Kizárták a legesélyesebb jelöltet a választáson

Június 14-én, pénteken került sor az iráni Iszlám Köztársaság 11. elnökválasztására, amely során megválasztják az ország hetedik elnökét. 700-ból nyolc jelölt találtatott érdemesnek az indulásra, és ebből mindössze hat vállalta a megmérettetést, mindannyian konzervatívok. Ma reggeli adatok szerint az első fordulóban nyerhet már a reformistának tekintett Ruhani.

Mahmúd Ahmadinezsád két cikluson átívelő elnökségének ez év augusztusában vége szakad. A június 14-i elnökválasztásokon Irán lehetőséget kap arra, hogy megválassza új vezetőjét. Amennyiben a hat jelölt közül valaki megszerzi a szavazatok 50 százalékát, plusz egyet, augusztus 3-án beiktatásra kerül, és kezébe veheti az ország irányítását. Mivel az idei választáson induló jelöltek túl homogének, és egyikük sem hangsúlyos, erős jelölt, így nagyon valószínű, hogy a részvételi arány megfelelő lesz ugyan, de a szavazatok elaprózódnak, így második fordulóra lesz szükség, ahol a két legtöbb szavazatot kapott jelölt verseng egymással.

Az iszlám köztársaság paranoid és frusztrált belpolitikai tendenciáit remekül érzékelteti az Őrök Tanácsának május 21-i döntése, miszerint a két legesélyesebb jelöltet, Eszfandijár Rahím Masaje-t és Ali Akbar Hasemi Rafszandzsánit nem engedik indulni. 

Mashaje indulásának megakadályozása érthető, hiszen az elnöki főtanácsadó Ahmadinezsád bizalmasa, az elnök támogatását élvezi, és esetleges megválasztása nem kedvezne sem a belpolitikai, sem a nemzetközi ügyeknek. Rafszandzsáni indulását elméletileg azért akadályozták, mert a befolyásos politikus a maga 78 évével nem lenne képes felelősségteljes pozíciót betölteni. Ezt az érvet némileg keresztülhúzza, hogy az Őrök Tanácsának két olyan tagja is van, akik idősebbek Rafsanjaninál.

Rafszandzsáni és Mashaje kizárásával az iráni politikai elit tulajdonképpen hátat fordított saját harcos és radikális hozzáállásának, hiszen már indulásuk előtt ellehetetlenítette az igazi nagyágyúnak számító jelölteket – ezzel mintegy legitimálva a 2009-es zavargások megismétlődésétől való fóbiáját. Ezt támasztja alá továbbá a tény, hogy Ali Khámenei az öt évvel ezelőtti magatartásától eltérően, idén nem szólalt fel egyetlen jelölt mellett vagy ellen sem. Bár az aspiránsok csoportja kínzóan homogén, apró, árnyalatnyi, elsősorban retorikai és hozzáállásbeli eltéréseknek köszönhetően mégis lehetőség van arra, hogy megkülönböztethetővé váljanak. 

Mohammed Bakir-Kalibaf

A teheráni polgármesteri posztot betöltő 51 éves elnökjelölt sok tekintetben Ahmadinezsád elnök pontos mása: a főváros polgármestereként jelöltette magát, a jelenlegi elnökkel egy korcsoportba tartozik, és pártidentitását tekintve le sem tagadhatná ultrakonzervatív beállítottságát, hiszen az Építők Szövetségének oszlopos tagja, ahonnan Ahmadinezsád tündöklése is indult. A változatosság kedvéért azonban nem mérnök végzettségű, hiszen politikai földrajz doktori fokozattal rendelkezik, ellenben rendkívül jóban van a Legfőbb Vezetővel. Kampánystratégiája mentes a populista, közhelyes, munkanélküliséget és inflációt iszlám-kompatibilisen csökkenteni kívánó törekvésektől, ugyanis elmondása szerint csak két célja van: az Alkotmány módosítása és a fogvatartottak jogainak tiszteletben tartása – mindezt  egy nemzetközi szankcióktól porig rombolt gazdaságú országban, ahol a politikai elnyomás intézményi kultúrává fejlődött.

Mohammed Garazi

A ’80-as években Olajügyi és Postaügyi Miniszterként tevékenykedő 71 éves elnökjelöltről relatíve kevés információ érhető el. Az idei választásokon függetlenként indul. Legfőbb célja, hogy a fővárost, Teheránt elnöksége alatt hat tartományra ossza, amelyek maguk választhatják meg kormányzóikat, valamint hogy csökkentse az állami beruházások mértékét és költségeit. Ismeretlensége következtében egy esetleges második fordulóba biztosan nem jutna be.

Szaid Dzsalili

A 47 éves Dzsalili jelenleg a Legfelsőbb Országos Nemzetbiztonság Tanács titkára, korábban külügyminiszteri és nukleáris főtárgyalói posztot töltött be. Egyértelműen a konzervatív vonalhoz tartozik, hasonló ideológiai vonalon mozgó társaival ellentétben őt még támogatja is a konzervatívok nagy része. Nem hazudtolva meg politikai hovatartozását, kampányelőadásai során előszeretettel hangoztatja, hogy nem szándékozik lassítani az atomprogramon, és nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a Nyugattal. Beszédeiben hemzsegnek a keményvonalas iráni politikustól elvárt szavak, mint pl. a mártírum, halál, háború, stb.

Mohszen Rezaje 

Az 58 éves, konzervatív Rezaje rutinos elnökjelöltnek számít, a 2009-es elnökválasztásokon ugyanis indult, igaz, elég szerény eredménnyel, mindössze 1,7 százalékkal utolsó előtti helyezést ért el. Úgy látszik, a leszereplés nem vette el a kedvét az újbóli megmérettetéstől, ugyanis már tavaly októberben bejelentette: indul az elnökválasztáson. Kampánybeszédeiben elsősorban gazdasági terveiről, elképzeléseiről beszél, amelyek között szerepel, hogy megválasztása esetén Irán gazdaságát kínai mintára szervezné újjá. 

Haszan Ruhani

A 64 éves Ruhani szintén a Legfelsőbb Nemzetbiztonság Tanács titkára, de korábban a Szakértők Gyűlésének is volt tagja. Határozott elképzelése, hogy tárgyalóasztalhoz üljön az iráni atomprogramot ellenző államokkal, és olyan eredményt érjen el, amelyek megoldást nyújtanak, de nem csorbítják Irán jogát a nukleáris fejlesztésekhez. Ruhani egyébként az iráni belpolitika egyik legérdekesebb tömörülésének tagja. Az ACC az iraki-iráni háborút követően radikális, forradalmi értékeket exportálni akaró pártként alakult meg, és 2007-re odáig jutott, hogy a klerikális befolyás csökkentését és a szabadságjogok kiterjesztését szorgalmazta, elnyerve ezzel a mérsékelt jelzőt. Ruhani a hat induló közül az egyetlen – szolidan – reformer jelölt, akit Mohamed Khatámi korábbi reformista elnök és Rafszandzsáni is nyíltan támogat. 

Ali Akbar Velajati

A Khomeini által alapított ICP párt tagja, az ultrakonzervatív, 67 éves Velajati – miután gyermekorvosként praktizált – 16 évig töltötte be a külügyminiszteri posztot. Ez némileg alátámasztja kampányígéreteit, miszerint külügyi tapasztalatait arra használná, hogy javítsa az ország nemzetközi megítélését. Ígéretei alapján minden 100. napon beszámolna elnökségi tevékenységéről és eredményeiről, hogy nyomon követhető legyen, betartja-e ígéreteit.

Sedghi Amitis

Felkapott hírek

Friss hírek

Nagy pénz, nagy foci – a világ leggazdagabb klubtulajdonosai

Az amerikai sportokkal ellentétben az európai sportkultúrában nincsen jelen a fizetési sapka fogalma, amely kiegyenlítené a csapatok költéseit, és kiegyensúlyozottabbá tenné a bajnokságokat. Így a jelenlegi piaci körülmények között egy futballcsapat sikerességének releváns tényezője, hogy mennyire gazdag a csapat tulajdonosa.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás