Válságban az ukrán kormány?

  • Két éve annak, hogy Ukrajnában az emberek megelégelték azt az utat, amin az akkori kormány haladt.
  • A tüntetések kiváltó oka az volt, hogy az akkori oroszbarát Janukovics elnök visszalépett az Európai Unióval kötendő társulási szerződéstől, hogy cserébe ismét Oroszország felé közeledjen.
  • Az emberek megelégelve a korrupciót és a stagnáló életszínvonalat az utcára vonultak 2013. november 21-én.
  • Közel két és fél évvel ezt követően úgy tűnik, a jelenlegi, 2015-ben megválasztott koalíciós kormány válságban van.
  • Mind a nyugati partnerek, mind a hazai reformerek elégedetlenek az eddigi ereményekkel.

A tiltakozások 2013. november 21-én kezdődtek a kijevi Függetlenség terén (Majdan Nezalezsnosztyi), ami végig a mozgalom fő helyszíne maradt. A médiában „Euromajdan” vagyis „Euró(pa) tér” néven hivatkoztak az eseményekre. Bár az első összecsapások a rendőrséggel már novemberben megtörténtek, azok januárban érték el a kritikus szintet: 2014 első hónapjában öt ember életét követelte a tüntetés. A halálos áldozatok túlnyomó többsége azonban február 18. és 22. között veszítette életét. A rendőrség ekkor felhatalmazást kapott éles lőfegyverek használatára „terrorellenes művelet” címszava alatt, valamint ezekben a napokban mesterlövészek lőttek több ízben is a tömegbe. A több mint száz életét veszített tüntetőre a „Mennyei százak”-ként hivatkoznak, és emlékeznek meg róluk. Az azonos címszó alatt megtalálható ukrán, illetve angol nyelvű Wikipédián az áldozatok teljes névsora olvasható.

Február 22-én a parlament szavazott Janukovics eltávolításáról, majd a következő napokban a törvényhozó testület megszüntette az orosz nyelv második hivatalos nyelvként való használatát. A döntés nagy felháborodást váltott ki az oroszok lakta régiókban, és az események innentől nem(csak) az ukrán nép európaizálódásáról szóltak, hanem leginkább az ország keleti városaiban az orosz nyelvű kisebbség ellentüntetéséről is. A Krím-félszigeten politikai krízishelyzet alakult ki, számos tüntetés történt az új ukrán kormányzattal szemben. (Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Szevasztopolban már 2014 januárjában felállítottak egy úgynevezett önvédelmi egységet.) Három nappal a kijevi „nyelvrendelet” után a szevasztopoli tüntetők referendumot követeltek a Krím függetlenségéről, majd február 27-28-án, csaknem két éve „kis zöld emberek” jelentek meg a félszigeten.  Az „ismeretlen” fegyveresek egyenruháján semmiféle azonosító vagy jelzés nem volt, azonban nagy hatékonysággal foglalták el Szimferopol kulcsfontosságú épületeit, hogy azt követően azokon már orosz zászló lengedezzen.

Ezt követően az ország keleti részében lényegében polgárháborús helyzet alakult ki – hivatalosan – a kormányerők és a helyi szakadár csoportok között. A kezdeti heves harcok mára veszítettek intenzitásukból, azonban félő, hogy a konfliktus egyszerűen befagy, mivel az Európára nehezedő migrációs nyomás, valamint az Iszlám Állam és Szíria problémái mellett ez a terület már „nem elég érdekes” a média számára.

Két évvel az Euromajdan után

Két éve már, hogy Kijevben leváltották az oroszbarát Janukovics-kormányt, amiért az az országot a korrupció és a nepotizmus melegágyává tette.

A jelenlegi kormány tevékenységéről összességében elmondható, hogy vannak bizonyos reformfolyamatok, melyek már elkezdődtek, azonban rengeteg olyan van, melyek még váratnak magukra.  Két év hosszú idő, azonban nem elegendő ahhoz, hogy az elmúlt több mint húsz év hibáit korrigálja: az ország lakosai azonban kezdik elveszíteni a hitüket, a bizalmat az új kormányban. Sokan úgy látják, hogy semmi sem változott: a korrupció ugyanúgy behálózza az országot, a gazdaság nem kapott szárnyakra és az életszínvonal sem emelkedett. A Krím még mindig orosz kézen van, és a kelet-ukrajnai területeket pusztító konfliktus befagyni látszik. Az emberek csalódottak, mert Ukrajna a 2014-es „rendszerváltást” követően nem lett jóléti állam.

Úgy tűnik azonban, hogy nem csak a lakosság elégedetlen, hanem az Ukrajnát támogató nyugati szövetségesek is gyorsabb tempót képzeltek el a reformok lebonyolításának.

Az USA Today internetes hírportálnak nyilatkozott Peter Witting, Németország Egyesült Államokba delegált nagykövete, aki elmondta, hogy Ukrajna esetében a legfontosabb most a korrupció ellenes harc, ennek kell az elsődlegesnek lennie az ukrán politikusok számára.

„Ha Ukrajna nem modernizálja, és nem reformálja meg az országot, ha nem sikerült leküzdenie a korrupciót, akkor az európai és nyugati befektetők nem fognak Ukrajnába menni. Senki sem megy egy olyan országba, ahol fennáll az a veszély, hogy az ember olyan struktúrákba gabalyodik bele, amelyek nem a jogállamiság alapjain nyugszanak.”

Szintén az USA Today-nek nyilatkozott Anders Aslund, az Atlanti Tanács gazdasági elemzője, aki a hírportálnak összegezte az eddigi ukrán reformokat: megtörtént a korábbinál jóval professzionálisabb nemzeti rendőri erők létrehozása, a pénzmosásban résztvevő bankok bezáratása, a gáz- és energiaszolgáltatói támogatások átalakítása.

Mint Aslund kiemelte, a parlament továbbá elfogadott egy törvényt az állami tulajdonú vállalatok privatizációjáról, bár igaz, hogy a teljes átláthatóságot még nem sikerült elérniük a törvényhozóknak a kormányzati kiadásokra vonatkozóan.

Látható, hogy néhány szükséges politikai és gazdasági változás már bevezetésre került, azonban ezek nem bizonyultak elégségesnek sem az európai segítők, sem a honi reformerek számára, így az elmúlt hetekben emberek százai tértek vissza ismét az utcákra, hogy így gyakoroljanak nyomást a parlamentre a hatékonyabb és gyorsabb reformok érdekében.

Február első heteiben Porosenko elnök is lesújtó véleményt fogalmazott meg a kormány „eredményeiről”: a lakosság hetven százaléka elveszítette hitét a Jacenyuk-kormányban, és véleménye szerint egy „teljes újraindítás” szükséges (ismét).

Ezt követően Porosenko elnök Joe Biden amerikai alelnökkel és Ukrajna – újfent – tüntető lakosságával lemondásra szólította fel Viktor Sokin főügyészt, mivel kudarcot vallott abban, hogy felszámolja az ukrán politikai életben a korrupciót és a részrehajlást. Porosenko egyértelműen kifejezte azon véleményét, mely szerint Sokin főügyészt követnie kellene Jacenyuknak is, mivel az intézkedéseivel nem sikerült helyreállítania az állampolgárok hitét, bizalmát a kormányban.

Arszenyij Jacenyuk 2014-ben lett miniszterelnök, miután pártja, a Népfront 81 mandátumot nyert, így végezve közvetlenül Porosenkóék után. A két nagy párt három másik kisebbel formált egy Európai Unió párti kormánykoalíciót.

Jacenyuk miniszterelnök azonban egyértelműen közölte, hogy nem áll szándékában lemondani, mivel a kormánya eddig sok mindent elért, és még több minden maradt, amit meg kell tenni.

“Hiszek abban, hogy minden dolog, amit tettem helyes dolog volt”- mondta Jacenyuk miután a parlament eldöntötte, hogy bizalmatlansági szavazást tart.

A szavazást Jacenyuk túlélte, azonban a kormányválság nem szűnt meg, mivel a 2015-ben aláírt koalíciós megállapodásból két párt is kilépett.

A szavazást követő napon a Julija Timosenko által vezetett Haza párt felmondta a koalíciós szerződést. A Deutsche Welle internetes hírportálja alapján Timosenko az őt kérdező riportereknek úgy nyilatkozott, hogy „a kilépés volt az egyetlen lehetőség” pártja számára. Emellett Timosenko más pártokat is a kilépésre buzdított a lassú reformok miatt.

A Reuters hírügynökség az ezt követő napon, feburár 18-án adta hírül, hogy az Oleh Berezjuk vezette Önsegély párt is a kilépésével szeretne nyomást gyakorolni Jacenyukékra. A Reuters idézi Berezjuk szavait, miszerint: „lehetetlen, hogy továbbra is fenntartsuk az uniónkat olyan politikai erőkkel, akik részt vettek egy oligarcha által vezetett parlamenti puccsban.”

Timosenkóék kilépése tizenkilenc törvényhozó elvesztésével járt a kormánykoalíció számára, az Önsegély párttal ez a veszteség további huszonhat fővel nőtt, így a jelenlegi kormány elveszítette többségét a parlamentben. Amennyiben ezt a válsághelyzetet nem sikerül orvosolniuk, akkor az országban előrehozott választásokat kell tartani.

Aslund az USA Today-nek ezt a közjátékot úgy kommentálta, miszerint ezekkel a politikai trükközésekkel a Nemzetközi Valutalap (IMF), az Európai Unió és az Egyesült Államok támogatásait kockáztatja az ország. Aslund kiemelte: „a hitelezők nem fognak pénzeket folyósítani Ukrajnának, ha abban egy olyan új kormány alakul, akinek az IMF-hez való elköteleződése bizonytalan”.

Michael McFaul, az USA korábbi ukrajnai nagykövete szerint az elkövetkezendő év kulcsfontosságú lesz az ukrán vezetésnek abban a tekintetben, hogy elkerüljenek még egy nagy tiltakozáshullámot.

Február 22. és 24. között számos programot szerveztek Budapesten „Fókuszban Ukrajna” címmel. Az eseménysorozat keretén belül február 23-án este a brit és amerikai nagykövetségek közreműködésével levetítették az Oscar-díjra is jelölt „Winter on Fire” (Tűzben égő tél) dokumentumfilmet, amely a kijevi Függetlenség terének eseményeit mutatja be az ott lévő ukrán emberek szemszögéből.

Február 24-én, szerdán este a Corvinus Egyetemen tartottak egy panelbeszélgetést “Ukrajna – Két évvel Majdan után” címmel. A beszélgetésen részt vett Anton Bendarzsevszkij, a Pallasz Athéné Geopolitikai Alapítvány (PAGEO) Oroszország és Közép-Ázsia Kutatóintézet vezetője, Takács Szabolcs, európai uniós ügyekért felelős államtitkár,  Deák András György,  a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének  tudományos főmunkatársa, valamint  Ivan Megyinszkij, az ukrajnai Világpolitikai Intézet tudományos munkatársa. Természetesen a központi téma az elmúlt két év eseményeinek egyfajta értékelése, összefoglalása volt, valamint azon tényezők megfogalmazása, melyek – a jelenlevők véleménye alapján – elengedhetetlenül fontosak lennének a jelenlegi helyzetben.

A panel résztvevői egyetértettek abban, hogy Ukrajna és reformjai előtt még hosszú út áll. Vannak bizonyos pozitív irányba mutató kezdeményezések, azonban fontos kiemelni, hogy a reformok még korán sem érték el azt a szintet, ahonnan nem lehetne azokat teljesen megállítani, így további változtatások szükségesek. Ami a legnagyobb kihívás jelenleg is, az a korrupcióellenes harc, nagyon fontos, hogy Ukrajna ebben valamiféle előrelépést produkáljon. Mint azt a résztvevők is kiemelték, a Nyugat segít Ukrajnának, ha az hagyja magát, mivel helyette senki nem tud tenni a fejlődésért. A beszélgetés során szóba került a minszki megállapodás, és annak kiemelkedő fontossága a kelet-ukrajnai válság rendezésében. Arra a kérdésre, hogy mit javasolnának Porosenko elnöknek, a szakértők részéről meglehetősen egyöntetűen az a válasz hangzott el, hogy ne ígérjen jóléti államot a lakosoknak, ne tegyen felelőtlen, betarthatatlan ígéreteket, mert azok be nem teljesülése esetén újabb heves tiltakozási hullám indulhat el az épphogy lenyugvó országban.

Az embereknek meg kell érteniük, hogy a dolgok nem változnak meg egyik napról a másikra, és a jóléti államtól nem hetek, hónapok választják el őket, hanem évek. Fontos tudatosítani azt az emberekben, hogy a reformok ugyan néha fájdalmasak, de szükségesek ahhoz, hogy – szerencsés esetben – évek múltán jobb lehessen nekik.

Fügedi Zita

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás