_

Továbbra is heves viták forrása az ausztrál bevándorlási politika

Julia Gillard kormánya a jelenleg ellenzéki ex-miniszterelnök, John Howard megoldásához hasonló tervezet megvalósítására készül az ausztrál területekre korlátozott menekülttáborok túltelítettségének enyhítése érdekében – a térség több államával is tárgyalásokat folytattak a táborok kiszervezéséről. Ez a megoldás azonban mind politikailag, mind emberi jogi szempontból erősen vitatott.

Ausztráliában az elmúlt hónapok során ismét napirendre kerültek a bevándorlási- és menekültpolitika régóta vitatott kérdései. Miután tavasszal a sydney-i és a karácsony-szigeti tábort is szó szerint lángokba borították az elégedetlen menekültek, Julia Gillard miniszterelnök asszony további táborok megnyitása mellett döntött a fogva tartottak helyzetének javítása érdekében. Májusban a John Howard kormányzása (1996–2007) alatt már működő Manus-szigeti tábor újranyitásáról kezdett tárgyalásokat, ám a Pápua Új-Guinea-i vezetés elhúzódó döntéshozatala miatt várhatóan ez nem fog megvalósulni.

Az ellenzéki Tony Abbott már az első tárgyalásokat követően hangot adott egyet nem értésének. „Szerintem a kormány feladata megmagyarázni, hogy egy intézkedés, ami már akkor sértette az emberi jogokat, mikor John Howard bevezette, most miért szükséges a határaink védelméhez” – nyilatkozta a BBC-nek a politikus. Howard rendszerét az Ausztrál Emberi Jogi Bizottság is több ponton kifogásolta, mivel egyrészt a letartóztatás gyakran jóval tovább tartott a szükségesnél, másrészt az elhelyezés körülményei sem feleltek meg minden esetben a minimálisan elvárható szintnek.

A kormányfő másik terve azonban, mely szerint 800, ügye elbírálására váró menekültet küldenének Malajziába, ahonnan pedig Ausztrália fogadna be 4000 mianmari menekültet, napokon belül zöld utat kaphat. A tervezetet hónapok óta tárgyalják a parlamentben, a júniusi szavazáson mégis megbukott – a Zöldek szerint a koncepció nem humánus, a konzervatívok pedig John Howard megoldásához térnének vissza. A „maláj megoldást” már az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is kifogásolta, a további viták elkerülése érdekében pedig mindkét országnak érdeke, hogy a nemzetközi szervezet is rábólintson a szerződésre. Miután olyan fontos kérdésekben is egyezség született, mint a munkához való jog vagy a személyazonosító okmányok biztosítása a menekülteknek, a tervezetet várhatóan még júliusban aláírják.

A probléma a régi…

A bevándorlási- és menekültpolitikát övező viták egyáltalán nem új keletűek a kontinensen, Ausztrália ugyanis a világ legtöbb emigránst fogadó országai között van, lakosságának negyedét a bevándorlók, másik negyedét pedig a bevándorlók ott született leszármazottai teszik ki. Az ország lakosai számára természetes az ebből adódó mindennapos multikulturalizmus, a belpolitikában ennek ellenére a bevándorlási politika folyamatos ütközőpont a mindenkori kormány és ellenzék között. A viták forrását nem azok a legális bevándorlók jelentik, akik szervezett keretek között érkeznek főként Nagy-Britanniából, Új-Zélandról és Kínából, a hozzájuk hasonló képzett személyek betelepülését a kormány jelentősen támogatja.

A probléma gyökere az a törvény, mely szerint a hatóságok kötelesek mindenkit letartóztatni, aki érvényes vízum nélkül tartózkodik az ország területén – ez a jogszabály pedig főként az illegális embercsempész hajókon érkező menedékkérőket sújtja. Legtöbbjük Srí Lankáról, Irakból, Iránból, Afganisztánból érkezik, mivel hazájukban polgárháborús, illetve politikai okok miatt üldöztetésnek vannak kitéve. Az utat általában tömött halászhajókon vagy levegőtlen konténerekben töltik, sokszor heteken keresztül, igen korlátozott étel és ivóvíz hozzáférés mellett. Egy Srí Lanka-i menekült BBC-nek adott interjúja szerint az embercsempészek 15 ezer dollár (2,8 millió forint) körüli összegért vállalják az utaztatást.

A bevándorlók és a menekültek helyzete Ausztrália népességének növekedésével párhuzamosan vált egyre több konfliktus forrásává. Az ország lakossága az elmúlt ötven évben megduplázódott, az Ausztrál Statisztikai Hivatal adatai szerint ennek a növekedésnek 1998–1999 óta már nem a természetes szaporulat a fő oka, hanem a bevándorlók magas száma. Egyes szakértők, politikusok és civil szervezetek a túlnépesedés megelőzésének fontosságát hangoztatják, tartva annak gazdasági, társadalmi és környezeti hatásaitól, a másik oldal pedig a migráció szükségességével érvel az ausztrál népesség elöregedésének megakadályozása érdekében. Mind a konzervatív John Howard, mind az őt követő munkáspárti Rudd- és Gillard-kormányok támogatták a magas migrációs ráta fenntartását.

… a megoldás változik

A bevándorlás nettó értéke John Howard miniszterelnöksége idején volt a legmagasabb, évente átlagosan 160 ezer fővel. Konzervatív kormánya volt az első, mely kísérletet tett a menekülttáborok kiszervezésére a térség más államaiba, így egészen az ellenzék hatalomátvételéig a Pápua Új-Guinea-i Manus-szigeten és Nauruban tartottak fenn táborokat. A sokat kritizált, úgy nevezett “csendes-óceáni megoldást” Kevin Rudd szüntette meg 2008-ban, menedékjogot adva a táborok lakóinak. A menekültek száma azonban a rendelkezés hatására csak nőtt, mivel megszűnt a külföldi táborok visszatartó ereje, ezáltal pedig az összes Ausztráliába érkező illegális bevándorlót az ausztrál szárazföldön és a hozzá tartozó Karácsony-szigeten található táboroknak kellett befogadni.

A túltelített menekülttáborokban az egyre rosszabb körülmények között élő menedékkérők idén tavasszal először a karácsony-szigeti táborban szerveztek felkelést, majd a sydney-i tábor is lángokba borult – a lázadók kilenc épületet gyújtottak fel. Chris Bowen menekültügyi miniszter az eset után a szabályok szigorításáról döntött: a felkelésekben részt vevő menekültek számára csak ideiglenes vízum adható ki, melyet akkor vonhatnak vissza tőlük, mikor a hazájukba való visszatérés már nem veszélyezteti az életüket.

Multikulturalizmus

Az évtizedek óta fennálló tömeges bevándorlásra építő politikai és gazdasági rendszer egy igen heterogén, multikulturális társadalom kialakulásához vezetett. Ennek hatékony működését és az állam általi megfelelő kezelését illetően sincs egyetértés. Jeff Kennett, Victoria állam egykori miniszterelnöke úgy véli, hogy az ausztrál multikulturalizmus rendkívül jól működik, mivel a letelepedettek legnagyobb része tiszteletben tartja az ausztrál törvényeket és hagyományokat, illetve nem jött létre nemzetiségi alapú elkülönülés, ami részben a politikusok érdeme.

Mások szerint aktívabb multikulturális politika lenne szükséges a kormány részéről, mivel sok esetben még a bevándorlók gyermekei is kívülállónak érzik magukat a társadalomban. Ez általában olyan esetekben fordul elő, mikor egy nemzetiségi csoport túl szorosan él együtt és kevésbé, vagy egyáltalán nem hajlandó közeledni más közösségek felé, sőt, sokszor még az angol nyelvet sem használják, így a társadalom többi tagja is kevesebb nyitottsággal fordul feléjük. A nyelvi mellett egyéb kulturális problémák is hátráltatják a társadalom egységét: a The Australian például a napokban arról számolt be, hogy a szigetországban egy “árnyékjogrendszer” van kialakulóban, miután a muszlim lakosok egy része a saríát (az iszlám jog) követi. Ebből következőleg a szigetországi muszlimok körében továbbra is bevett szokás a többnejűség és a fiatalkorúak házasságkötése, melyek azonban a hatályos ausztrál törvények szerint illegálisak.

A Gillard-kormány multikulturális politikáját Ausztrália Emberei néven hozta nyilvánosságra, ennek keretében hozták létre a Multikulturális Tanácsot, mely a különböző nemzetek igazságos és békés együttélése érdekében tevékenykedik. Emellett hangsúlyozza a bevándorlás gazdasági jelentőségét is – a migránsok által biztosított munkaerő már a második világháború óta hozzájárul a nemzetgazdaság virágzásához és a jól működő külkapcsolatokhoz. Ugyanakkor ausztrál akadémikusok a közelmúltban többször is arra hívták fel a figyelmet, hogy habár a kormány reotrikailag továbbra is kiáll a multikulturalizmus mellett, ezen elkötelezettség a gyakorlati lépésekben már egyre kevésbé tapasztalható.  

Koczkás Sára

Felkapott hírek

Friss hírek

Megállapodott Kína és az USA, szünetel a vámháború

Megállapodásra jutott az Egyesült Államok és Kína: a kereskedelmi vitájukat részben rendező egyezség keretében Peking vállalta, hogy az eddiginél több amerikai terméket és szolgáltatást vásárol, Washington pedig csökkenti a kínai árukra kivetett vámokat, illetve nem vezeti be december 15-én az újabb, évi 160 milliárd dollár értékű kínai termékeket sújtó 15 százalékos pótvámot.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás