Bulgária: politika és oligarchia kéz a kézben

Bulgáriában a politika vegetál, az oligarchia virágzik a rendszerváltás óta. Nincsen olyan szegmense a gazdaságnak, amely ne állna az alvilággal összenőtt politikai elit irányítása alatt. A demokrácia válságáról azért nem beszélhetünk, mert 1989 után nem is alakult ki ilyen politikai irányzat. A két hónapja tartó tüntetésekről a politikusok nem kívánnak tudomást venni, ellentüntetéseket szerveznek, de valójában a lakosság nem nagyon zavarja meg a pénzek szétosztását.

Az Európai Unió egyik legszegényebb tagállamában egyértelműen társadalmi válság van. A napokban nemzeti gyászt hirdettek Bulgáriában egy bányaszerencsétlenség miatt, amelyben öt bányász vesztette életét. A beomlás természetesen a bányában uralkodó súlyos mulasztások következtében alakulhatott ki és az ott dolgozóknak esélyük sem volt, hogy megmeneküljenek. A legkirívóbb az egész esetben az volt, hogy a bolgár hatóságok kijelentették, ezen nem kell meglepődni, hiszen nincs olyan bolgár bánya, ahol betartanák a törvény által előírt munkaszabályokat. A bányában dolgozók a rendkívül veszélyes munkafeltételek ellenére attól félnek, hogy ha bezárják a bányákat, veszélybe kerül a megélhetésük.

A bolgár bányákat általában kis- vagy középméretű, alvilághoz közel álló vállalkozások (ritkább esetben egyéni vállalkozók) üzemeltetik. Ezen vállalkozások első látszatra veszteségesen működnek, ugyanis a nyersanyagot felvásárló erőművek többnyire milliókra rugó tartozást halmoztak fel velük szemben. Az igazság viszont az, hogy a bányák és az erőművek egy kézben összpontosulnak – a bolgár energiát irányító néhány nagy „vállalkozó” kezében. Ezen befolyásos személyeknek az érdekei tükröződnek vissza a bolgár energiahatóságok, valamint a törvénykezés döntéseiben. Az egész álhierarchiában az a legaggasztóbb, hogy minden szinten több milliós tartozások halmozódtak fel, és ezen bevételek kiesésének a hatása a bolgár munkásokon csapódik le. Az erőművekben dolgozók fizetése átlagosan bruttó 75-80 ezer forintnak megfelelő leva, míg a rendkívül veszélyes és egészségtelen körülmények között dolgozó bányászok még ennél is kevesebbet keresnek.

Ha földrengés vagy bányaomlás kapcsán a széles közönség elé kerülnek ezek a frappáns hiányosságok, akkor a felelős miniszterek, vagy azok beosztottjai nagy buzgalommal bezárják a bányát, viszont az ügyek ezzel lezárulnak. Nem történik felelősségre vonás (hiszen mindenki benne van a körben), nem történik modernizáció (nincsen arra szándék, hogy ilyen dolgokra költsenek) és nem történik semmilyen előrelépés, amíg be nem következik az újabb katasztrófa.

Általánosságban – a lakosság helyett az üzlet a fontos

Az energiaszektor csak egy a sok gazdasági szegmens közül, amelybe a lakosságnak nincsen beleszólása. Bulgáriában a demokráciának egy torz változata alakult ki 1989 után, a korábbi Állambiztonsághoz közel álló személyek, szervezetek vették át a hatalmat (függetlenül melyik kormány került a hatalomra) – ők irányítják a médiát, a gazdaságot és természetesen a politikát. 2013-ban váratlan változás történt, a lakosság azon része, amely eléggé képzett volt, hogy ezt a sanyarú helyzetet megértse, kinyilvánította nem tetszését – immáron több mint 50 napja folyamatos tüntetések söpörnek végig az országon. A cél: demokráciát akarnak, egy másik demokráciát, amelynek nem része az energiamaffia, nem része a médiabirodalmakat irányító oligarchák világa és ahol a politikusoknak nincsen alvilági neve. A mostani kormányoldal és az ellenzék összenőtt, abból a szempontból nincs különbség köztük, hogy ki irányítja őket. Az irányítók a két–három erős gazdasági kör, amely mögött külföldi (orosz és nyugat-európai) tőke áll. Néven lehet nevezni a főbb irányítókat,nyílt titok, viszont ennek ára is lenne – Bulgáriában az igazságügyi reform csak annyira haladt előre, hogy azzal Brüsszel szemét el lehessen takarni, ugyanakkor látványosan nem különültek el a főbb hatalmi ágak a Balkán ezen szegmenségben.

Köszönhetően a külföldi kiszivárogtató portáloknak (Wikileaks, Balkanleaks, Bivol) az utóbbi években a bolgár állampolgárok korlátozottan, de hozzáférhettek politikai vezetőik múltjához. A nyugati nagykövetségek évek óta készítettek lajstromokat a legbefolyásosabb politikusokról, vállalkozókról és mágnásokról, amelyek felfedték, hogy a legkülönbözőbb bűncselekmények elkövetésén keresztül jutottak hatalomhoz, valamint szoros kapcsolatokat ápolnak a még mindig hatalmon lévő volt állambiztonsági ügynökökkel. A kérdés az, hogy a lakosság miért nem képes változtatni ezen a helyzeten. Nincsen meg az alkotmány adta lehetősége – a választási rendszer konzerválja, hogy ugyanazok irányítsák az országot, akik a fő döntéseket hozták már 1990 előtt is. Teljesen elhanyagolható, hogy ma Boriszovnak, Sztanisevnek, vagy Oresarszkinak nevezzük-e a miniszterelnököt, ha a háttérben a gazdasági érdekek ugyanazokhoz az erőcsoportokhoz vezetnek.

Eddig a politikai–gazdasági körök könnyen manipulálhatták a közvéleményt – a hagyományos médiát a mai napig befolyásos pártpolitikai érdekeket kiszolgáló és megtervező személyek birtokolják (például Deljan Peevszki, Cvetan Vaszilev, Irena Kraszteva stb.). A 2013-as tüntetések az Interneten keresztül szerveződnek, a résztvevők szociális hálók oldalain osztják meg egymással az információkat és többek között ennek köszönhető, hogy a politikai elit nem volt képes arra, hogy (teljes mértékben) manipulálja azokat. Azért nem teljes mértékben, mert ugyan történnek kísérletek, hogy a Facebookot is manipulálják (pl. felvásárolják a közösségi érdeklődési oldalak jogát és ott pártpropagandát folytassanak, vagy online média csoportokon keresztül hassanak a lakosokra). Kérdéses, hogy meddig mennek el a tüntetők, hiszen láthatóan a politikusok nem kívánnak reagálni érdemben a lakossági haragra. A kormány sztoikusan kinyilvánítja azon szándékát, hogy nem kíván lemondani, ugyanakkor konkrét lépést nem tud megtenni – a kivárásra játszik, hátha az idő előrehaladtával a több tízezres tömeg megunja a parlament előtti tüntetést.

2013-ban egy olyan kormány alakult Bulgáriában, amely nem rendelkezik valós koncepcióval arról, hogy a pénzek érdekcsoportok közötti elosztásán túl, mit is szeretne elérni. A szakértőnek nevezett kormány minden, csak nem pártpolitikától mentes formáció – a miniszteri szintnél lejjebb ugyanazokat az arcokat ismerheti fel az átlag bolgár állampolgár, akik 2001 óta vezették az országot. A megrendelők is maradtak, az egyetlen változás, hogy új pénzek és új projektek jelentek meg a láthatáron. Az Európai Unió sok forrást tartogat, amelyek elosztásáért a pártok versenyeznek egymással és Oroszország felől is sok lehetőség érkezett/érkezhet Bulgáriába (Déli Áramlat, energiaipar, Gazprom befektetései a bolgár sportban stb.)

A 2014-es előrehozott választások lehetőségének erősödésével a lakossági ellenszenvet érezve a szocialista-török-szélsőjobboldali kormány hihetetlen költekezésbe kezdett. Az Oresarszki-kormány az alacsony, 1,5 százalék körüli államháztartási hiány növelésével kíván több szociális támogatást adni egyes társadalmi rétegeknek. A lépés igen kockázatos, ugyanis Bulgária egyetlen erőssége a gazdasági mutatók terén a fiskális stabilitás. Igaz, nagyon alacsony a szociális juttatások mértéke, viszont az ország gazdasági teljesítménye sem teszi lehetővé a költségek határtalan (ebben az esetben kb. 1 milliárd levás ¬~ 150 milliárd forintos) növelését. Az extra hitelek felvétele ellen a köztársasági elnök, Roszen Plevneliev is felemelte hangját és minden bizonnyal elnöki vétóval fog élni. Az államfő szerepvállalása az elmúlt fél évben látványosan megnőtt, ezzel szemben a volt kormányfő, Bojko Boriszov és általában véve pártja, a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) médiajelenléte drasztikusan lecsökkent. Ezt a változást nem Plevneliev önállósodásával lehet véleményem szerint magyarázni, hanem a GERB vezetői stratégiai okokból vetik be a legnépszerűbb politikust, a GERB-es háttérrel rendelkező elnököt. Plevneliev könnyen irányítható, ugyanakkor jó reputációval rendelkező közszereplő és a tüntető lakosság az ő személyén keresztül ismét visszapártolhat a 16 százalékos népszerűséggel bíró jobboldali GERB-hez. Érdekes lesz megfigyelni, hogy Plevneliev mire használja fel ezt a megnövekedett népszerűséget és központi szerepet – még néhány éve határozottan visszautasította Boriszov ajánlatát, hogy miniszterelnök legyen, most ismét ilyen döntési helyzetbe kerülhet (bár az alkotmány nem teszi lehetővé, hogy elnöki mandátuma lejárta előtt pártpolitikai pozíciókat töltsön be).

Bulgáriában kiszámíthatatlan a politikai események sodrása, a forró nyár után, egészen 2014 májusáig fordulatokban gazdag belpolitikai átalakulások várhatóak. Még nem világos pontosan, hogy ki(k)nek fognak ezek a változások kedvezni, valamint hogy milyen irányt vesznek a lakossági tüntetések.

Milanov Viktor

Felkapott hírek

Friss hírek

A szerb ellenzéki pártok a választás tömeges bojkottjára készülnek

Sorra jelentik be a szerbiai ellenzéki pártok, hogy a kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) szerintük elnyomó és kirekesztő politikája elleni tiltakozásul nem kívánnak részt venni a tavaszi parlamenti választáson. Így két kérdés vetődik fel: képesek lesznek-e ezek a pártok a következő fél évben is kitartani jelenlegi elhatározásuk mellett, és ha igen, milyen lesz a csak kormánypárti politikusokból álló szerbiai törvényhozás a következő négy évben?

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás