlan”, kihasználva életkorát – Gadea jelenleg 80 éves.

Gadea ennek ellenére elég ütős programmal állt elő a választásokra. Véget szeretne vetni a korrupciónak és az egyszemélyi túlhatalomnak. „Nem lesz itt több diktátor vagy caudillo, történelmünk elég véres épp az ilyen vezetők által. Én öt évig fogok kormányozni és távozom a hatalomból, amint annak eljön az ideje.” – mondta. Hogy győzzön és ezt a programot végre is hajthassa, Gadeát a választási küzdelemben az egykori sandinista, Edmundo Jarquín és az egykori liberális Eduardo Montealegre támogatják. Amint mondják, Gadea győzelme a kulcs a nicaraguai gazdaság további fejlődéséhez.

Ortega bástyái

Amíg az ellenzék Ortega helyett egymás ellen indítja a támadásait, addig az elnök szép csendben építgeti és szilárdítja saját hatalmát és az azt bebiztosító tényezőket. E tényezők közül három az, ami kiemelkedő fontosságú.

Az első az intézményi hatalom. A már említett Legfelsőbb Választási Bizottságban (CSJ – Corte Suprema de Justicia) az elnök emberei ülnek, akik valaha kormánytagok voltak, így Ortega bizalmasai. Hogy általuk mennyire megnőtt az elnök mozgástere, azt mi sem mutatja jobban, hogy a testület hatályon kívül helyezte a nicaraguai alkotmány 147. cikkét, amely azelőtt Ortega újraválasztását tiltotta volna. Az ellenzék természetesen élesen ellenezte a lépést, mint a demokrácia szétverését, ennek ellenére részt vesznek a választáson.

A második pillér nem más, mint Hugo Chávez pénze. A venezuelaiak Ortega hatalomra kerülése óta 1,6 milliárd dollárt folyósítottak az elnöknek és egy sandinista kötődésű magáncégnek. Arturo Cruz, az Központi Üzleti Adminisztrációs Intézet (INCAE) elemzője elmondta, hogy ez a rendszer egyfajta „megbízható populizmus”, aminek segítségével az elnök magasan tarthatja a szociális juttatásokat. Így Ortega könnyebben be tudja szerezni az ország számára szükséges javakat, és könnyít az egyes IMF-programok végrehajtásában is.

A venezuelai kapcsolat erőssége akkor lett nyilvánvaló, amikor Rafael Ramírez, venezuelai energetikai miniszter világosan kijelentette, hogy befagyasztják a Nicaraguának nyújtott pénzügyi támogatást, amennyiben a választásokon nem Ortega győzne. Részükről ez teljesen érthető is, hiszen a baloldali Ortegán kívül a jelenlegi felhozatalban nem igen van más jelölt, akit a szintén eléggé baloldali beállítottságú Chávez-rezsim támogatna.

Fabio Gadea az El País spanyol lapnak ezzel kapcsolatban elmondta, hogy „Chávez és Ortega két róka, ugyanazon a szemétdombon. A sandinisták 1979-ben eljátszották a szuverenitást, így a szatellit-állam szatellit-állama lettünk. Ne csodálkozz, ha újra megteszik.”

Az elnök hatalmának harmadik bástyája pedig közvetett módon maga a katolikus egyház, hiszen Ortega támogatja például a különböző abortusz-ellenes kampányokat. A mélyen vallásos társadalom mellett pedig érthető, hogy miért olyan népszerű az elnök, főleg, ha az egyház is támogatja.

Guatemala: választás és változás

Ha Nicaraguában többé-kevésbé csendesen, de a szokott mederben folynak tovább a dolgok, addig Guatemalában markáns változások várhatóak. A közvélemény-kutatások ugyanis azt mutatják, hogy Otto Pérez Molina immár csak 11 százalékkal vezet az első forduló idején még meglévő 17 százalékkal szemben.

A népszerűségvesztésnek az eldurvuló kampány az oka. Baldizón ugyanis azzal kampányol, hogy Molina korrupt, növeli a militarizmus veszélyét, ami szerinte azt jelentené, hogy az ország újra „visszaesik a katonai diktatúra 30 évébe”. Ezzel szemben ő maga a „fiatalságot képviseli, az előretekintést és nem a múltba való visszatekintést”.

Kölcsönkenyér visszajár alapon Molina is sározza rendesen Baldizónt, mert szerinte lepaktált Álvaro Colom elnökkel és feleségével, Sandra Torressel, korrupt, erőszakos és még sorolhatnánk.

Otto Pérez Molina ellen a militarizmus vádja a legérdekesebb, amit az elnökjelölt azon elképzelése szült, amely szerint civil hírszerző csoportokat állítana fel az országban elszaporodott bűnesetek és bizonytalanság felszámolására. A cél az, hogy a minden átlagos napon is előforduló 16 bűnesetek számát csökkentsék, és ezzel egyidejűleg megfelezzék a gyilkosságok számát is.

Ezzel szemben Baldizón erőssége a karizmája, amit Raquel Blandon is megerősít. „Van egy nagyon újszerű elképzelése, ami párosul a fiatalsággal és a tapasztalattal… 40 ezer ötlete van és nagy munkabírása, fáradhatatlan… a fiatal elnökök mindig jó elnökök… úgy gondolom, ez a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy elnök legyen és a jelenlegi konjunktúrában a jövőbe kell tekintenünk, nem pedig újra a múlt felé”.

Tomik Ádám

Felkapott hírek

Friss hírek

Megállapodott Kína és az USA, szünetel a vámháború

Megállapodásra jutott az Egyesült Államok és Kína: a kereskedelmi vitájukat részben rendező egyezség keretében Peking vállalta, hogy az eddiginél több amerikai terméket és szolgáltatást vásárol, Washington pedig csökkenti a kínai árukra kivetett vámokat, illetve nem vezeti be december 15-én az újabb, évi 160 milliárd dollár értékű kínai termékeket sújtó 15 százalékos pótvámot.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás