Obama Latin-Amerikába készül

Márciusban latin-amerikai körútra indul Barack Obama amerikai elnök, melynek során három országot, Brazíliát, Chilét és Salvadort is útba ejt majd. De miért pont oda, és miért nem máshova? Hajtás után együttműködés, drogellenes harc s argentin könnyek.

A Kongresszus előtt elmondott beszédében Barack Obama bejelentette, hogy március végén hivatalos látogatást tesz Latin-Amerikába, melynek során Brazíliába, Chilébe és Salvadorba vezet majd útja. 

A bejelentést nagy örömmel fogadták az érintett országokban, némi csalódottsággal az USA Latin-Amerika-politikájában hagyományosan jelentős szerepet kapó, de most kimaradó országokban (mint Kolumbia vagy Peru), az ősi térségi rivális, a Lula-érában világpolitikai rangra szert tett Brazília mellett eltörpülő Argentína pedig keserves és átványos könnyeket ejt önnön jelentéktelensége felett.

2009-es beiktatása óta Obama mindössze harmadszor lép latin-amerikai területre, s először utazik Dél-Amerikába: eddig két mexikói szomszédoláson és egy trinidadi látogatáson van túl, mindkettő regnálása első évére esik.

A kiválasztottak

A leendő úticélok kiválasztásakor Obama részben kiszámítható csapásvonalakat követett: a mintademokrácia Chilével és a rohamosan fejlődő Brazíliával már eddig is közismerten jó volt az ország kapcsolata: Lula volt például az első latin-amerikai elnök, akit Obama a Fehér Házban fogadott, s tervben volt a nemrég megválasztott brazil elnöknő, Dilma Rousseff ez év márciusi washingtoni látogatása is, ez azonban az amerikai elnök vizitje miatt valószínűleg a második félévre csúszik majd át.

Az amerikai-brazil kapcsolatok mostanság amúgy is igen élénkek, bár zökkenőmentesnek nem nevezhetők, elég, ha csak az iráni atomprogramra adott brazil válaszra, vagy a palesztin állam függetlenségének elismerésére gondolunk Lula utolsó heteiben. Ugyanakkor kettejük együttműködése számos területen igen jelentős: márciusban zöldenergiáról és Haiti újjáépítéséről is szó lesz.

Chile szintén büszkén visszhangozza Obama szavait, miszerint az ország „modell” lehet az ingatag latin-amerikai demokráciák számára, s „legközelebbi szövetségesei” egyikének nevezte az országot a térségben. Sebastián Pińera elmondta: „ kétségtelen elismerése annak, amit mi, chileiek demokráciánk megerősítéséért, gazdaságunk fejlesztéséért, és egy igazságosabb, egyenlőbb társadalomért tettünk.”

A márciusi találkozón oktatásról, tudományról, technikáról, innovációról egyaránt szó lesz majd. Pińera egyébiránt nemrég szemléletes gesztussal jelezte, igényt tart Dél-Amerika „jobboldali Lulájának” szerepére, miután február-márciusi izraeli-palesztin látogatásán deklaráltan a békítő mediátor szerepét igyekszik betölteni, ugyanúgy, ahogy Lula tette azt nemrégiben.

Első hallásra El Salvador tűnik a legnagyobb meglepetésnek, azonban figyelembe véve a Közép-Amerikából (vagy közép-amerikai közvetítéssel) az USA-ba áramló drog mennyiségét, a határaihoz közel helyezkedő államok instabilitását, és a régióból USA-ba vándorolt tömegek mértékét, a látogatás indokoltnak tűnik, főként, ha tudjuk, hogy Salvador a nyolcvanas évek óta viszonylag stabil, jó kapcsolatot ápol a kontinens vezető hatalmával.

Jelenleg mintegy kétmillió salvadori él az Egyesült Államokban, a jelenlegi elnök, Mauricio Funes elhatárolódik a Chávez-féle baloldali populizmustól (nem úgy, mint például a még mindig sandinista Nicaragua), s a jelek szerint tőle északra is el tudta magát adni hiteles és komoly politikusként. A márciusi találkozó három fő pontja a már említetteknek megfelelően a migrációs politika reformja, a térség instabilitása és a szegénység, a drogkereskedelem és az erőszak elleni harc.

Az elfeledettek

Az USA Latin-Amerika politikáját ismerők ugyanakkor joggal kérdezhetik, miért marad ki a körútból a már Bush és Clinton által is meglátogatott, több szempontból is kulcsfontosságú Guatemala, a szomszédos Mexikó, illetve a dél-amerikai régió két USA-barát bástyája, Kolumbia és Peru? Az amerikai adminisztráció két esetben (Guatemala, Peru) a közelgő választásokkal indokolta a kitérő elmaradását, a Mexikóval fenntartott kapcsolata pedig megfelelően rendszeres, sokrétű és sokszintű ahhoz, hogy ne kelljen egy villámlátogatásba zsúfolni a megbeszélteket – Hillary Clinton például nemrég járt Guanajuatóban.

A „legjobb barátként” aposztrofált Kolumbiával kapcsolatban ugyanakkor megjegyezték, hogy 2012-ben Obama mindenképp az országba látogat majd a cartagenai Összamerikai Csúcsértekezletre (Cumbre de las Américas) – de nyilvánvalóan az sem mellékes az ügyben, hogy az elnök Demokrata Pártja éles ellenzője a kolumbiai kongresszus által már rég jóváhagyott, amerikai részről ugyanakkor rendre visszapattanó, két ország közti szabadkereskedelmi egyezménynek (TLP), így az egyre ingatagabb helyzetben az elnök nem akar saját hátországában újabb frontot nyitni.

De mi a helyzet Argentínával? A főleg Brazíliához mérten kisebbségi komplexussal küzdő államban 2011-ben szintén választásokat rendeznek, ugyanakkor aligha ez az egyetlen oka annak, hogy Obama nem érkezik Buenos Airesbe; Washingtonban aligha feledkeztek meg arról, hogy a jelenlegi elnök, Cristina Kirchner nemrég elhunyt férje, Néstor Kirchner 2007-ben demonstratív módon meginvitálta Hugo Chávezt egy gyújtó hangú beszédre a River Plate stadionjába, miközben Bush elnök a szomszédban, Montevideóban volt, továbbá, hogy Kirchner asszony és holdudvara többször is kritizálta a Nagy Testvér (vagy arrafelé inkább Északi Kolosszus) Latin-Amerika-politikáját, mondván, „az USA-nak nem baráti országok, hanem aládolgozó, alárendelt országok kellenek”.

Utóbbi retorika erősödött meg a mostani döntés után is, Héctor Timerman külügyminiszter például zajos sértődöttségének adott hangot, mikor felidézte, a radikális Fernando de la Rúát bezzeg meleg fogadtatásban és kölcsönökben részesítették az USA-ban, s ennek ellenére gazdasági csődbe vitte az országot. Megnyilvánulása egyik mondata, miszerint „az USA-nak inkább érdekei vannak, mint barátai”, erősen hajaz a Kirchner által mondottakra, ugyanakkor csupán arra mutat rá, a politikában nincs barátság, a hűség múlandó, Argentína jelenlegi zavaros helyzete pedig nem vonzó a szuperhatalmak számára.

A cikk eredeti formájában ide kattintva elérhető!

Zelei Dávid

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás