_

Válság felé sodródik a kínai gazdaság?

Évek óta szolgáltatja a gazdasági növekedés terén Kína a legnagyobb csodákat, amely képes volt még a globális válság kellős közepén is stabil fejlődést produkálni.  Az utóbbi hetekben azonban egyre erőteljesebbekké váltak azok a hangok, amik kétségbe vonják, hogy valóban minden olyan ragyogó-e a távol-keleti országban, mint amilyennek tűnik, avagy már gyülekeznek azok a sötét felhők, amelyek újabb vihart zúdíthatnak az éppen csak gyógyulgató világgazdaságra is.

Június vége felé néhány napig ismét Kína került a világsajtó középpontjába, ezúttal  azonban nem azért, mert újabb gazdasági csodát produkált volna és nem is mert konfliktusba keveredett volna más országokkal, hanem néhány napig hitelválságról cikkeztek a médiumok. A hirtelen elszabaduló kamatlábak ugyan gyorsan mérséklődtek, de egyre több jel mutat arra, hogy komoly pénzpiaci gondok vannak a távol-keleti országban, amelyet kiegészít a lassuló gazdasági növekedés és az erősödő bizonytalanság is.

Hitelválság kínai módra

Június 20-án ugyanis a bankközi hitelezésben váratlanul komoly pénzhiány állt be, és ennek valamint a bankok egymással szembeni bizalmának megingásának köszönhetően hirtelen megugrottak a kamatlábak. A sanghaji bankközi kamatláb, a SHIBOR-nak mind az egynapos, mind az egyhetes értéke felszökött 10%  fölé, ami pánikot keltett belföldön és külföldön egyaránt a kínai pénzügyi rendszer összeomlásával kapcsolatban. Ezt követően gyorsan visszaesett 6% alá az egynapos SHIBOR, de az aggodalmak kínai pénzrendszer sebezhetősége miatt nem csitultak. A helyzetet az sem javította, hogy a kínai központi bank (PBoC) nem kívánt beavatkozni és kisegíteni a bajbajutott bankokat, ezzel utasítva azokat nagyobb hitelezési fegyelemre.

Mivel a bankok többségét más bankok rövid lejáratú hitelei finanszírozzák, ezért a pénzhiány beállásával több bank is csőd közelébe került, az állami tulajdonú, közepes méretű China Everbright például hat milliárd jüan értékű rövidlejáratú tartozását nem tudta kiegyenlíteni az Industrial Bankkal szemben. Emellett befagytak a hitelek, ami miatt a gazdaság más területeinek bedőlése is látható közelségbe került. A júniusi pénzügyi pánik a rendszer likviditási gondjaira mutatott rá, a bizalmatlanságra a rendszerben meglévő hitelek minőségével kapcsolatban, másrészt arra a kínai szándékra, hogy enyhítsék a pénzpiacok túlfűtöttségét a rendelkezésre álló olcsó pénz csökkentésével.

A kínai szigorítás a hitelfelvételekkel kapcsolatban bár fékezheti a gazdasági fejlődést, ennek ellenére a kormány részéről újra megerősítették, hogy folytatni fogják a tőkepiacok szűkítését. Lépésekre az adósságállomány és a behajthatatlan hitelek növekedését figyelembe véve szükség is van, de probléma lehet, hogy azok elsősorban azokat a közepes méretű bankokat sújtják, amelyek szerepe elengedhetetlen magántulajdonban lévő kis- és középvállalatok finanszírozásában. Márpedig elméletileg az új kínai vezetés célul jelölte meg a magánszektor erősítését. Az állam vezérelte, hitelekkel finanszírozott óriási beruházások ugyanis hiába jelentették az egyik fő faktorát a kínai gazdaság elmúlt években megfigyelt hatalmas mértékű növekedésének, hosszútávon fenntarthatatlannak bizonyultak.

A probléma főleg azután éleződött ki, hogy a 2008-2009-es pénzügyi válság idején Kína nagymértékű monetáris ösztönzőkkel próbálta a gazdasági növekedést tovább pumpálni az export visszaesését ellensúlyozva. Ez ugyan csökkentette a válság hatását az országra, de jelentős aggodalmat keltett, miután túl sok olcsó pénz került be a pénzügyi rendszerébe. Éppen ezért  annyira nem volt váratlan, amikor a PBoC ideiglenesen elzárta az olcsó pénzcsapokat annak érdekében, hogy a bankokat arra kényszerítse, csökkentsék a hitelre utaltságukat. Azonban ennek a lépésnek volt köszönhető, hogy kitört a pánikhangulat a kínai pénzpiacokon és ideiglenes a bankok csak rekordmagas, 25% feletti kamatok mellett voltak hajlandóak egymást finanszírozni. Azon félelmek is valósnak tűntek egy-két napig, hogy teljesen befagyhatnak a kínai pénzpiacok és a kisebb hitelezők ennek révén tönkremennek. Az aggodalmak azonban hamar elmúltak, miután a bankközi kamatlábak újra csökkenni kezdtek a PBoC figyelmeztetése után, hogy a kereskedelmi bankoknak jobban kell kezelniük a tartalékaikat és tovább kell hitelezniük a kisebb bankokat.

Az olcsó pénzcsapokat azonban a PBoC ezután sem nyitotta meg, nem volt hajlandó lazítani a kötelező banki tartalékrátákon, hogy ezzel emelje a rendelkezésre álló pénzmennyiséget. Ugyanis követve a kormánystratégiát már nem kívánják a pénzkínálat bővítésével fedezni a növekedést. Emiatt ugyan a továbbiakban is viszonylag magas bankközi kamatlábakra lehet számítani, de a döntés könnyen megérthető, hiszen a kötelező tartalékráta az, ami védi a bankokat a behajthatatlan hitelek okozta veszteségektől. Azok pedig az utóbbi időben drámai emelkedést mutatnak.

Árnyékbankok Kínában

A kínai pénzügyi rendszer összeomlása ugyan egyelőre nem következett be, hamar túljutott a rendszer a rövidtávú hitelválságon, amelyet a PBoC bekeményítésén túl olyan külső körülmények okoztak, mint a betétek megcsapolása a vállalatok adóbefizetései és a Sárkányhajó Fesztivált megelőző fogyasztói készpénzfelvételek. Ennek ellenére az aggodalmak nem csitultak, hiszen továbbra is olyan kockázatok épültek be a pénzügyi rendszerbe, amelyek magával hozhatják akár a közelmúltbeli amerikai válság, akár a japán visszaesés lemásolását.

Ezekkel a veszélyekkel azonban a kínai kormány maga is tisztában van és úgy tűnik próbál is valamiféle megoldást találni rájuk. Mostani lépésével a kínai központi bank egyértelművé tette, hogy szeretné a rendszerből eltávolítani a rosszul teljesítő bankokat, különösen az árnyékbank-rendszert. Nagy problémát jelentenek ugyanis az úgy nevezetett vagyonkezelési termékek (WMP-k), amelyek magas hozamú összetett pénzügyi eszközöket jelentenek, de átláthatatlanok és sokszor banki engedéllyel nem bíró árnyékbankok bocsátják ki. Ugyanis amíg a pártvezetés, és a Kínai Központi Bank célja megakadályozni a gazdaság túllendülését és ezzel együtt a hitelpiacot is visszább szorítani, a kereslet a pénz iránt nem csökkent. Ezek az árnyékbankok pedig úgy hoztak létre pénzügyi termékeket, hogy különböző eszközöket csomagoltak össze: pénzpiaci betéteket, vállalati kötvényeket és informálisan értékpapírosított hiteleket, amelyek közül sok a mérlegből is kimarad. Ez lehetővé teszi, hogy a bankok tartsák az államilag előírt hitel-betét arányt, de mégis új kölcsönöket helyezzenek ki. A bankok idáig felhasználhatták az olcsó pénzforrásokat az óriási árnyékbankpiac finanszírozására, de ennek immáron véget kíván vetni a kínai központi bank.

Az elmúlt 5 év egyik legfontosabb fejleménye volt, hogy a kínai pénzügyi rendszer kiszabadult az állami irányítás alól, ezek az árnyékbankok nagyon elterjedtek, tavaly például becslések szerint már az összes kínai hitel 45%-a onnan származott. Ezen bankon kívüli megoldás népszerűségének oka, hogy sok magánvállalat nem juthat banki kölcsönhöz vagy a kormány politikája miatt, vagy azért mert az állami vállalatok előnyben részesülnek velük szemben. Azonban nagyon sok pénzeszköz, ami így forgalomba kerül a 2008 előtti Amerikában látott legrosszabbul strukturált befektetésekre és legkevésbé fedezett hitelekre emlékeztetnek: átláthatatlan eszközök, rosszul időzített adósságlejáratok és hiányos informálás. Emiatt elemzők az árnyékbankok felől várják a kínai pénzügyi válság kirobbanását.

Növekszik a kínai adósságállomány

A 2008 utáni befektetések nagy része ráadásul képtelen valódi növekedést  ösztönözni. Míg ugyanis 2005-2008. között egy jüan befektetés majdnem egy jüan GDP növekedést generált, tavaly már ehhez 4 jüant kellett befektetni. A hatékonyság ilyen jelentős zuhanása pedig jól mutatja, hogy ezek a projektek mennyire nem képesek bevételt termelni, miközben az adósságállomány rohamosan nő. Andrew Batson, a GK Dragonomics kutatója szerint például a vállalati adósság a GDP 108%-ról 122%-ra ugrott mindössze egy év alatt 2011 és 2012 között és nagyon sok vállalat nem képes annyi profitot kitermelni, amiből azokat rendezni tudná. Sokszor  ezért a bankok vállalati követeléseket is elfogadnak készpénzként, ezek így biztonságos pénzpiaci eszközként kikerülnek, mint befektetési termékek, amiket eladnak a háztartásoknak és főként vagyonkezelőknek. A sokszor nem kellően ellenőrzött vállalati követelések viszont, a pénzügyi rendszerbe jutva nem fizetés esetén komoly károkat okozhatnak nem csak a bankoknak, hanem a háztartásoknak, helyi kormányzatoknak, ipari vállalatoknak is. Azt ugyan csak becsülni lehet, valójában mennyi a behajthatatlan hitelek aránya, de nem merész azt állítani, hogy jóval meghaladja a hivatalosan bevallott 1%-ot.

A bankok emiatt egyre nagyobb mértékben kénytelenek egymást finanszírozni annak érdekében, hogy a rendszert fenntartsák. Michael Werner – a Bernstein Research vezető bankelemzője – szerint 2012 végére már a bankközi eszközök az összes pénzeszköz 25%-át tették ki a közepes méretű bankok esetében, míg 2009-ben csak 15%-át. Ez pedig azt jelenti, hogy ha a bankközi kölcsönök nem teljesítővé válnak, akkor a kisebb bankok fizetőképessége komolyan veszélybe kerül. Ezzel együtt is a rövidlejáratú finanszírozás mértéke Kínában még nem éri el a sok nyugati banknál megfigyelhető mértéket.

A kínai pénzügyi rendszer szabályozottságának hiányait, a kialakult hitelbuborékot már egy ideje aggódva figyelik a szakértők, ahogy az egyre túlfűtöttebb ingatlanpiacot és az önkormányzatok növekvő adósságait is, amelyek ráadásul sokszor nem ellenőrzött forrásokból származnak. Ezen problémák természetesen mind összefüggnek egymással. Ahogy ugyanis Kína óriási kirakatberuházásokkal próbálta fenntartani a növekedést, amik nem mozdították előre a valódi fejlődést, egyre nagyobb mértékű eladósodottságot okozott állami és vállalati oldalról is. Az óriási túlépítkezés ellenére nem csökkentek az ingatlan árak és ezért probléma nélkül lehet hitelt szerezni a felújításokra és további építkezésre még akkor is, ha a befektetőnél már tucatjával sorakoznak az eladatlan lakások. Továbbra is reménykednek ugyanis a beruházók abban, hogy a városokba áramló új munkaerő majd felszívja a kínálatot, emellett az ingatlanok jelentik jelenleg Kínában a fő befektetési és biztosítási módot a kínai tőzsde 2007-es zuhanása óta. Azonban, ha egyszer ez a buborék kipukkan, akkor azonnal kihatnának a pénzügyi rendszerre, sőt az egész kínai gazdaságra, hiszen nagyon sok közülük jelzálogként szolgál különböző vállalati és kormányadósságoknak.

Sokan hasonlítják a mai kínai helyzetet a 2008-as amerikai állapotokhoz és várják azt a szikrát, amelyet az Egyesült Államokban a Lehman Brothers csődje jelentett. Ami aggodalomra ad okot elsősorban az, hogy 2008 óta a hitelek növekedése hasonló ívet jár be, mint az Egyesült Államokban a 2008 előtti hat évben, vagy mint Japánban 1985 és 90. között, közvetlenül a két évtizede tartó stagnálást megelőzően. A Fitch elemzései szerint ugyanis a kínai összes adósságállomány a GDP 130%-ról 210%-ra ugrott 2007 óta, míg Japánban például a már említett hat évben csak 45 százalékpontot ugrott, 195%-ra. A kínai magánadósság ezen belül a GDP 168%-ra nőtt a tavalyi harmadik negyedévre, miközben négy évvel korábban még csak 118%-a volt, derült ki a Citigroup elemzéséből. Ez az ugrás pedig nagyobb, mint amit az amerikai vagy az eurózóna mutatott közvetlen a válság előtt. A hitelek felhasználása ráadásul rendkívül rossz, az utóbbi évek beruházásainak megtérülése alacsony. Ahogy Amerikában is megfigyelhető volt, az ingatlanárak emelkedése magabiztossá teszi a hitelt felvevőket, hogy a jelzálogként használt ingatlanjaik értéke nőni fog, a bizakodást pedig fűti a három évtizede óta tartó töretlen növekedés is.

Lapozzon tovább és arról is olvashat, hogy miért nincs már kínai a világ tíz legnagyobb vállalata között, illetve arról is, hogy mit jelentene a világgazdaságra nézve egy kínai válság.

Csökken a vállalati profit

Pedig nem szabadna elfelejteni, hogy a kínai növekedést nagyrészt az a jelenség ösztönözte, amelyet minden fejlődő államban meg lehet figyelni: vagyis az országon belül a munkaerő a falvakból a városokba áramlott, ahogy emelkedtek az ipari és infrastrukturális beruházások.  A befektetések aránya Kínában az utóbbi időben közel a GDP felét tette ki, ami háromszor akkora arány, mint ami az Egyesült Királyságban mérhető és még a Japánban közvetlenül a problémák kirobbanása előtt mért értéket is 50%-kal meghaladja .A hatalmas infrastrukturális beruházások jelentős része mögött azonban nem mindig állt gazdasági racionalitás, sokszor a politikusok saját vagyonosodását szolgálta a közérdek helyett.  A hatalmasra duzzasztott állami tulajdonban lévő ipari vállalatok kapacitása pedig jóval az optimális fölé nőtt az utóbbi időben, amely a termelői árak jelentős esését hozta magával az elmúlt 12 hónapban, csökkentve a vállalatok profitját.

A múlt héten kiadott kínai Bézs Könyv szerint – amelyet amerikai mintára készít a New York-i székhelyű China Beige Book International – a vállalatok profitja csökkent az előző negyedévben, részben a növekvő nyersanyagköltségeknek, részben az általuk felvett kölcsönök emelkedő kamatlábainak köszönhetően. Éppen ezért minden iparágban gyengülés volt megfigyelhető, de a legnagyobb mértékben a kiskereskedelmi és szolgáltató szektorban. A felmérés több mint 2000 vállalatot és bankot kérdezett meg országszerte május 13 – június 2. között és azt is mutatta, hogy bár nő a kihelyezett hitelek mennyisége, mégis csökken a kölcsönt felvevő vállalatok száma. A Bézs Könyv szerint 13 százalékponttal kevesebben számoltak be hiteligénylésről, míg a bankok 10 százalékpontos emelkedést mutattak fel a hitelkihelyezésben, ez a két adat pedig a kölcsönök koncentrálódását mutatja és egyben ez is jelzi a gazdasági növekedés mérséklődését, valamint a pénzhiányt. Ami jó hír volt  a kormány számára, hogy a lakossági fogyasztás nagyobb mértékben nőtt, mint a vállalatok és az állami beruházásai.

Csökken a GDP növekedése, esnek a tőzsdeárfolyamok és a PMI is

Nemcsak a kamatlábak megugrása az egyetlen aggodalmat keltő számadat, ami hivatalos formában is jelzi a növekvő gondokat. A tőzsdeárfolyamok ugyanis, amelyek hosszabb ideje gyengélkednek, a kamatlábak emelkedésével egy időben szintén zuhanni kezdtek és június 24-én a sanghaji tőzsde összetett indexe 5 éves mélypontra esett. Azóta ugyan mérsékelt javulás volt megfigyelhető a kínai központi bank azon ígéretének köszönhetően, hogy a piaci kamatlábakat vissza fogják szorítani ésszerű értékekre, mégis tartósan gyengélkedőnek mondhatóak a részvényárfolyamok. A sanghaji tőzsde összetett indexe például 18 %-kal csökkent február 6. óta, amely nem elhanyagolható visszaesést jelent.

A GDP hivatalos bővülése is lassulást mutat: már csak 7% körülire becsülik az éves várható növekedést, amely a megháromszorozódott hitelállománnyal együtt nem sok jót vetít előre a jövőre nézve. A kínai statisztikai hivatal tájékoztatása alapján a júniusi beszerzési menedzserindex, vagyis a PMI 50,1 pontra csökkent a május 50,8 pontról, de a HSBC szerint valójában egészen 48,2-ra esett ez az érték, ami már zsugorodást mutat. A PMI öt fő indikátorból tevődik össze, egyrészt az új megrendelésekből, a készletek állományából, a termelésből, a szállítói teljesítésekből, valamint a foglalkoztatási környezetből, és ha értéke 50 feletti, akkor jelenti a növekedést az előző hónaphoz képest. A HSBC felmérése szerint az új megrendelések indexe a PMI-n belül júniusban 2008. óta a legalacsonyabb volt, ezek csökkenése pedig az új munkahelyek megteremtését is nehezítheti. A PMI az exportmegrendelések esetében májusra 49,4 pontra, ami már csökkenést jelent.

Különösen aggasztó a szolgáltató ágazatokban érezhető a lassulás, amely negatívan hathat a kormány azon céljaira, hogy az ország gazdaságát fogyasztásvezérelté tegyék. A nem feldolgozóipari beszerzési menedzserindex ugyanis júniusban 53,9 pontra esett a májusi 54,3 pontról, ami a második legalacsonyabb érték volt 2011 márciusa óta. Az némi bizakodásra adott azért okot, hogy ezen belül az új megrendelések mérsékelt növekedést mutattak májushoz képest, amikor 55 hónapos negatív csúcsot 51,2 pontot mértek. Két különböző PMI felmérés a feldolgozóiparnak is több hónapos mélypontját mutatatta ki júniusra, miután mind a belső, mind a külföldi kereslet visszaesett.

Közben a Bloomberg előző héten kiadott jelentése szerint 2006 óta először egyetlen kínai vállalat sincs már a világ tíz legnagyobb piaci kapitalizációval – vagyis a vállalat összes befektetője által meghatározott számszerűsített értékkel- rendelkező cége között. Ennek oka, hogy a nagy kínai vállalatok részvénypiaci teljesítménye az utóbbi években jelentősen visszaesett és nem viselik jól a gazdasággal kapcsolatos aggodalmakat.  A bizonytalanság ugyanis elriasztja a befektetőket a kínai piacoktól, amelyet jól mutat a sanghaji tőzsde összetett indexének már említett idei zuhanása is.

A világgazdaság is bajba kerülhet

Látszólag azonban a kínai vezetés teljes nyugalommal figyeli az eseményeket. Hétvégén egy Sanghajban rendezett pénzügyi konferencián például a kínai központi bank kormányzója, valamint a banki szabályozó hatóság vezetője is azt hangsúlyozta ki, hogy van elég pénz a pénzügyi rendszerben, biztosítva van a normális likviditás, de számos eszközük is van, szükség esetén fellépni. Elsődleges célként a piacok stabilitását jelölték meg, de kihangsúlyozták azt, hogy ha kell, akkor a bajba jutó pénzintézeteket meg fogják segíteni. Szerintük az ország bankrendszerében a rendes kifizetési és elszámolási igények kétszerese rendelkezésre áll mint pluszforrás. Kihangsúlyozták, hogy céljuk a hitelek minőségének javulása, valamint a piaci erők nagyobb érvényesülése is a gazdaságban. A márciusban elnökké választott Hszi Csin-ping (Xi Jinping) úgy nyilatkozott, hogy már nem csak a növekedésre koncentrálnak, hanem mellette a jólét, az ökológiai fejlesztések és a szociális helyzet javítására is.

A kínai növekedés lassulása viszont az egész világ számára aggodalomra adhat okot: az ugyanis azon kivételes húzóerők egyike volt, amely még a válság idején is képes volt némileg ösztönözni a világgazdaságot. A Kínába exportáló országok vesztesége hatalmasra duzzadhat, egy válság így magával ránthatja a távol-keleti állam felvevőpiacaira jobban ráutaltakat is, újabb globális visszaesés felé taszítva a világot. A kínai gazdaság jelentősége a június végi pénzügyi pánik idején is jól látható volt: hiszen azokban a napokban mind a japán, a dél-koreai és az ausztrál tőzsde is visszaesést szenvedett el. A brazil export Kínába például 11,8 százalékkal esett idén január és május között, míg a dél-afrikai bányászati vállalatok, a brazil olajtermelők mind jelentős hanyatlást mutattak a kínai pénzügyi gondok közepette. Az összeomlás bekövetkezése esetén ráadásul a tőke menekülése is nehéz lenne a szigorú szabályozások miatt, ami bár a kínai helyzetet mérsékelné, de számos külföldi vállalatot a csődbe taszíthatna.

Persze egyelőre még kár lenne temetni a kínai gazdaságot, főleg mert bőven vannak eszközei Pekingnek a problémák kezelésére: így a központi bankja hozzányúlhat a hatalmas hitel- és valutatartalékaihoz, vagy a kormány dönthet az állami vállalatokban meglévő részesedéseinek egy részének az eladásáról is, végső esetben pedig további pénzt is nyomhat a gazdaságba. A figyelmeztető jelek azonban ott vannak, ahogy az intő példák is, rögtön egyként távol-keleti szomszédja, Japán személyében, aki a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején volt kénytelen hasonló lassulással szembe nézni. Ott is pénzpumpálással próbálkoztak, amely ingatlanpiaci buborékot okozott, valamint óriási beruházásokkal próbálták sikertelenül a növekedést ösztönözni. Kína azonban aligha akarja Japánt követni a stagnálásba is, főleg, mert a gazdasági problémák a Kínai Kommunista Párt egyik fő legitimációs oszlopát áshatják alá. Ez pedig még a különböző felkeléseknél – mint napjainkban Hszincsian (Xinjian) tartományban is zajló több halálos áldozattal is járó etnikai zavargások – is jobban növelheti az aggodalmakat. 

Fülöp Tímea

Felkapott hírek

Friss hírek

Megállapodott Kína és az USA, szünetel a vámháború

Megállapodásra jutott az Egyesült Államok és Kína: a kereskedelmi vitájukat részben rendező egyezség keretében Peking vállalta, hogy az eddiginél több amerikai terméket és szolgáltatást vásárol, Washington pedig csökkenti a kínai árukra kivetett vámokat, illetve nem vezeti be december 15-én az újabb, évi 160 milliárd dollár értékű kínai termékeket sújtó 15 százalékos pótvámot.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás