Az iszlámellenes videó margójára

Az iszlámellenes YouTube videó kapcsán született írások nagy része a szokásos integrációs kérdésekkel foglalkozik; miközben alig teszik fel a kérdést: miért pont ez a videó tűnt fel a sok tízezer hasonlóan közösségellenes tartalomból? Miért pont most került elő? A cikk a videó születéséhez és elterjedéséhez szükséges feltételeket veszi sorra, hogy legalább feltérképezzük, milyen más folyamatok befolyásolták ennek a történetnek a fordulatait.

A YouTube működéséről néhány szót…

Hárommilliárd órányi videóból, amelyből négymilliárd darabot töltenek le naponként a látogatók egy olyan szolgáltatónál, amelyet egyébként a jelenlegi tudásunk szerint havi 800 millió ember nézeget, nem könnyű kiszúrni egy deviáns tartalmat. Akkor sem, ha az nevezetesen a Prófétát tünteti fel rossz színben. 

Percenként hatvan órányi, naponta több évnyi videóanyagot töltenek fel a felhasználók a Youtube szervereire. Képtelenség ekkora mennyiségű adatot akárhogy is ellenőrizni, áttekinteni. A látogatók többsége – ahogy egy hasonló közösségi szolgáltatásra így 2012 táján jellemző – nem az USA-ból, hanem a világ egyéb országaiból érkezik. Az ellenőrzési mechanizmusok ráadásul mind utólagosak, és azokat az amerikai tulajdonos, a Google állítja be. 

A YouTube azt a házirendet követi, hogy a jogsértő tartalmat értesítés után eltávolítja. Tehát nem szűr a cég előzetesen, hanem bizonyos megállapodások alapján – például a nagy filmgyártókkal – levadásznak egyes tartalmakat, vagy éppen zenéket. A nyugati országokban a szerzői jogi jogsértés a legérzékenyebb kérdés, ezt szolgálja a legtöbb megoldás, a legfontosabb ugyanis az, hogyan lehet mozifilmeket, jogdíjas zenéket vagy friss sorozatokat eltávolítani.

Ezektől egy jelentősen különböző eset a gyűlöletbeszéd, amelyet természetesen a YouTube és a Facebook is tilt. A gyűlöletbeszéd meghatározása azonban nemcsak globális szinten lehetetlen, hanem még nemzeti szinten is erős vitákat vált ki. Az USA érzékenységi szintje – ahol a Ku-klux klán a mai napig boldogan vonulgat fel s alá – jóval alacsonyabb, mint az e téren figyelmesebb Európáé. Azon tehát ha nem is felesleges, de erősen szubjektív lesz mindig vitatkozni, még jogi szempontból is, hogy az inkriminált videó eléri-e a gyűlöletbeszéd szintjét. Ez tehát a technkai-jogi keret, amelybe megérkezik az “alkotás”. 

Az incidens

A videó 2012 júliusában került a YouTube-ra, amely egyébként egy egész estésnek szánt mozifilm trailere. Magát a filmet egyetlen egyszer mutatták be, az azóta újságírók által meginterjúvolt mozigépész szerint alig tíz embernek. A nemzetközi helyzet fokozódása csak akkor indult, amikor szeptember elején az arab nyelvű változatát is feltöltötték a trailernek, amelynek egyes részleteit egy egyiptomi tévécsatorna szeptember 8-án vagy 9-én közreadott. A tüntetések szeptember 11-én törtek ki, ezen a napon rohamozták meg a bengázi USA-konzulátust, amelynek az Egyesült Államok líbiai nagykövete is áldozatul esett. Utóbbi incidensről többször hangzik el, hogy előre tervezett volt, nem kapcsolódott a videóhoz, csak egybeesett azzal. Az egyiptomi folyamatoknál pedig van pár nap eltérés az első tévés megjelenés és a tüntetések között.

A YouTube a videót ekkor sem vette le, de elérhetetlenné tette azt néhány arab országból. 

Az AP hírügynökség és az amerikai hatóságok a Sam Bacile álnéven publikáló internetezőt úgy azonosították, mint egy, az USA területén élő egyiptomi kopt keresztényt. A feltehetőleg középkorú férfi kezdetben zsidónak próbálta feltüntetni magát, ami annyira sikeres volt, hogy az iráni reakció azóta is ezen a vonalon ragadt. A férfit korábban elítélték banki csalás miatt, illetve még évekkel ezelőtt kábítószerrel való visszaélés miatt is. 

Állítólag a börtönben találta ki a filmje forgatókönyvét, amelynek kivitelezését saját bevallása szerint családja finanszírozta. (Itt is először még izraeli cégeket emlegetett.) Ami bizonyosnak tűnik, hogy a benne szereplő színészek nem tudták pontosan, hogy mire készül az alkotás, illetve egyes szövegrészeket alighanem utólag vágtak bele, mondtak alá. 

De miért pont most? 

Az ügyet a média alaposan megvizsgálta, így előkerültek a részletek. A legújabb olvasat szerint egy egyiptomi üzent a többi egyiptominak, maga a film is egyébként a kopt egyiptomiak elnyomásáról szóló jelenettel kezdődött a beszámolók szerint. Mindeközben a Prófétát kifigurázták, a Koránt pedig úgy ábrázolták, mint amit összeollóztak a Tórából és a Bibliából. 

Ilyen videóból alighanem további pár ezer van az interneten. 

A további két országban, Pakisztánban és Líbiában, ahol komoly áldozatokat követeltek a tüntetések, gyakorlatilag az internet is alig elérhető. 2011-ben még nem volt kétmillió szélessávú internet előfizetés Pakisztánban, ahol a minap több mint egy tucat áldozatot követelt a tüntetés, és vérdíjat tűzött ki egy miniszter a filmes fejére; illetve államilag hirdettek felvonulási napot a film ellen. Ha az összes előfizetést vesszük, akkor optimista becslések szerint Pakisztánban nagyjából 30 millió rendszeresen internetező ember lehet, de a lefedettség, a sebesség tekintetében aligha lehetnek mind napi szintű YouTube felhasználók. 

A körülbelül hatmillió lakosú Líbiában hasonló az arány, összesen 300.000 internetezőt regisztráltak fél évvel ezelőtt. Az ország második legnagyobb városában, Bengáziban nyilván több a hozzáférés, mégsem mondhatjuk, hogy a nagy tömegek, akik ilyen esetben véres tüntetésre vehetők rá, internetezők lennének. Nem mellesleg mindkét országban több periódusban is be volt már tiltva a YouTube hasonló okokból, tehát sem maga a jelenség nem volt új, sem a YouTube nem kerülhetett sok embernél a “Kedvencek” közé. 

Hogyan kerül tehát az utcára az a rengeteg ember, akinek nincs is valószínűleg fogalma arról, hogy mi az a YouTube? 

Két olyan pont van az eseményhorizonton, amelyeknél a szándékosság vélelmezhető. Az egyik a radikális vagy politikai iszlám oldala: a videó terjesztését tudatosan erősítették a radikálisok irányába, éppen azért, hogy provokálják őket. Azoknak minden országban jól jön az arab tavasz szelei után egy kis további szél a vitorlába, így harapnak is a lehetőségre, ezért vagy azért. A tömegeket – vagy legalábbis a nyugati kamerák előtt tömegnek ható gyülekezetet –  mindenképpen meg kell szervezni, amihez az kell, hogy a történetet azokon a felületeken – legjobb esetben is helyi rádió vagy tévé, illetve a mecsetek – ecseteljék, ahol ők elérhetőek. De egy egyszerű “civil” kezdeményezés lehet ennyire hatékony a radikálisok elérésében? Egy börtönviselt amerikai-egyiptomi tudhatja, hogy hova kell küldeni az emailek tucatjait? Tudhatják maguktól, hogy melyek azok a csomópontok, amelyeket a leghatékonyabb ilyen információval bombázni? 

A másik kritikus fordulat az ügyben az időzítés. A 9/11-es évforduló és az amerikai elnökválasztási kampány során egyszercsak egy USA-ellenes hangulat alakul az arab világban. Kinek állhatott érdekében megpiszkálni ezt a vonalat, összerántani az amerikai közvélemény iszlamofób részét…? Mégiscsak kampányidőszak van, egy hasonló esemény pedig üdítő lehet a kampánystratégák számára, egyfelől hálás téma, egy kevés külpolitika, amit közérthető és leegyszerűsített módon még az elnökválasztási kampányba is be lehet csempészni. 

A kérdések sora ettől függetlenül folytatódik: Milyen nyugati döntésekre vagy külpolitikára fog jogalapot teremteni a mostani tüntetési hullám, kiket “kell” majd finanszírozni annak érdekében, hogy az arab tavasz után általában megerősödött politikai iszlám esetleg visszagyengüljön?

Különbözik-e bármiben egyébként ez az eset attól, mint amikor a dán karikatúra miatt égettek fel nyugati konzulátusokat a Közel-Keleten, amely esetben utólag a szervezettség egyértelmű jelei mutatkoztak az egyes arab államok részéről? Egyáltalán, a nyugati világ a nagy magyarázkodás közepette felméri-e, hogy egy egyébként átlagosan gyenge házivideóról van szó, amely Buddha, Jézus vagy más főszereplő esetén ma is legfeljebb 100 letöltést hozott volna a gazdájának a YouTube-on? És mindezek után: vajon a hagyományos értelemben vett liberális demokráciákat meg lehet-e védeni nem demokratikus eszközökkel a saját liberalizmusuk okozta integrációs problémáktól? 

Feledy Botond

Felkapott hírek

Friss hírek

Jó esély van ma egy tőzsdei Fekete Péntekre

Tegnap közel 1.200 pontot esett az amerikai Dow Jones, annak ellenére, hogy az index napközben még próbálkozott az emelkedéssel. Az éjjel újabb negatív hírek érkeztek a koronavírussal kapcsolatban, így ma is -600 pontos nyitás várható, ráadásul jön a hétvége, ami tovább erősítheti a kockázatkerülést a piacokon.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás