A Pegida-jelenség: iszlámellenes hangok Németországban

Németországban a bevándorló- és iszlámellenes hangok valójában nem újak, még ha a jelenlegi Pegida-jelenség sokként is érheti a német és nemzetközi közvéleményt. Miért pont most, és miért pont Drezdában lángolt fel a német iszlámellenesség, a nyugati tartományokban pedig miért nem vonulnak utcára az iszlámellenesek, hiába a Pegida-szervezők kitartó munkája? Valójában megrögzött szélsőjobboldaliak teszik ki a tüntetések gerincét, vagy olyan dühös átlagemberek, akik a globalizáció és a transzformáció vesztesének érzik magukat? És mi a felelőssége a német politikának a kialakult helyzetben? Erre keressük a választ.

„Wir sind das Volk”- adták tudtára a lipcseiek 1989 őszén a keletnémet pártvezetésnek az úgynevezett Montagsdemonstrationen (hétfői tüntetések) keretében, jelezvén, hogy elegük van a kommunista diktatúrából. Egy negyed évszázaddal később, valamivel több mint száz kilométerrel a lipcsei helyszíntől odébb ismét felzúg a „mi vagyunk a nép” rigmus, ezúttal azonban egészen más kontextusban. A helyszín Drezda, a tüntetés neve pedig a Pegida nevet viseli, vagyis Patriotische Europäer gegen die Islamisierung des Abendlandes (szabad fordításban: Európai Hazafiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen). A Nyugat iszlamizálódása ellen azóta több német városban tüntettek, az egész jelenség pedig roppantul megosztja a németeket, a probléma kezelésére a politikának pedig egyelőre semmilyen válasza sincs. Kik is vonulnak a Pegida zászlói alatt, kik követelik, hogy vegye őket észre a politika, illetve mik lehetnek a tüntetők motívumai?

A téma előtt a nemzetközi sajtó egészen értetlenül áll, melynek köze lehet ahhoz, hogy a német sajtóban sincs egyáltalán tisztázva, mit is kezdjenek a Pegida-val. A Spiegel által megjelentetett sajtószemle jól összegzi, miként is jellemezték a véleményformáló külföldi lapok a drezdai tüntetéssorozatot: növekvő intolerancia, fenyegető iszlámellenesség, fokozódó düh a bevándorlás ellen, idegenellenesség. Kétségkívül, ha csak a tüntetéseken néha fel-felzúgó „bevándorló disznók” skandálásokat vesszük figyelembe, magunk is könnyelműen arra a következtetésre juthatunk, hogy itt csupán egy „egyszerű” rasszizmus a motívuma az egész tüntetésnek. A helyzet azonban ennél komplexebb.

Szászország fővárosában, Drezdában már sokadig alkalommal vitt tízezer demonstrálót utcára a Pegida. A szervezők igyekeztek az iszlámellenes tüntetéseket országos szintűvé avanzsálni, így álltak neki a düsseldorfi „Dügida”, a bonni „Bogida” vagy a kölni „Kögida” szervezésének. Az országos ugrás azonban látványos csődöt mondott, az ország nyugati részében található városokban mindössze pár száz tüntető gyűlt össze, az ellentüntetők száma ellenben több ezresre rúgott. (Bár itt kell megemlíteni, hogy a drezdai Pegida-t is rendszeresen sokezres ellendemonstrációk mellett szokták megtartani.) Az ellentüntetések a december 22-i müncheni felvonuláson csúcsosodtak ki, ahol 12.000 ember fejezte ki nemtetszését a drezdai fejlemények ellen. Külön érdekessége a müncheni ellentüntetésnek, hogy itt még a pro-tüntetésre sem került sor.

Pedig ha megnézzük a német hivatalos statisztikákat az egyes tartományokban lévő bevándorlók arányáról, arra a következtetésre juthatnánk, hogy ennek az egésznek pont fordítva kéne történnie: ott kellene tünteti a bevándorlók ellen, ahol a bevándorlók vannak. A helyzet azonban nem ez. Észak-Rajna-Vesztfáliában (ahol látványosan lebőgtek a kölni, bonni demonstrációk) a lakosság 9,5 százaléka, Bajorországban pedig 9 százaléka bevándorló. Szászországban ez az arány 2,2 százalék, ehhez még vegyük hozzá, hogy Drezda lakosságának mindössze 0,4 százaléka muszlim. Láthatjuk tehát, hogy probléma tehát pont ott jelentkezik, ahol gyakorlatilag alig élnek bevándorlók. A két dolog között viszont szükségszerűen nem mindig kell kauzalitást keresni, emlékezzünk csak az idén februárban rendezett svájci népszavazásra a bevándorlás korlátozásáról: pont azok a kantonok szavazták meg leginkább a javaslatot, ahol a legkevesebb bevándorló él. Egy sima félelem az ismeretlentől lenne tehát a válasz az egész problematikára? Részben, de nem ez a fő motívum.A bevándorlók aránya az egyes német tartományokra lebontva. Forrás: Statistisches Bundesamt

Mivel a tartományi adatok önmagukban nem adhatnak okot a drezdai Pegida létezésének legitimálására, ezért más módszerhez kell nyúlnunk a jelenség értelmezésénél. Elképzelhető, hogy a tüntetők egy egészen máshol jelentkező problémát érzik magukénak, és ez adhat okot az agresszív fellépésre (hiszen Angela Merkel is egy japán földrengés után döntött úgy, hogy lekapcsoltatja a német atomerőműveket). Szakemberek viszont inkább egy másik megközelítést javasolnak, nevezetesen, hogy a tüntetők az egész iszlámellenességet csak eszközként használják fel (instrumentalizálják), mellyel egy egészen másfajta problémára akarnak valójában választ adni.

Frank Richter a Szászország Tartományi Politikai Képzés Intézetének igazgatója szerint a Pegida demonstrációkat a már-már kötelező kellékké váló huligánok és egykori NPD-szimpatizánsok (szélsőjobboldali párt) mellett a hétköznapi emberek teszik ki, akik a Pegida zászlaja alatt adják ki felgyülemlett dühüket. Ennek az agressziónak sok esetben nem is a bevándorlók, vagy a muszlimuk maguk a címzettjei, csupán ők adottak, mint kézenfekvő célpont. Általánosságban elmondható, hogy ezek az emberek a modernizáció, illetve a globalizáció vesztesei, akik a megváltozott világrendben kevésbé találják a helyüket. De mi lehet az oka annak, hogy a keleti tartományokban ilyen nagy a támogatottsága az iszlámellenes mozgalomnak, a „régi” tartományokban pedig képtelen gyökeret verni (pedig ott is voltak, akik a dezindusztrializáció következtében vesztesen jöttek ki az egész átalakulásból).

Frank Richter szerint a keleti területeken még egy faktort figyelembe kell venni, aminek köze van az egyesült Németország megoldatlan problémáihoz. Richter úgy véli, hogy ma is számos olyan ember él az „új” tartományokban, akik még mindig nem találták meg helyüket az egyesített (értsd: nyugatosodott) Németországban. Ezek az emberek jogosnak vélhetik azt a prekoncepciójukat, mely szerint nekik miért kell ezeket az embereket beengedni az országba, amikor ők maguk is csak most érkeztek meg. Ezek a motivációk mind szerepet játszatnak abban, hogy miért olyan sikeres Drezdában a Pegida, és miért ér el lényegében semmilyen hatást Düsseldorfban a Dügida.

Látni kell, hogy a német bevándorló-, és iszlámellenes hangok nem újak. 2010-ben Thilo Sarazzin botránykönyve, a Németország felosztja magát rekordidő alatt egymillió példányban kelt el. Szintén ebben az évben mondta ki Angela Merkel az addigra már nyilvánvaló tényt, nevezetesen, hogy a multikulti koncepció megbukott. A kancellárasszony pedig szisztematikusan a politikai mező közepére húzta be pártját, a CDU-t, komoly teret hagyva maga után ezzel a jobboldalon. Amit most, más erő híján, a bevándorló- és iszlámellenes AfD tematizálhat, a végeredmény pedig szemmel látható.

A német politikának ugyanakkor nem szabad azt a hibát elkövetnie, hogy a Pegida-jelenségre nagy ívben legyint, mondván, ez csak a dühös emberek hőzöngése. Ezek a dühös emberek ugyanis nem csak az iszlám térnyerésétől tartanak, de abszolúte semmilyen bizalmuk nincsen a politikusokban, meg általában az intézmények működésében. Számuk pedig rohamosan növekszik. Amennyiben a német politika nem veszi komolyan a drezdai fejleményeket, úgy holnap, holnapután egy jóval nagyobb problémával találhatja szemben magát, amit már sokkal nehezebb lesz kezelni.

Molnár Tamás Levente

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás