A volt kancellár az ENSZ-t vetné be Ukrajnában

Az ukrán helyzet napról napra egyre kilátástalanabbá válik. A kormány és az ellenzéki csoportok közötti megegyezésnek jelenleg vajmi kevés az esélye, figyelembe véve az utcai harcokban meghaltak számának drasztikus növekedését, valamint hogy a kormány és az ellenzék közti szakadék egyre szélesebbé válik. Egy külső segítség iránti igény már több helyen megfogalmazódott, de adódik a kérdés, ki vállalja a benevolens beavatkozó szerepét? Gerhard Schröder egykori német kancellár az ENSZ-t választaná az ukrajnai rendezéshez.

A német politikának korántsem közömbösek a kijevi események. Itt most nem csak arra kell gondolni, hogy az EU legnagyobb és legerősebb tagországaként Németországot különös felelősség terhelni Ukrajna esetleges európai orientációja kapcsán (ami napról napra egyre valószínűtlenebb), hanem arra, hogy a németeket milyen szálak kötik az ukrán politikai élethez, elsősorban az ukrán ellenzékhez (melyről a Kitekintő korábban már beszámolt). Angela Merkel igyekszik fenntartani a kapcsolatot az ukrajnai ellenfelekkel: irodájában fogadja Klicskót és Jacenyukot, és telefonon próbálja szóra bírni Janukovicsot, már amikor eléri. Georg Gysi, a német posztkommunista baloldal (Linke) elnöke szerint inkább az egykori szociáldemokrata kancellárnak kéne közvetítőként fellépnie Ukrajnában, Gerhard Schröder azonban úgy véli, az egyéni cselekedetek már nem elegendőek Ukrajna esetében.

„A közvetítő szerepét nem vállalhatja el egyetlen ember. A jelenlegi helyzetben egy intézményre van szükség, amely képes mindkét oldallal szót érteni, és ezt a szerepet csak az Egyesült Nemzetek Szervezete töltheti be”- mondta el a Spiegel Online-nak adott interjújában az idős kancellár, válaszul Georg Gysi felkérésére. Schröder egyúttal kiemelte, az Európai Unió semmiképpen sem töltheti be a közvetítő szerepét, mivel az „minden hitelét eljátszotta” akkor, amikor egyoldalúan az ukrán ellenzék oldalára állt. „Az EU elkövette azt a hibát, hogy az egyik oldalra állt, ezáltal önmaga is belevonódott az ügybe”- véli Gerhard Schröder.

Az egykori szociáldemokrata kancellárnak abban mindenféleképpen igaza van, hogy a jelenlegi káoszból valamilyen úton-módon kiutat kell találni, a helyzet ugyanis tarthatatlan. Janukovics elnök döntései azonban nem arra engednek következtetni, hogy a központi ukrán hatalom megpróbálná menedzselni a válságot, vagy modus vivendit keresne az ellenzékkel. Épp ellenkezőleg, Janukovicsék olyan erőszakspirálba sodródtak bele, aminek csak egyetlen lehetséges kimenetele lehet. Erre enged következtetni, hogy az elmúlt 24 órában újabb berkutos alakulatokkal és „tituskikkal” (felbérelt provokátorok) megrakott buszok érkeztek keletről Kijevbe, és az ejtőernyősöket is bevezényelték a fővárosba. A kijevi helyzet durvasága még a posztszovjet térségben is páratlan, ennek ellenére a tüntetőknek – a testi épségük féltésén túl – semmi okuk nincs arra, hogy abbahagyják a harcokat, mivel igazából nincs mit veszteniük.

Kézenfekvő megoldásnak tűnhet Gerhard Schröder javaslata az ENSZ bevetésével kapcsolatban, hiszen ez a szervezet mindhárom aktornak (összefoglalóan a Nyugat, Oroszország és ugye Ukrajna) lehetőséget kínálna arra, hogy egy nemzetközi szervezet keretein belül rendezzék a dolgokat egymással. A közelmúltbéli fejlemények viszont arra engednek következtetni, hogy a nyugat és a kelet más-más úton keresik a lehetséges megoldást. A weimari háromszög külügyminiszterei – Laurent Fabius, Frank-Walter Steinmeier és Radoslaw Sikorski – Janukovicsnál tett csütörtöki látogatásuk során egy átmeneti kormány felállításáról, alkotmányos reformokról, valamint új parlamenti,- és elnökválasztás szükségességéről próbálták meggyőzni a regnáló hatalmat, kevés sikerrel. Velük párhuzamosan Putyin is elküldte a saját emberét tárgyalni Kijevbe, Vlagyimir Lukin személyében. Az Orosz Föderáció fő emberi jogi biztosának a kormány és az ellenzék között kéne közvetíteni, kérdés persze, hogy ellenzéki oldalon elfogadják-e Putyin emberének ajánlatait.

Hiába tehát az egyesek szerint száz főt bőven meghaladó áldozatok száma, a megoldás egyre távolabbinak tűnik. A Nyugat és Oroszország a saját útját járja, pedig ha a legkisebb közös nevezőt nézzük, nevezetesen az ukrán helyzet stabilizálását, akkor az érdekek igazából közösek. Janukovics pedig egy egyirányú utcába kormányozta magát: ennyi halott mellett a kormányoldal közel áll ahhoz, hogy elveszítse legitimitását.

Molnár Tamás Levente

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás