_

Fenntarthatóság és társadalmi egyenlőség Kínában

Mérsékeltebb ütemű gazdasági növekedéssel számol a következő ötéves időszakra a kínai kormány. Ven Csia-pao (Wen Jiabao) miniszterelnök egy hétvégi internetes beszélgetésen arról számolt be, hogy Peking a jövőben a fenntartható fejlődés biztosítására és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére fog fókuszálni. Ugyanakkor egyes gazdasági és politikai csoportok ellenérdekeltsége következtében a kormány ambíciózus reformtervei könnyen „felhígulhatnak”.

Kína 2011 és 2015 között mérsékeltebb gazdasági növekedéssel számol, a pekingi kormány a következő ötéves tervben a fenntartható fejlődés biztosítását, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését tűzte ki fő céljául. Az új gazdaságpolitikai irányvonalról a hétvégén Ven Csia-pao miniszterelnök az állami Hszinhua (Xinhua) hírügynökség által szervezett internetes beszélgetésen tájékoztatta a kínai népet, a kormányfő vasárnap két órán át válaszolt a lakosság által hozzá intézett kérdésekre.

A miniszterelnök az on-line cset során elmondta: a kormány a jövőben „a gazdasági növekedés minőségét és hatékonyságát” kívánja emelni, továbbá kijelentette, hogy „a reformok és a nyitás gyümölcseit minden állampolgár számára elérhetővé kell tenni” az országban. A növekvő társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésére Ven a jövedelmi különbségek csökkentését, az egészségbiztosítási rendszer kiterjesztését, illetve az elszaladt fogyasztói- és ingatlanárak letörését ígérte, továbbá prioritásként nevezte meg a korrupció elleni kormányzati fellépés erősítését is. A kormányfő kiemelten foglalkozott a természetvédelem kérdésével is, mint mondta: „a gyors gazdasági növekedés nem mehet a környezet kárára, mivel az ipari túltermeléshez és intenzív nyersanyag-fogyasztáshoz, ezáltal pedig fenntarthatatlan fejlődéshez vezetne”. Ven bejelentése szerint a kormány a következő ötéves terv időszakára évi átlagos 7%-os gazdasági növekedési célt tűzött ki, mely fél százalékkal alacsonyabb az előző tervben foglaltaknál.

Új ötéves terv

A miniszterelnök reformokat hangsúlyozó nyilatkozatának időzítése nem véletlen: Pekingben március 5-én fogják megnyitni a legfőbb kínai államhatalmi szerv, az Országos Népi Gyűlés éves ülését, mely gyűlés fog határozni a 2011 és 2015 közötti, tizenkettedik ötéves gazdasági terv elfogadásáról is. A következő terv főbb céljai között minden bizonnyal a Ven által megfogalmazott prioritások fognak visszaköszönni, kiváltképp, hogy a gazdaságpolitikai irányváltás több okból is elhalaszthatatlanná vált Kína számára. Amint azt a közelmúltban a pekingi vezetés is kénytelen volt belátni, a befektetés- és exportorientált fejlődés korlátai végesek: a szűkülő munkaerőpiac, a növekvő infláció, valamint a belső fogyasztás GDP-hez viszonyított alacsony aránya hosszabb távon mind gazdasági, mind pedig társadalmi szempontból kedvezőtlen és fenntarthatatlan növekedéshez vezet. Ven alacsonyabb növekedési célt megfogalmazó bejelentése mindenképp fontos lépésnek tekintendő: úgy tűnik, hogy Peking a jövőben a GDP-hajszolás helyett a hosszabb távon is fenntartható, kiegyensúlyozottabb fejlődést tekinti az elsőszámú prioritásnak – mindemellett megjegyzendő, hogy a kínai gazdaság a legutóbbi terv időszakában nagyjából 3%-kal teljesítette túl a 2006-ban a kormány által megfogalmazott, évi átlagban 7,5%-os bővülésre vonatkozó várakozást.

Az alacsonyabb növekedési cél elemzők szerint annak a jele, hogy a kormány a jövőben még határozottabb lépéseket fog tenni az infláció letörésére, így a közelmúlt számos monetáris szigorítását valószínűleg újabb kamat- és tartalékráta-emelések követhetik, míg a túlfűtött ingatlanpiac lehűtésére is további intézkedések várhatók. A terv legfontosabb pontja, hogy a jövőben a kormány a növekedést a befektetés- és exportfüggőség csökkentésével párhuzamosan a bérszínvonal emelése és a társadalombiztosítási rendszer kiterjesztése által a háztartások fogyasztásának növelésével kívánja biztosítani. Ennek elérésére Kína a napokban két fontos lépést is tett: szerdán a kormány a személyi jövedelemadó alsó határának 1600-ról 2000 jüanra (kb. 60 ezer forint) való emelésére vonatkozó előterjesztést fogalmazott meg, míg a múlt héten a kabinet profitjuk nagyobb arányú beszolgáltatására kötelezte az állami tulajdonú cégeket, az így keletkezett többletbevételeket pedig Peking a szociális ellátórendszerek finanszírozására kívánja fordítani. A kormány emellett egyre nagyobb hangsúlyt fektet az elmaradottab belső- és nyugat-kínai tartományok fejlesztésére is: a földrajzi egyenlőtlenségek leküzdésére Peking jelentős ipari és infrastrukturális befektetésekkel, valamint szélesebb körű szociális támogatásokkal próbálja felzárkóztatni a rurális területeket – melyek hatására egyes közép-kínai régiók az elmúlt évben 25–30%-os gazdasági növekedést produkáltak. A fenntarthatóság mellett minden bizonnyal szerepet játszott az új terv kialakításában az egyes piaci tendenciákat övező társadalmi elégedetlenség is – különösképp a közelmúlt tüntetési felhívásainak fényében. Peking tehát nemcsak rendőri erővel, hanem elsősorban gazdasági eszközökkel próbálja elejét venni a kínai „jázmin forradalom” – egyelőre meglehetősen sikertelennek és erőtlennek bizonyuló – kibontakozásának. Mindezen túl a szerkezeti átalakítás az ország külgazdasági kapcsolataira is pozitív hatással lehet, a belső fogyasztás növelésére való fókuszálás ugyanis a kínai külkereskedelmi mérleg csökkenéséhez, és ezáltal a Pekinget ért nemzetközi támadások lecsendesedéséhez vezethet.

A terv további fontos újdonsága, hogy a fentieken túl nagy hangsúlyt fektet az új, innovatív szektorok fejlesztésére, valamint a környezetszennyezés visszaszorítására is. Az APCO tanácsadó cég jelentése szerint Peking a következő években több, mint négyezer milliárd jüant (120 ezer milliárd forint) tervez költeni a biotechnológia, a high-tech ipar, valamint a környezetkímélő energiaforrások fejlesztésére, mely új stratégiai ágazatok a kormány tervei szerint a jövőben az ország gazdasági növekedésének motorjaivá válhatnak. A kabinet a közelmúltban már számos fontos lépést tett az energiafelhasználás hatékonyságának növelése, illetve a kínai iparra jellemző erős környezetszennyezés mérséklése érdekében, a miniszterelnök fent idézett szavai fényében pedig valószínűsíthető, hogy e terület a következő öt évben egyre hangsúlyosabb lesz Peking számára.

Kérdőjelek a végrehajtást illetően

Az ugyanakkor kérdéses, hogy a pekingi vezetés mennyire lesz majd képes és hajlandó a fenti célok eléréséhez szükséges intézkedések végrehajtására, a kormányfő reform-retorikája ugyanis korántsem új keletű Kínában: sok tekintetben már az előző, 2006-ban elfogadott gazdasági terv is hasonló szerkezeti változásokat ígért, melyek azonban vagy csak részben, vagy egyáltalán nem teljesültek. A növekedési modell kiigazítására, az exportpiacoktól és a befektetésektől való függés mérséklésére, illetve ezzel párhuzamosan a bérszínvonal emelésére, és ezáltal a fogyasztás élénkítésére vonatkozó célkitűzések már öt évvel ezelőtt is jelen voltak, a kormány konkrét lépései azonban pont ellenkező eredményekkel jártak: a rohamtempójú GDP-bővülés ellenére a kínai rendszer a miniszterelnök szavaival élve továbbra is „kiegyensúlyozatlan, koordinálatlan és fenntarthatatlan”. Az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkent a kínai háztartások fogyasztásának GDP-hez viszonyított aránya, nőttek a társadalmi egyenlőtlenségek, a töretlen befektetési láz és az elszaladó infláció pedig egyre komolyabb fejtörést okoz az Államtanácsnak. Beszédes adat, hogy a belső fogyasztás mindössze a kínai GDP 35%-át teszi ki – ez a szám az Egyesült Államokban 71%, Indiában pedig 59% –, míg 2009-ben a gazdasági növekedés 90%-áért a befektetések feleltek.

A tizenegyedik, 2006 és 2011 közötti terv céljaitól való eltérés alapvetően két okkal magyarázható. Egyrészt Kína a világválság okozta export-visszaesés negatív hatásait egy hatalmas, négyezer milliárd jüanos (kb. 120 ezer milliárd forint) kormányzati élénkítő csomaggal próbálta ellensúlyozni, mely amellett, hogy sikeresen biztosította a GDP töretlen és gyors emelkedését, tovább erősítette az ország gazdasági szerkezetének anomáliáit –, elsősorban a befektetésektől való függést, illetve a nehézipar túlsúlyát –, míg az állami beavatkozás következtében a gazdaságba áramlott óriási pénzmennyiség nagyban hozzájárult a jelenleg is gondot okozó infláció táplálásához. Ugyanakkor elemzők szerint pont a válság volt azon esemény, mely ráébresztette Pekinget a jelenlegi növekedési modelljének tarthatatlanságára: a fenntartható, belső fogyasztáson alapuló fejlődés szükségessége ugyanis nagyrészt a világszintű kereslet visszaesését, illetve az ebből következő kínai gyárbezárásokat követően vált a kormány prioritásává. Mindemellett sokan arra figyelmeztetnek, hogy akárcsak az előző öt évben, az esetleges negatív világgazdasági tendenciák következtében a következő terv is „felhígulhat”.

Az előző terv nehézkes végrehajtásának másik oka az egyes erőteljes politikai és gazdasági lobbicsoportok ellenérdekeltségében, illetve a tartományi és önkormányzati vezetőknek a kormányétól eltérő céljaiban és elképzeléseiben keresendő, mindezek pedig a következő öt évben is jelentősen hátráltathatják a központi intézkedések hatékony végrehajtását. Az állami mamutcégek –, különösen a nehézipari vállalatok – nagy befolyású vezetői természetesen nem nézik jó szemmel a kormány jövedelemátcsoportosításra, valamint a kis- és középvállalkozások, illetve a szolgáltatási szektor fejlesztésére és támogatására vonatkozó terveit. Ugyanígy a – kínai politikai rendszer sajátosságaiból következően saját pecsenyéjüket gyakran a kormány háta mögött, illetve annak rendelkezéseit megkerülve sütögető – tartományi és önkormányzati vezetőket sem lesz majd könnyű meggyőzni az új irány követéséről, mivel a helyi államhatalmi szervek bevételeinek döntő részét a befektetésekből –, elsősorban a Peking által megregulázásra ítélt ingatlanpiaci üzletekből és beruházásokból – származó adók adják. Vitás pont lehet a béremelésekre való törekvés is, mivel a helyi politikai vezetők az olcsó munkaerő jelentette termelési versenyképesség kihasználásával próbálnak tőkét csalogatni régióikba, így ellenérdekeltek a bérelőny lebontásában. A helyi és a központi kormányzat közötti nézeteltérések jele, hogy a közelmúltban több tartomány és város is a kormányzat célkitűzését jóval meghaladó, kétszámjegyű növekedési tervet jelentett be.

Mészáros Tamás

Felkapott hírek

Friss hírek

Megállapodott Kína és az USA, szünetel a vámháború

Megállapodásra jutott az Egyesült Államok és Kína: a kereskedelmi vitájukat részben rendező egyezség keretében Peking vállalta, hogy az eddiginél több amerikai terméket és szolgáltatást vásárol, Washington pedig csökkenti a kínai árukra kivetett vámokat, illetve nem vezeti be december 15-én az újabb, évi 160 milliárd dollár értékű kínai termékeket sújtó 15 százalékos pótvámot.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás