_

Tíz éve vezeti Németországot Angela Merkel

  • 2005. november 22-én lépett hivatalba Németország első női kancellárja, Angela Merkel
  • Ami Adenauernek a nyugati integráció, Kohlnak a német egység, az Merkelnek a folyamatos válságkezelés volt
  • A menekültválság jelenti az eddigi legnagyobb megpróbáltatást a német kancellár számára
  • Hiába növekszik egyre a Merkellel szembeni párton belüli elégedetlenség, Angela Merkelnek jelenleg nincs alternatívája

A Corvinus Egyetem tanára abból az alkalomból vont mérleget a Merkel-korszakról, hogy az ország első női kancellárja éppen tíz évvel ezelőtt, 2005. november 22-én lépett hivatalba.

Kiss J. László szerint az évfordulóval kapcsolatban jogos a merkeli tíz évet összehasonlítani a rajnai állam nyugati integrációját visszavonhatatlanná tevő Konrad Adenauer tizennégy és a német egyesítés munkáját beteljesítő Helmut Kohl tizenhat hivatali évével, és egyben feltenni azt a kérdést, hogy egy évtized után mi tekinthető a kancellár fő művének.

Németország háború utáni első vezetője, Konrad Adenauer már kancellárságának első hat évében az Európai Szén- és Acélközösség létrejöttével és a NATO-tagságot is lehetővé tevő párizsi szerződésekkel lényegében megalkotta fő művét, visszavezetve az országot az európai népek családjába.

Az 1982-ben hatalomra került Helmut Kohl pedig már kancellárságának nyolcadik évében a német újraegyesítés sikeres kancellárjának mondhatta magát. Ilyen megközelítésből Merkel “megkésett kancellár”, mert hivatali idejének tizedik évében még nem lehet tudni, hogy a feladat nagyságát tekintve a német egyesítéshez hasonlítható menekültválságot képes-e sikertörténetté alakítani és ennek alapján megalkotni kancellárságának “fő művét”.

Kiss J. László szerint Angela Merkel “mentségére szolgáljon”, hogy hivatalba lépésének kezdete óta válságok határozták meg kormányzásának napirendjét. 2008-ban a világgazdasági és pénzügyi válság, amely a német gazdaságot is megrendítette, 2010-től pedig az euróválság. A 2011-es fukusimai atomkatasztrófát követően a kancellár a német társadalom hangulatának megváltozását kihasználva az atomerőművek fokozatos leállításának programjával egy fontos ideológiai törésvonaltól is megszabadította a német politikát. Ehhez hasonló jelentőségű volt a merkeli politikában többi között a hadkötelezettség megszüntetése vagy az országos minimálbér rendszerének bevezetése.

Ezek után miként vonható meg a merkeli politika ideiglenes mérlege a menekültválságban? Kiss J. László ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a kancellár mindmáig nem határolta el magát a nyitott határokon alapuló, feltételek nélküli befogadástól, az úgynevezett “Willkommenskultur” politikától. Inkább szívvel, mint racionális megfontolásokkal politizálva kitart amellett, hogy kormánya nem veszítette el az ellenőrzést a menekültválság felett, továbbá amellett is, hogy a német alkotmányban rögzített menedékjog számszerű felső határokat nem ismer.

A kisebbik keresztény párt, a CSU hétvégi kongresszusán a küldöttek nagy többséggel fogadták el azt a javaslatot, hogy a menekültáradat csökkentéséért a befogadás számszerű “felső határainak” meghatározására van szükség. A vendégként felszólaló Merkel ugyanakkor az egyoldalúan nemzeti keretekben meghatározott felső határokkal szemben az “európai megoldást” hangsúlyozta és megerősítette, hogy a befogadott menekülteket az uniós tagállamok közötti el kell osztani.

Kiss J. László szerint Angela Merkel politikai tőkéjének jelentős részét a menekültválság megoldására használja fel és aligha várható, hogy a politikai arcvesztés kockázatát vállalva az önkritikus irányváltás vagy a fordulat politikájának útjára lépne. Ezzel együtt azonban politikájában megjelentek a “lopódzó kiigazítás” elemei. A G-20-ak antalyai csúcsértekezletén a Törökországgal létrehozandó tehermegosztás keretében felvetette a menekültkontingensek lehetőségét, nevezetesen azt, hogy évi 300-500 ezer menekült áttelepítésért cserébe Törökország megvédené az EU külső határait. A “kontingens” ilyen módon gyakorlatilag ugyanaz, amit a bajor CSU és mások követelnek, nevezetesen a bevándorlás korlátozása és a számszerű “felső határok” meghatározása.

A nyílt fordulat hiánya ellenére a kiigazítás jelei olyan mozzanatokban is tetten érhetők, mint a menedéktörvény szigorítása, a biztonságos származású országok kiterjesztése, a menedékkérőknek folyósított 143 eurós “zsebpénz” megszüntetése, a kitoloncolási gyakorlat szigorítása vagy a menekülni szándékozók elbátortalanítását célzó afganisztáni német plakátakció – jegyezte meg a szakértő.

Ennek a merkeli politikának a kockázatai azonban éppen az “európai megoldás” tekintetében korántsem lebecsülhetőek – mondta Kiss J. László, hozzátéve, a menekültpolitikában Németország közvetlen szövetségesei viszonyában is “külön úton” jár, ami szembemegy a német politika második világháborút követő hagyományaival. Az EU szerint a függőség az alkotmányos és demokratikus hiányosságokat mutató és növekvő alkuerővel rendelkező Törökországtól éppen úgy kockázatos, mint a konfliktus az állandó kvótamechanizmust elutasító és Lengyelországgal bővülő tagállamok csoportjával.

A merkeli politika esélyeihez tartozik viszont a kivárás és a tudatos habozás gyakorlata. Ide tartozik a nem polgárháborús országokból érkező menekültek feltartóztatása a macedón-görög határon éppúgy, mint az, hogy a merkeli menekültpolitika “költségeinek” igazi próbáját jelentő tartományi választások csak 2016 márciusában kezdődnek Baden-Württembergben – mutatott rá.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung megbízásából a tekintélyes Allensbach Közvélemény-kutató Intézet által végzett legújabb felmérés eredményei elgondolkoztatók. Ezek egyfelől minden kétség nélkül jelzik a merkeli válságkezelési politikával szembeni növekvő bírálatot és bizalomvesztést, ám egyúttal azt is, hogy a megkérdezettek mintegy 60 százaléka Merkelnél jobb kancellárt 2015 novemberében nem tud elképzelni. Ez pedig tíz év után is azt jelenti, hogy Angela Merkelnek jelenleg nincs alternatívája – hangsúlyozta Kiss J. László.

MTI / Kitekintő

Felkapott hírek

Friss hírek

Megállapodott Kína és az USA, szünetel a vámháború

Megállapodásra jutott az Egyesült Államok és Kína: a kereskedelmi vitájukat részben rendező egyezség keretében Peking vállalta, hogy az eddiginél több amerikai terméket és szolgáltatást vásárol, Washington pedig csökkenti a kínai árukra kivetett vámokat, illetve nem vezeti be december 15-én az újabb, évi 160 milliárd dollár értékű kínai termékeket sújtó 15 százalékos pótvámot.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás