Felkészületlenül várja az Európai Unió az esetleges újabb terrortámadásokat

  • Miközben az európai terrorelhárítás egy azonos időben, több helyszínen végrehajtott támadássorozattól tart, lassan őrölnek az Európai Unió malmai Brüsszelben.
  • Bár a változtatás szükségességét az EU is felismerte, és szinte minden intézményében megvan a tenni akarás a biztonság fokozásáért, az összehangolatlanság jellemzi az unió terrorellenes politikáját.

Elmaradt szilveszteri tűzijáték és utcai ünnepség Brüsszelben, a kölni farsangi karnevál lefújásának lehetősége: a fokozódó terrorfenyegetettség miatti zsigeri félelem szinte tapintható szerte Európában. Az utóbbi évtizedek forma- és határbontó hurráoptimizmusa után a hétköznapi emberekkel együtt ma az uniós intézmények is a jobb félni, mint megijedni elvét vallják, és egyre többen vannak, akik legszívesebben egy mozdulattal visszacsinálnák azt, amiért az „alapító atyák” és a nyomdokaikban járó utódok olyan sokat küzdöttek.

Ahogy azt egy brüsszeli sajtószemináriumon a nyilatkozó uniós politikusok többször is kiemelték: a terrorcselekmények megelőzése elsősorban az érintett tagállam feladata, az EU pusztán egyfajta támogató-összekötő szerepet játszik. Ugyanakkor az unió terrorellenes politikája több millió eurót emészt fel – kiugró eredmények nélkül és alacsony hatékonyság mellett.  Az EU becslések szerint 2009-ben 93,5 millió eurót költött a terrorizmus elleni harcra, míg 2002-ben még csak 5,7 millió volt ez a szám.

A 2014-ben megválasztott új uniós törvényhozást a Charlie Hebdo francia vicclap szerkesztősége elleni támadás ébresztette fel Csipkerózsika-álmából. Az uniós honatyák azóta több, talonban lévő javaslatot is megszavaztak vagy újra leporoltak, köztük a  Passanger Name Record  (PNR) nevű vitatott kezdeményezést. A PNR, amelynek értelmében a légitársaságok kötelezhetőek az utasaikkal, illetve azok poggyászával kapcsolatos összes információ kiadására 2007-ben került először porondra, de akkor adatbiztonsági aggályokra hivatkozva félretették. A javaslattal kapcsolatban végül a novemberi párizsi terrortámadások után rohamléptekben sikerült megegyezni, és 2016 első hónapjaiban a parlament is megszavazhatja.

Emellett hétfőn megkezdte működését Hágában az európai rendőri együttműködési szervezet (Europol) legújabb szerve, az Európai Terrorizmusellenes Központ (European Counter Terrorism Centre, ECTC), amelynek fő feladata a tagállamok közötti biztonsági együttműködés fokozása lesz. Az ECTC a külföldről érkező szélsőséges harcosok, a terrorizmus finanszírozása, az erőszakos online tartalmak, valamint a lőfegyverek illegális kereskedelme elleni tagállami fellépést hivatott hatékonyabbá tenni. Az új szervezetnek azonban ugyanazok a korlátai, mint az ötszáznál is több európai és külföldi intézményt összekötő Europolnak: a hagyományos felfogás értelmében nem rendelkezik széleskörű döntési-műveleti jogkörökkel, mindössze egyfajta platform a közreműködő tagállamoknak.

“Az a célunk, hogy a terrorizmusellenes központ egy kivételes európai információs csatorna legyen” – hangsúlyozta Rob Wainwright, az Europol vezetője egy brüsszeli sajtószemináriumon.

A brit titkosszolgálat egykori elemzője elmondta, hogy hatalmas információmennyiség folyik át a hágai székhelyű rendőri együttműködési szervezeten, amelynek kiértékelésével – szigorú adatbiztonsági alapelvek betartása mellett – kiszűrhetőek a potenciális veszélyforrások. Jelenleg mintegy 3700, a dzsihadistákkal valamilyen módon kapcsolatot ápoló ember neve található az Europol feketelistáján.

Azonban minden igyekezet és információgyűjtés hiábavaló, ha a rendelkezésre álló adatokat a különféle intézmények eltérően értékelik, azok nem cirkulálnak a tagállamok között, vagy nem adhatják ki őket a megfelelő szerveknek, azaz az EU megbukik a saját magára osztott összekötő szerepben.

Komoly nézeteltérés van az EU-n belül abban a kérdésben, hogy mit várhatunk a jövőben a terroristáktól, és mennyire kell komolyan venni a kritikus létesítmények védelmét. Az Europol vezetője újságírók előtt elmondta: egyelőre nem tartja valószínűnek, hogy a szélsőségesek vegyi vagy biológiai fegyvereket vetnek be Európa területén, szerinte a dzsihadisták maradnak a lőfegyvereknél és a robbanómellényeknél. Ezzel szemben Olivier Luyckx, az Európai Bizottság belügyekkel és bevándorlással foglalkozó hivatala terrorizmus és válságkezelés nevű egységének vezetője úgy véli, hogy már meg is történt az első kísérlet a továbbfejlesztett hadviselésre.

Egy francia muzulmán férfi tavaly júniusban lefejezte főnökét, majd egy furgonnal behajtott a Lyon közelében található Air Products nevű amerikai cég telephelyére, ahol vegyi anyagokat tartalmazó tartályoknak vezette autóját. Akkor szerencsére csak egy kisebb robbanás történt – mutatott rá Luyckx.

Az egykori belga ügyész szerint – aki ragaszkodik a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (angol betűszóval: CBRN) fenyegetés valóságosságához – az Europol vezetője, illetve elemzői más adatokat tartanak szem előtt, ezért lehetnek eltérő véleményen a kérdésben.

Az információáramlás hiányosságaira mutatott rá például annak a tunéziai származású muszlim férfinak az esete, aki késsel támadt rá egy párizsi rendőrőrsre a Charlie Hebdo elleni merénylet egyéves évfordulóján. A több hamis személyazonossággal és bűnözői múlttal rendelkező férfi 2011 óta bejárta Európát, és számos államban nyújtott be menedékkérelmet. Az Iszlám Állammal rokonszenvező támadó 2011-ben fél évig tartózkodott Romániában, mivel azonban a román bevándorlási hivatal (IGI) gyanúsnak találta, mindvégig őrizet alatt tartották egy menekültközpontban. A román hatóságok a férfi kihallgatása nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy valótlanságokat állít, befogadása nemzetbiztonsági kockázatokkal járhat, így öt évre kiutasították őt az országból, majd hazatoloncolták. Az egyik hírtelevízió szerint minden olyan európai országnak, ahol a férfi azóta felbukkant, rendelkezésére álltak azok az adatok, amelyek alapján a román hatóságok elutasították a menedékkérelmét.

Az Europol igazgatója az eset mélyebb ismeretének hiányára hivatkozva nem tudott választ adni arra a kérdésre, miként fordulhatott elő, hogy mindezek ellenére a férfi évekkel később mégis támadást hajtott végre Európa területén.

Más hézagokra mutatott rá Monika Hohlmeier uniós néppárti politikus. Hohlmeier elmondta, hogy az EU varsói székhelyű határőrizeti ügynökségének (Frontex) létfontosságú adatokhoz nincs állandó hozzáférési joga, ami hátráltatja hatékony működését. A 2004-ben létrehozott szervezet máig csak arra képes, hogy regisztrálja a határon belépőket, mivel nem fér hozzá sem a Schengeni Információs Rendszerhez (SIS), sem a Lopott és Elveszett Úti Okmányok Adatbázisához (SLTD), sem a Vízuminformációs Rendszerhez (VIS). Ezzel a korlátozott jogkörrel az ügynökség nem képes hatékonyan felvenni a harcot a terrorizmussal, illetve az Európában élő mintegy ötezer külföldi szélsőséges harcossal szemben. A Frontex ügyvezető igazgatója, Fabrice Leggeri egy tavaly novemberi interjújában úgy becsülte, hogy körülbelül még egy évet kell várni, mire a megfelelő jogszabály-módosítások után a szervezet szisztematikus biztonsági ellenőrzések végrehajtására is képes lesz.

A Frontex átalakítására a közelmúltban tett javaslatot az Európai Bizottság. Az elképzelés szerint az ügynökségen belül létrehoznának egy bővített létszámú, állandó uniós part- és határőrizeti szervet, amelynek rendkívüli esetben jogában állna átvenni az EU külső határainak őrizetét akkor is, ha az érintett tagállam kormánya ellenzi azt. A javaslatot, amelynek részletei 2016 közepére várhatóak, többen azért nem támogatják, mert szerintük egyértelmű beavatkozást jelent az állami szuverenitásba.

Az EU működésének egészére szinte létrejötte óta rányomja bélyegét a nemzetek Európájának, illetve az Európai Egyesült Államoknak a hívei közötti huzavona. Az évtizedes polémia mára oda vezetett, hogy az EU centralizált is, meg nem is. A tagállamok átruháztak ugyan bizonyos jogköröket az unióra, de az nehézkessége miatt nem mindig tud élni a lehetőségekkel.

Jó példa erre az uniós határvédelem: Schengen eltörölte ugyan a belső határokat, de hatékony külső határvédelem híján – tavaly több mint egymillió menekült érkezett a kontinensre – egyre több tagállam érzi úgy, hogy csak akkor képes megvédeni állampolgárait, ha saját maga biztosítja, azaz lezárja a határait. Az uniós törvényhozás is igazodik a tagállamok igényéhez, hiszen a 2013-ban módosított schengeni kódex rendkívüli esetben akár két évre is engedélyezi a határellenőrzés visszaállítását. A Schengen halálát vizionáló hangokkal szemben azonban Timothy Kirkhope brit európai parlamenti képviselő úgy véli: „nem Schengen sutba dobása a válasz a kihívásokra, hanem a gyakoribb határellenőrzés”.

Az összehangolatlan jogszabályok, az egységes intézményi keret hiánya, a döntéshozatal lassúsága és az alapvető kérdésekben való nézeteltérések komoly hátrányt jelentenek egy olyan ellenséggel szemben, amely – ahogy azt a közelmúltbeli terrortámadások is megmutatták – gyorsabban mozog, mint az uniós bürokrácia fogaskerekei, így a tagállamokra maradhat a terrorelhárítással járó munka oroszlánrésze. S míg az EU kezét széttárva megengedheti magának, hogy Istenben bízik, addig a huszonnyolcakra marad a puskapor szárazon tartása, csak nehogy arra ocsúdjanak, hogy nincs mit megtölteni vele.

Harsányi Lina

Felkapott hírek

Friss hírek

Történelmi átalakuláson megy keresztül a Volkswagen

Az 1937-ben alapított Volkswagen története legnagyobb szabású átalakulásán megy keresztül. A belső égésű motorral szerelt utolsó VW-modell a 2030-as évek elején kerülhet piacra, és nagyjából 2040-ig értékesítik majd. Így tízéves átlagos élettartamot feltételezve 2050 körül tűnhetnek el végleg a hagyományos Volkswagenek az utakról.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás