Kína nyugat felé tekintget

Kína Közép- és Nyugat-Ázsia felé terjesztené befolyását egy kidolgozás alatt álló külpolitikai stratégiája szerint. A kínai külpolitikai szakértő, Vang Csi-sze (Wang Jisi) által megalkotott elképzelés hasonlít Mao Ce-tung (Mao Zedong) híres katonai stratégiájához: „Ahol az ellenség előrenyomul, ott visszavonulunk. Ahol az ellenség visszavonul, ott előretörünk.” Vang elmélete szerint a Kína és az Egyesült Államok közötti konfliktus elkerülése érdekében Kínának kevésbé kellene ragaszkodnia kelet-ázsiai befolyásához, inkább Közép- és Dél-Ázsiában, valamint a Közel-Keleten kellene növelnie szerepét.

„Menetelés nyugatra”

Vang Csi-sze (Wang Jisi), egy jelentős kínai külpolitikai szakértő fogalmazta meg még októberben, a Global Times kínai napilapban közölt cikkében a „menetelés nyugatra” stratégiát, amely mára már továbblépett a tudományos eszmefuttatás szintjén és egy, a kivitelezhetőségének elemzése alatt álló lehetséges külpolitikai programként kezelik a kínai döntéshozók. Egy pekingi kutató állítása szerint a Kínai Társadalomtudományi Akadémia, Kína legkiemelkedőbb agytrösztje is vizsgálja a stratégia alkalmazásának lehetőségét – olvasható a Foreign Policy magazinban.

Vang elemzése szerint az USA számára eddig a Közel-Kelet szerepelt a külpolitikai prioritások élén, azonban ezt a pozíciót Délkelet-Ázsia kezdi átvenni. Washington egyre határozottabban törekszik a délkelet-ázsiai régióban való kulcsszerep betöltésére, melyet a régió országai pozitívan fogadnak és igyekeznek közeledni az USA-hoz, még annak árán is, hogy ezzel Kína rosszallását vívják ki. Az Obama-kormány Japánnal is a biztonsági együttműködési kapcsolat megerősítésére törekszik. Vang stratégiája szerint Pekingnek épp a másik irányba kellene terjeszteni befolyását: Közép-Ázsiára, Dél-Ázsiára és a Közel-Keletre.

„Az ázsiai bölcsesség szerint ha nem tudunk megoldani egy problémát, félre kell tennünk és más fontos dolgokkal kell foglalkoznunk” – nyilatkozta Vang a Japán és Kína között zajló kínai-tengeri szigetvitákkal kapcsolatban az Aszahi Simbun japán napilapnak adott interjújában.

A Vang által javasolt stratégia szerint a Kínától nyugatra levő régió kevésbé fenyeget az Egyesült Államokkal való összetűzéssel, mivel ott nincs sem az USA által dominált regionális szervezet, sem pedig gazdasági integrációs mechanizmus. Mi több, az Egyesült Államoknak csupán két szövetségese van a régióban: Izrael és Szaúd-Arábia – ezzel szemben az USA jó néhány gazdasági és védelmi szövetségessel rendelkezik Kelet-Ázsiában.

Vang szerint a „menetelés nyugatra” stratégia azért is befolyásolná pozitív irányban a két ország kapcsolatát, mert – Kelet-Ázsiával ellentétben – itt megegyeznek az érdekeik: Afganisztán és Irak stabilitása, a szíriai konfliktus befejezése, a régióban való terrorizmus és fegyverkezés megfékezése, valamint az olaj folyamatos áramlása. Azonban Vang azt is kihangsúlyozta, hogy ahogyan az USA elkötelezettsége Kelet-Ázsia iránt nem jelenti azt, hogy fel kívánja adni kelet-ázsiai jelenlétét, ugyanúgy Kína esetleges nyugat felé haladása sem jelentené, hogy teljesen lemondana kelet-ázsiai befolyásáról.

A nyugat felé tekintés első jelei és a jövő

Tavaly szeptemberben Csou Jung-kang (Zhou Yongkang), a Politbüró Állandó Bizottságának akkori tagja Kabulba utazott – az elmúlt 50 évben ez volt a legmagasabb szintű látogatás kínai részről Afganisztánba. Ottléte alatt egy meglepő ígéretet tett, amely szerint Kína támogatni fogja az „afgán rendőrség kiképzését, finanszírozását és felszerelését”. Vang elemzésében arra is kitért, hogy 2001 és 2011 között Kína kereskedelme Dél- és Nyugat-Ázsiával harmincszorosára, ugyanakkor a világ többi részével csak hétszeresére nőtt.

Még a jövő titka, hogy az új kormányfő, Hszi Csin-ping (Xi Jinping) milyen külpolitikai stratégiát követ majd, azonban elődje, Hu Csin-tao (Hu Jintao) a Sanghaji Együttműködési Szervezet (melynek tagja Kína, Oroszország és négy további közép-ázsiai volt szovjet tagkjöztársaság) megerősítésére fektetett nagyobb hangsúlyt – Dél- és Nyugat-Ázsiával kevésbé foglalkozott.

Vannak olyan kínai stratégiai gondolkodók is, akik nem értenek egyet Vang elméletével: szerintük ahhoz, hogy Kína globális nagyhatalomként aposztrofálhassa magát, a Csendes- és az Indiai-óceán felé kell kiterjesztenie befolyását.

„Stratégiai bizalmatlanság”

Vang – többek között a Foreign Policy magazinban közölt és a washingtoni Brookings agytröszt által kiadott – tanulmányaiban is kihangsúlyozza, hogy Peking Washingtonnal szembeni bizalmatlanságának fő oka az, hogy a kínaiak szemszögéből nézve az USA célja fenntartani globális fensőbbségét, ezért korlátozni akarja Kína fejlődését és befolyását. Az Egyesült Államok azonban úgy gondolja, hogy Kína erejének növekedése miatt egyre fontosabb, hogy biztosítsa ázsiai partnereit és szövetségeseit a támogatásuk iránt való elkötelezettségéről.

A Brookings Institution Kína-szakértője, Kenneth Lieberthal és Vang Csi-sze tavaly márciusban készített közös jelentésében azt vizsgálja meg a két ország szemszögéből, hogy honnét ered és miként lehetne kezelni Kína és az Egyesült Államok hosszú távú szándékaival kapcsolatos kölcsönös bizalmatlanságot, avagy „stratégiai bizalmatlanságot” – ahogy a téma szakértői nevezik. Hszi Csin-ping (Xi Jinping) kínai alelnök egy évvel ezelőtti washingtoni látogatása során szintén a bizalom hiányát nevezte meg a két ország viszonyának legnagyobb megoldandó kérdéseként. Annak ellenére, hogy a két ország legmagasabb szintű vezetői rendszeresen találkoznak és évente több mint hatvan kormányközi párbeszédet tartanak, még mindig nem alakult ki bizalom Peking és Washington között egymás hosszú távú céljaival kapcsolatban.

Washington szorosabb gazdasági és katonai szövetségek kíván létrehozni a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) tagállamaival. Egyfelől az USA-központú (és Kínát mellőző) Csendes-óceáni Partnerség (Trans-Pacific Partnership) megerősítésével, amelynek célja egy, a Csendes-óceán térségében elhelyezkedő országok közötti kereskedelmi egyezmény létrehozása – erről jelenleg kilenc állam tárgyal: Új Zéland, Ausztrália, Vietnam, Szingapúr, Malajzia, Chile, Brunei, Peru és az Egyesült Államok (Japán még nem csatlakozott). Másfelől pedig, az amerikai tengerészgyalogság számára Ausztráliában létrehozott kiképzőközpont által kívánja demonstrálni katonai támogatását a térség államai számára.

Konrád-Tevely Nikolett

Felkapott hírek

Friss hírek

2020-ra halasztódik Észak-Macedónia és Albánia EU-csatlakozásának kérdése

Noha az európai uniós csúcstalálkozón a legtöbb tagállam az unió bővítése mellett érvelt, nem volt egyetértés Észak-Macedónia és Albánia csatlakozási tárgyalásainak megnyitását illetően, ezért a kérdés 2020-ban ismét a tagországok vezetőinek asztalára kerül - közölte Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a kétnapos EU-csúcsot követően tartott sajtótájékoztatóján pénteken.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás