Mongólia nem adja az ásványkincseit


A rovat támogatója az XTB

Mongólia sokáig elkerülte az Ázsia-szakértők figyelmét, de ez mára változóban van miután – a korábbi többnyire nomád berendezkedésű, szovjet bábállam – 2011-től megjelent a világ gazdasági térképén, 18%-os éves GDP növekedési rátájával. Bányászati szakértők szerint az ország 1 trillió dollár értékű nyersanyag és ásványkincs felett ücsörög, ami mindenképpen pozitív jövőképet jelent. Ezzel együtt az országnak olyan kérdésekkel kell szembenézni, hogy hogyan lehetne az egész lakosság javára fordítani ezeket a jövedelmeket, mennyire engedjen az idegenektől való függésnek, illetve eressze ki az ásványkincseit az irányítása alól. A külföldiek térnyerésében – különösen, ha Kínáról van szó- ugyanis a mongol kormány komoly fenyegetést lát, viszont figyelnie kell arra, hogy ne jusson el az erőforrás-nacionalizmus azon szintjére, ahol már a piaci viszonyok túlzott korlátozása a fejlődés rovására válhat.

Az előző héten a mongóliai hivatalnokok igyekeztek elaltatni azokat a félelmeket, hogy a kormány és a bányászatban érdekelt Rio Tinto közti ellentét miatt csúszni fog a kitermelés megkezdése az Oju Tolgoj hatalmas réz- és arany bányáiban. A projekt azóta ideiglenes költségvetéssel működik, hogy a felek nem tudtak megállapodni az előző félévben az adókkal és az emelkedő költségekkel kapcsolatban.

A csatározás tétje egyrészt, hogy sikerül-e Mongóliának elérni a céljait, vagyis nem csak a nemzetközi bányászati beruházások célpontjává válnia, hanem biztosítani, hogy az ezekből származó profit jelentős része az országban maradjon, másrészt a Rio új vezetésének tudja-e diverzifikálnia a többnyire vasércből származó jövedelmeit. A Rio Tinto és az Oju Tolgojt birtokló Ivanhoe Mines, amit ma már Turquoise Hill Resources-nak neveznek még 2009-ben írt alá beruházási egyezményt Mongóliával, amely a legnagyobb ilyen megállapodás az ország történelmében. A szerződés 34%-os részesedést ad a projektben Mongóliának és lehetőséget a kormánynak, hogy ezt 50%-ra emelje 20 év működést követően. Az egyezmény emellett 5%-os részesedést garantált az államnak az eladások után és a vállalat tényleges társasági adóját 25%-ban állapították meg.

A Rio Tinto akkor vált az erőforrás-nacionalizmus áldozatává, amikor a kormány bejelentette, hogy eltörli a 2009-es döntését, amely átalakította az Oju Tolgoj bánya és az Entree Gold birtokában lévő Shivee Tolgoj és Javhlant feltárási engedélyt bányászativá és további megfontolásig felfüggeszti azt. Az Oju Tolgoj beruházás irányítója ugyanis a Rio Tinto, aki a legnagyobb tulajdonrésszel bír a bányát birtokló Turquoise Hill Resources-ban. A mongol kormány pedig – amely szeretné a részesedését növelni az Oju Tolgojból- a finanszírozásról szóló tárgyalások előtt ezzel a lépéssel kívánt nyomást gyakorolni a vállalatra.

A megegyezés azonban mindenki számára létfontosságú lenne: az Oju Tolgoji kitermelés adná a mongol gazdaság majdnem harmadát és a Rio Tinto-nak megvan a pénzügyi és technológiai eszköze is arra, hogy jövedelmező bányát építsen ki. A vállalat pedig nagyban rászorulna a jövedelmének diverzifikációjára, miután az alumíniumtermelésben jelentősen visszaesett a profitja az utóbbi időben. A kormány részéről azonban felerősödtek az aggodalmak a növekvő költségek miatt, amik késleltetni fogják, hogy az állam mikor részesedhet majd a profitból. Ennek ellenére, ha a termelés megkezdése eltolódik, azzal mindenki veszíteni fog, ezért a héten újra összeülnek a részvényesek a megállapodás reményében.

Erősödik az erőforrás-nacionalizmus Mongóliában

A közelmúltban az ásványkincsekre vonatkozó törvény újabb módosításának kérdése is előkerült, amely közvetlen folytatása lenne a tavalyi reformnak.  Júniusban moratóriumot rendeltek el az új feltárási engedélyekre 2012 végéig, amit a közelmúltban kiterjesztettek a az új törvény hatályba lépéséig. A jelenlegi helyzet azonban aggodalommal tölti el mind a helyi, mind a külföldi bányászatra szakosodott vállalatokat, hogy hogyan jutnak új engedélyekhez, mikor az új törvény elfogadásának dátumát még nem is tűzték még ki.

Az új törvény vázlatát még december elején mutatták be és azóta a legtöbbet tárgyalt dokumentum lett az országban.  A tervezet igyekszik a legjobb gyakorlatokat átvenni más bányászatban érdekelt országoktól. Többek között felismerhetők elemek az ausztrál, a kanadai, az orosz és a kazahsztáni törvényből is. A legfontosabb újítás a tulajdonjogra vonatkozik: komoly korlátozásokat vezetne be azzal, hogy kitermelési engedélyt csak azok külföldi beruházók kaphatnak, ahol a mongol állampolgárok részesedése eléri a 34%-ot.  Amennyiben pedig valamilyen ásványkincset fedeznek fel állami finanszírozású feltáráson, akkor ennek a részesedésnek el kell érnie az 51%-ot. Ugyanez vonatkozik azokra a projektekre, amik a különleges határmenti övezetekben valósulnak meg. Az új törvény egyben négyfajta engedélyt különböztetne meg: a kutatási, feltárási, bányászati és feldolgozási engedélyt, amelyekre eltérő szabályok vonatkoznának. Egyben a stratégiai ágazatokban a mongol kormány jogot szerez arra, hogy részesedést szerezzen az engedélyt birtokló vállalkozásban. Az új törvény egyben létrehozza a stratégiai ásványkincsek kategóriáját is, amely többek között tartalmazza az olajat, a földgázt, a radioaktív anyagokat és a vizet.

Külföldi befektetések kontra függetlenség

A szigorítások mutatják, hogy Mongólia jövője biztosítása érdekében Indonéziát és Argentínát követve igyekszik nagyobb kontrollt szerezni az erőforrásainak tulajdona felett. Azonban létfontosságú a kérdés, hogy mennyire sikerül bevonni az ásványkincsek kitermeléséért versenyző külföldi vállalatokat az infrastrukturális és bányászati beruházásokba. Ehhez a jelenleginél liberálisabb szabályozás és nagyobb jogbiztonság lenne szükséges. Ezzel szemben tavaly májusban 49 %-ban maximalizálták a külföldi tulajdont egyes stratégiai ágazatokban: így a bányaiparban, a telekommunikációs- és bankszektorban.

A befektetők viszont nem örülnek az ilyen korlátozásoknak, amik megakadályozzák a nagy jövedelmet biztosító felvásárlásokat, fúziókat. Ráadásul nagyban rontja az ország megítélését, ha a szabályokat menetközben változtatják meg, olykor többször is és ezzel kiszámíthatatlanná teszik a befektetők számára a jövőt és növelik a kockázatot. A szigorítás célja elsősorban a jobb alkupozíció kivívása a potenciális beruházókkal szemben, viszont mivel ez csökkenti a külföldi befektetők várható hozamait és közben fokozza a bizonytalanságot, jelentősen visszaeshet a beruházási kedv. A külföldi befektetések nélkül pedig a stratégiai szektorok nem lesznek képesek fejlődni a szükséges pénzforrások hiányában.

A legsarkalatosabb probléma a külföldi tőke kapcsán, amivel Mongóliának jelenleg szembe kell néznie az a Kínától való félelme, amit erősít Belső-Mongólia példája is, amit Kína könnyen magába olvasztott. Egyre növekszik azonban szomszédjára való utaltsága, hiszen például az export 90%-a a kelet-ázsiai országba áramlik, de az import harmada is onnan  érkezik. Mongólia szeretne lazítani ezen a függőségen, amely konfliktus a közelmúltban elsősorban a kínai határ közelében elterülő szénmező, a Tavan Tolgoj értékesítése kapcsán csúcsosodott ki. Egy évvel ezelőtt ugyanis hatalmas visszhangja lett, amikor a kanadai Ivanhoe Mines eladta a mongol szénbányászati részvényeinek nagy részét a kínai Aluminium Corporation of China-nak (Chalco). A kormány elzárkózott az üzlet elfogadásától, szerették volna, ha a Tavan Tolgoj mongol tulajdonban marad és nem kerül egy külföldi állami vállalat kezébe. Ennek hatására vezették be a szabályozást, ami parlamenti jóváhagyáshoz köti, hogy külföldi vállalat 49% feletti részesedést szerezhessen a stratégiai ágazatokban.

 A Tavan Tolgoj így az állami többségi tulajdonú Erdenes Tavan Tolgoj kezében maradt, ami 180 millió dollárral tartozik legnagyobb vásárlójának, vagyis a Chalco-nak. Ennek oka elsősorban az a döntés, hogy az Erdenes TT részvényeinek 10%-át elosztják a mongol állampolgárok és további 10%-át a mongol vállalatok között. A kormány arra is megadta a lehetőséget, hogy az állampolgárok eladják ezeket a részesedéseket az államnak 1 millió tugrikért, ami megközelítőleg 169 ezer forintot jelent. Ez a lépés azonban lényegesen megnehezítette az Erdenes TT-vel kapcsolatos üzleti döntéseket, aggodalommal tölti el a befektetőket a nem világos tulajdonosi viszonyok miatt, ráadásul a külföldi tőzsdékre bevezetést is gátolja. Ennek hiányában pedig más forrásból kell tőkét szerezniük, méghozzá befektetőkön keresztül, a szén eladásával, hitelekkel. Itt emelkedik ki a Chalco, amely bár kénytelen volt feladni a tervét a dél-góbi területek megvásárlásáról, de nagy mennyiségben fizetett előre a szénért. Ezzel együtt sincs meg az elegendő tőkéje az Erdenes TT-nek még a jelenlegi műveletek finanszírozásához sem, nem is beszélve a bővítésekről, főleg mert jelentős pénzeket csapolnak le róla a mongol Humán Fejlesztési Alap számára.

A hitelek mellett a kormány a kötvénykibocsátás eszközéhez is szívesen nyúlt a közelmúltban, miközben az ország eladósodottsága elkezdett aggasztó mértékeket ölteni. Az összes adósság már a GNI 77%-át teszi ki, míg az exportbevételeknek a 300%-át. Ez a már jelentős tényezővé vált külső adósságállomány pedig kulcsfontosságúvá teszi a kérdést, hogy képes lesz-e Mongólia fenntartani a külföldi befektetők érdeklődését és a hatalmas méretű gazdasági fejlődést, főleg ha a kínai kereslet csökkenni fog az ellenséges lépések miatt.

Erősödő szembenállás Kínával

Igaz Mongóliában tagadták, hogy Kína ellenesek lennének, de a Chalco körüli botrány hatására Pekingben azonnal diszkriminációt emlegettek.  Mongólia valóban szeretné megakadályozni déli szomszédját abban, hogy a beruházásait gazdasági és politikai dominanciára próbálja váltani, ugyanis nagyon nem szeretne újra egy szuverén által irányított kényszerpályára kerülni, miután nagy nehezen megszabadult a szovjet függéstől. Mindez azonban nagyon nehéz a külkereskedelmének Kínára utaltságát figyelembe véve, nagyrészt ugyanis a kínai szénigény volt az, ami Mongóliát a világ leggyorsabban fejlődő gazdaságává tette.

Próbálkozások viszont vannak arra, hogy ezt a gazdasági rászorultságot némileg kontroll alá vonják. A Chalco-nak például tavaly csak azzal a feltétellel engedték meg, hogy megvásárolja az összes szenet a Kelet-Tsankhi részén a Tavan Tolgojnak, ha beleegyezik annak 30%-nak továbbértékesítésébe japán és koreai vállalatoknak. Egy stratégiai döntés miatt bár a Chalco gyakorlatilag egymaga vásárolja fel a kitermelt szenet, azt kénytelenek voltak idáig teherautókkal, jelentős többletköltséggel leszállítani, miután a mongol kormány szándékosan halogatta a vasútvonal kiépítését. A parlament végül elfogadta vasúti közlekedés kiépítését Kína felé, de elrendelték a szovjet érából örökölt síntávolság megtartását, ami révén nem lesz majd összeköthető a kínai vasúttal, ami jelentős átrakodási költségeket jelent. 

Kérdés, hogy meddig tart ki a kínai türelem, mielőtt zuhanni kezdenek a kínai beruházások, megrendelések, ha a költségeik nőnek, míg a hasznuk csökken. A Kína felőli visszaesést Mongólia az orosz piac és az onnan való export felé nyitással igyekszik pótolni, ezért például szeretne tranzithálózatot kiépíteni a Vaninó kikötőjébe, ami viszont jelentősen költségesebb lenne, mint Kínába szállítani.

Cikkünk következő oldalon folytatódik a mongol Humán Fejlesztési Alap és azon problémák bemutatásával, amikkel a tavaly megválasztott kormánynak szembe kell néznie.

A Humán Fejlesztési Alap

2008-ban fogadta el a mongol parlament azt a nemzeti fejlesztési stratégiát, amely létrehozta a Humán Fejlesztési Alapot, amelynek célja a humán fejlettségi szint felemelése 2020-ra a fejlett országok szintjére. Ez az alap tette lehetővé először a történelem során, hogy minden mongol állampolgár részesüljön az ásványkincsek jelentette nemzeti vagyonból. A bevezetés előtt tanulmányozták az alaszkai, a norvég alapokat, valamint Chile rézjövedelmeinek felhasználási gyakorlatát, valamint Kanadát és Ausztráliát is modellnek tekintették. A cél mindenképpen a szegénység csökkentése volt az ásványkincsekből származó jövedelmekből, hogy így kerüljék el az úgy nevezett holland kórt.

2011-ben már az alapból származó kifizetések a kormány költségvetésének 40%-át tették ki. Tavaly az Alapot elsősorban az Oju Tolgoj rézbánya és a Chalco Erdenes TT-nek tett kifizetései fedezték. Emellett az Alapba folyt be pénz a Tavan Tolgoj beruházásokból, de az urán és ritkaföldfém kitermeléséből is. Mégis a Chalco pénze adta ki körülbelül a felét az 500-600 millió dolláros szociális jóléti költségeknek, amit a mongol politikusok a parlamenti választások előjátékaként megígértek kifizetni. A kínai partnerre való rászorultság juttatta a Chalco-t abba az alkupozícióba, ami lehetővé tette a korábban említett irreálisan alacsony, mongol állítások szerint a határköltséget sem fedező árakat.

Az Alap célja elsősorban az volt, hogy flexibilis reagálási lehetőséget nyújtson a nyersanyagárak ingadozása miatti jövedelem többletek, illetve kiesések kiegyensúlyozására. A tervek szerint az Alap biztosítaná a nyugdíjakat, az egészségügyi, lakhatási, oktatási körülményeket, valamint némi készpénzbeli kifizetést is a polgároknak. Az egy főre jutó kifizetéseket ugyan alacsony összegben állapították meg, mégis 2011-ben az állami költségvetés majdnem 40%-át fordították erre. Ezt a lépést egyébként mind az IMF, mind a Világbank erősen bírálta, szerintük ugyanis ez okozta a 14%-os inflációt. Ráadásul az emberek 87%-a is ellenezte a készpénzes kifizetést és inkább nem pénzbeli juttatást preferálna. Ebből is látszik, hogy bár az Alap célja a befektetésekre ösztönzés, a költségvetési hiány csökkentése és a megfelelő szociális jóléti rendszer kiépítése lenne, mégis a választások előszelében politikai játékszer lett belőle.

Komoly kihívások előtt áll az új kormány

Alig fél évvel azt követően, hogy a júniusban a parlamenti választásokat megnyerő Demokratikus Párt koalíciós kormányt alapított a Mongol Népi Forradalmi Párttal (MNFP) már a felbomlás szélére került az együttműködés, miután áprilisban letartóztatták, majd augusztusban 4 év börtönbüntetést kapott a korábbi elnök és az MNFP alapítója, Nambar Enhbajar. Az eset hamar politikai viták tárgyává vált azt követően, hogy a bíróság bűnösnek találta egy kolostornak adományozott televíziós készülék eltulajdonításában, valamint abban hogy köze volt egy kisebb hotel és egy helyi újságkiadó törvénytelen privatizációjához. Decemberben pedig az MNFP már a koalíció elhagyásával is fenyegetett, amire végül nem került sor. Miután Mongóliában teljesen mindennaposnak számít, hogy a politikusok alaposan megszedik magukat a hatalmuknak köszönhetően, az eset semmiképpen sem nevezhető kirívónak. Éppen ezért sokan egyetértenek Enhbajarral abban, hogy az egész per politikai indíttatású volt, így akarták őt távol tartani a további politikai szerepvállalástól. Az sem tett jót az eset megítélésének, hogy élő adásban mutatták, amint nagy erőkkel lecsapnak a politikus házára, akit mezítláb, zsákkal a fején vezettek el.

Az újonnan hatalomra került kormánynak a korrupción túl szembe kellett néznie azokkal az elvárásokkal, hogy az ország ásványkincs-készleteiből származó óriási bevételeket megfelelően fektesse be, illetve ossza el a 3,1 millió fős lakosságon belül, főleg mivel egyharmaduk továbbra is a szegénységi küszöb alatt él. Emellett a gyors gazdasági növekedés negatív hatásai is felütötték a fejüket, így az infláció, az emelkedő társadalmi különbségek, a városi és vidéki életkörülmények közti szakadék drasztikus szélesedése és így tovább. Az új munkahelyek megteremtése, valamint az ország átvezetése egy olyan gazdasági berendezkedésre, ami nem csak az ásványkincsek kitermelésére koncentrál, szintén elsődleges prioritással bír.

A jelenlegi mongol kormány egyébként előszeretettel mutogat a meglévő problémák miatt elődjére, így a felhalmozott adósság és főleg a Chalco – Tavan Tolgoj botrány kapcsán. Az utóbbi üggyel összefüggésben az egyik kormánytag például úgy nyilatkozott, hogy őt megdöbbenti az egyezmény a Chalcoval, amely szerinte csakis valaki önös érdekei alapján születhetett. A kirohanás oka, hogy 70 dollár/tonna árat rögzít a megállapodás, miközben a költségek 110 dollárra rúgnak, ráadásul még 53 dollár/tonna is lehet, ha a piaci árak lecsökkennek 70 dollár/tonnára. Az egyezmény emiatt jelentős veszteséget okoz Mongóliának.

A korábbi mongol miniszterelnök Szühbátarín Batbold 2011-ben a humán fejlesztést nevezte a kormányzati politika központi kérdésének és úgy fogalmazott, hogy hazájának rengeteg kihívással kell szembenézni, mint például a munkanélküliség, szegénység, egyenlőtlenségek, környezeti problémák, a vízforrások és az erdők pusztulása, vagy a dzudnak nevezett kemény téli aszály. Ő és a mongol politikusok többsége egyetért azzal, hogy az ország gazdasági fejlődése létfontosságú az emberek jóléte érdekében. A növekedés bizonyos költségei viszont – mint az élelmiszerbiztonság veszélybe kerülése a szennyezés miatt- mégis sebezhetővé teszik a többnyire még mindig nomád életvitelt folytató társadalmat, ami a fenntarthatóságot biztosító fejlesztések jelentőségét adja.

Általában egyetértés van azzal kapcsolatban is, hogy a kormánynak fel kellene használni a bányászatból származó jövedelmeket az alapvető szolgáltatási és lakhatási feltételek javítására, életszínvonalbeli különbségek csökkentésére. Végül fontos lenne az is, hogy a ciklikusan változó ásványkincs árak hatását ki tudják küszöbölni elsősorban a gazdaság diverzifikálása révén, főként az állattenyésztés és a turizmus erősítésével. Mongólia számára tehát már felvillant egy roppant pozitív jövőkép, hiszen az ország erős bevételi forrásokkal rendelkezik és úgy tűnik a szándék is megvan arra, hogy hosszú távú felhasználási módot találjanak rá. Ehhez azonban mindenképp hasznos lenne, ha a politikusok nem a rövidtávú szavazatmaximálás érdekében cselekednének.

Fülöp Tímea

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás