Lábon lőtte magát Putyin?

  • A sokat megjárt Krím mondhatni újra gazdát cserélt.
  • Az orosz hatalomátvétel ellenére a félsziget lényegében a mai napig Ukrajnától függ.
  • Oroszország viszont mindent elkövet, hogy saját ellátórendszerébe integrálja Krímet.
  • A negatív nemzetközi visszhang és gazdasági terhek ellenére Putyinnak hosszútávon mégis megérheti az annektálás. 

Krím: török, orosz, ukrán majd megint orosz?

A történelem során a Krím-félsziget számos alkalommal cserélt gazdát. A terület sem mezőgazdaságilag, sem iparilag nem értékes, viszont annál fontosabb haditengerészeti, azon belül erőkivetítési szempontból.

A görög, majd római befolyás után 1443-ban a félsziget a Tatár Kánság uralma alá került, amelyet később az Ottomán Birodalom szüntetett meg és került saját befolyása alá. Az oroszok először 1783-ban, II. Katalin cárnő uralkodása alatt foglalták el a Krímet a törököktől, amelyet a huszadik század közepéig birtokoltak. A második világháború alatt német megszállás alá kerülő területet Sztálin lényegében „megtisztította” a tatár kisebbségtől, ugyanis fasiszta kollaboránsként megbélyegezte a közösséget, majd Szibériába deportáltatta őket. 1954-ben viszont Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár úgy döntött, hogy a félszigetet Ukrajnának ajándékozza. A döntésével sokan nem értettek egyet akkor, sőt, a mai napig felemlegetik, mint a szovjet vezetés egyik legrosszabb döntését. A Szovjetunió szétesésével és Ukrajna függetlenedésével a félsziget az ukránoknál maradt, majd a szovjet uralom megszűnésével a tatárok is visszatelepültek.

A 2013-as majdani események után az oroszok „kis zöld emberei” és a krími „önvédelmi egységek” elfoglalták a félszigetet, és a laktanyák elhagyására kényszerítették az ukrán katonákat. A megszállás után referendumot tartottak: csatlakozzanak-e Oroszországhoz? A szavazás több mint megkérdőjelezhetősége ellenére sikeres volt, így a Krím „önként” visszatért a keleti szomszédjukhoz. A szavazás kétes eredményét természetesen egyik nyugati hatalom sem ismeri el. A bonyolult nemzetközi helyzet közepette vajon mi késztethette Putyint arra, hogy katonai erő bevetésével avatkozzon be az ukrán válságba és területet vegyen el Ukrajnától?

A Krím ellátása: ukrán energia, ukrán élelmiszer és ukrán víz

A félsziget energiaszektora meglehetősen alulfejlett, nagyobb erőmű nem található a területén, saját áramtermelése kimerül a nap –és szélenergia viszonylagos hasznosításából. Az elektromos áram több mint hatvan százaléka a mai napig Ukrajnából érkezik, ez felkúszhat akár kilencven százalékra is csúcsidőben vagy az időjárástól függően. A hosszú útvonalak és az ingadozó ellátás miatt számos áramszünet tapasztalható, ráadásul Ukrajna időről időre a szolgáltatás leállításával fenyegetőzik. Energiahordozók tekintetében földgázból Krím szinte önellátó, területén megközelítőleg kettő trillió köbméter gáz található.

Vízellátás tekintetében is hasonló a helyzet. Az ivóvíz több mint nyolcvan százaléka szintén Ukrajnából érkezik és bár nem állították le a szállítást, elmondásuk szerint Krím több mint egy millió hrivnyával tartozik a vízért, ráadásul nincs olyan hivatalos szervezet, akivel tárgyalni tudnának ez ügyben. A hiány csökkentése és a diverzifikáció érdekében ugyan elveikben több kutat is elkezdtek ásni, bár ezek hatékonyságáról vagy sikeréről nem sokat tudni.

Élelmiszerellátásban sem áll Krím a helyzet magaslatán. Az annektálás után Kijev embergót vezetett be és azóta is csak kis mennyiségű gyümölcs és zöldség érkezik Ukrajnából. Az Egyesült Államok és az Európai Unió szankciói is csak rontottak a helyzeten, visszavetve a kereskedelmet és a befektetéseket. Több cég is kivonult vagy csökkentette a jelenlétét, félve a retorzióktól és az orosz hatalomátvételtől. Az élelmiszerárak megközelítőleg húsz százalékot emelkedtek, miközben a fizetések nem hogy nőttek volna, de csökkentek. Krím sosem funkcionált nagy kereskedelmi központként, hiszen kikötői vagy turisztikai, vagy pedig katonai célokat szolgáltak. Az import és az export is szinte megszűnt, több mint nyolcvan százalékos visszaesés volt tapasztalható.

A félsziget szinte egyetlen, viszonylag jól működő iparága, a turizmus is mélyponton van. A töredéke sem érkezik az ukrán illetve európai turistáknak, pedig pár éve még Jaltában kötöttek ki a séta –és luxushajóikkal. A turizmus visszaeséséhez az is hozzájárul, hogy a nyugati bank –és hitelkártyák nem működnek, egy sor céget az úgynevezett „önvédelmi egységek” sajátítottak ki illetve bankok (például az UniCredit), az Apple vagy a McDonald’s is összeszedte a sátorfáját.

Orosz újraintegrálás

Oroszország a Krím annektálásával nagy feladatok és költségek elé állította magát. Egyértelmű, hogy az oroszok minél jobban függetlenné akarják tenni a félszigetet az ukrán áramtól, termékektől és szolgáltatásoktól, ámbár ez meglehetősen sok forrást fog lekötni az amúgy sem fényes költségvetésből. A meghirdetett fejlesztési program szerint 736 milliárd rubelt (megközelítőleg tizenhárom milliárd dollár) különítettek el a különféle beruházásokra Krím számára.

Ennek egyik első lépéseként több mint negyvenhét milliárd rubelből (megközelítőleg 830 millió dollár) fog áramelosztókat építeni és kábeleket fektetni a Kercsi-szoroson át, összekötve így a Krímet Oroszország Krasznodar régiójával. A tender szerint az építkezések 2020 decemberéig lezárulnak. A kábelek fektetése mellett az orosz hatóságok elképzelései között szerepel erőművek építése is az annektált területen. Ez azért is fontos az oroszoknak, hiszen Ukrajna gyakorta emeli az áram kilowattonkénti árát tíz-húsz százalékokkal.

Moszkva ezek mellett szeretné összekötni a félszigetet a szárazfölddel, hiszen jelenleg csak vízi és légi úton tudják elérni Krímet. A közúton kívül egy vasúti híddal is szeretnék összekapcsolni a nehezen elérhető területet, a tervezet szerint ez négy milliárd dollárból kivitelezhető lesz. Ez a fejlesztés azért is fontos, mert a kikötők meglehetősen rossz állapotban vannak, az utakat és a vasutakat már régen nem újították fel. Mindezek mellett az oroszoknak helyre kell állítania az ivóvíz ellátást és meg kell oldaniuk, hogy megfelelő mennyiségű élelmiszer érkezzen az önfenntartásra képtelen Krímnek.

Talán az egyik vitathatatlan stratégiai „előnyét” a Krím annektálásának a katonai kikötők jelentik, ugyanis az orosz Fekete-tengeri flotta Szevasztopolban állomásozik. Eredetileg ugyan 2042-ig Ukrajnától bérlik az infrastruktúrát, de ennek, látva a jelenlegi helyzetet, a jövőben nem sok jelentősége lesz. Moszkvának így nem kell aggódnia a bázisok elszigeteltségéből adódó biztonsági kockázatok miatt, könnyebben meg tudja oldani a szükséges eszközök szállítását, ráadásul az ukrán laktanyák elfoglalásával bőven lesz szabad helye is. Nem elhanyagolható, hogy az annektálás végett Ukrajna jelentős pozíciókat vesztett (még ha nem is tudta kihasználni úgymond) a Fekete-tenger környékén, amelyek előnyeit a jövőben Oroszország élvezheti.

Miért éri akkor mégis meg?

Felmerül a kérdés, hogy ennyi gazdasági teher és nehézség ellenére miért is gondolhatta az orosz vezetés, hogy előnyt tud kovácsolnia Krím annektálásával? Teljesen új, költséges infrastruktúra építése, újabb gazdasági terhek és nemzetközi presztízsvesztés, de mégis sikerült bel –és külpolitikai „hasznot” húzni a félsziget elfoglalásával.

Putyin az annektálással egyrészt megmutatta az oroszoknak és egyben a világnak is, hogy nem engedi Ukrajnát olyan könnyen kicsúszni a befolyási zónájából. Másodrészt belpolitikai hasznot sikerült húznia a félsziget beintegrálásával, hiszen az oroszok nosztalgiával tekintenek a Krímre, és sokan máig nem értenek egyet illetve rossz döntésnek tartják, hogy Hruscsov 1954-ben Ukrajnának adta a területet. Ezzel az orosz elnök befelé illetve kifelé is tettrekészséget és erőt mutatott. Harmadrészt a Krím kikötői szállásolják el az orosz Fekete-tengeri flottát, amely az egyik legfontosabb meleg tengeri, régen áhított kikötője Oroszországnak. Az annektálással megnőtt az orosz flotta erőkivetítése képessége, amely a nyugati hatalmakat kényelmetlenül érintheti.

Összességében elmondható, hogy ugyan Putyin a Krímmel jelentős gazdasági terheket, etnikai problémákat integrált és rossz fényben tűnt fel a nemzetközi színtéren, viszont egyáltalán nem elhanyagolható politikai és katonai előnyöket is szerzett vele. Ráadásul látva a nemzetközi szereplők viszonylagos tehetetlenségét és nemtörődömségét, a presztízsvesztés sem érinti olyan rosszul az ezzel amúgy sem sokat foglalkozó orosz elnököt.

Vendriczki Gábor

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás