Közel-Kelet leszerel

Több mint tízévnyi várakozást követően, augusztus 10-én a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) először kapott olyan jelzéseket az arab országoktól és Izraeltől, hogy a felek készek leülni és beszélni a közel-keleti atomfegyver-mentes övezet megteremtésének lehetőségeiről.

Ebben a szakaszban mindez még nem közvetlen és hivatalos tárgyalásokat takar, hanem mindössze annyit jelent, hogy a kérdésben érdekelt államok pozitív választ adtak a NAÜ igazgatójának felhívására. Jukija Amano ugyanis levélben értesítette a feleket arról, hogy szeptember elejére találkozót tervez, melynek célja az atomsorompó szerződés májusi felülvizsgálati konferenciáján 2012-re kitűzött közvetlen tárgyalások előkészítése. Az atomsorompó szerződés tagállamai ugyanis a 2010. májusi zárónyilatkozatukban megállapodtak arról, hogy 2012-ben egy olyan nemzetközi konferenciasorozatot indítanak, melynek célja a Közel-Kelet tömegpusztító fegyvereinek leszerelése és a közel-keleti atomfegyver-mentes övezet (MENWFZ) megteremtése.

A nukleáris fegyverekre vonatkozóan, az 1968-as atomsorompó szerződésnek a térség valamennyi állama részese, Izrael kivételével. Ennek megfelelően a térség államai számára nemzetközi jogilag tilos atomfegyverek birtoklása, fejlesztése és azok bármilyen módon való megszerzése. A múltban ugyan Líbiának és Iraknak is voltak atomfegyverek fejlesztésére irányuló törekvései, ezeket azonban napjainkra felszámolták. Irán és Szíria kapcsán pedig érdemes megemlíteni, hogy habár részesei az atomsorompónak, mégis gyakran hallani olyan vádakat, hogy nukleáris fegyverek fejlesztésére törekszenek, éppen ezért a NAÜ ellenőrei napjainkban is vizsgálják ezen államok tényleges képességeit és tevékenységét. Izrael nukleáris fegyver-képességei kapcsán pedig ma már nyílt titok, hogy a zsidó állam az 1967-es arab-izraeli háború idejére már minden bizonnyal előállította első nukleáris fegyverét, az ország ugyanakkor egészen máig fenntartja az úgynevezett „lebegtetés” politikáját. Azaz, atomfegyvereinek létét hivatalosan nem ismeri el, ezt ugyanakkor nem is tagadja.

Áttérve a következő fegyvernemre, az 1993-as Vegyi Fegyver Tilalmi Egyezménynek (CWC) jelenleg nem részese Egyiptom, Szudán, Szíria és Jemen; illetve aláírta, de nem ratifikálta Izrael. Köztudott, hogy a múltban Iraknak, Líbiának (és Iránnak) is nagyon komoly vegyi fegyver programja volt, sőt Irak ezeket a fegyvereket az iraki-iráni háborúban alkalmazta is. Líbia azonban 2003-ban önként vállalta, hogy leszereli tömegpusztító fegyvereit és 2004-ben alá is írta a CWC-t. Irak esetében pedig az 1990-es években indult meg a tömegpusztító fegyverek leszerelése és 2009 óta Irak is részese a CWC-nek. Érdekes ugyanakkor, hogy Szudán és Jemen nem csatlakoztak a szerződéshez, annak ellenére, hogy napjainkban egyik állam sem rendelkezik ismert vegyi fegyver-kapacitásokkal. Egyiptomnak és Szíriának azonban vannak vegyi fegyver kapacitásai, és Szíria esetében ezek hadrendbe is vannak állítva. Izrael kapcsán pedig a szakirodalom úgy fogalmaz, hogy rendelkezik a képességekkel egy ilyen kapacitás kiépítéséhez.

Végül pedig az 1972-es Biológiai Fegyver Tilalmi Egyezménynek (BWC) nem részese Algéria, Izrael és Szudán; illetve aláírta, de nem ratifikálta Egyiptom és Szíria. Ami a kapacitásokat illeti, Izrael kapcsán ugyanaz a helyzet, mint a vegyi fegyvereknél; míg Líbia és Irak szintén a vegyi fegyverekhez hasonlóan, kénytelen volt lemondani erről a képességről. Fejlesztéseket ugyanakkor Irán, Egyiptom és Szíria is folytatott.

A MENWFZ megteremtésének ötletét először 1974-ben az iráni sah vetette fel, egyiptomi támogatással. Ezt követően 1980-ban Izrael is benyújtott egy erre vonatkozó javaslatot, saját előfeltételekkel. Majd 1990-ben Egyiptom is előterjesztette saját tervét, ami Mubárak-tervként lett közismert. Ebben a felvetésben már nem csak az atomfegyverekre vonatkozott a tilalom, hanem Mubárak minden tömegpusztító fegyvertől mentesítette volna a térséget. Ennek kapcsán az 1990-es évek folyamán, a madridi békefolyamat keretében az ENSZ vezénylete alatt folytak tárgyalások, ezek ugyanakkor 1995-re megfeneklettek. Ekkor az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) tagállamai álltak elő egy Öböl-menti tömegpusztító fegyver-mentes övezet (GWMDFZ) tervével, mely véleményük szerint megteremtette volna a megfelelő kereteket az egész térség tömegpusztító fegyvereinek a leszereléséhez. Ezen államok 2004-2005 folyamán tartottak is két nem hivatalos találkozót, ezek azonban nem tudtak komolyabb eredményeket produkálni. Ezzel párhuzamosan, az ENSZ 2000-ben a NAÜ-t bízta meg azzal, hogy vegye át az irányítást, és hozza közelebb egymáshoz a feleket.

A téma tehát egyáltalán nem új, a korábbi javaslatok ugyanakkor rendre kudarcba fulladtak, bármilyen eredmény nélkül, ezzel rendkívül keserű tanulságokat hátrahagyva. Az elmúlt majd 40 év tapasztalatai alapvetően arra mutattak rá, hogy a tárgyalások sikerének legfőbb gátját a felek által támasztott kölcsönös előfeltételek jelentették. Az arab államok ugyanis ragaszkodtak ahhoz, hogy az izraeli nukleáris kapacitások leszerelése előfeltételt kell, hogy jelentsen az átfogó közel-keleti béke megteremtéséhez. És amíg Izrael nem hajlandó leszerelni tömegpusztító fegyvereit, addig számos arab állam is nyitva akarja (akarta) hagyni a vegyi és biológiai fegyverek opcióját, hogy ellensúlyozzák a zsidó állam katonai képességeit. Ezzel szemben, Izrael arra hivatkozik, hogy katonai képességei saját önvédelmét szolgálják, és addig nem hajlandó leszerelésről tárgyalni, amíg nincs egy olyan átfogó béke a térségben, ami garantálná biztonságát. Ami tehát ebből következik az egyrészt az, hogy az arab államok vegyi és biológiai fegyverképességeinek leszerelését (vagy az emellett való, nemzetközi jogilag kötelező érvényű elköteleződést) csakis az izraeli nukleáris arzenál leszerelésével párhuzamosan lehet megoldani. A békefolyamat és a tömegpusztító fegyverek kérdése pedig szintén nem elválasztható egymástól, és egy sikeres konferencia záloga, hogy a felek első körben lemondjanak az előfeltételekről, és egyáltalán leüljenek a tárgyalóasztalhoz.

A szeptemberi találkozót illetően, Amano rendkívül optimista, véleménye szerint 2000 óta most először van arra esély, hogy tényleges eredményt tudjanak felmutatni; és már önmagában az, ha a felek leülnének egy asztalhoz, hatalmas előrelépést jelentene. Ennek köszönhetően ugyanis az államoknak egy teljes évük lenne arra, hogy „megszokják” az egymással való tárgyalás gondolatát, és megtalálják azokat a kapcsolódási pontokat, melyek mentén megindulhat az együttműködés.

Izrael ugyanakkor a hírek megjelenését követően cáfolta, hogy elfogadta volna a meghívást, mindössze annyit erősített meg, hogy nem zárkózik el a lehetőségtől, és ez egy remek alkalom lenne az érintett államok valamennyi vitás kérdésének megtárgyalására. Ahhoz ugyanakkor, hogy tényleg részt is vegyen a szeptemberi találkozón elengedhetetlennek tartja, hogy az esemény ne nukleáris tárgyalások néven fusson, azaz ne csak az izraeli nukleáris leszerelés és az atomsorompóba való belépés kerüljön napirendre; hanem az őt aggasztó békefolyamat és a környező államok tömegpusztító fegyverprogramjainak kérdése is. Válaszlevelében tehát az Izraeli Atomenergia Hivatal vezetője érdeklődését fejezte ki, azt ugyanakkor egyértelműen leszögezte, hogy a szeptemberi eseményre Izrael nem hivatalos tárgyalásként, hanem egy egyeztető fórumként tekint. Ennek megfelelően pedig az várható, hogy bármilyen arabok által támasztott előfeltétel elijesztené Izraelt a részvételtől, ezen kérdések megvitatására ugyanis –2012-re vonatkozóan – éppen ezen a szeptemberi találkozón kellene sort keríteni.

Az arab államok támogatólag nyilatkoztak a szeptemberi találkozót illetően. Egyiptom és Szíria is levélben erősítette meg részvételi szándékát. Sőt Szíria egyenesen azt mondta, hogy ők akkor is hajlandóak részt venni a szeptemberi eseményen, ha Irán esetleg visszautasítaná Amano meghívását. Damaszkusz számára ugyanis a legfontosabb prioritás, hogy a jövőbeli MENWFZ részes államai valamennyien írják alá és ratifikálják a vonatkozó egyezményeket, továbbá tegyenek is eleget az ezekben foglalt kötelezettségeiknek. (Ebben a tekintetben tehát Szíria számára Irán távolmaradása nem jelent komoly akadályt, hiszen Teherán részese mind a három egyezménynek.)

Irán kapcsán azonban egyelőre nem tudni, hogy részt vesz-e majd a szeptemberi tárgyalásokon, Teherán NAÜ képviselője, Ali Aszgar Szoltanije ugyanis ez idáig még nem válaszolt Amano levelére. Teherán jelenléte ugyanakkor létfontosságú lenne Izrael biztonságának garantálása és az iráni atomprogram körüli aggodalmak enyhítése végett. Mivel azonban 2005 óta az Ahmadinezsád-kormány rendkívül éles retorikával támadja Izraelt, nem tudni, hogy hajlandó-e egy asztalhoz ülni a zsidó állammal. Részvétele ráadásul éppen Izraellel való ellenséges viszonya miatt könnyedén zátonyra futtathatja a teljes tárgyalássorozatot.

A nemzetközi közösség tekintetében fontos előrelépést jelentett, hogy július folyamán az Európai Unió szárnyai alatt elindult egy brüsszeli leszerelési szeminárium. Ezen az eseménysorozaton részt vesznek a térség államainak képviselői is, megkezdve a párbeszédet a közel-keleti WMDFZ megteremtésének lehetőségeiről. Továbbá, Irán részéről is itt hangzottak el először olyan nyilatkozatok, miszerint megfelelő körülmények között hajlandóak egy asztalhoz ülni Izraellel.

Az Európai Unió mellett pedig az Egyesült Államok is támogatja az Amano-vezette erőfeszítéseket. Washington ugyanakkor óva intett attól, hogy a szintén szeptemberben esedékes NAÜ éves konferencián a tagállamok megint megpróbáljanak egy Izraelt elítélő határozatot tető alá hozni. Tavaly ugyanis az arab államok kezdeményezésére szavazásra bocsátottak egy Izraelt elítélő tervezetet, ezt ugyan akkor az Egyesült Államok megvétózta, arra hivatkozva, hogy az ilyen lépésekkel az arab államok csak elidegenítik Izraelt, és még távolabb tolják a tárgyalásos megoldás lehetőségét. Az Obama-adminisztráció éppen ezért most is deklarálta, hogy kész újra szembe menni bármi ilyen jellegű kezdeményezéssel.

Ami pedig a 2012-es nagy konferenciát illeti, ez idáig gyakorlatilag semmi sem történt ennek előkészítésére. A térség államai ugyanis nem tudtak megállapodni sem a találkozó helyszínéről, sem pedig arról, hogy ki legyen az a pártatlan közvetítő, aki levezényli a konferenciát. Izrael ráadásul egészen máig nem jelezte részvételi szándékát, nélküle viszont az egész konferencia értelmetlen volna. Éppen ezért ez a szeptemberi találkozó kulcsfontosságú lenne abból a szempontból, hogy megteremtse az alapokat ahhoz, hogy a felek több évtized után újra hivatalos keretek között tárgyaljanak a közel-kelet tömegpusztító fegyvereinek leszereléséről.

Péczeli Anna

Felkapott hírek

Friss hírek

Engedett a horvát kormány, visszaállítják a megemelt nyugdíjkorhatárt

A horvát kormány teljes egészében elfogadja a népszavazás kiírását kezdeményező szakszervezetek követelését, és visszaállítja a 67 évre megemelt nyugdíjkorhatárt 65 évre, továbbá törvénymódosítási javaslatot nyújt be, hogy azok, akik ezt szeretnék, 65 év felett is dolgozhassanak - jelentette be Andrej Plenkovic horvát kormányfő a csütörtöki kormányülésen.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás