Az EU felelőssége a boszniai krízisben

Nem sokkal a kijevi események után erőszakkal és zavargásokkal kénytelen szembenézni Bosznia-Hecegovina is, ahol demonstrálók lepték el az utcákat és többek között kormányzati épületeket gyújtottak fel a magas munkanélküliség, a kormányzati korrupció és a kifizetetlen bérek miatt. Catherine Ashton és Stefan Füle bejelentette, hogy a hét folyamán külön látogatást terveznek Boszniába  a gazdasági nehézségek okozta zavargások miatt – amelyért néhányan részben az EU-t hibáztatják.


Az EU bővítési biztosa, Stefan Füle és Catherine Ashton az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője a hét folyamán érkezik a potenciális EU-tagjelölt államba, ahol a tüntetések február 5-e óta tartanak, mióta a privatizált cégek munka nélkül maradt dolgozói a tuzlai kormányépület elé gyűltek, majd az előnytelen privatizáció, a rossz gazdasági helyzet és szociális helyzet miatti zavargások Szarajevóra, illetve más városokra is átterjedtek az országban.

Paddy Ashdown, volt boszniai főképviselő február 12-én a CNN-nek azt nyilatkozta, hogy a kialakult helyzetért részben az EU is hibás, mivel elutasította a boszniai ügyek irányításában való felelősségteljes  szerepvállalást. Elmondása szerint az 1992-1995-ös háborút követő tíz évben Bosznia gyorsabban és nagyobb mértékben fejlődött, mint bármely hasonló konfliktust megélt ország a világon. A talpraállás folyamata tehát jól működött, míg az EU ki nem vonta magát utóbbi alól.

Az EU-nak megvoltak az ideális eszközei, hogy tovább segítse Boszniát a működő állammá, majd később uniós tagállammá váláshoz vezető úton, azonban képtelen volt megfelelően élni velük, így Bosznia visszasüllyedt korábbi állapotába. A háborút lezáró daytoni egyezmény egy ideális megoldás volt, amely elhozta a békét, viszont nem nyújtott megfelelő alapot egy stabilitását fenntartani képes államhoz.

Ashdown szerint a korrupció és a működésképtelenség elleni tiltakozás tulajdonképpen „jó dolog”, azonban fennáll annak a lehetősége is, hogy a megmozdulások etnikai jellegűvé alakuljanak át. Az egykori jugoszláv államban ugyanis a háború után két évtizeddel is komoly konfliktusforrás a nemzetiségi probléma.

Részben egyetértésnek tekinthető William Hague brit belügyminiszter február 10-én közzétett Twitter bejegyzése, miszerint ez az erőszakos megmozdulás egy jel az EU számára, hogy cselekednie kell. „Ez egy ébresztő mindannyiunknak, hogy egy megújult európai hozzáállással támogassuk Bosznia-Hercegovina jövőbeni EU-és NATO-taggá válását”.

Zekerijah Smajic boszniai elemző előnyként jellemezte, hogy magas rangú uniós képviselők ismerték fel az intenzívebb beavatkozás szükségességét. „Ashton és Füle terve, miszerint Szarajevóba jönnek, annak jele lehet, hogy az EU már felébredt többéves téli álmából”.

Elmondása szerint sürgősen alapokat kellene létrehozni a mezőgazdaság, a fiatalok foglalkoztatása, illetve az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált emberek megsegítésére, ehhez azonban elengedhetetlen az Európai Unió támogatása.

Pjotr Iszkenderov történész szerint a jelenlegi események gyökere a kilencvenes években található, mikor a világközösségnek – köztük az EU-nak is – lehetősége lett volna arra, hogy az országot egy életképes állammá változtassák, ennek hiányában viszont “nem alakult ki reális gazdasági, szociális és politikai térség”. 

Bosznia-Hercegovina bonyolultabb ellentmondásoktól szenved, mint poszt-jugoszláv szomszédai, a nemzetközi szereplők pedig a gazdasági fejlődés elősegítése helyett etnikai konfliktusokat kénytelenek csillapítani az országban.

Suhajda Edina

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás