Európai földbirtoklás: kolumbiai szintű az egyenlőtlenség

Eddig úgy tartották, hogy csak a szegény országokban és a volt szocialista tömbben vannak súlyos aránytalanságok a földszerzést illetően, de egy új tanulmány sokkal megdöbbentőbb adatokat tár fel.

A Parasztság Nemzetközi Napján megjelent tanulmány szerzői többek közt a Via Campina és a Transnational Institute, ez utóbbi honlapján, a tni.org-on tették közzé a 194 oldalt számláló részletes dokumentumot. Eredeti, angol címe Land concentration, land grabbing and people’s struggles in Europe, azaz nagyjából Földkoncentráció, földeltulajdonítás és az emberek küzdelmei Európában. A földkoncentráció arra vonatkozik, hogy mennyire koncentrálódik a föld birtoklása kisszámú tulajdonos kezében. A kulcsszó pedig, az angol land grabbing, ami akár földlenyúlásnak, földrablásnak is fordítható, egy olyan jelenséget takar, amelyet eddig csak a Föld szegény, kiszolgáltatott lakosságú országaiban tartottak lehetségesnek, mint Kolumbia, Brazília és a Fülöp-szigetek. A globális dél mellett a volt szovjet tagállamokban és a volt szocialista tömbben is tapasztalható volt a jelenség, mint Magyarország, Ukrajna és Románia, ahol a gazdák hamar csődöt jelentettek, és az élelmiszerpiacot elárasztották az importált mezőgazdasági termékek.

Az igazi meglepetést az jelentette, hogy még a leggazdagabb államokban is hasonló arányok uralkodnak, például Németországban a mezőgazdasági vállakozások 11,7 százaléka 100 ha vagy nagyobb területtel rendelkezik, és ezek birtokolják az összes mezőgazdasági területek 55,9 százalékát. Olaszországban 33 000 farm 11 millió hektárt foglal el, Franciaországban pedig több, mint 60 000 ha termőföld tűnik el évente, hogy helyüket utak, bevásárlóközpontok és a terjeszkedő városk vegyék át. Andalúziában 2010-ben a földek felét a tulajdonosok 2 százaléka birtokolta.

A tanulmány részben abból az összegből is készült, amelyet a Hands Off the Land (Le a kezeket a földekről) projekt kapott az Európai Bizottságtól. Tizenegy ország huszonöt szerzője működött közre, tíz országból közöltek elemzéseket, esettanulmányokat nem csak a ,,lenyúlt” földekről, hanem arról is, hogy hogyan igyekeznek a helyiek ellenállni a folyamatnak. A tíz ország: Franciaország, Spanyolországon belül Andalúzia autonóm közösség, Németország, Olaszország, Ausztria, Románia, Ukrajna, Bulgária, Románia és Magyarország.

Maga a jelenség nem új, már a mezőgazdaságban dolgozók számának visszaszorulásával kezdődött. Az utóbbi pár évtizedben erőteljesen felgyorsult, ennek legfőbb okaként az európai Közös Agrárpolitikát (KAP) nevezik meg a szerzők, mivel előnyben részesíti a nagytermelőket, míg a kistermelők sokszor még a támogatásra jelentkezéshez sem jogosultak. Ez ahhoz vezetett, hogy a kisebb gazdaságok életképtelenné váltak, a tulajdonosaik kénytelenek voltak eladni a földjeiket, meleyeket aztán a nagytermelők vettek át.

Emellett új szereplők jelentek meg. Például Bugáriában kínai, Romániában közel-keleti cégek és befektetők vásároltak fel rengeteg területet. A tanulmányt elkészítő szervezetek egy része eddig a világ többi részén harcolt az igazságtalan földbirtoklás ellen, így a tanulmány többször utal a szegényebb országokban uralkodó helyzetre. A szerzők kiemelik, ezek a nagyméretű adás-vételek olyan átláthatatlan és titkolózó módon folynak, mint az Etiópiában, Kambodzsában és Paraguayban történő üzletek. Illetve Európában is ugyanúgy jellemző, hogy a ,,földrablók” hazaiak és külföldiek, és nagyobb pénzintézetek is beszállnak, spekulálásra használva a termőföldeket.

Nem csak a mezőgazdasági szektor vásárol fel nagy területeket, a városok terjeszkedése, az ingatlanokba fektetés, infrastrukturális fejlesztések, turizmusra vagy más kereskedelmi célokra felvásárolt föld, és talán kissé ellentmondásos módon a zöldenergia is gyorsítja ezt a folyamatot. Ez utóbbi különösen Németország keleti felében jellemző. Becslések szerint ilyen zöld befektetésként a földek 15-30 százalékát is felvásárolhatták, napelemek felállítására vagy biogáz hasznosítására. Ez a nagy kereslet az árak gyors növekedéséhez vezetett: 2005 és 2011 közt egy hektár föld ára 55 százalékkal nőtt, 8 692 euróról 13 493 euróra.

Ez az egyenlőtlen eloszlás komoly társadalmi következményekkel jár. Ha a folyamat így folytatódik, a fenntartható rurális közösségek Európa-szerte veszélybe sodródnak. A helyi élelmiszerek előállítása néhány mágnás kezébe kerül, ez pedig közel sem demokratikus helyzetet eredményez, amely fenntartja magát: sok helyen már most nehéz a mezőgazdaságba belépni, főleg a fiataloknak. Föld nélkül ez gyakorlatiag lehetetlenné válik. A szerzők szerint Európa élelmiszer-függetlenségének alapfeltétele a földhöz való hozzáférés – tehát ez a trend végső soron Európa élelmiszerbiztonságát veszélyeztetheti.

A nagybirtokosok földművelési módszerei a környezetre és a társadalomra sokkal nagyobb megterhelést jelentenek, mitn a kistermelőké. A szerzők szerint, a kialakult képpel ellentétben, igenis van igény a fiatalok részéről a mezőgazdaságban dolgozni, vállalkozni. Ezt az igényt jórészt az egészséges, helyi termékek és a fenntartható termelés iránti érdeklődés fűti. Csakhogy ez már a jelenlegi rendszerben nagyon nehéz, ráadásul a szükséges lépések megtétele nélkül a helyzet csak romlani fog.

A tanulmány kitér arra is, hogy a marginalizált rétegek – de nem csak – egyre inkább ellenállnak a földrablóknak. Ezek a mozgalmak gyakran nem csak rurálisak, ahnem városiak is, és a társadalmi osztályok, foglalkozások tekintetében is heterogének. Nem szorítkoznak pusztán védekező álláspontra, gyakran aktívan cselekszenek: elfoglalják a területeket, alternatívákat követelnek és projekteket állítanak le. Az esettanulmányok bemutatják például a szardíniai Narbolia esetét, ahol a lakosok összefogtak egy nagyméretű napelemes üvegház projekt kivitelezése ellen, mely első osztályú termőföldre épülne, vagy a franciaországi Notre-Dame-des-Nantesben tervezett reptér erőteljes ellenzését. Még jobb példa az andalúziai SOC esete, ahol földtelen mezőgazdászok elfoglaltak és környezetbarát módszerekkel művelnek földet, és a bécsi SoLiLa!. Ebben a közösségben a fiatalok termékeny városi területeket művelnek meg közösségileg, megakadályozva, hogy kereskedelmi egységek kezébe jussanak.

A földhasználat a szerző szerint egy időben nagyon feldarabolt és koncentrált is: sok kis gazdaság versenyzik kevés naggyal. A magyar földmoratórium amely nem kompatibilis az EU szabadpiacával, elviekben tiltja a külfödiek földvásárlását, azonban főleg bérléssel könnyen kikerülhető ez az akadály. Eddig az európai átlagnál alacsonyabb födárak (akár 10-20-szor olcsóbb) miatt hét éves haladék volt érvényben, ezt két éve, mikor lejárt volna, 2014-ig meghosszabbították.

A tanulmány zsebszerződéses esettanulmányokat is bemutat, mint a Benetton család földszerzési üzleteit, az őrségi ,,adományozási lázat” vagy a ,,spanyol módszert”.

Miután bemutatásra kerül néhány ellenállási mozgalom, mint a kajászói földfoglalás, a tanulmány tanácsokkal zár: a zsebszerződéseket lehetővé tevő kiskapukat le kell zárni, a zsebszerződéseket kivizsgálni és érvényteleníteni kell, a lízingeket átláthatóvá kell tenni, és előnyben részesíteni a helyi közösséget – és nem azokat, akik közeli kapcsolatokat ápolnak magas beosztást betöltő politikusokkal. Az EU-s támogatásokat úgy kell elosztani, hogy az ne a nagygazdáknak kedvezzen, a közpénzeket többé ne irányítsák olyan mezőgazdasági rendszerek felé, melyeknek negatív a társadalmi hozamuk. Javasolják továbbá, hogy azt a megkötést, hogy a földipart szabaddá kelljen tenni kifelé teljesen töröljék el, illetve a teljes bioüzemanyag-támogást át kell gondolni úgy, hogy az ne kedvezzen a földlenyúlásnak.

Általánosabban azt javasolják még, hogy a földet ne tekintsék egyszerű árunak, az Alkotmányba foglaltakat léptessék érvénybe, a földeket pedig kezeljék a helyi közösségek, és így ők legyenek azok, akik a hasznot learatják.

A szerzők javaslatai

Az European Coordination Via Campesina (ECVC) nevében Jeanne Verlinden azt nyilatkozta: ,,A földet újból közvagyonként kell kezelni. A földek áruvá válását csökkenteni kell és ehelyett elő kell segíteni a nyilvános kezelését ennek a forrásnak, melytől mindannyian függünk. Elsőbbséget kellene élveznie a kistermelői gazdálkodásnak és az élelmiszertermelésnek, ahelyett, hogy egyszerűen átadnánk a termőföldeket azoknak a magántulajdonosoknak, akik csak azért vesznek földet, hogy spekulálhassanak vele és gyarapítsák vagyonukat. A földhöz való hozzáférést azoknak kellene megadni, akik megművelik azt.”

Bővebben: földreformokat, vagy más földelosztási megoldásokat tartanak szükségesnek ott, ahol a föld kevesek kezében koncentrálódik, illetve az ipari méretű gazdaságokat a kisebb gazdaságok méretére kell csökkenteni. Itt megemlítik a városi kezdeményezéseket is, ahol hasonlóan el kell kerülni a túlzott méreteket és támogatni kell a létező csoportokat. Ugyancsak javasolják a történelmi közterületi rendszereket, a lakosság földhasználati kiváltságainak helyreállítását.

A spekulátorok és a földlenyúló befektetők működésének határozott betiltását szorgalmazzák Európában és szerte a világon, illetve publikus adatbankok felállítását a földek adás-vételének átláthatóságának és követhetőségének megteremtéséhez. Fontosnak tartanák, hogy könnyítsék meg a nők és földnélküli fiatalok földhöz jutását, a kisgazdálkodások támogatását, és segítsék elő, vagy szükség esetén indítsák el a helyi közösségek döntéshozatali lehetőségeit a földhasználatot illetően. A vízhez, legelőkhöz, és más, a földhöz és mezőgazdálkodáshoz kapcsolódó forrásokhoz is szükségesnek tartják megkönnyíteni és demokratikusabbá tenni a hozzáférést, akárcsak az öntözőrendszerek, tűzvédelem és biodiverzitás hatékonyabb kezelését.

Buzás Ernő

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás