Egyre kiélezettebb a helyzet a brit kilépés körül

Miközben pénteken David Cameron és Angela Merkel újabb egyeztetést tartott Chequers-ben a brit tagsági feltételek leendő módosításáról, három fontos fejlemény is adódott a leendő EU-tagsági referendum kapcsán: megalakult a „Szavazz a távozásra” nevű, pártokon átívelő kampány-csoport, egy neves konzervatív Lord személyében arca lett a bennmaradási kampánynak, és közös platformot találtak a kilépni akarók a baloldal egy részével.

A brit miniszterelnök ismét a vidéki kormányfői rezidencián látta vendégül a német kancellárt, hogy a brit tagsági feltételek módosításáról egyeztessenek, különös tekintettel a jövő csütörtök-pénteken esedékes brüsszeli EU-csúcsra, ahol a korábbi tervek szerint a résztvevők tájékoztatást kapnának a témában zajló tárgyalások alakulásáról.

A brit The Guardian szerint ez utóbit nagy valószínűséggel most csendben ejteni fogják, mivel egyelőre zavarba ejtően kevés konkrétum rajzolódott ki eddig arról, hogy az Európai Uniót megfogható módon működtető szabályozási rendszerben pontosan mely pontokon, mit és milyen mértékben óhajtana a Cameron-kormány megváltoztatni egy bennmaradási kampányért cserébe. A pénteki chequers-i négyszemközti találkozóról egyébként lapzártánkig érdemi részlet nem szivárgott ki.

Látványosabb startot vett viszont a kilépés-pártiak új ernyőszervezete, a „Szavazz a távozásra” („Vote Leave”) csoport, amely múlt héten jelentette be megalakulását, és csütörtök este üzemelte be kampány-honlapját. A szervezet nem készül önálló párttá válni, annál is kevésbé, mert a parlamenti pártokon – beleértve a konzervatívok mellett a függetlenségi pártiakat (Ukip), egyes munkáspártiakat és zöldeket – átívelő pénzügyi csoportokon és támogatókon, valamint e pártokhoz tartozó politikusokon is alapul létezése.

Első közleményeik szerint legalább 20 neves üzletembert tudhatnak maguk mögött, (mint például a Reebok-alapító Christopher Foyle-t). Ennél is érdekesebb, hogy leendő szponzoraik között ugyanúgy megtalálható a konzervatívokat támogató Peter Cruddas, mint a Munkáspárt mögött álló John Mills, valamint a Ukip-et pénzelő Stuart Wheeler. Ez utóbbi egyébként a The Guardian szerint azzal az egyszerű üzenettel operál a választók felé, hogy „ha a kilépésre szavazol, akkor az a heti 350 millió font, amit jelenleg Brüsszelbe fizet be a brit kincstár, hazai prioritásokra fordítható, például az egészségügyi ellátásra”.

A „Vote Leave” amúgy e percben még egy saját riválissal – a „Leave.eu” („Hagyd ott az EU-t”) nevű, ugyancsak üzletemberek általis alapított csoporttal – küzd az állami kampánytámogatás elnyeréséért. Az érvényes referendum-szabályok értelmében ugyanis mindként oldalon – az „igen” és a „nem” pártiak körében – egy-egy hivatalos kampánycsoportot ismernek el, cserébe ezek 600-600 ezer fonti állami kampánytámogatásra is számíthatnak.

Mindeközben nem tétlenkedtek a bennmaradás hívei sem: ugyancsak pénteken Stuart Rose, a Lordok Háza konzervatív párti tagja, neves és népszerű üzletember (korábban a Marks and Spencer főnöke volt) bejelentette, hogy kész az „igen” kampányt vezetni. Mint közölte, hétfőn mutatja majd be teamjét, amelyben üzletemberek, politikusok, a kulturális élet ismert személyiségei egyaránt helyet kapnak.

Rose pénteki nyilatkozatában egyértelművé tette hitvallását, midőn brit lapjelentések szerint leszögezte: „Meggyőződésem, hogy Nagy-Britannia erősebb az Európai Unión belül. A leendő népszavazáson majd a között kell választani, vajon maradjunk erősek, legyünk biztonságban és élvezzünk jobb életkörülményeket az EU-n belül, vagy ugorjunk az ismeretlenbe, kockáztatva a prosperitást, és elveszítve befolyásunkat a világban. Hiszem, hogy Nagy-Britannia helye egyértelműen az EU-ban van”.

Szavaiból az is kitűnt – amit aztán utóbb az „igen” kampány igazgatója, Will Straw is megerősített egy ugyancsak pénteki sajtónyilatkozatban -, hogy a bennmaradás-pártiak fő üzenete az „EU-tagként erősebb, biztonságosabb, jobban élő” és nagyobb befolyással bíró Nagy-Britannia lesz. (A „Vote Leave” ehhez képest az önállóságra, a saját ellenőrzés alá vonásra, a közszolgálat javítására és a tényleges változásra kívánja helyezni a hangsúlyt. Sokakat meglepve, a migrációs nyomás egyelőre nem szerepel kampányüzenetük élén.)

Lord Rose beszállását az „igen” oldalon a bennmaradás hívei megelégedéssel fogadták, mivel korábban sokan attól tartottak, hogy valaki a baloldalról – legjobb esetben a semleges centrumból – igyekszik majd felvenni a szkeptikusokkal szemben a kesztyűt, ami nehezebben vállalható szövetséget jelentett volna David Cameron számára.

Brit lapjelentések szerint egyébként az eddig alapvetően konzervatív, nacionalista, sokszor szélsőséges euszkeptikusok megtalálták az azonos platofromot baloldali táborral is. Ennek kapcsán idézik egyebek között Kelvin Hopkins munkáspárti képviselőt, aki a brit parlamentben elsők között állt Jeremy Corbyn mögé a pártvezérségért folyó harcban, és aki szerint Corbyn baloldali programjának jó része EU-tagként egyszerűen megvalósíthatatlan lenne. Példaként utalt a vasúti közlekedés egy tagba vont államosításának corbyni programjára, ami szerinte összeegyeztethetetlen lenne az unió szabályokkal. Következésképpen, a baloldalnak nemcsak a konzervatívokat kell legyőznie, de az EU-ból is ki kell lépnie, ha el akarja érni céljait – Hopkins szerint.

Brit lapelemzések amúgy arra számítanak, hogy az igazi törésvonal a kampányban, ha majd tényleg beindul, nem annyira jobb és baloldal között, mint elsősorban a konzervatív párton belül lesz. A The Economist szerint az a tény, hogy a Cameron-kormány jelenleg gyenge ellenzékkel szembesül az Alsóházban, ahol 12 fős többsége van, még inkább a belső harcokra ösztökéli majd az egymással szembenálló torykat. Most még relatív csend van, de hamarosan hangosan is “megszólalnak a kampánykürtök, és akkor a csata igen gyorsan véressé válhat. Az elmúlt étizedekben a toryk többször is szakadtak már az EU-tagság mentén” – jegyezte meg a neves hetilap. Amit a The Guardian cikke azzal a címmel kontrázott, hogy “érlelődik már a tory polgárháború, amihez a csatateret Európa jelenti”.

A brit Ipsos Mori lefrissebb felmérése szerint egyébként jelenleg a bevándorlóktól való félelem motiválja elsősorban a közvélemény hozzáállását. A megkérdezett 58 százaléka úgy vélte, hogy jobban kellene korlátozni az EU-polgárok szabad mozgását, 14 százalék egyszerűen megszüntetné a tagországok közötti szabad mozgást, és csak 11 százalék vélte úgy, hogy a jelenlegi szabályozás megfelelő.

Cameron eredetileg négy területet jelölt meg, ahol változásokat akar elérni az EU-tagság feltételeiben, közülük legtöbben – 62 százalék – az EU-ból érkező bevándorlóknak a brit ellátórendszerektől való távol tartását vélték a legfontosabbnak. A nemzeti parlamentek befolyásának növelését csak a válaszolók 38 százaléka tartotta lényegesnek, 32 százalék vélte úgy, hogy a brit pénzpiac védelme az EU-szabályozás ellen tényleg annyira fontos volna, és csupán a megkérdezettek negyed érezte lényegi kérdésnek, hogy Nagy-Britannia kimaradást kaphasson az alapszerződés azon kitétele alól, hogy az EU „a népek egyre szorosabb uniója” kíván lenni.

Kitekintő / Bruxinfo.eu

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás