Éheznek a túlnépesedő indiaiak

Kétrészes cikksorozatban mutatjuk be, hogyan válik India néhány évtizeden belül a világ legnépesebb államává. Első cikkünkben körüljártuk, mit tesz Újdelhi a születésszám csökkentéséért, mostani írásunkban pedig a túlnépesedés gazdasági hatásai mellett egy speciális társadalmi problémát tárunk fel: a hiányzó lánygyermekek nyomába eredünk. 

A 2011-es népszámlálás riasztó adatai szerint az indiai férfiak száma elérte a 623 millió főt; a nők ehhez képest csak 586 millióan voltak, míg az ENSZ Népesedési Alapja számításai nyomán csak 2001 és 2007 között naponta 1600 lánygyermek „nem született meg”. Eközben alig 40 év alatt meghétszereződött a férfiak által elkövetett nemi erőszak aránya és jelenleg is a leggyorsabban terjedő bűncselekmény Indiában. Lehet összefüggés? És ami még fontosabb: létezhet megoldás a leszakadó társadalmi osztályokkal és gazdasági feszültségekkel küzdő országban?

A meg nem született lánygyermekek

A legutóbbi statisztikai adatok vészharangot fújtak: egyre kevesebb lány születik Indiában, habár a kormányzat már igen korán megpróbálta elejét venni a lánycsecsemők elvetetésének.  Az 1972-ben életbe lépett Indiai Orvosi Terhesség-megszakításról hozott Törvény megkísérelt jogi úton meggátolni a nemhez köthető abortuszokat. A jogszabály értelmében csak abban az esetben végezhet el orvos terhesség-megszakítást, amennyiben a terhesség veszélyezteti az anya életét; a gyermek súlyos fogyatékossággal születne vagy a terhesség nemi erőszak következménye. 1996-ban, egy törvényerejű rendelettel pedig minden olyan orvosi technológia tiltólistára került, mely előre megjósolhatja a születendő gyermek nemét. Ugyanakkor Subu Subramanian, a Harvard Egyetem közegészségügyi szakértője szerint ma a magzat nemének illegális úton történő meghatározásra gyakrabban kerül sor Indiában, mint a múltban bármikor.

A kínai egy gyermekes családmodellel szemben az indiai párok készek elfogadni első gyermeküknek a lányokat. (A kínai helyzetről korábbi cikkünkből tudhat meg részleteket.) Egy tanulmány szerint, míg 1990-ben 943 elsőszülött lánygyermek jutott 1000 megszületett fiúra, addig ez a szám 2005-re 966-ra nőtt. Biológusok és genetikusok szerint a lány- és fiúcsecsemők arányának ilyen mértékű eltérése még normális, mely mögött a lányok nagyobb életben maradási esélye rejlik. Az viszont már egyértelmű „beavatkozásra” utal, hogy ezen idő alatt a másodszülött gyermekekre vonatkoztatva 906-ról 836-ra csökkent a hat év alatti lányok száma 1000 fiúgyermekhez viszonyítva. A harmadik gyermekek tekintetében még elgondolkodtatóbbak az adatok: 2006-ban csupán 768 lánycsecsemő született harmadik gyerekként 1000 „harmadszülött” fiúhoz képest.

A lánycsecsemők abortálása ugyanakkor leginkább a felsőbb társadalmi rétegekben fordul elő, ahol a családok anyagi háttere lehetővé teszi az ultrahangos vizsgálatot, így hasonló tendencia mutatkozik India fejlettebb, urbanizált régióiban. Újdelhiben például 1000 fiúgyermekkel egy időben csupán 821 lánycsecsemő születik. A Kanadai Nemzetközi Fejlődéstani Kutatóintézet 2008-ben készült tanulmánya alapján is, az általuk vizsgált 5 indiai államból négyben (Pandzsáb, Harijána, Madhja Pradés és Himacsal Pradés) tapasztalták a lánygyermekek arányának további csökkenését. A fent említett államok közül habár Harijána rendelkezik a legrosszabb fiú—lánygyermek aránnyal (1000:861), Pandzsábban, a legmagasabb kaszton belül csupán 300 lánycsecsemő látja meg a napvilágot 1000 fiúgyermekhez képest.

De milyen okok vezérlik az indiai családokat, hogy csak fiaikat részesítsék előnyben a lányokkal szemben? Egyfelől a vidék Indiája csak a fiúgyermekeket ismeri el a föld örököseiként. Emellett komoly fejtörést okoz az elszegényedő közösségek számára a házasságkor a lányokkal adandó hozomány előteremtése is. Habár 1961-ben hivatalosan betiltották a kötelező hozomány intézményét, több civil szervezet elemzése is arra utal, hogy még napjainkban is él ez a tradíció. A lánygyermekeken éppen azért gyakran követnek el akár családon belüli nemi erőszakot, hogy lenyomják az „értéküket”. Azonban a városiasodott területeken is, ahol már valóban elengedik a hozományfizetés kötelezettségét és több lehetőség adódik a lányok oktatására, még mindig a férfi az elsődleges kenyérkereső. A nőre olykor csak, mint „védelemre szoruló lényként” tekintenek egy házastársi kapcsolatban – véli dr. Punit Bedi nőgyógyász, a lánygyermekek abortálása ellen kampányolók egyike.

Talán épp egy újabb technológiai vívmány segítheti hozzá a kormányt, hogy megvédhesse a még meg nem született gyermekeket szüleik ítéletétől? Giris Lad kutató kifejlesztette a Csendes megfigyelő programot, egy olyan elektronikai rendszert, mely képes lekövetni minden hivatalos ultrahangos vizsgálatot és online hozzáférhetőséget biztosít a kapott adatokhoz az illetékesek számára. Utóbbiak a Magnum Opus csoportot alkotó olyan indiai hivatalnokok, akik így végig követhetnek minden olyan gyanús esetet, ahol felmerülhet a nemhez köthető korai abortusz. Az egyelőre még csak Maharastra államban működő 7000 ultrahanghoz kötött speciális számítógépes rendszer komoly ütőkártyát adhat a kormányzat kezébe, ha sikeres lesz.

A nemi erőszak: India legnagyobb méreteket öltő bűncselekménye

A vidéki lányok kiszolgáltatott helyzetére a BBC egyik riportja derít fényt: az Uttar Pradés államban élő 16 éves Sarika számára életének talán legszörnyűbb pillanata érkezett el, amikor három helybéli fiúismerőse megállította és molesztálni kezdte. Miután a lány megpróbált elszaladni, a társaság egy tagja késsel megsebesítette a lány arcát és erőszakot követett el rajta. A rémült áldozatot és családját annyira megviselték a történtek, hogy Sarika felépülése után azonnal elhagyták a falut és egy másik közeli településen próbáltak új életet kezdeni. A fiatal lány ugyanakkor még ma sem nyugodhatott meg teljesen, hiszen három támadójából csak egyet ítélt el a bíróság, míg bűntársai szabadon hagyhatták el a tárgyalótermet.

Napjainkban egyre aggasztóbbak a találgatások: lehet-e összefüggés az indiai lánygyermekek csökkenő száma és a férfiak által nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények (molesztálás, megerőszakolás, gyilkosság, kínzás) erősen növekvő tendenciája között? Az bizonyos, hogy az Indiai Nemzeti Bűnügyi Statisztikai Hivatal felmérései alapján az 1971-es bázisévhez viszonyítva napjainkra meghétszereződött a nők elleni nemi erőszak. Ehhez képest az összes többi bűncselekménytípus az 1951-es évet alapul véve (ekkor készült először bűnügyi statisztika Indiában), átlagosan „csak” megháromszorozódott, mely megközelítőleg arányos az ez idő alatti népességnövekedés mértékével.

Ugyanakkor még sokkal aggasztóbb az tény, hogy a nők elleni nemi erőszak 75 százalékában az elkövető a lány ismerősei köréből kerül ki; és az esetek majdnem felében családtag, rokon vagy szomszéd is részt vesz az elkövetésében vagy legalábbis tudomása van róla. Vallomások alapján ráadásul mind a rendőrök, mind az indiai igazságszolgálás gyakran érzéketlenül kezeli az áldozatokat. A hosszú eljárás következtében a nemi erőszak áldozatául esett lánygyermekek és nők majd 73 százaléka meg sem jelenik a tárgyalásokon vagy visszavonja a feljelentést. Több szakértő szerint ez arra is utalhat, hogy a valóságban elkövetett bűnesetek aránya akár a többszöröse is lehet a bírósági eljárásoknak.

Nehéz ugyanakkor megállapítani, hogy milyen társadalmi tényezők vezethetnek a tényleges elkövetéshez. Andhra Pradés és Uttar Pradés a két leginkább érintett indiai állam, de míg az első az ország egyik legfejlettebb és egyik legmagasabb életszínvonallal rendelkező térsége, addig az utóbbi számára mindennapos nehézséget jelent a rurális területeken a szegénység leküzdése. A Statisztikai Hivatal adatai alapján azonban nem csak a vidéki falvakban fordul elő egyre gyakrabban, hogy az indiai férfiak erőszakos bűncselekményt követnek el nők ellen. Olykor éppen a gazdaságilag prosperáló, magasabb életszínvonallal rendelkező területeken élő nők válnak a legsebezhetőbbé. Az egymillió lakos feletti települések közül Újdelhi vezeti a listát évente több mint 4000 bűncselekménnyel. A második helyen éppen Hjderabad áll, Andhra Pradés fővárosa évi 1500-1700 esettel. 

Éhezéshez vezet a túlnépesedés

Mind a lánycsecsemők abortálása, mind a férfiak által elkövetett bűncselekmények növekvő száma egy sokkal komplexebb problémába ágyazódik bele, mely talán éppúgy negatívan hat e tendenciákra. Ez pedig nem más, mint az indiai túlnépesedés messzemenő gazdasági hatásai. Habár a 2011-es népszámlálás alapján „csak” 181 millióval nőtt az ország lakossága és alig 50 év alatt a természetes termékenységi arányszám hatról kevesebb, mint kettőre csökkent, mégis fel kell tenni a kérdést: meddig képes a föld, de leginkább a társadalom elviselni az immáron 1,2 milliárd főt meghaladó népesség ellátását?

A Statisztikai Hivatal szerint, míg 1993-ban alig több mint 2 százalék volt a munkanélküliségi ráta, addig ez az arány 2005-re 8,3 százalékra ugrott meg. Gazdasági szempontból különösen érintettek a mezőgazdasági szektorban dolgozók és a vidéken boldogulni próbálók. Ugyanakkor India jelenlegi lakosságának több mint fele tartozik ebbe a kategóriába. Emellett szintén beszűkülni látszanak a női munkalehetőségek is. India földrajzát szemügyre véve is igen aggasztó adatokat kapunk: a hat legalacsonyabb jövedelmű államban (Biharban, Cshattiszgarhban, Dzshárkhandban, Madhja Pradésban, Orisszában és Uttar Pradésben) él India lakosságának legalább egyharmada.

Emellett a korrupció és a feketegazdaság virágzása is hosszú távon az indiai társadalom ellen dolgozik, hiszen a népesség növekedéshez viszonyítva a kormányzatnak egyre több bevételi forrásra lenne szüksége, hogy elősegíthesse az alapfokú oktatást mindkét nem számára vagy a közegészségügyet (például minden közintézmény lány- és férfimosdóval való ellátását). Ráadásul az árnyékgazdaságban megtermelt vagyon, melynek nagy része svájci bankokban kamatozik, a Svájci Bankszövetség adatai szerint legalább 1,4 trillió dollárra rúg. Ez tizenháromszor nagyobb, mint India jelenlegi államadóssága.

A népességnövekedés gazdasági és társadalmi következményeinek egyik legfeltűnőbb jele továbbá a folyamatosan növekvő szegénységi ráta. Habár az ENSZ millenniumi céljai között az első pontok egyikeként szerepelt az indiai szegénységben élő lakosság csökkentése (és ez által a szegénységi ráta 22 százalékra való csökkentése 2015-re), egyelőre aligha mutatkoznak eredmények. A Világbank tanulmánya szerint az indiai népesség több mint 41 százaléka él mélyszegénységben, vagyis kevesebb, mint napi 1,25 dollárból.

A 20. század második felében még mindig végigsöpörtek éhínségek India egy-egy államán és napjaink egyik legégetőbb egészségügyi problémája az alultápláltság. Az 1943-as nagy bengáli éhínség és az 1966-os Bihar állami élelmiszerhiány küldte jelek hatására a kormányzat segélyekkel megpróbálta ugyan visszaszorítani a későbbi mezőgazdasági- és élelmiszerhiányokat (mint ahogy történt a ’70-es években maharastrai szárazság idején), a növekvő népesség miatt egyre komolyabb gondokba ütközik. A Világbank statisztikái szerint India az első öt olyan ország egyike, ahol a gyermekek a legnagyobb számban alultápláltak. Az ENSZ tanulmányai is ezt támasztják alá: a világszervezet szerint minden nap legalább 1000 gyermek hal meg a rossz táplálkozás okozta betegségek következtében.

Andriasik Szilvia

Felkapott hírek

Friss hírek

Rendben zajlik a választás Izraelben

Az áprilisinál magasabb részvétel mellett zajlik az izraeli parlamenti választás - jelentette a helyi média kedden. Délelőtt tízig a választásra jogosultak tizenöt százaléka adta le voksát, ami 2,2 százalékkal magasabb az április 9-én tartott legutóbbi választásoknál. Jelentéktelen incidensektől eltekintve a szavazás rendben zajlik.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás