Jobboldali versenyfutás a francia elnökjelöltségi címért

Sokan az egykori gaullista és chiracista értékek megcsalásaként értékelik, hogy a francia jobboldal jelöltjei egymásra licitálnak abban, ki tud még liberálisabb gazdasági csomaggal előállni. A jobboldali elnöki versenyben induló jelöltek nagy része ugyanis a piac jótékony szerepében látja a francia gazdaság növekedésének jövőjét. Egy biztos: a jövő őszi választásokon csak egy győztes születhet.

  • Egyre több jelölt jelenti be indulását a jobboldali Republikánosuknál a köztársasági elnökjelöltségi címért.
  • Az egyes jelöltek programjai alapjaiban megegyeznek, csupán a részletek eltérőek, a fő jelszó: a piac elsőbbsége.
  • Ez a politika azonban egyértelmű szakítást jelent a gaullista és a “chiracista” gazdaságpolitikai elképzelésekkel.

Szinte nem telik el úgy hét Franciaországban, hogy ne jelentkezne be valaki a francia jobboldalon zajló elnökjelöltségi versenybe, így február végére már hét jelölt verseng az ősszel sorra kerülő elnökjelöltségi címért. Olyan illusztris nevek vannak a listán, mint az egykori köztársasági elnök, s jelenlegi pártelnök Nicolas Sarkozy, az egykori miniszterelnök, jelenlegi bordeaux-i polgármester Alain Juppé, a szintén egykori miniszterelnök, Francois Fillon, a volt mezőgazdasági miniszter, Bruno Le Maire, vagy az egykori UMP, a Republikánus pártalakulat elődjének az egykori elnöke, Francois Copé. Szintén a jelöltek névsorát gazdagítja Hervé Mariton (A Francia Nemzetgyűlés drome-i képviselője), illetve a decemberig a Sarkozy mellett kiálló, majd a „sem-sem” politika – azaz, hogy a második fordulóban, sem visszalépni, sem baloldali jelöltet támogatni nem kell – miatt azzal szakító Nathalie Kosciusko-Morizet.

Ha fejek nem is fognak hullani, de az ősszel sorra kerülő köztársasági elnökjelöltségi verseny végén csupán egy maradhat, aki végül az egész konzervatív oldalt képviselni fogja a választásokon. Igaz, az esélyes befutók között főként Nicolas Sarkozy-t és Alain Juppé-t emlegetik. Míg Sarkozy-nek főként a párton belül erős a pozíciója, addig Alain Juppé-nek a lakosságon belül magas az elfogadottsága. Ezzel szemben Nicolas Sarkozy népszerűsége rendkívül alacsony szinten van, ugyanis nemcsak Alain Juppé, de Francois Fillon és Bruno Le Maire is megelőzi a lakosság körében a népszerűségi listán. Így a párttagoknak igencsak el kell gondolkodniuk ősszel, hogy valóban az egykori köztársaság elnök jelölt lesz-e a biztos befutó a 2017-es választásokon.

Igaz volt már arra példa, hogy valaki a népszerűségi lista legaljáról álljon fel, s nyerje meg nemcsak a jelölést, hanem magát az elnökválasztást is: őt Jacques Chirac-nak hívták, s majd 30 évet várt arra, hogy a köztársasági elnök bársonyszékébe üljön. Szemben a jelenlegi pártelnökkel, aki a 2007-2012 között egyszer már bizonyíthatott.

A sok jelölt ellenére a párton belül természetesnek találják, hogy egyszerre több jelölt verseng a posztért. Michele Tabarot szerint a jelöltségért folyó verseny nem másról szól, mint az eszmék harcáról, hiszen az elnökválasztás az egyes nézőpontok, világképek versenye. 

Mindeközben a Le Figaro kiemeli, hogy az egyes elnökjelöltek tervei nagyrészt megegyeznek: a közös nevező a gazdasági liberalizmus, a piac szentsége. Így jelentősen csökkentenék a munkavállalók jogait, s előtérbe helyeznék a munkáltatókat, ezért mérsékelnék azok terheit, felülvizsgálnák a munkanélküli segélyezés hosszát és mértékét, s emelnék a nyugdíjkorhatárt. Mindezt azért, hogy újra növekedési pályára állítsák a gazdaságot és csökkentsék a munkanélküliséget. Az egyes megoldások csupán a részletekben és az időzítésben különböznek.

Henri Guaino képviselő, aki Jaques Chirac kormányzása idején is már részt vett a kormányzat munkájában, meglepődve hallja hogy dobják a sarokba a chirac-i értékeket az egyes jelöltek. „Teljesen meg vagyok ütközve azon a versenyen, ami az egyes jelöltek között zajlik a tekintetben, hogy ki tudja leginkább megvalósítani a thatcher-i, schröder-i, azaz a legliberálisabb politikát az országban”.

Mindenesetre tény, hogy Franciaországnak mélyre ható változásokra lesz szüksége annak érdekében, hogy visszanyerje versenyképességét, csökkenteni tudja a szűnni nem akaró munkanélküliséget, s így egyenrangú tárgyaló fél legyen mind az európai, mind a globális tárgyaló asztalnál. Az már a jövő kérdése, hogy ki fog hatásos gyógyírt adni Európa beteg emberének.

Sztenikó Rezső Frigyes

Felkapott hírek

Friss hírek

Kormányzásra készül Matteo Salvini

Az olasz Liga vezetője, Matteo Salvini kormányzásra való készülésre szólította fel a jobboldali erőket vasárnap egy Rómában megrendezett párttalálkozón, amelyen egyúttal azt hangoztatta, hogy a nemzetek polgárainak érdekvédelme fontosabb az őket "pofozó" Európai Uniónál.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás