A franciák újragondolják a családjogi reformokat

A melegházasságok hivatalos elfogadása csak a legelső lépcsőfok volt a modern társadalmi reformok francia tárházában. Az orvosilag asszisztált nemzés kérdése még mindig napirenden van, mint ahogy az is, hogy az oktatásba beemeljék a szexuális másság kérdését, illetve a gender tantárgyakat. A kormány mindeközben folyamatos ellenállásokba ütközik, hol a katolikusok, hol a muzulmánok, hol az ellenzék, hol pedig a hétköznapi konzervatív polgárok részéről. Kérdés, hogy a francia társadalom készen áll-e, és vajon meddig lehet feszíteni a liberális felfogás határait.

A közgondolkodásban jelen lévő megosztottság már a kormánypártba is beszivárgott, a reformtervezetet pedig hosszú időre félretették miután újabb tüntetésekkel kellett szembenézniük, ahol ezúttal „család-fóbiásnak” bélyegezték a hatalmon lévő kormányt. Francois Hollande kormányát egyébként elsősorban a negatív gazdasági mutatókkal összefüggésben érik bírálatok, saját köreiből is.

Az elmúlt hónapok rossz hangulatának legékesebb bizonyítéka, hogy Franciaországban valódi közügy lett Hollande félrelépése, a szóban forgó reformok pedig láthatóan tovább szították a lángokat. Heves reakciót váltott ugyanis ki a szülőkből, amikor a Hollande-kormány a társadalmi nemmel, azaz a genderrel foglalkozó tantárgy bevezetését tervezte a középfokú oktatásba. Vincent Peillon oktatási miniszter szerint azért lényegesek ezek a reformok, hogy növeljék a fiúk és a lányok közötti egyenlőséget, kölcsönös tiszteletet és megértést alakítsanak ki, és harcoljanak a sztereotípiák ellen. Az iskolák vezetőit pedig arra bíztatta, hogy az egyet nem értő szülőket buzdítsák tárgyalások kezdeményezésére.

Ám a kormánypártban egyre többen úgy látják, hogy ebben a gazdasági recessziótól sújtott, munkanélküliséggel terhelt időszakban elsősorban nem a családjogi reformokra kellene fókuszálni. Korábban – mint ahogyan azt a legtöbb szavazat is mutatta – sokkal fogékonyabbak voltak az emberek az ilyesfajta változtatásokra, legalábbis nyitottnak mutatkoztak a liberális elvek irányába. Úgy tűnik, hogy a mindennapi gondok felett érzett aggodalom azonban konzervatívabbá teszi és felzaklatja a választópolgárokat. Jean-Marc Ayrault miniszterelnök erről úgy nyilatkozott: azt szeretné, ha a dolgok nyugodt körülmények között zajlanának, ehelyett túlfűtöttek és hisztérikusak. Azt is hozzátette, hogy az önkormányzati választások végéig a kormánynak célszerű lenne hanyagolnia ezeket a családügyi kérdéseket.

Egy ideje ugyanis a francia társadalom erősen széthúz ezekben a kérdésekben. Soha nem alakult viszont még ekkora szövetség katolikusok, muzulmánok, szélsőjobboldaliak, és a konzervatív UMP (Unió egy Népi Mozgalomért) párt között. Erwan Lecoeur francia szociológus szerint ezek a nagyon furcsa, ugyanakkor törékeny csoportok próbálják a saját hasznukra fordítani az állam pillanatnyi gyengeségét.

Jelenleg az IVF (in vitro fertilizáció), vagyis a lombikbébi program lazítása a legérzékenyebb téma az országban, amivel kapcsolatban a kormány úgy nyilatkozott, hogy 2015 előtt úgy sem lehet majd érdemben látni a változásokat. Dominique Bertinotti családjogi miniszter szerint pedig igenis nagy szükség van ezekre a reformokra a változó időkben, hangsúlyozva, hogy a kritikusok félretájékoztatásai szítják az elégedetlenkedést szerte Franciaországban.

A konzervatívok Herve Mariton francia politikus álláspontját érzik magukénak, aki szerint ezek a tervek megsemmisítik a klasszikus családmodellt. Az ő szavai fejezik ki legélesebben a helyzet komolyságát: „Elismerik-e a különböző családmodellben élők jogait? Igen. Szolidaritást és támogatást kapnak-e a szorult helyzetben lévők? Igen. De hát mondjuk ki hangosan: egy gyereknek jobb egy anya és egy apa. A különböző családmodellek soha nem lehetnek egyenlőek. Ez pedig nem méltóság kérdése, hanem a gyerek érdeke – és nem mellesleg a jövő társadalmáé is.”

A konzervatív oldalon fellépők szerint ezek a természetellenes családmodellek veszélyeztetik Franciaország jövőjét. A tüntetéseken többen is megszólaltak, egy fiatal diák pedig úgy nyilatkozott: „Ha a kormány nem hagyja ezt abba, nem lesznek a jövőben franciák. A családok veszélyben vannak. A franciák veszélyben vannak. Még egy kicsit várunk, és a következő az eutanázia lesz.”

Az Európai Szociálpolitikai Folyóirat (Journal of European Social Policy) már régóta figyelmet szentel a francia családmodell körüli változásoknak. A családcentrikusság kontra individuális érdekek érvényesítésének párharca most válik csak igazán dinamikussá. Kérdés, hogy a gender-egyenlőségi törekvések és a liberális családpolitika mennyiben segítené az amúgy is alacsony születési számot az országban, ahol a felmérések szerint már így is csak 1,9 gyerek jut egy-egy anyára. Így egy régi kihívással kell a döntéshozóknak szembenézniük, de új feszültségek között.

Zsoldos Diána

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás