Merre tart a szlovákiai magyar politika?

A nyári uborkaszezonnak vége, a politikusok is visszatérnek a szabadságukról. S bár a nyári hónapokban érdemi fejlemények nem történtek, a különféle táborok, szabadegyetemek jó fórumot biztosítottak arra, hogy közszereplőink ismertessék a vízióikat és az elképzeléseiket arról, mi várható tőlük a politikában. Így némiképpen tisztábban lehet látni az MKP és a Híd szándékait, és szlovákiai–magyarországi viszonylatban is levonhatók bizonyos következtetések.

A politikának a nyilvánosság növekvő politikusellenessége és az általános szkepticizmus ellenére igenis nagy szerepe van abban, miként alakul a közösség sorsa. A kisebbségi ügyeket mind a hazai, mind a külföldi fórumokon fel kell vállalni és képviselni kell. Már csak ezért is érdemes figyelemmel követni politikusaink vonatkozó kijelentéseit. A szlovákiai magyarok sorsára négy szereplő van kiemelt hatással: a Magyar Közösség Pártja és a Híd (tehát az a két párt, amely felszívja a szlovákiai magyar szavazatok túlnyomó részét), továbbá a magyar és a szlovák állam.

MKP: két doktrína

Annak, aki figyelmesen hallgatja, mit mond Berényi József, feltűnhet, hogy a pártelnök – így a párt – kommunikációja is két fő elemre épül: az egyik a megkerülhetetlenség, a másik a magyar érdekek képviseletének hangsúlyozása. Az első pont lényege, hogy az MKP az utóbbi egy évben több taktikai győzelmet is aratott, megszilárdította a pozícióit, és nemhogy nem fenyegeti a szétesés veszélye, de ismételten tényezővé vált a szlovákiai politikában, és tovább erősítheti pozícióit. Tény, hogy a Magyar Közösség Pártja a szuperválasztási időszakban több lépéssel is megerősítette a legitimitását: a párt a megyei választásokon az erős régiókra támaszkodva még erősödött is, később az elnökválasztáson Bárdos Gyula, az EP-választáson pedig Csáky Pál imidzsére építve sikeresen szerepelt. (Nincs értelme, hogy a támogatók abszolút számáról beszéljünk – az általános kiábrándultság és csalódottság a szlovák és a magyar szavazókat egyaránt érinti.) Emellett Pfundtner Edit személyében gyakorlatilag egy parlamenti képviselőt is szerzett a párt.

A másik fő üzenet az autonómiatervezettel, azaz annak lebegtetésével kapcsolatos. A tervezetet egyelőre nem mutatta be az MKP, és kérdés, mikor kerül végül a nyilvánosság elé. Az autonómiakoncepció léte nem csak elvi okokból fontos, ez a tervezet lenne ugyanis a bizonyítéka annak, hogy a pártnak van jövőképe a déli régiók számára, kapaszkodót nyújtana az MKP jövőbeni politikájára nézve. A tervezet bemutatása hónapok óta csúszik. Ez inkább köszönhető a párton belüli konszenzus hiányának és az óvatosságnak, mintsem annak, hogy ne lenne kész. Újabban a közelgő helyhatósági választások magyarázzák a halasztást.

Az MKP két legfőbb üzenetének problémája, hogy egymást oltják ki. Minél jobban hangsúlyozza a párt az autonómia témáját, annál kevésbé szalonképes a szlovák partnerei szemében, s ez növeli a megkerülés esélyét. Minél kevésbé kerülnek előtérbe az élesebb követelések, annál nagyobb az esélye a pragmatikus együttműködésnek a szlovák pártokkal. A helyzeten segíthetne, ha az MKP képes lenne érthető üzenetekkel vagy alternatívákkal feloldani és magyarázni ezt az ellentmondást, de úgy tűnik, a pártnak jelenleg nincs meg ehhez a szellemi holdudvara.

Híd – Vízió van, jövőkép nincs

A szlovákiai magyar kétpárti helyzet következtében ahol az MKP veszít és gyengül, ott a Híd nyer és erősödik, illetve fordítva. Így a Magyar Közösség Pártja kis győzelmeiben is az a legértékesebb, hogy minden alkalommal a Hidat sikerült megverni. A megyei választásokon megtört Bugár Béla pártjának lendülete, az elnökválasztáson a szlovákiai „régi” jobboldal nyomora miatt sikerült belemanőverezni a pártot egy látványos kudarcba, azzal, hogy a Híd egy elhasználódott jobboldali szlovák politikus, Pavol Hrušovský mögé állt be. Az EP-választás sem hozott megoldást a párt problémáira, hiszen Simon Zsolt Brüsszelbe való távozás helyett otthon maradt, az őt megelőző Nagy Józsefnek pedig aligha áll szándékában feladni szlovákiai pozícióit és élni az idő előtti politikai nyugdíjazással, vélhetően aktív próbál maradni szlovákiai viszonylatban is. Eközben a párt támogatottsága lassan, de biztosan csökken, a stratégáknak pedig nagy gondot okozhat eldönteni, merre – és legfőképp: hogyan – tovább.

A Híd egyébként ezt a problémát már korábban tudatosította, az elmúlt egy évben lezajló ideológiai irányváltás célja, hogy a párt ki tudjon törni a korlátaiból. A Vízió 2016-nak már több részét bemutatták, s a párt ebből a szempontból versenyelőnyben is van az MKP-val szemben – hiszen legalább elvi szinten azt a látszatot kelti, hogy pontosan tudja, mire törekszik. Problémát jelent viszont, hogy nem sikerült a vízió céljait megfelelően kommunikálni: az egyszeri választó nagy bajban lenne, ha fel kellene idéznie, pontosan mit is akar a Híd nemzetiségi vagy éppen regionális vonatkozásban.

A körülményes szakpolitizálás helyett előtérbe kerültek a látványos gesztusok. A Híd egyes tisztségviselői egyre agresszívabban lépnek fel az MKP képviselőivel szemben, ami visszaüthet: éppen a konfliktusok elkerülése, a nyugodt és békés erő mítosza adja a párt vonzerejét, azt a témát, amellyel a szlovák–magyar együttműködésben hívő, politika és közügyek iránt csak mérsékelten érdeklődő választókat sikerülhet megszólítani. A magyar szál mellett a szlovák választók felé is változott a stratégia, ami egyelőre leginkább személyi döntésekben nyilvánul meg. Andrej Hrnčiar turócszentmártoni polgármester ment, a népszerűnek számító Lucia Žitňanská – az SDKÚ egykori igazságügyminisztere – pedig jött.

A Híd szlovákiai politikai viszonylatban soha nem volt karanténba zárva, ez a nyitottság viszont problémákat is jelenthet. A pártnak ismételten meg kell határoznia az ellenzékhez, legfőképp pedig a Smerhez való viszonyát (ez az MKP számára is gondot okoz majd, ha esetleg sikerül a parlamentbe való visszakerülés). A szlovákiai erőviszonyok nem kedveznek a jobboldalnak, idővel minden pragmatikus párt elkezd helyezkedni a Smer felé. A Híd pedig ismert a pragmatikusságáról.

Magyar és szlovák környezet

A szlovákiai magyar közösség sorsára nemcsak a pártok tevékenysége, hanem a hivatalos magyarországi és szlovákiai politika is befolyással lesz. Magyarországon a kormánypárt nem változott, a nemzetstratégiáért felelős politikusok személye azonban igen. A magyar állam előtt pedig ott a kihívás: felmutatni valami érdemlegeset és mérhetőt ezen a területen. Ami problémásnak bizonyulhat, hiszen Magyarország a szimbolikus politizálás terén a kettős állampolgárság felvételének megkönnyítésével és egyfajta elvi, a határon túliakat érintő konszenzus kialakításával már megtette, amit megtehetett. Az állampolgárokat meg lehet számolni, de adódik a kérdés: hogyan tovább? A homályos visszajelzésekből arra lehet következtetni, hogy Magyarország közelebbről egyelőre meg nem határozott módon gazdaságilag szeretné integrálni a határon túli közösségeket, kialakítva egy olyan Kárpát-medencei hálózatot, amely országok feletti viszonylatban is értelmezhető. Azt viszont sehogy sem látni, hogy Szlovákiában (és a többi érintett közösségben) miként működhet ez az elképzelés hatékonyan a gyakorlatban.

A szlovákiai magyarok budapesti pozíciója egyébként is inkább gyengének mondható a többi közösségéhez képest. A kettős állampolgárság intézményét nem lehet sikerként eladni, nincsenek nagy számok, csak mártírok, a törvényi ellehetetlenítés miatt a szlovákiai magyar közösség nem vált politikailag integrálhatóvá. Eközben Budapest és Pozsony kapcsolata látszólag feszültségektől mentes. Az, hogy a két ország kerüli még a legapróbb konfliktusokat is, az esetleges gazdasági fejlesztések szempontjából lehet hasznos, érdekérvényesítési szempontból viszont könnyen súlyos következményekkel járhat. Szlovákiában ugyanis a kisebbségi jogok és a magyar közösség helyzete korántsem jó, az érdekérvényesítő akciók pedig elkerülhetetlen konfliktusokhoz vezetnek a szlovákiai magyarok és a szlovák hatóságok között. Ehhez aligha társul majd látványos magyarországi támogatás, a közösségünk magára van utalva.

Márpedig az ellenséges környezet aligha változik, ugyanis Szlovákiában nem lehet sok jóra számítani. A kisebbségi érdekvédelmi intézmények, mint például a kisebbségi bizottság, nevetséges hatáskörökkel bírnak és nem töltik be a feladatukat. A szlovák kisebbségi politika a kivárásra, a halogatásra és a problémák megoldása helyett azok ignorálására épít – példának okáért több mint egy éve nincs kormánybiztosunk sem. A tisztséget minden bizonnyal csak egy politikai alku eredményeképpen lehetne betölteni, ha egyáltalán az illetékesek ezt szükségesnek találják.

A szlovákiai magyar érdekképviselet politikai síkon a jelenlegi körülmények között csak akkor tud eredményes maradni, ha minél több magyar képviselő ül a parlamentben és a megfelelő fórumokon, továbbá erőpozícióból tud politizálni. Ennek az esélye azonban nem túlságosan nagy. Ezért van szükség az érdekérvényesítés további formáinak végiggondolására, melyek nem közvetlenül a politikát érintik.

A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője

Kitekintő / Új Szó

Felkapott hírek

Friss hírek

Történelmi átalakuláson megy keresztül a Volkswagen

Az 1937-ben alapított Volkswagen története legnagyobb szabású átalakulásán megy keresztül. A belső égésű motorral szerelt utolsó VW-modell a 2030-as évek elején kerülhet piacra, és nagyjából 2040-ig értékesítik majd. Így tízéves átlagos élettartamot feltételezve 2050 körül tűnhetnek el végleg a hagyományos Volkswagenek az utakról.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás