A RIA Novosztyi titka

Pár évvel ezelőtt egy kerek évfordulót ünnepelhetett az orosz RIA hírügynökség: 2011 júniusában 70 éves lett. A ’90-es években újraindult és átalakított RIA jelentős lépéshátrányban indult az akkori két legnagyobb orosz hírügynökséggel – az állami ITAR-TASzSz-szal és a magánkézben lévő Interfax-szal szemben, mára azonban egyértelműen Oroszország és a világ egyik legnagyobb hírgyárává nőtte ki magát. Havi olvasottsága az angolszász világ vezetőivel, a BBC-vel és a CNN-el vetekedik. A történet legérdekesebb része azonban az, hogy ezt a bámulatos fejlődést a RIA mindössze tíz év alatt érte el, ezért 2013 év elején egy másik jeles évfordulóra kellene felfigyelnünk: 2003-ban, tíz évvel ezelőtt indult az orosz hírügynökség megreformálása.

A RIA hírügynökség megkerülhetetlen médiabirodalommá vált mára a hírgyártás piacán Oroszországban, és az Oroszországról szóló információk hírforrásaként. Nevét a világ legnagyobb hírügynökségei, a Reuters, az AP és AFP mellett emlegetik, pedig csak egy specifikus területet – Oroszországot és a volt szovjet államok területét fedi le (ami tegyük hozzá, a világ legnagyobb területeit jelenti). Percenként három és fél hír születik a RIA hírfolyamán, naponta több mint ötezer. A hírek mellett óriási fénykép-portfólióval rendelkezik – több mint egymillió fotó található az archívumban, ami napi 600 képpel frissül a poszt-szovjet térség minden szegletéről.

2013-ra a RIA médiabirodalom 47 különböző online tartalmat ad ki 14 nyelven. Rendelkezik saját kiadóval, sajtó- és konferencia központokkal, nyomtatott lappal, és két televíziós csatornával, amelyből az egyik online adásban megy ki (és olyan technológiákat használ, amelyeket éppen a RIA-nál vezették be az elsők között a világon), a másik csatorna pedig Oroszország első 24 órában sugárzott nemzetközi televíziós csatornája, a Russia Today. Ez utóbbi, amely a BBC és az Al Dzsazíra nyomában van a népszerűségi listán, a világ jelentős részében fogható, négy nyelven: oroszul, angolul, spanyolul és arabul.

A Szovjetunió összeomlása után az átalakuló és gyakorlatilag magára hagyott RIA hírügynökség (akkoriban még „Novosztyi Információs Ügynökségnek” hívták) jövője közel sem tűnt ennyire fényesnek.

A majdani RIA 1941. június 24-én jött létre „Szovjet Információs Iroda” néven (Szovjetszkoje Informacionnoje Bjuro – rövidítve “Szovinform”). A dátum nem véletlen: a hírügynökség pontosan két nappal a meglepetésszerű német támadás után alakult meg, amivel a Szovjetunió hirtelen a II. világháborúban találta magát. A létrehozott intézet legfőbb célja lett a háborúról való tudósítás és sokszor éppen a Szovinform tudósításai és a Vörös Hadsereg győzelmeiről szóló beszámolók tartották a lelket a háborúban meggyötört lakosságban.

A II. világháború végeztével a Szovinform szerepe átalakult. Háborúról szóló tudósításokra már nem volt szükség, a hírek monopóliuma pedig még az 1902-ben alapított (és 1925-ben átalakított) TASzSz kezében volt. Így a Szovinformból végül egy propaganda-hálózatot hoztak létre, amelynek az lett a célja, hogy világszerte terjessze a Szovjetunió jó hírnevét, és fő ideáit.

Ekkor lett az ügynökség vezetője Szolomon Lozovszkij, ismert bolsevik vezető és publicista, aki még az 1905-ös forradalom idején tűnt fel, és a ’40-es évekre Molotov helyetteseként találjuk a szovjet külügyminiszétriumban. Ilyen emberekből a sztálini repressziók után már nem volt sok, és tegyük hozzá, Lozovszkij élete sem természetes halállal ért véget: 1952-ben, egy évvel Sztálin halála előtt kivégezték (három évvel később, 1955-ben, már Hruscsov idején rehabilitálták).

Látszik, hogy a háború végeztével milyen fontosnak tartotta Sztálin a szovjet propaganda-hálózat kiépítését az ország határain kívülre, nem véletlenül nevezett ki erre a feladatra egy tapasztalt és megbízható bolsevik vezetőt (akire már nem lett szükség, miután elvégezte a munkáját). A Szovinform irodáit 23 országban hozták létre, és együttesen 1171 különböző újságot és röplapot jelentettek meg, 523 magazint és 18 rádióadót működtettek.

A hidegháború eszkalálódásával a Szovinform szerepe is átalakult. Az ügynökséget 1961-ben teljesen átalakították, ekkor kapta az egészen a Szovjetunió felbomlásáig használatos nevét, a „Hírek” Nyomtatási Ügynöksége (Agentsztvo Pecsatyi Novosztyi), vagyis APN. A szervezet feladata ekkor már nem az eszmék terjesztése lett, hanem legfőképpen a Szovjetunióról szóló pozitív kép kialakítása és befolyásolása. Az APN emellett híreket is szolgáltatott külföldről a szovjet blokk országai számára. A hidegháborús krízis közepette az információ és a megfelelő kommunikáció létfontosságúvá vált.

A kiadott újságok és röplapok számát jelentősen csökkentették: az APN idején már csak mindössze 60 különböző kiadvány jelent meg. Azonban minőségileg sokat változott a stratégia: az ügynökség a ’60-as évek után már 120 országban működött, és lapjait 45 nyelven jelentette meg, 4,3 milliós példányszámban. Emellett évente közel 200 könyvet is megjelentettek világszerte. Nem volt ritka ekkor az sem, hogy szovjet felderítők és kémek is dolgoztak az APN színeiben: az újságírói státusz remek álcát nyújtott hozzá.

Az APN és utódja, a RIA mai hatalmas épületét is ebben az időszakban építették, 1976-1980 között. Az épületet a moszkvai Olimpiára tervezték, újságíróknak kialakított sajtóközpontnak. A moszkvai belső körgyűrűre 30 ezer négyzetméteres területen épített monumentális sajtó-központtal le akarták nyűgözni a külföldi vendégeket, ami a nyugati bojkott miatt csak részben sikerült.

Az APN működése a szovjet időszakban prioritást élvezett, azonban a Szovjetunió összeomlásával mindez megváltozott. Az ország vereséget szenvedett a hidegháborúban és a külföldi propagandára hirtelen nem volt szükség többé. Ugyanakkor a gazdasági válságban lévő jogutód, Oroszország már nem is tudta fenntartani az APN a világ nagy részében működő irodáit. Az ügynökség már 1990-ben nevet váltott – „Hír” Információs Ügynökség-re (Informacionnoje Agentsztvo Novosztyi), sorra szűntek meg a külföldi kirendeltségek, végül a szervezet is gyökeresen átalakult. Megszűnt elsőszámú külföldről tudósító orosz hírügynökség lenni – hiszen nem is voltak már külföldi fiókjai és infrastruktúrája. Egyike lett az Oroszországban működő hírgyáraknak, miközben az állam részéről a legfőbb hírforrás továbbra is a TASzSz maradt. Emellett még az 1989-ben alapított, első magánkézben lévő konkurens, az Interfax is előrébb járt, így a majdani RIA további sorsa kétséges volt. Nehéz volt megmondani, hogy mihez is kezd az állam egy sok pénzt felemésztő, másodlagos hírügynökséggel, ha ott van neki a jól bevált és működő TASzSz.

A kritikus helyzet azonban 2003-tól kezdett megváltozni, amikor a RIA (ez a mai használt rövidítés az ügynökség 1998-as átnevezéséből jön: Rosszijszkoje Informacionnoje Agentsztvo, vagyis Orosz Információs Ügynökség) élére Szvetlana Mironyukot nevezték ki. Az akkor 35 éves Szvetlana gyökeresen megreformálta mind a RIA-t, mind a mai orosz hírgyártást és ezzel együtt az online médiapiacot.

A RIA szerkesztősége az internetre és az online tartalmakra helyezte a fő hangsúlyt. Gyakorlatilag egy lapra tettek mindent, és ez bevált. 2003-tól kezdve a RIA hatalmas tempóban hozta be a lemaradását és utolérte az ellenfeleit, sőt mi több, mára, vagyis tíz évnyi munka után RIA lett az elsőszámú orosz hírügynökség maga mögé utasítva a többieket. Az új idők szelét jelzi az is, hogy a 2014-es Szocsiban megrendezendő téli Olimpián éppen a RIA lesz a hivatalos orosz sajtó-közvetítő 240 fős helyszíni stábbal operálva, és nem az ITAR-TASzSz.

A stratégia egyszerű volt: egyéni felhasználók számára elérhető tartalmakat kínált fel a RIA, minőségi fényképekkel. Folyamatosan korszerűsítették a weboldalukat, a tartalom folyamatosan frissült. Ehhez képest a konkurensek – az ITAR-TASzSz vagy az Interfax még néhány évvel ezelőtt is olyam oldalakat használtak, amelyek stílusa az internet hőskorára emlékeztetett. Ráadásul az egyéni olvasóknak szánt tartalom korlátozott volt és leginkább a fizetős felhasználókra számítottak.

Az idő a RIA-t igazolta. Az ingyenes tartalmak ellenére a hírügynökség fizetős klientúrája egyre nőtt, és ezzel együtt folyamatosan bővült a tartalom és a minőség. Erőteljesen rámentek a vizuális megjelenítésre: az oldalon megjelentek az infografikák, 3D animációk, flash-es magyarázó videók és helyszíni videó felvételek. Beintegrálták a közösségi hálózatokat és a kommentelési lehetőséget (ami hírügynökség esetében szokatlannak számított és mások még nemigen alkalmazták). A RIA így gyakorlatilag kiiktatta a közvetítőket a folyamatban, és közvetlenül az olvasókhoz szólt.

Az elmúlt tíz évben a megváltozott stratégia miatt az újságíró szerepe átalakult: a csupán szöveges tartalmat előállító tudósító sokkal összetettebb feladatokat kapott. A RIA-s újságíró ha kell, egyben fotós és operatőr is. Minden tudósító egy hátizsákot kap helyszíni kiküldetése előtt, amelyben a legszükségesebb kellékek vannak: laptop, videokamera – amivel persze fotózni is tud, mini-állvány és 3G-s jeltovábbító. Így mindezekkel egyetlen egy ember teljes körű tartalmat állít elő: kimegy a helyszínre, gyorsan megírja a tudósítást, fotóz, és videót csinál, majd azonnal, még a helyszínről átküldi az anyagokat a RIA szerkesztőségébe. Vagyis néhány perccel az esemény végeztével – vagy akár még az esemény közben – a tudósítás, a képek és a videó már megjelenhet a RIA hírfolyamában.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a RIA-nál ne lennének hivatásos fotósok, de ők korlátozott számban állnak rendelkezésre, és csak a legfontosabb eseményekre mennek ki. A többi helyszínen elég az újságíró is.

A RIA ezen említett újításait ma már használják külföldön is, elég a hazai online médiapiac néhány szereplőjére gondolni. Azonban tíz évvel ezelőtt, amikor 2003-ban elkezdődtek a reformok az orosz hírügynökségnél, sok mindenben egyedülálló volt.

A RIA teljesen állami kézben van és az orosz tömegkommunikációs minisztérium alá tartozik. Ennek ellenére ritka, hogy elfogultsággal lehet megvádolni őket: az elmúlt években az orosz bloggerek folyamatos kritikának vetették alá a televíziós adókat és állami kézben lévő sajtót, ezzel szemben a RIA kevés kritikát kapott. A hírügynökség oldalán lehet olvasni kormányzati akciókról és ellenzéki tüntetésekről egyaránt.

Az orosz piacon való megerősödés után tovább terjeszkednek: tavaly nyitottak irodákat Dubaiban és Washingtonban, ahol helyi tartalmakat állítanak elő. Oroszországban jelenleg 3 városban van RIA központ – Moszkvában, Szentpéterváron és Tomszkban. A 2013-ra kitűzött cél további 8 város behálózása, és ezzel egy úgy nevezett „RIA local” kiépítése: a regionális struktúra kiépítésével a helyi lakosság már egy célzott, csakis nekik szóló tartalmat fog látni, az időzónákat figyelembe véve (Oroszországban 9 időzóna van).

Ami a RIA hírügynökséget továbbra is kiemeli a többi között, az a folyamatos fejlesztés és fejlődés az online média piacon. Időközben a többi versenytárs is felismerte az online stratégia fontosságát: mára az ITAR-TASzSz nak, az Interfax-nak és másoknak is van ingyenes, korszerű weboldala, de a RIA már sok-sok lépéssel előttük jár. Folyamatosan kísérleteznek új projektekkel és újításokkal.

2012 végén vezették be a legújabb innovatív weboldalukat (amellyel egyébként azóta egy sor nemzetközi design díjat tudtak bezsebelni), amely szorosan összeintegrálódott a közösségi oldalakkal, személyre szabott hírtartalom állítható be rajta, földrajzi alapon alakítható a hírfolyam (geotargeting), sőt, még rezsit és egyéb számlákat is lehet fizetni rajta keresztül.

A RIA közösségi hálózatokon való jelenléte bámulatos: összesen 3 millió követővel rendelkeznek és non-stop, 24 órában posztolnak. A RIA használja a Facebook-ot, a legnagyobb orosz közösségi oldalakat a Vkontakte-t és az Odnoklassniki-t, a Google+-t, a Twitter-t, Instagram-ot és a Pinterest-et is, és hét különböző nyelven szól ezeken a közösségi fórumokon: arab, angol, kínai, német, francia, spanyol és perzsa (úgy tűnik a „7”-es szám igen népszerű a RIA döntéshozóinál).

A RIA egy külön oktatási központot hozott létre, ahol a munkatársak folyamatosan kötelesek képzésekre és új kurzusokra járni. 2012-ben egy úgy nevezett MediaLab kutatólabort hoztak létre, amely új online platformokról készít tanulmányokat, online fogyasztási szokásokat mér és közvélemény-kutatásokat készít. Egy ehhez hasonló intézmény minden nagyobb média-vállalatnál jó befektetés lehetne.

Még 2005-ben indították el a Russia Today hírcsatornát, amely az első, 24 órában sugárzott angol nyelvű orosz televíziós csatorna lett. A hírcsatorna ma a legnépszerűbbek között van, követve a BBC-t és az Al Dzsazírát. Négy nyelven sugároznak: arabul, angolul, spanyolul és oroszul; és 6,5 milliárd rubeles (kb. 212 millió dolláros, vagyis közel 48 milliárd forintos) büdzsével dolgoznak. 2011-ben indult a RIA TV, amely a Russia Today-el ellentétben online kerül adásba szintén 24 órában, orosz nyelven.

Az újdonságok és fejlesztések köre folyamatosan bővül: az események helyszínéről most már próbálnak 360 fokos felvételeket is készíteni, így az olvasó maga nézhet körben az adott helyen. A videóknál több kameraállással kísérleteznek a fontosabb események helyszínéről: így maga az olvasó döntheti el, hogy melyik nézetben követi az eseményt, és váltogathat közben. 2012 év végén pedig a világon az elsők között vezették be a videóknál és közvetítéseknél a beszéd analízisét.

Szintén tavaly egy másik érdekes projektet indítottak el, a Futureview.ru –t, amely az interneten fellelhető információk, trendek és tendenciák alapján különböző szférákban (gazdaság, oktatás, stb.) készít előrejelzéseket egészen 2100-ig. Ezzel a RIA tovább nyitott az üzleti világ felé, és biztos, hogy az állami vezetésnél is egyre többet veszik majd igénybe a médiacsoport szolgáltatásait.

Fontos, hogy a RIA a bloggerek felé is nyitott: létrehozták az úgy nevezett Bloggerek Klubját, amely a klubban beregisztrált orosz bloggerek számára ingyenessé teszi a RIA teljes multimédia adatbázisát.

A RIA mindezzel folyamatosan fejlődik és mind a tartalmat, mind az olvasói bázisát tekintve évről évre nő. A jövőre Szocsiban megrendezendő Olimpia mindehhez minden bizonnyal még egy jelentős löketet fog adni.

Anton Bendarzsevszkij

Felkapott hírek

Friss hírek

Jó esély van ma egy tőzsdei Fekete Péntekre

Tegnap közel 1.200 pontot esett az amerikai Dow Jones, annak ellenére, hogy az index napközben még próbálkozott az emelkedéssel. Az éjjel újabb negatív hírek érkeztek a koronavírussal kapcsolatban, így ma is -600 pontos nyitás várható, ráadásul jön a hétvége, ami tovább erősítheti a kockázatkerülést a piacokon.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás