Juncker jelölése: a kocka el van vetve

Ha David Cameron tartja magát az ígéretéhez, jövő pénteken az EU történetében először a tagállamok vezetői szavazással állítanak majd jelöltet az Európai Bizottság élére. Mivel nem alakult ki konszenzus Jean-Claude Juncker személyéről, az Európai Tanács „megerősített” minősített többséggel szavazhat bizalmat a volt luxemburgi kormányfőnek, teljesen elszigetelve a brit miniszterelnököt.

Biztosra vehető, hogy az állam- és kormányfők konszenzus híján az EU története során először többségi döntést hoznak majd június 27-én Brüsszelben az Európai Bizottság következő elnökének jelöléséről. Úgy tudni, hogy Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke bő minősített többség meglétéhez kívánja kötni a jelölést az állam- és kormányfők között, akik az EU-alapszerződés értelmében többé már nem vétózhatnak meg egy jelöltet, miként az korábban teljesen elfogadottnak számított.

Bár egyes tagállamok megpróbálták elérni, hogy a szerződés betűjét félretéve, a kormányfők inkább a szerződés szellemét követve egyhangú döntést hozhassanak csak a következő bizottsági elnökjelölt személyéről, egy ilyen kísérlet Jean-Claude Juncker London és Budapest által történő kategorikus elutasítása miatt eleve kudarcra lett volna ítélve. A konszenzus jelen esetben ugyanis Juncker személyének elvetését jelentette volna.

Márpedig az kezdettől fogva tudvalevő volt, hogy Van Rompuy csak olyan nevet terjeszt majd elő június végén az EiT tagjainak, aki a tagállamok minimum kétharmados többsége mellett az Európai Parlamentben ülő képviselők legalább a felének plusz egy képviselőnek (376 szavazat) a támogatását is élvezi.

Jóllehet korábban az Európai Tanács elnökének is fenntartásai voltak az EP-által kitalált hivatalos elnökjelöltekkel szemben, az elmúlt hetek konzultációi során – noha elhangzottak alternatív nevek is – megerősítést nyert, hogy legalábbis jelenleg Juncker az egyetlen potenciális jelölt, aki megfelel a fenti kritériumoknak.

Mindez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az állam- és kormányfőknek formálisan szavazniuk is kell majd az Európai Néppárt hivatalos listavezetőjének a jelöléséről, noha a szavazást elvileg a vezetők bármelyike kérheti. David Cameron brit kormányfő már jelezte is, hogy ha kell, szavazást fog kezdeményezni Juncker jelöléséről. Ha senki sem kér szavazást, a levezető elnök a preferenciák ismeretében szavazás nélkül is megállapíthatja, hogy bő minősített többség áll a jelölt mögött, ami a szavazatok több mint kétharmadát jelenti.

A brit és a magyar kormány is konszenzusos döntést szorgalmazott, ugyanis kizárólag így lehetett volna megakadályozni Juncker jelölését. Ezzel azonban időben kitolták volna a döntést, egyes vélemények szerint egy többhónapos intézményközi csetepatét kiprovokálva ezzel az Európai Parlamenttel, amit a jelek szerint a többség, Angela Merkelt is beleértve nem kockáztatna meg.

Miután a konszenzusos döntés úgy tűnik lekerült a napirendről, Cameron és szövetségesei csak blokkoló kisebbséggel tudnák megfúrni a luxemburgit, aki az európai választásokon győztes Európai Néppárt hivatalos jelöltje volt a posztra, és ilyen jogon formált igényt ő és az EP többsége a jelölésére. Ennek esélye azonban minimális, mert még a brit, a magyar, a svéd vagy a holland miniszterelnök sem lenne elég hozzá.

A brit miniszterelnöknek így nem nagyon van más választása, minthogy szavazást kezdeményezzen, ezzel is demonstrálva, hogy utolsó leheletéig küzdött az általa alkalmatlannak tartott jelölt ellen. A magyar miniszterelnöknek megfigyelők szerint most döntenie kell arról, hogy jövő héten Cameronnal tartva a biztos leszavazást választja-e, vagy beáll a sorba. Hasonló dilemmával nézhet szembe Fredrik Reinfeldt svéd kormányfő is.

A vezetők előbb csütörtök este az első világháborúból ismert belgiumi Ypres-ben tartandó megemlékezés után vacsorán az EU következő ötéves ciklusára vonatkozó stratégiai-politikai prioritásokról szóló néhány oldalad dokumentumot vitatják meg és fogadják el a tervek szerint konszenzussal. A Herman Van Rompuy által összeállított prioritási lista a következő öt év politikai prioritásait foglalja majd össze és egyfajta iránytűként szolgál majd a Bizottság következő elnöke számára. Arról azonban megbízható források szerint nincs szó, hogy az Európai Tanács előre megpróbálná megkötni a Bizottság következő elnökének kezét. Már csak azért sem, mert ez nyilvánvaló választ váltana ki az Európai Parlament részéről is, amely megpróbálná a maga prioritásait ráerőltetni a testület Barroso utáni vezetőjére.

Az Európai Tanács elnöke előre világossá tette, hogy a csütörtök esti vita csak a programról, tartalmi kérdésekről, és nem személyekről szól. Az a terv, hogy Jean-Claude Juncker jelöléséről másnap Brüsszelben döntenek majd a vezetők. „Nincs olyan szándék, hogy Ypres-t egy második csatatérré alakítsuk” – utalt egy nevének mellőzését kérő illetékes a flandriai városban lejátszódott első világháborús eseményekre.

Brüsszeli források szerint David Cameron az elmúlt napokban annyira beszorította magát a sarokba, hogy legfeljebb az EU leendő politikai prioritásai kapcsán tudnak tenni neki bizonyos gesztusokat, a jelöltállításban viszont nem. „A politikai prioritásokat illetően valamit adhatunk neki, de ez nem kárpótolhatja Juncker jelöléséért. Ezen még az se változtatna, ha három brit ülne a következő Bizottságban” – mutatott rá egy diplomáciai forrás.

„Cameron egy mély gödörbe ásta be magát, a felégetett föld taktikáját követve” – jegyezte meg egy illetékes, hozzátéve, hogy ha annak idején a brit konzervatívok nem lépnek ki az Európai Néppártból, akkor sohasem lettek volna „Spitzenkandidat”-ok, így valószínűleg a Juncker-probléma sem.

Tanácsi körökben ugyanakkor éreznek némi fogékonyságot Cameron érvei iránt, különösen ami arra vonatkozik, hogy az EP eljárása tényleges hatalmi eltolódást idéz elő az EU intézményi struktúrájában, az Európai Tanáccsal szemben a Parlament megerősítve. Azzal az érvvel azonban csak nagyon kevesen értenek egyet, hogy Junckernek, ha jelölik, nem lenne megfelelő legitimitása. Egyébként pedig csak a jövő fog dönteni arról, hogy ez a számos szempontból kétes kiválasztási módszer a megfelelő személyt termelte-e ki a Bizottság élére – teszik hozzá megfigyelők.

Forrásaink a Juncker megválasztása körüli konfliktusokat is igyekeztek relativizálni. Ennek kapcsán rámutatnak, hogy érdekes módon a tagállami vezetők többsége nem intézményi, hanem párt, pártpolitikai szempontból közelített a jelölés kérdéséhez. A többségüket tehát inkább az foglalkoztatta, hogy ne lehessen rájuk sütni azt, hogy a jelöléskor figyelmen kívül hagyják az EP-választás, és így közvetve a szavazók véleményét.

Másfelől a következő Európai Parlamentben sokkal stabilabb többség lesz majd, mint a távozóban. A két legnagyobb politikai formáció, az Európai Néppárt és a Szocialisták és Demokraták csak egymás segítségével vihetik keresztül az akaratukat (más többség híján), ami egyúttal azzal járhat, hogy gyakran semlegesíthetik egymást. Ez pedig a Bizottság következő elnöke számára is nagyobb mozgásteret, biztosabb hátteret nyújt majd saját politikájának és stílusának az érvényesítésére. „Sokkal barátságosabb környezetben működik majd a Bizottság, mint azt sokan gondolják” – jósolta a BruxInfónak egy megfigyelő.

Jól értesült források szerint Van Rompuy nem fog személyi csomagot az asztalra tenni. Ennek ugyanis illetékesek szerint csak akkor lenne értelme, ha esély lenne a bizottsági elnökjelölésről a konszenzusra. Márpedig nem ez a helyzet, az álláspontok annyira megmerevedtek, hogy ennek jelenleg semmi értelme. Mindez azzal is járhat, hogy Van Rompuy és Catherine Ashton utódlása csak később, valamikor ősszel kerülhet napirendre.

Források emlékeztetnek rá, hogy a kül- és biztonságpolitikai főképviselő személyéről az európai tanács elnökével együtt öt évvel ezelőtt is csak november 19-én hoztak döntést, azután, hogy elvileg már lejárt a Bizottság mandátuma. Jóllehet a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése körüli bonyodalmak miatt a biztosi testület végül csak 2010 februárjában lépett hivatalba.

Kitekintő / Bruxinfo.eu

Felkapott hírek

Friss hírek

Tönkreteszi az árnyékgazdaságban dolgozókat a koronavírus

Az IMF novemberi jelentése szerint az árnyékgazdaság  - azaz a feketén alkalmazott munkaerő használata - jelentős részt tesz ki sok európai ország gazdaságának működésében, a mérték 10%-tól egészen 40%-ig terjed. A jelenlegi válság során ez a szegmens nem részesül a kormányzati juttatásokból, így rengeteg ember marad pénz és bármiféle állami segítség nélkül.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás