Törökország csúcsra járatja a sajtó kicsinálását

  • Naponta vágnak rács mögé újságírókat olyan kamu indokokkal, mint az elnök megsértése
  • Máskor éppen a kormánnyal szemben kritikus médiumokat vegzálnak és saját embereikkel tömik ki
  • A háttérben a szíriai háború, a terror elleni háborúnak álcázott török-kurd konfliktus, valamint Erdogan és befolyásos régi szövetségese közötti szakítás áll
  • Nyugatról kritikát hiába várunk: Európát sakkban tartják a menekültekkel, az USA-nak pedig túl fontosak a török légitámaszpontok az Iszlám Állam elleni bombázáshoz

A bíróság előtt áll az egyik legolvasottabb, angol nyelven is megjelenő török napilap, a Today’s Zaman főszerkesztője. Az ügyészség visszaesőként 8 évig terjedő börtönbüntetést kér, mivel ez évben korábban már 21 hónap felfüggesztettet kapott, ugyanazért: megsértette a török elnököt, Recep Tayyip Erdogant. Semmi mást nem csinált, mint amit újságírók szoktak úgy általában: Twitter-bejegyzésben figyelmeztetett a török állam egyre elnyomóbb hatalmára és diktatórikusabb módszereire, az elnök nevét egyszer sem említve.

Twitterért börtönbüntetés

Bülent Kenes újságíró csak az egyike annak a körülbelül 250 embernek, akikre bírósági per vár az elnök személyének megsértése miatt, amióta 2014-ben Erdogant a miniszterelnöki székből elnökké választották. A török büntetőtörvénykönyv (TCK) 299. cikke alapján, amire hivatkozva tucatjával tartóztatnak le egyetemistákat, aktivistákat és újságírókat twitteres bejegyzéseik miatt, összesen egy embert ítéltek el hasonló váddal a korábbi négy államfő hivatali ideje alatt. A törvény szerint a büntetés maximum 4 év szabadságvesztésig terjedhet, de a bíróságnak lehetősége van pénzbírságra mérsékelni.

Csakhogy a jelenlegi török bíróságok távol állnak a függetlenségtől, hogy a kormány kezére játszik abban a politikai hajtóvadászatban, amit a kritikus médiumok és újságírók ellen folytat. Szemléletes példa a Koza Ipek médiaholding esete a török állammal: a kormánykritikus tévécsatornát és újságot is tulajdonló vállalat székházát rendőrök szállták meg pár nappal a november 1-i választások előtt egy alkotmányellenes bírói végzésre hivatkozva, a cég vezetőségét feloszlatták és kormánymegbízottakat ültettek a helyükre. A vád „terrorizmus támogatása és finanszírozása”, ami ugyanolyan jolly joker a média vegzálásában, mint a korábban említett „elnök személyének megsértése”. A megszállt médium a választás hétvégéjén már teljes fordulatszámon sugározta a kormánypropagandát.

Ezen kívül is még számtalan alkalommal esett neki a kormány a vele szemben kritikus médiának, amit az elmúlt hónapokban magasabb fokozatra kapcsoltak, hogy csak az öt legfontosabbat említsük:

  • augusztus végén letartóztatták a Vice News két tudósítóját terrorizmus pártolása miatt, amikor a kurd ellenzéki megmozdulások központjának számító Diyarbakirban forgattak – az őket kísérő helyi újságíró azóta is börtönben ül, vádemelés nélkül
  • mindent elkövettek, hogy a külföldi újságírókat ellehetetlenítsék a török-kurd konfliktusról való tudósítástól, hogy a választásokra készülve csak a kormánypárt narratívája jusson el az emberekhez
  • a november 1-jei választásokat követően vízágyúval vonultak fel a rendőrök és razziát tartottak a Today’s Zaman szerkesztőségénél, számítógépeket és merevlemezeket koboztak el
  • pár napra rá, november 4-én a Nokta magazin két szerkesztőjét tartóztatták le a választásokat feldolgozó szám címlapja miatt, amin Erdogan szerepel “A török polgárháború kezdete” címmel. Az internetes oldalt letiltották, a magazinokat elkobozták, a szerkesztőket kormány elleni felkelésre való felbujtással gyanúsítják, akár 20 év börtönbüntetést is ítélhetnek
  • A legfrissebb botrány pedig a Cumhürriyet napilap főszerkesztőjének és egyik elismert újságírójának, Can Dündar és Erdem Gül letartóztatása, miután egy tényfeltáró cikkben beszámoltak arról, hogy a török titkosszolgálat kamionja fegyvereket szállít Szíriába szélsőséges milíciáknak. Kémkedés, terrorszervezetben való tagság és titkosított dokumentumok nyilvánosságra hozatala miatt életfogytiglani börtön fenyegetik őket. 

Nyugat kedvencéből iszlamista féldiktatúra

A 2002 óta kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP), aminek alapítója Erdogan, korai éveiben kivívta a nyugati hatalmak szimpatiáját a gazdasági reformokkal, az Európai Unióhoz való csatlakozási törekvéseivel és török-kurd békefolyamat elindításáért. Azonban a rezsim minden egyes újraválasztásával egyre inkább centralizálta a hatalmat, eltávolodott az Uniótól, intézkedéseiben pedig egyre nagyobb szerepet kap az iszlám vallás, ami korábban tabunak számított. Erdogan nyilatkozataiban már nem a 20. században érinthetetlennek számító Kemal Atatürk-féle világi köztársaságot tartotta követendő példaként, hanem az Oszmán Birodalom örökségének folytatását tűzte célul.

Törökország már nem sokkal szabadabb, mint az az Oroszország, amivel egy hosszú történelemre visszanyúló viszályt éledt újra a teljesen eltérő szíriai érdekek és a lelőtt légtérsértő orosz repülőgép miatt. Az elmúlt években sokat romlott a helyzet: a kormánnyal szemben kritikus sajtót és a szólásszabadságot minden lehetséges eszközzel tiporják, a bíróságok a kormányakarat közvetítésének eszközévé sorvadtak, ahogy arról a Freedom House éves jelentésében is beszámol.

Simicska-Orbán háború, török rendezésben

A sajtó elleni egész pályás letámadás 2013 végén indult be, amikor az Erdogan-kormány korrupciós botrányai miatt tömegek vonultak az utcákra tüntetni. A korrupciós ügyek kiszivárogtatása mögött sokan Fethullah Gülen befolyásos vallástudóst gyanították, aki a piac- és demokráciapárti, más vallásokkal párbeszédre törekvő, mérsékelt iszlám Gülen-mozgalmának vezetőjeként rengeteg támogatót és gazdasági befolyást tudhat magáénak. Korábban Erdogan és Gülen szövetségeseknek számítottak, de a viszony megromlott közöttük, Erdogan párhuzamos állam felépítésével vádolta régi harcostársát, és fokozatosan eltávolította a Gülen-embereket a kormányból és az állam közeléből. A Gülen-mozgalomnak médiában is vannak érdekeltségei, többek között a Today’s Zamant és a Koza Ipek holdingot is ehhez az érdekeltségi körhöz kapcsolják.

Háborús pszichózis

A másik fő apropót a 2015. júniusi választások eredménye jelentette, amikor az AKP története során először nem szerezte meg az abszolút többséget. Ebben nagy szerepet játszott, hogy meglepetésre bejutott a parlamentbe egy kurdbarát, liberális párt, a HDP, köszönhetően a kormány autoriter intézkedései elleni kampányának. A választást követően politikai patthelyzet alakult ki, a török-kurd békefolyamat megszakadt, és újrakezdődött a 80-as évek óta tartó polgárháború. A kurd fegyveres milícia, a nyugaton terrorszervezetnek elkönyvelt PKK török rendőrökre támadt, Erdogan pedig meghirdette a terrorizmus elleni háborút, aminek fő célpontja leginkább a kurdok voltak, annak ellenére, hogy az ISIS török sejtjének terrortámadásaiban többen haltak meg, mint a november 13-i párizsi merényletben. Pár nap leforgása alatt több száz kurd aktivistát tartóztattak le, PKK-fészeknek feltételezett városokat tartottak ostrom alatt, és még a mentőket sem engedték a civil áldozatokhoz. Belföldi kritikusok szerint Erdogan az ország lakosságának 15-20 százalékát kitevő kurdok elleni feszültséget saját politikai céljai érdekében gerjesztette, hogy egyrészt török nacionalista szavazatokat szerezzen, másrészt a HDP pártot összemossa a PKK-val, és távol tartsa a rendpárti kurdokat a választástól. A megismételt novemberi választáson az AKP toronymagasan nyert, és egypárti kormányt alakíthatott. A HDP közel egymillió szavazót vesztett, de átugrotta a 10 százalékos parlamenti bejutási küszöböt.

Nem kritizálunk, csak kezdjenek valamit a menekültekkel

Bár a nyugati országok a sajtószabadság elnyomására és a demokratikus intézmények leépítésére mindig kényesen reagálnak és hangzatos nyilatkozatokban ítélik el, ebben az esetben valahogy nem érzékelhető az a komoly ellenállás külföldről. Ez pedig azért van, mert Törökország nagyon erős alkupozícióban van a szíriai háború miatt mind az Egyesült Államokkal, mind Európával szemben, ezért érinthetetlennek számít.

A második legnagyobb katonai erejű NATO-tagországként az USA hosszas unszolására 2015. júliusában belépett az Iszlám Állam elleni koalícióba, mert a hatékonyabb bombázáshoz az amerikai légierőnek szüksége van a török-szíriai határhoz közeli légitámaszpontokra, hogy onnan indíthassák támadásaikat. Ez még azt az árat is megérte, hogy a török hadsereg aztán a terrorizmus elleni harc jegyében az ISIS helyett törökországi és iraki kurdok állásait támadja, akik az USA legfontosabb szárazföldi szövetségesei az ISIS ellen.

Az Európai Unió pedig annyira a törököktől várja a megváltást a menekültválságban, hogy még akkor is folyamatosan udvarolt az Erdogan-rezsimnek, miközben páros lábbal tiporták mindazt, ami az Unió alapértékeinek számít. Bár készültek uniós tanulmányok és dokumentumok, amelyekben elítélik a török választás lebonyolítását és a sajtó helyzetét, de ezek mind a nyilvánosságtól elzárva történtek, és csak azért lehet tudni róluk, mert kiszivárgott egy, amelyben elítélik a kormány egyre diktatórikusabb lépéseit és kritizálják Erdogant a bíróságok függetlenségének és a hatalmi ágak szétválasztásának aláásása miatt.

Ennek ellenére a nemrég elfogadott megegyezésben a törökök elérték, hogy az uniónak a menekültek visszatartásáért cserébe fel kell gyorsítania az EU-csatlakozási folyamatot, ami már 1987 óta húzódik és a menekültválságot megelőzően mélypontra jutott, egyszerűsíteni kell a török állampolgárok európai vízumhoz jutásának feltételeit, és 3 milliárd dollárt is utal az Unió a menekülttáborok ellátására és iskolák létesítésére.

A kérdés, hogy mit hoz a jövő, teljesen nyitott. A választások alkalmával a kormánypárt megszilárdította a hatalmát, Erdogan pedig nem tett le az oroszra hajazó elnöki rendszer bevezetéséről, de az egyenletnek rengeteg változója van: Törökország egyre jobban belebonyolódik a szíriai háborúba, ahogy azt mutatta az orosz gép lelövése is, a török-kurd feszültség sem csillapodik az ország délkeleti részén, és az EU-val való egymásra találás is inkább a kényszer és zsarolás eredménye. Emellett a török gazdaság is botladozik, a munkanélküliség magas, amire még rátesznek egy lapáttal az elmaradó (nem csak orosz) turisták is. Ezek miatt valószínűbb, hogy Törökország következő időszaka inkább konfliktusokról, mint a stabilitásról fog szólni, ez pedig a kormány sajtóhoz való viszonyán is nyomot fog hagyni.

Sándor Krisztián

Felkapott hírek

Friss hírek

Engedett a horvát kormány, visszaállítják a megemelt nyugdíjkorhatárt

A horvát kormány teljes egészében elfogadja a népszavazás kiírását kezdeményező szakszervezetek követelését, és visszaállítja a 67 évre megemelt nyugdíjkorhatárt 65 évre, továbbá törvénymódosítási javaslatot nyújt be, hogy azok, akik ezt szeretnék, 65 év felett is dolgozhassanak - jelentette be Andrej Plenkovic horvát kormányfő a csütörtöki kormányülésen.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás