A hatalom visszavág: könnygázzal, gumibotokkal, éles lőszerrel

Az „arab tavasz” beköszöntött, és átszakadt a gát: tiltakozások hulláma borítja el immár a legtöbb arab országot. Líbia, Bahrein, Jemen, Algéria, Jordánia, Mauritánia és Szomália vezetései, illetve a rendszer hívei az általuk ismert egyetlen módon válaszolnak: erőszakkal. A halálos áldozatok és sérültek száma több tucat.

Líbia: A felkelők kezén a második legnagyobb város, a kormányhívek ujja pedig a ravaszon

Líbiában a már harmadik napja tartó zavargások a Human Rights Watch szerint eddig nyolcvannégy halálos áldozatot követeltek. Az elnök hívei és a biztonsági erők erőszakos módszerekkel lépnek fel a demonstrálókkal szemben, és közleményeik szerint a további megmozdulásokat is vérbe fojtanák. Ennek ellenére a tüntetések folytatódnak, és egyre nagyobb méretet öltenek az ország számos részén.

Olyannyira, hogy a negyvenkét éve hatalmon lévő Moamer Kadafi elnök ellen tiltakozók súlyos harcok után már pénteken ellenőrzésük alá vonták al-Bayda’ várost, ahová az elnök fia által irányított, legjobban kiképzett elitalakulatait vezényelte a rezsim. A halottak száma jóval meghaladja a félszázat.

Bár a kormányhívek határozottan lépnek fel, az ellenzék kezén van már egy másik nagyváros is: az al-Dzsazíra pánarab televízió legfrissebb hírei szerint az ország keleti részén fekvő Bengázit – amely az észak-afrikai ország második legnagyobb városa – már kiürítették Kadafi és a központi kormányzat erői, a kormányépületek, hivatalok lángokban állnak.

Napvilágot láttak olyan hírek is, hogy a vezetés szabadon engedte az ország összes elítéltjét a börtönökből, „cserébe” azért, hogy az „amnesztiát” követően szembefordulnak a felkelőkkel.

Azonban könnyen elképzelhető, hogy ez a mozzanat már csak a rendszer dicstelen végjátéka: a tiltakozások egyre kiterjedtebbek, Ajdabija városban és a szomszédos Darnah tartományban állítólag már a rendőrség is átállt a Kadafi ellen tüntetők oldalára, könnyűfegyverekkel és gépjárművekkel segítve őket. Sőt, beszámolók szerint Tobrukban egy páncélos hadosztály és a Gamel Abdel Nasszer légitámaszpont is csatlakozott hozzájuk.

Vagyis, a hatalmas ország majdnem teljes észak-keleti része a felkelők birtokában van, ugyanakkor a központi kormányzat ellenőrzi a nyugati részt, így magát a fővárost, Tripolit is, ahol szimpátiatüntetéseket tartanak Kadafi mellett.

Bahreini patthelyzet: a király a tüntetőkre, a tüntetők a királyra várnak

Néhány órával azt követően, hogy a politikai jogokat, és a királyság felszámolását követelő „Wefaq” („összhang”, „egyetértés”) ellenzék a hadsereg Gyöngy térről való kivonását szabta feltételül ahhoz, hogy megfontolja az uralkodó által kezdeményezett nemzeti párbeszédben való részvételt, a hadsereg ténylegesen megkezdte kivonulását a térről. A Gyöngy tér a kormányellenes demonstrációk központja, mondhatni „Bahrein Tahrir tere.”

Helyüket ezt követően azonban a készenléti rendőrség erői vették át, akik könnygázt és füstbombákat vetettek be a tüntetők ellen, majd megkezdték a térhez vezető utak lezárását, mert a feltételezések szerint szombat este tüntetők százai érkeznek oda, bekapcsolódva a demonstrációba.

A biztonsági erők korábbi, csütörtökön, az éj leple alatt elkövetett akciójában legalább négyen meghaltak, és több százan megsebesültek. A „mártírok” szombati temetésén több tízezren vettek részt. Az al-Manar libanoni televízió tudósítása szerint a biztonsági erők a temetés résztvevőit is megtámadták, az eredmény újabb három halálos áldozat és hatvan sérült.

Az uralkodó az utcákról való elvonulást és az alkotmányos monarchia tiszteletben tartását szabja feltételül a nemzeti párbeszéd megkezdéséhez, a bahreini szakszervezetek viszont a békés demonstrációk elősegítése érdekében sztrájkot hirdettek vasárnaptól.

Jemen: kézigránátot vetett be a karhatalom

Szombaton folytatódtak a véres összecsapások a jemeni főváros egyetemének közvetlen közelében, a harminckét éve regnáló Ali Abdullah Salih elnök mellett, és az ellene tüntetők között.

Hírügynökségi értesülések szerint azonban zavargásokra került sor Áden, Khor Maksar városokban, és a megmozdulások „úttörőjének” számító, újabban magát – a követendő egyiptomi példára utalva – a „jemeni Alexandriának” nevező Taiz városában is.

Az összecsapásokban eddig legalább öten vesztették életüket országszerte. A szemtanúk szerint háztetőkről mesterlövészek és civil ruhás, kormánypárti fegyveresek lövöldöznek válogatás nélkül az emberekre, sőt, több forrás szerint a karhatalom kézigránátot (!) is bevetett a tüntetők ellen.

Az Al-Dzsazíra tudósítása szerint a kézigránát használata a Salih-rendszer zsarnokságának jelképévé vált, és hozzájárult ahhoz, hogy azóta Taiz város több ezer lakosa csatlakozott a Hurriya („Szabadság”) téren tüntető tömeghez.

Számos sérülttel járt a demokrácia melletti, részben más arab országok által ihletett szombati, algíri tüntetés is, amelyet rohamrendőrök oszlattak szét az algériai főváros Május 1. terén. A tüntetők csoportja zömében emberi jogi aktivistákból, szakszervezeti tagokból, és kisebb ellenzéki pártok követőiből áll, és rendszeresen szervez tüntetéseket a kormányzat ellen.

A politikai reformokat követelő, immár zsinórban a hetedik pénteki tüntetés Ammanban szintén nem zajlott le erőszak nélkül. A jordániai fővárosban gyülekező tüntetőket botokkal, köveket dobálva támadták meg kormánybarát csoportok. Az összetűzésekben nyolcan megsérültek.

A szintén az arab világhoz sorolt, kelet-afrikai Dzsibutiban sem nézte jó szemmel a kormányzat, ahogy több ezren gyülekeztek az ország azonos nevű fővárosának, a belügyminisztérium épülete közelében álló stadionjánál. Az elnök Ismail Omar Guelleh újraválaszthatósága ellen, és politikai, valamint társadalmi reformok mellett tüntetve. Az a szándékuk, hogy addig maradnak ott, amíg követeléseik nem teljesülnek, nem vált valóra: alkonyat után a készenléti rendőri erők könnygázzal feloszlatták a tüntetést.

Mauritánia mali határhoz közel fekvő részén az akadozó vízellátás miatti, kezdetben békés tüntetések nyílt erőszakba torkolltak, miután egy fiatal életét vesztette. A lázadók több kormányhivatalt is felgyújtottak. Bár az országban már 2008-ban is voltak megmozdulások, elemzők szerint ugyanakkor a mostani lehet „politikailag is motivált.”

Szomália fővárosában, Mogadishuban az Átmeneti Szövetségi Kormány és vezetője, Sejk Sarif Ahmad ellen demonstrálókra tüzet nyitott „lojalista” fegyveresek egy csoportja. Az incidens során négyen meghaltak és tizenegy személy megsérült.

Korábban az egész világot bejárták azok a felvételek, amikor az utolsókat rúgó egyiptomi vezetés, „megmutatva igazi arcát”, tevéken, botokkal támadó civil ruhás ügynökeit és felbérelt ellentüntetőit uszította a Tahrir téren békésen demonstrálókra, amely során szintén többen életüket vesztették. Természetesen a forradalom más, kevésbé ismert pillanatai is számos áldozattal jártak. Aztán, a tizennyolcadik napon, az ország megszabadult az elnöktől.  

Iványi Márton

Felkapott hírek

Friss hírek

Nagyon lassan tér vissza a repülési kedv

A CAPA légiközlekedési tudásközpont adatai szerint a budapesti repülőtéren az év eddigi részében 3,2 millió utas fordult meg, 64 százalékkal kevesebb, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Hasonló adatot közölt a Fraport repülőtér-üzemeltető csoport is.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás