Újabb kormányalakításra várva

A libanoni belpolitikai krízis újabb állomásához érkezett, hiszen miután a héten Michel Szulejmán köztársasági elnök hivatalosan is a Hezbollah és szövetségesei által támogatott Nadzsib Mikatit kérte fel az új kormány megalakítására, megkezdődtek a – várhatóan hosszadalmas és bonyolult – kormányalakítási tárgyalások.

   Nem is olyan régen történt, hogy a Kitekintő szintén egy hosszas libanoni belpolitikai válsághelyzet régen várt megoldásaként számolt be az akkori egységkormány megalakulásáról. Akkor — körülbelül másfél éve — már számos elemző és szakértő jelezte aggodalmát, miszerint a kényes körülmények között és kényszerből létrejött politikai házasság nem lesz tartós, márcsak a Hezbollah és Szaad Hariri kormányfő ellentétei miatt sem. Végül nem közvetlenül a politikai ideológiából következő ellentétek, hanem egy sokkal „személyesebb” kérdés, nevezetesen Szaad Hariri édesapja, a néhai kormányfő — Rafik Hariri — halálának körülményeit vizsgáló ENSZ testület munkája és a közeljövőben nyilvánosságra kerülő hivatalos vádirat vált azzá a bizonyos „utolsó cseppé a pohárban”, amely szétválasztotta a kormányzó erőket. Az új kormányfőjelölt Mikati személye erősen megosztja a libanoni és külföldi érintetteket egyaránt, a pénteken érdemben megkezdődött kormányalakítási tárgyalások pedig első komoly próbatételévé válhatnak a még hivatalba sem lépett miniszterelnöknek.

  Politikai egyensúlyozás

Az egyik legfontosabb kérdésben, vagyis a leendő kormány névsorának összeállításában már megtörténtek az első konkrét lépések. A pénteken este zárult parlamenti egyeztetések után a libanoni As-Safir napilap értesülései szerint Mikati 20 vagy 24 fős kabinetet szeretne létrehozni, ennek ismeretében pedig minden érintett politikai erő háza táján megkezdődött a belső erőviszonyok felmérése valamint a minden tekintetben megfelelő — például alapvető feltételként hangzott el minden helyen a „provokatív” személyek illetve politikusok mellőzése — lehetséges jelöltek kiválasztása. A sajátos konfesszionális berendezkedésnek megfelelően egy 24 fős kormány esetén a síita, szunnita és maronita keresztények egyaránt öt, az ortodoxok három, míg a drúzok, örmények és katolikusok kettő minisztert delegálhatnának a leendő kormányba.

A libanoni politikai hagyományok ismeretében Mikati lenne az öt szunnita delegált egyike — lévén ő töltené be a miniszterelnöki posztot — , szintén tárcához jutna, mégpedig a pénzügyminiszterihez Mohammad Szafadi. Libanoni sajtóforrások szerint a fennmaradó három szunnita miniszteri poszt sorsa Leila al-Solh, Abdel Rahim Mrad, Tammam Szalam, Adnan al-Qasszar és Fejszál Karami — Omar Karami, volt kormányfő fia — között fog eldőlni, akik valamennyien korábbi miniszterek, tehát egyikük sem számít újoncnak a politikában.

Ami az öt „kiadó” síita posztot illeti, már korántsem annyira letisztult a kép, mint a szunniták esetében. A Hezbollah például még senkit nem nevezett meg miniszterjelöltként, és egyes szakértők azt sem zárják ki, hogy egyáltalán nem küld saját emberei közül senkit a kabinetbe, elejét véve ezzel többek között a túlzott nemzetközi kritikáknak, amelyeknek már most is vannak árulkodó jelei.

  Biztosnak tűnik az eddigi közegészségügyi miniszter, Mohamed Dzsavad Khalife újabb miniszteri kinevezése, a lehetséges külügyminiszter pedig a Március 8. Szövetség másik fontos pillérének számító AMAL Mozgalom köréből fog várhatóan kikerülni — a legtöbb forrás Mahmud Berri, Nabih Berri parlamenti szóvivő testvére és a volt nagy-brittaniai nagykövet, Dzsihab Murtada nevét emlegeti, mint esélyesekét. Még egy fontos szereplőről kell mindenképpen szót ejteni, mégpedig a Szabad Hazafias Frontról. Vezetője, Michel Aoun még szintén nem nevezett meg végleges jelöltet, a libanoni belpolitika ismerői szerint azért nem, mert még komoly taktikai lépések szükségesek a végső jelölt nevének napvilágra hozása előtt. Az egyik „forgatókönyv” szerint a korábbi energiaügyi miniszter — Dzsebran Basszil — újra átveheti e terület irányítását, ugyanakkor az sem kizárt, hogy e posztot Aoun átengedi a már említett Mahmud Berrinek, így megszerezve viszont a belügyminiszteri posztot, mivel az ügyvivő belügyminiszter, Ziad Baroud várhatóan nem folytathatja ebben a minőségében eddigi munkáját.

A maronita keresztény politikai erők részéről eddig egy konkrét név hangzott el, mégpedig Nadzsi al-Boustany-é, aki Szulejmán köztársasági elnök egyik közeli szövetségese és tanácsadója. Személye azért is tűnik biztosnak, mert ritka kivételként szinte valamennyi belpolitikai oldallal és a nyugati, valamint közel-keleti partnerekkel is jó kapcsolatokat ápol.

  Baljós előjelek

Az, hogy megindultak a kormányalakítási tárgyalások, mindenképpen örvendetes tény, ugyanakkor számos olyan jel is mutatkozik, amely sajnálatos módon a korábbi sikertelen kormányzati periódusoknak is jellemzője volt. A leköszönő kormányfő, Szaad Hariri például az elmúlt héten többször is kijelentette, hogy nem vesz részt olyan kormány munkájában — és szövetségeseinek „sem javasolja” — amelyet egyértelműen a Hezbollah irányít és amelyben a síita szervezet emberei vannak irányító szerepben. „Akárkik is ölték meg 2005-ben Rafik Hariri-t, nem szeretnék, hogy Szaad Hariri legyen az ország élén…most, 2011-ben is ugyanaz a céljuk, mint 2005-ben volt.” — fogalmazott Hariri a New York Times-nak adott interjújában. A volt kormányfő azt is hozzátette, hogy „bizonyos tényezők miatt, mint például az egységkormány felbontásának időzítése — Hariri éppen Washingtonban tárgyalt Barack Obama amerikai elnökkel, amikor a Hezbollah miniszterei elhagyták a kormányt (a szerk.) — és amikor Szulejmán elnök végül Mikati-t kérte fel kormányalakításra egyértelművé teszik számomra, hogy korábban a barátaimnak és szövetségeseimnek gondolt emberek elárultak engem.” Ugyanakkor Hariri „elzárkózását” és „sértettségét” sem lehet teljesen komolyan venni, hiszen a fentebb vázolt kormánynévsorban éppen az ő pártjának, szélesebb értelemben vett politikai táborának emberei is megtalálhatóak, méghozzá némileg meglepő módon ez, a szunnita névsor tűnik a legbiztosabbnak.

Ráadásul vészesen közeledik az ENSZ Törvényszék hivatalos vádiratának nyilvánosságra hozatala is, ennek rövid- és középtávú politikai és biztonsági következményei pedig egyelőre beláthatatlanok, különösen az utóbbi hetek arab világban tapasztalható váratlan fejleményeinek tükrében. Libanon talán ebben a tekintetben azonban nincs kitéve a zűrzavar és az utcai zavargások veszélyének, hiszen a többi helyszíntől eltérően Bejrútban nincs egy olyan diktátor, vagy autokrata rezsim, amelyet el kellene űzni, a demokrácia a maga hibáival, de még a mostani válságokhoz hasonló helyzetekben is működőképes. A libanoni konfesszionalizmus sajátosságai tehát ismét bizonyítják az ország politikai rendszerének rendkívül sokszínű, nehezen fenntartható, de az esetek többségében mégis működő jellegét.

Lesták Tamás

Felkapott hírek

Friss hírek

Az egész világ örül Zelenszkij győzelmének

Több vezető nyugati politikus - köztük Donald Trump amerikai és Emmanuel Macron francia elnök, Angela Merkel német kancellár, valamint az Európai Unió több központi intézményének vezetője - gratulált vasárnap este és hétfőn Volodimir Zelenszkijnek, az ukrajnai elnökválasztás várható győztesének.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás