Demokrácia Hongkongban: vége, mielőtt elkezdődhetne?

Több mint egy hete tízezrek tüntetnek Hongkong üzleti és kormányzati negyedében. A főleg diákokból álló tömeg valódi demokráciát és régóta ígért szabad választásokat szeretne. Peking egyre nagyobb kontrollja a régióban és a hongkongi tüntetések végkimenetele nemcsak a hongkongiakat aggasztja, bár úgy tűnik, az erőszakot egyelőre mindkét fél igyekszik elkerülni.

Nem hajlandó elhagyni Hongkong üzleti és kormánynegyedének utcáit az a több tízezer tüntető, aki múlt hét óta követel demokratikus választásokat Kína különleges igazgatású területe számára. Peking és a hongkongi vezetés döntése értelmében a 2017-re kitűzött választásokon csak egy 1200 fős bizottság által jóváhagyott két-három jelölt indulhatna. A demonstrálók szerint Peking ezzel csak nagyobb befolyást szeretne a városban és megsérti a terület demokratikus fejlődését.

A tüntetéssorozat hétfőn kezdődött azzal, hogy az Occupy Central mozgalom óráik bojkottálására szólította fel a diákságot, majd több ezren kezdtek ülősztrájkba a kormánynegyednél. Csütörtök este kétezer egyetemi hallgató vonult Lőng Can-jing (C.Y. Leung) kormányzó rezidenciája elé, majd péntek este százan törtek be a hongkongi kormányzóság előtti, hónapok óta lezárva tartott térre. A rendőrség paprikaspray-vel oszlatta el a tömeget, estére 70 embert tartott bezárva a téren, akiket másnap délután vettek őrizetbe.

A letartóztatottak között volt a 17 éves Joshua Wong is, aki 2011-ben, 15 évesen kezdett szervezkedni az állami ideológiát hirdető „nemzet- és erkölcstanoktatás” hongkongi állami iskolákban való bevezetése ellen. A diák 2012-ben 120 ezres tüntetést szervezett, aminek hatására Hongkong vezetői meghátráltak a kérdésben. Az azóta szabadon engedett Wong szerint ha a tervezett körülmények között kerülne sor a választásokra, csak egy Peking-barát politikusok által vezetett rendszer képzelhető el, és Hongkong hamar megkülönböztethetetlenné válna más kínai városoktól.

Peking csak nyerhet

A hét vége óta nem vetették be a rendőrséget, miközben a már több tízezer demonstráló száma egyre nő. Ugyanakkor pénteken első ízben fulladt erőszakba a demonstráció, bár nem a tüntetők, hanem ellenük fellépő ismeretlenek támadásai miatt. Az “ellentüntetők” Mong Kok bevásárlónegyedben szétverték a demonstrálók sátrait és letépkedték transzparenseiket. Egyes vádak szerint a provokáció mögött akár a hongkongi vagy a pekingi vezetés is állhat, de a diákok például a triádokat, a hírhedt hongkongi maffiát vádolták a támadásokkal, amely állítólag azért avatkozhatott be, mert a városrészt megbénító tüntetések rossz hatással vannak az üzletre. Más beszámolók szerint az ellentüntetők üzleteik és megélhetésük miatt aggódó boltosok voltak.

A hongkongi vezetés illegálisnak nevezte a megmozdulásokat, Lőng Can-jing szerint jobb lenne, ha a nagyrészt egyetemi hallgató és középiskolás diák tüntetők „értelmes párbeszédbe” kezdenének a vezetéssel, és “helyreállhatna a társadalmi rend”. A diákmozgalmak és az Occupy Central összefonódott demonstrálói lemondásra szólították fel a kormányzót, azonban szerinte egy új vezetés megválasztása a jelenlegi szisztéma szerint csak hátráltatná a város demokratikus fejlődését.

Az 1984-es, Nagy-Britannia és Kína közötti egyezmény értelmében 1997-ben azokkal a feltételekkel adták át Hongkongot a feltörekvő nagyhatalomnak, hogy az magas fokú autonómiát biztosít a városnak az „egy ország, két rendszer” elvének értelmében, a védelmi és külpolitika kivételével. A jövőtől való félelem ellenére Hongkong jogállami keretei sértetlenek maradtak az elmúlt 17 évben, a régióban gyakorlatilag egyedülálló módon tiszteletben tartják az emberi jogokat, a sajtó- és szólásszabadságot, a szabad gyülekezés jogát, a törvényhozás résztvevői színes politikai palettáról kerülnek ki.

De Hongkong mindennek ellenére nem demokrácia. A brit-kínai megállapodás szerint a Kínai Népköztársaságnak biztosítania kell a demokratikus fejlődés lehetőségét Hongkong számára, de a városban a gyarmati időkben éppúgy nem voltak szabad választások, ahogy az elmúlt 17 évben sem. A központi kormányzat és a hongkongi vezetés szerint az új választási rendszer ezt a hiányt kívánja orvosolni. Lőng Can-jing szerint ha megfutamodnának és visszavonnák a törvénytervezetet, 2017-ben ismét egy szűk körű bizottság választaná meg az új vezetést a nép bármiféle beleszólása nélkül, ez pedig visszalépés volna, és csak egy maximálisan Peking-barát kormányzatot hozhatna magával. A demonstrálók szerint azonban az új választási rendszerben a központi vezetés erős befolyása alatt lévő bizottság ugyanígy nem engedné, hogy ellenzéki politikusok is megmérettessék magukat.

A biztosítékot először júniusban az úgynevezett fehér könyv kiadása vágta ki, amely kimondja, hogy „a Hongkong által élvezett magas fokú autonómia a központi kormányzat engedélyének függvénye”. A tüntetők úgy érzik, Peking felrúgta a megállapodást, és hazudott a hongkongiaknak azzal, hogy az általános választójog régen várt bevezetését a jelölés manipulálásával teszi súlytalanná, mindemellett pedig nyíltan kimondja, hogy a város által élvezett szabadságjogok egyáltalán nem megkérdőjelezhetetlenek. Ez egy olyan változás az „egy ország, két rendszer” elvének értelmezésében, ami sok optimista bizalmát ingatta meg.

Ma Hongkong, holnap Tajvan?

Nemcsak a hongkongiak aggódnak a történtek miatt: a tajvaniaknak is van okuk azon gondolkodni, mennyire fűzik szorosra kapcsolatukat a nagy testvérrel. Márciusban több száz tüntető egyetemista majdnem egy hónapig tartotta elfoglalva a tajpeji parlament épületét a pekingi vezetéssel kötendő kereskedelmi egyezmény miatt. Szerintük a sziget szolgáltatószektorának megnyitása Peking előtt több hátránnyal járna, mint előnnyel. A vádjaik hasonlók voltak: nemcsak Tajvan gazdasága fog sérülni, de Peking gazdasági eszközökkel akarja kiterjeszteni befolyását a Kínai Köztársaságra (Tajvan hivatalos neve), ami a demokráciát ásná alá.

Ma Jing-csiu (Ma Ying-jeou) tajvani elnök védelmébe vette az egyezményt, azzal érvelve, hogy a szárazföldi Kína a sziget messze legnagyobb kereskedelmi partnere. „A regionális gazdasági integráció egy megállíthatatlan globális trend. Ha ezzel nem nézünk szembe és nem kapcsolódunk be a folyamatba, csak idő kérdése, mikor szorulunk ki a versenyből. A nemzet fejlődése érdekében igazán nincs választásunk” – mondta.

A többszázezres, időnként keményebb tüntetéssorozatnak és parlamentfoglalásnak végül egy paktum vetett véget áprilisban, amely szerint a parlament minden Kínával eddig kötött egyezményt megvizsgál, mielőtt szavazásra bocsátanák a törvénytervezetet. Egy ilyen kereskedelmi egyezmény más országgal nem jelentene problémát, de a kontinentális Kína problémásabb, vélik sokan.

Hszi bekeményít

Ma Jing-csiu 2008-as hatalomra kerülése óta látványosan javultak a gazdasági és diplomáciai kapcsolatok a kontinentális Kína és Tajvan között, azonban amikor Hszi Csinping (Xi Jinping) kínai elnök éppen a hongkongi tüntetés pénteki napján jelentette be, hogy „erős és megingathatatlan alapállást” kell fölvenni a “nemzeti újraegyesítés” kérdésében, mivel a függetlenség „célszerűtlen” út Tajvan számára, és „a szakadár magatartás tolerálhatatlan” – akkor még a Peking-barátnak tartott tajvani politikus is egy oldalon találta magát az ellene lázadó egyetemistákkal.

Hszi Csinping kínai elnök szerint az egyetlen út Tajvan számára a békés újraegyesítés az „egy ország, két rendszer” ismert szisztémája alatt. A tajvani kormány hivatalos álláspontja azonban a status quo-t fenntartása, amely “nem jelenthet egyesülést, se függetlenséget, se erőszak alkalmazását”. A Kuomintang-kormány hivatalos álláspontja szerint egy Kína van, amelyet a tengerszoros két oldalán különbözőképpen értelmeznek. Ma Jing-csiu szóvivője hangsúlyozta, az elnök már többször kijelentette, az „egy ország, két rendszer” doktrínája elfogadhatatlan Tajvan számára.

Bár a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma szerint az elvet eredetileg Tajvan mintájára dolgozták ki és annak hongkongi alkalmazása csak főpróba az 1949-ben elszakadt szigettel való egyesülésre, a hongkongi fejlemények egyre több embert győznek meg arról, hogy ez nem lehet jövő Tajvan számára, mert Peking soha sem fogja tolerálni a valódi demokráciát. Mára az a remény, hogy Hongkong jelene Kína jövője lehet, inkább baljóslattá kezd alakulni a demokratikus Tajvan számára.

Közvélemény-kutatások szerint a kínai befolyás növekedése csak a regionális identitás és Kína-ellenesség megerősödését eredményezi a kérdéses országokban. A kérdés most az, hogy hogyan fejeződnek be az egyelőre csak egyre feszültebbé váló hongkongi tüntetések. A kínai és hongkongi hatóságok, úgy tűnik, egyelőre kivárnak. A központi hatalom agresszív viselkedése csak még több ellenállást és tüntetést eredményezhet, ami egy generáció életét és világlátását határozza meg, és ezt katonai erővel nagyon nehéz lesz megváltoztatni.

Gál András

Felkapott hírek

Friss hírek

Nagy pénz, nagy foci – a világ leggazdagabb klubtulajdonosai

Az amerikai sportokkal ellentétben az európai sportkultúrában nincsen jelen a fizetési sapka fogalma, amely kiegyenlítené a csapatok költéseit, és kiegyensúlyozottabbá tenné a bajnokságokat. Így a jelenlegi piaci körülmények között egy futballcsapat sikerességének releváns tényezője, hogy mennyire gazdag a csapat tulajdonosa.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás