_

Újra napirenden a kurd kérdés

  • A kurd kérdés a szíriai polgárháború, a törökországi összecsapások és az Iszlám Állam elleni harc kontextusában került ismét előtérbe.
  • De kik is azok a kurdok, miért nem rendelkeznek saját állammal és a közelmúlt eseményeinek tükrében milyen kilátásaik lehetnek a jövőre nézve?

A kurdok főleg Törökországban, Szíriában, Irakban és Iránban élnek, számuk 25 és 35 millió közé tehető és a negyedik legnagyobb etnikai csoportot alkotják a Közel-Keleten, írja a BBC.

A huszadik század elején a kurd népesség körében is megjelentek nacionalista törekvések és az 1920-as sévres-i békeszerződés rendelkezett is egy önálló kurd állam létrehozásáról, azonban a török követeléseknek eleget tevő 1923-as lausanne-i béke felülírta a korábbi egyezményt.

Törökország

Törökország lakosságának 15-20 százaléka tartozik a kurd kisebbséghez, akik elsősorban az ország délkeleti részén élnek.

Az 1920-as évek kurd felkeléseit áttelepítések, a kurd nyelv, viselet és nevek használatának betiltása követte, továbbá a török hatóságok a kurd etnikai identitás létezését is megtagadták, „hegyi törököknek” nevezve a kurdokat.

1978-ban Abdullah Öcalan megalapította a Kurd Munkáspártot (PKK), ami azóta egy független állam létrehozásáért küzd. Az 1990-es években a függetlenségi törekvések valamelyest mérséklődtek és a PKK inkább nagyobb kulturális és politikai autonómiát követelt. 2012-ben tárgyalások kezdődtek a török kormánnyal és a következő évben tűzszüneti megállapodásra is sor került, ez azonban 2015 júliusában véget ért, amikor egy öngyilkos merénylet során több mint harminc kurd aktivista vesztette életét a szíriai határ közelében fekvő Suruc városában. A harcok kiújultak, a PKK több támadást is végrehajtott az elmúlt hónapokban, a török kormány pedig légicsapásokat is bevetett a Kurd Munkáspárt észak-iraki állásai ellen.

Szíria

Szíriában a kurdok a lakosság 7-10 százalékát teszik ki. Főként az ország északkeleti részén, valamint Damaszkuszban és Aleppóban élnek, Törökországhoz hasonlóan itt is elnyomás alatt, sokukat még a legalapvetőbb állampolgári jogoktól is megfosztották, földjeiket elkobozták és araboknak osztották ki a kurd régiók „arabizálása” érdekében. Ezen felül több politikai vezetőt letartóztattak és a kormány igyekezett korlátozni az autonómiára irányuló törekvéseket is.

A polgárháború kitörése azonban jelentős változásokat hozott. 2012 közepén a kormányerők kivonultak a kurd régiókból, hogy az ország más területein vegyék fel a harcot a felkelőkkel, amelyet követően rövid időn belül a szíriai kurdok szervezete, a Demokratikus Egyesülés Pártja (PYD) vette át az irányítást és közeledett a kisebb pártok felé.

Az összefogásra szükség is volt, mert az Iszlám Állam időközben a kurd területeken is megindította offenzíváit, amelyeket azonban a PYD fegyveres szárnya, a Kurd Népvédelmi Egységek (YPG) hatékonyan vertek vissza. A kurdok az Egyesült Államok vezette koalíció legfontosabb szövetségesei Szíriában. A légicsapások segítségével már több alkalommal is vereséget mértek az Iszlám Államra, továbbá több mint 400 kilométer hosszan területeket tartanak az ellenőrzésük alatt a török határ mentén. Márciusban a PYD és szövetségesei bejelentették, hogy föderációt hoznak létre Észak-Szíriában. Ezt azonban a szír kormány és ellenzék mellett Törökország, valamint az Egyesült Államok is ellenzi.

Irak

Irak lakosságának 15-20 százalékát alkotják kurdok, akik az ország északi részén élnek. Az iraki kurdok nagyobb szabadságot élveznek, mint a szomszédos államokban élő társaik, de ők sem mentesültek az elnyomás alól.

1946-ban Musztafa Barzáni létrehozta a Kurdisztáni Demokrata Pártot (KDP), ami a kurd autonómiáért küzdött. Az 1958-as forradalom utáni új alkotmány elismerte a kurd nemzetiséget, de az önrendelkezést az arabok vezette központi kormányzat elutasította, ezért a KDP 1961-ben fegyveres harcba kezdett.

1970-ben a kormány egyezséget ajánlott a kurdoknak: létrejöhet egy autonóm régió, ha befejezik a küzdelmet. Ez azonban nem tartott sokáig, 1974-ben a harcok kiújultak, miközben a KDP-n belüli ellentétek odáig vezettek, hogy Dzsalál Talabáni távozott és megalapította Kurdisztáni Hazafias Uniót (PUK) 1975-ben.

Az 1970-es és 1980-as években a kurdok lakta területeken erőszakos áttelepítésekre került sor. Az iraki-iráni háborúban (1980-1988) a kurdok lehetőséget láttak, ellenőrzésük alá akarták vonni az iraki kurd területeket és kiűzni onnan a kormányerőket, amelyet természetesen Irán is gőzerővel támogatott. Azonban 1988-ban Szaddám Huszein csapatai gyorsan elfojtották a kurd törekvéseket, és közel ötezer kurd halálát okozták mérges gáz bevetésével. 

Miután Irak 1991-ben vereséget szenvedett az Öböl-háborúban, újabb kurd felkelés tört ki Musztafa Barzáni fia, Maszúd vezetésével. A lázadás erőszakos elfojtása arra késztette az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy repüléstilalmi övezetet hozzanak létre az ország északi részén, ami elősegítette a kurd önrendelkezési törekvéseket.

A KDP és a PUK a fennálló feszültségek ellenére igyekszik együttműködni. 2005-ben létrehozták a Kurdisztáni Regionális Kormányzatot (KRG) a három kurd tartomány, Dohuk, Erbíl és Szulejmánijja igazgatása érdekében.

Az Iszlám Állam 2014-ben jelentős területeket foglalt el Észak-Irakban. A terrorszervezet előretörését a kurd harcosok, a pesmergák állították meg, akik ott is felvették a harcot a dzsihádistákkal, ahonnan az iraki hadsereg visszavonult. Az Egyesült Államok és szövetségesei légicsapásokkal és katonai szakértőkkel támogatják a pesmergák küzdelmét.

Iraki Kurdisztánban napirenden van a függetlenségről szóló népszavazás kérdése, ami az esetleges elszakadás lehetőségét vetíti előre még akkor is, ha Maszúd Barzáni, Kurdisztán elnöke cáfolta, hogy ilyen irányú törekvései lennének.

Irán

A kurdok Irán lakosságának 7 százalékát teszik ki és az ország nyugati részén élnek. Az iráni kurdok autonómiáért folytatott küzdelme ugyan nem áll a figyelem középpontjában, de hosszú múltra tekint vissza. 1946-ban létrehozták a Mahabádi Köztársaságot, azonban a szovjet támogatás megszűnt, így a következő évben az iráni központi kormányzat ellenőrzése alá vonta a területet. Ez volt az első és eddig az egyetlen önálló kurd állam.

Az 1979-es forradalom után a kurdok autonómiát követeltek az új, iszlamista vezetéstől. Ez fegyveres konfliktushoz vezetett és az összecsapások az 1990-es évekig folytatódtak. 1996-ban a felkelés nagyjából véget ért, amikor a KRG arra buzdította az iráni kurd harcosokat, hogy vonuljanak ki a határ menti bázisokról és telepedjenek le Irak északi, kurd területein. Azonban az Iráni Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP-I) a KRG hallgatólagos beleegyezésével úgy döntött, hogy a politikai harcot folytatja, de nem hajt végre katonai akciókat Irán ellen Irak területéről.

A két évtizedes kihagyást követően a kurd harcosok tavaly átkeltek a határon és Iránba mentek. A KDP-I fegyveres szárnyának vezetője, Kálid Vanavasha az al-Dzsazírának úgy nyilatkozott, hogy nem akarnak háborút, de a jelenlétük előidézheti azt. Összecsapásokra könnyen sor kerülhet, mert az irániak is megjelentek a térségben.

Vannak, akik erőteljesebb fellépést sürgetnek. Iráni Kurdisztán Demokrata Pártájának (PDKI) egyik vezetője szerint több százezer harcost mobilizáltak, akik közül sokan jelenleg Iránban tevékenykednek és tavaly ősszel több incidensre is sor került a kurdok és az iráni hadsereg között.

A gazdasági fejlődés hiánya és az iráni kormány kurdokkal szemben folytatott elnyomó politikája meggyőzte a kisebbséget arról, hogy a vezetés nem fog a helyzetükön változtatni. Az iráni kurdok támogatnák a küzdelmet, de egy részük úgy gondolja, hogy a harcosok nem képesek a közösség céljainak elérésére. Továbbá a helyzetet nehezíti az is, hogy a KRG arra szólította fel az iráni kurd csoportokat, hogy ne szegüljenek szembe a kormánnyal, mert a konfliktus nem fogja megoldani a problémákat.

Megosztottság, ellentétek és hatalmi viszonyok

Egy egységes, a török, a szíriai, az iraki és az iráni kurd területeket tömörítő független állam létrejötte elképzelhetetlen és nem csak azért, mert a nemzetközi közösség nem támogatja a Közel-Kelet határainak újrarajzolását, hanem azért is, mert a különböző kurd csoportok rendkívül megosztottak, eltérő célokkal és érdekekkel rendelkeznek.

A törökországi kurdok nagyobb autonómiát, jogaik elismerését és tiszteletben tartását követelik, a török kormány azonban kitart elnyomó politikája mellett. Mióta tavaly júliusban véget ért a fegyverszünet a PKK több merényletet is elkövetett török célpontok ellen. De nem csak a kurdok, hanem az Iszlám Állam is hajtott végre támadásokat az országban, ezért a vezetés terrorizmus elleni háborút hirdetett a PKK és az IÁ ellen. Törökország terrorszervezetként tartja számon a PKK-t, valamint a szíriai PYD-t és YPG-t is.

Mindeközben az iraki kurdokkal a török kormány kiváló gazdasági kapcsolatokat ápol. Az iraki kurd régió működése jelentős mértékben függ az olajexporttól, amelynek eredményeként nagy szüksége van Törökországra, amely az iraki kurd olaj legfőbb felvásárlója. A török vezetés Iraki Kurdisztánt szövetségesnek tekinti, érdekelt a jó viszony megőrzésében és nem kell tartania attól sem, hogy a KRG a török és a szíriai kurdokhoz közeledne. Bár az Iszlám Állam elleni küzdelem egységet teremtett a kurd erők között, de a KDP a Kurd Munkáspárttal és a Demokratikus Egyesülés Pártjával is összeütközésbe került az iraki és szíriai kurd területek feletti politikai befolyás megszerzéséért, fenntartásáért.

Emellett Barzáni nehezményezi a szíriai kurdoknak nyújtott amerikai támogatást is, mert úgy gondolja, hogy az veszélyezteti Iraki Kurdisztán szerepét mint az egyetlen olyan kurd entitás, amely stratégiai kapcsolatokat ápol az Egyesült Államokkal. Mindemellett a török kormány és a PKK között kiújult harcok is kedvezőtlenül hatnak, mert instabillá teszik az Irakból Törökországba irányuló olajszállítást, ami a török-iraki kurd gazdasági együttműködés legfontosabb eleme.

Az iraki kurdok Iszlám Állammal szembeni hatékony fellépése és a központi kormányzat gyengesége okán ismét előtérbe került az elszakadás kérdése. Azonban ennek megvalósulása jelenleg Kurdisztán számára sem lenne előnyös. A régió ugyanis számos problémával küzd, úgy mint a korrupció, az alacsony olajárak, a gazdasági nehézségek vagy éppen a terrorizmus elleni háború. Az olajszállítmányok körüli viták fokozatosan romló kapcsolatokhoz vezettek az iraki központi kormányzattal, így a kurd régió erőteljesen függ Törökországtól. Elszakadás esetén pedig ez a függés tovább mélyülne. Ezen felül, Iraki Kurdisztánt politikai válság is sújtja. A közszférában fellépő bérproblémák tavaly év végén tüntetésekhez vezettek, továbbá az elnök egyszer már meghosszabbított mandátuma augusztusban lejárt, mégsem hajlandó átadni a hatalmat az IÁ elleni háborúra és a gazdasági krízisre hivatkozva. 

A szíriai polgárháború és az Iszlám Állam elleni harc kedvező helyzetet teremtett a szíriai kurdok számára, akik márciusban bejelentették, hogy az ország általuk igazgatott részén föderációt hoznak létre. A PYD és szövetségesei állításuk szerint nem akarnak elszakadni Szíriától, csupán érdekeik érvényesítésére törekszenek, amire a szíriai rendezésről szóló nemzetközi találkozón nem volt lehetőségük, mivel török kérésre nem hívták meg őket. Ennek ellenére a szír kormány és az ellenzék sem támogatja az ország felosztását, ahogy Washington és Ankara sem. A török vezetés attól tart, hogy a szomszéd államban létrejövő föderáció felerősíti a törökországi kurdok szeparatista törekvéseit. Emellett nincs egyetértés a szíriai kurdok körében sem. A Kurd Nemzeti Tanács (KNC), amely Barzáni támogatását élvezi egy Iraki Kurdisztánhoz hasonló régiót képzel el Szíriában, míg a PYD nem etnikai alapokra épülő föderációt szorgalmaz, hanem egy olyan decentralizált demokratikus rendszert, amiben minden csoport képviseltetni tudja magát.

A közös ellenség, az Iszlám Állam legyőzése érdekében a kurdok képesek összefogni és együttműködni, de a különböző kurd csoportok között fennálló ellentétek, valamint a nagyhatalmi és regionális érdekek nem teszik lehetővé, hogy a kurd területeket egyesítő, független Kurdisztán vagy valamely országtól elszakadó önálló kurd állam jöjjön létre a közeljövőben.         

al-Jazeera, BBC, Foreign Policy

Szabó Eszter

Felkapott hírek

Friss hírek

Japán elfeledett keresztény kisebbsége

Ferenc pápa november végén négynapos látogatást tett Japánban. Ezáltal rövid időre reflektorfénybe került a maroknyi, Japánban élő keresztény, akiket nagyon aggaszt, hogy vallásuk halálukkal egyszerűen “el fog tűnni” a szigetországból, lévén egyre több fiatal hagyja el a vidéki területeket, ahol a kereszténység mindeddig fennmaradt.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás