Szükségük van-e a németeknek az Alternatívára?

Az Alternatíva Németországnak (Alternative für Deutschland, AfD) igazi meglepetéspártként debütálhat a szeptember 22-i német választásokon. Lapunk már foglalkozott a CDU, az SPD és az FDP választási esélyeivel, ezúttal arra próbálunk választ találni, szükségük van-e németeknek egy olyan alternatívára, amit az AfD kínál.

Ha valaki rendszeresen figyeli a különböző német közvélemény-kutatási adatokat, akkor szinte adott a válasz arra a kérdésre, van-e esélye átugrania az 5 százalékos küszöböt az AfD-nek. A párt jelenleg 2-3 százalékos támogatottság körül mozog, két héttel a mindent eldöntő szavazás előtt. Más megvilágításban viszont óriási eredmény a párt eddigi teljesítménye, figyelembe véve, hogy a „professzorok protesztpártjaként” aposztrofált tömörülés idén április 14-én alakult meg. Miről is szól valójában az Alternatíva Németországnak?

Az AfD-alapítók nevét végigfutva az lehet a benyomásunk, hogy egy jobbközép értelmiségi párttal állunk szemben: Bernd Lucke hamburgi közgazdászprofesszor, aki nem mellesleg 33 éven keresztül volt CDU-tag, Konrad Adam, a Frankfurter Allgemeine Zeitung egykori szerkesztője, valamint Hans-Olaf Henkel, a Német Ipar Országos Szövetségének korábbi elnöke, csakhogy a három legismertebb nevet említsük.

A pártot kétséget kizáróan az euróválság hívta életre, így mondanivalója is erre a témára szorítkozik. Ismeretes Angela Merkel azon kijelentése, miszerint a CDU által kínált Európa-politikának nincs alternatívája Németországban. Az Alternatíva Németországnak erre a feltevésre mondott nemet. Konrad Adam, a párt egyik alapítója szerint „az alternatíva nélküli politika rossz politika”, így az AfD-nek arra kell törekednie, hogy alternatíváról gondoskodjon.

A négyoldalas pártalapító dokumentum szerint az Alternatíva Németországnak egyrészről európozitív, ami az európai eszmeiséget illeti, másrészről eurókritikus, ami a közös európai valuta ellenzését jelenti. Az újonnan alapított párt célkitűzései közé tartozik többek között az európai bürokrácia leépítése, az uniós szerződések (kiváltképp a maastrichti) újratárgyalása, valamint a transzparencia és a jogállamiság erősítése, és ami talán a leglényegesebb, az euróból való kilépés. Az természetesen már más kérdése, hogy az exportvezérelt Németországnak megérné-e az euróból való kilépés (már csak a tranzakciós költségek megemelkedése miatt is), az AfD vezetősége szerint azonban hosszútávon a kilépés szolgálja igazán Németország érdekeit.

Az alternatív párt támogatói bázisa alapvetően két csoportból tevődik ki: egyrészt a CDU-ból kiábrándult, a párt radikális szárnyához tartozók (akik az életben nem szavaznának baloldali pártra), másrészt a YouGov közvélemény-kutató intézet által közzétett adatok tanúsága szerint a Baloldal támogatóinak 35 százalékát szólította meg az AfD. És ez lehet az eurókritikus párt fő fegyvere: a szalonképes euroszkepticizmus. A Bundestagban jelenleg egyetlen olyan párt található, amely a merkeli válságkezelést elutasítja (ne feledjük, az SPD és a Zöldek mind megszavazták a görög és spanyol mentőcsomagokat), ez pedig a Die Linke. A posztkommunista baloldali párt EU-ellenességét viszont sokan már nem veszik komolyan, ezeknek a csoportoknak kínálhat alternatívát az AfD.

Az Alternatívának viszont számos hiányossága van, melyek alapvetően a párt kiforratlanságából vezethetőek le. Az egyik ilyen probléma az egytémájúság. A párt nagyszerűen ráérzett a német közvélemény egy részében meglévő euróellenességre, amit többé-kevésbé ki is használt. Viszont témák terén itt nagyjából ki is fulladt az AfD. Arról, hogy a párt mit gondol az oktatásról, egészségügyről, adózásról, az állam feladatáról, vajmi keveset tudunk. Az Alternatíva Németországnak másik fő problémája az, hogy túlzottan értelmiségi párt képét sugározza, kávéházi politizálásból pedig nagy tömegeket vélhetően nem fog tudni mozgósítani a választásokig, így komoly kétségek merülnek fel a párt Bundestagba való bekerülése kapcsán.

Az alternatív párt már elkészítette a maga választási reklámját, amely igazán az interneten vált híressé. A másfél perces felvételben megjelenő emberek többek között az euró,- és bankmentés megszüntetését követelik, helyette megfizethető villanyszámlát, stabil nyugdíjat és útfelújítást követelnek. Egy új témát azonban sikerült feldobnia a kisfilmnek, ez pedig a „kvalifikáció utáni bevándorlás a szociális ellátórendszert terhelő bevándorlás helyett”. Hogy ezek a témák elégségesnek bizonyulnak-e, azt majd csak szeptember 22-én tudjuk meg.

Molnár Tamás Levente

Felkapott hírek

Friss hírek

Mostantól a krími ellenállás napja a mai Ukrajnában

Pontosan hat éve, 2014. február 26-án a krími Szimferopolban tartották a legnagyobb tüntetést a félsziget Ukrajnától való elszakadása ellen. Zelenszkij ukrán elnök ezért bejelentette, hogy elnöki rendeletben február 26-át az orosz megszállás elleni krími ellenállás napjává nyilvánítja, amelyről mostantól minden évben megemlékeznek.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás