Olaszország: a baloldal nyert, de Berlusconi és Grillo ünnepel

Minden szem Olaszországra szegeződik, ahol a törvényhozási választást követően patthelyzet alakult ki a szenátusban. Stabil kormányzás helyett megosztottságot, egy kormányozhatatlan ország rémképét eredményezték a voksolások.

Alacsony szavazói részvétel mellett a balközép koalíció nyerte az olasz parlamenti választásokat. A képviselőházban Pierluigi Bersani Demokrata Pártja szerezte meg a többséget, a szenátusban azonban egyik párt sem tudta megszerezni a mandátumok nagyobb részét. Silvio Berlusconi Szabadság Népe pártja besöpörte az elsőséget a legfontosabb tartományokban, így csaknem sikerült relatív többséget elérnie a szenátusban, beárnyékolva ezzel a baloldali sikert. Montiék szereplése elmaradt a várakozásoktól, így egy esetleges baloldali-centrista koalíció sem tudná garantálni a biztos baloldali kormányzást. Tarolt azonban Beppe Grillo euroszkeptikus mozgalma. Olaszországot mindezek tükrében a kormányozhatatlanság veszélye fenyegeti.

A korábbinál alacsonyabb részvétel

Semelyik pártnak sem sikerült maga mellé állítani a csalódott olaszokat: a február 24-25-én megrendezett választásokon a szavazásra jogosultak mindössze háromnegyede döntött úgy, hogy leadja voksát valamelyik politikai formációra. A távolmaradók magas száma igazolja azt az általános kiábrándultságot, amely a jelenlegi olasz politikát övezi. A botrányoktól terhelt politikai életnek egy dologra lett volna szüksége: változásra, ám a jelek szerint ez nem történt meg.

Már a választások előtt világossá vált, hogy nem számíthatunk radikális változásra az olasz politikában. Pedig a botrányoktól megtépázott nagy pártok mindegyikére ráfért volna egy alapos „vérfrissítés”. Az olasz közvélemény jelentős része szívesen látott volna fiatal politikusokat a pártok élén a szerintük befásult „öregek” helyett: Berlusconit Angelino Alfano volt igazságügyi miniszterre, Bersanit Matteo Renzi firenzei polgármesterre cserélték volna le.

Egyedül a jobbközép Szabadság Népe (PdL) kényszerült arra, hogy soraiban radikális változásokat hajtson végre: a korrupciós botrányokba keveredett párttagok mentek, helyettük újak jöttek. Maradt viszont az ellentmondásos Berlusconi, és ez jó döntésnek bizonyult: a párt népszerűségét – bár vitatható eszközökkel – nem várt magasságokig tornázta fel. Rajta kívül aligha lett volna erre képes bármelyik párttársa. Az Északi Ligával szövetkezve pedig váratlanul szorossá tette a küzdelmet: beérte a baloldalt, sőt, a kulcsfontosságú régiókban meg is előzte Bersaniékat.

Számmisztika: Berlusconi lehet a kerékkötő

A hétfő délutáni előzetes eredmények a legutóbbi közvélemény-kutatások százalékainál is kiélezettebb küzdelmet mutattak. A szavazatok többségének begyűjtésével a Demokrata Párt (PD) vezette baloldali koalíció szerezte meg a többséget a parlament képviselőházában (PD-SEL: 29,5 százalék, szemben a PdL-LN 29,1 százalékával, a M5S 25,5 százalékával és Monti 10,5 százalékával), a szenátusban pedig egyik párt sem érte el a többséghez szükséges 158 helyet (PD-SEL: 31,6 százalék, PdL-LN: 30,66 százalék, M5S: 23,8 százalék, Monti listája: 9,1 százalék). Ezzel az a forgatókönyv valósult meg, amitől mindenki tartott: Olaszországot a kormányozhatatlanság veszélye fenyegeti.

A legfontosabb, ingadozó tartományokban a választások nem Bersani sikerét hozták; a jobboldali koalíció Lombardiában, Venetóban és Szicíliában is győztesként került ki a párharcból. Ez szinte győzelemmel ér fel Berlusconiék számára, akik hétfő késő este még a szenátus relatív többségét tudhatták magukénak; a baloldalnak csak a Piemont-tartománybeli első helyezésével sikerült fordítani az eredményen, előnyük azonban minimális. Ha úgy akarja, Berlusconi könnyen megakadályozhatja a kormányalakítást is.

Míg a baloldal felől az öröm a fent említett okból kifolyólag mérsékelt, sőt, soraikban a választások megismétlésének gondolata is felmerül, addig a jobboldal szinte felhők felett jár: Berlusconi tettét, vagyis a jobboldal felélesztését és választási sikerét rendkívüli, emlékezetes tettnek, páratlan eredménynek titulálják.

A választások nagy vesztese a szakértői kormány decemberben lemondott vezetője, Mario Monti: centralista koalíciója alig tudta magát felküzdeni a 10 százalékos népszerűségig. Nyilatkozatában Monti is a jobbközép erő sikerére koncentrált, mondván „a populizmus győzelmet aratott”.

A választások másik nagy győztesének nevezhető, Beppe Grillo komikus-blogger vezette, politikaellenes Ötcsillag Mozgalom (M5S) öröme sem elanyagolható; a meglepően magas százalékok, a M5S több olasz régióban besöpört győzelme és a szenutásba való bekerülése – a szavazástól távolmaradók jelentős száma mellett – egyértelműen igazolják az olaszok politikából való kiábrándultságát és változás iránti. Grillo mind Bersanit, mind Berlusconit “bukottnak” minősítette. “Ez nem más, mint a fiatalok rendkívüli győzelme. A tisztaság és a fiatalság nyerésre állnak” – nyilatkozta a M5S egyik nagy támogatója, az irodalmi Nobel-díjas Dario Fo.

Egyelőre nem látni fényt az alagút végén

Az elmúlt hónapok feszült, bizonytalan, válságokkal telített időszakát követően továbbra is itt lebeg a kérdés: mi lesz Olaszországgal? Sőt, ha lehet, még több a bizonytalanság, amelyekből a La Repubblica olasz napilap rövid ízelítőt is ad: ilyen választási eredmények mellett aligha kap stabil kormányt az ország, ám meg tud-e alakulni egyáltalán bármilyen kormány? Ha nem, egységkormány lesz, vagy új választások? Utóbbi esetben csak a szenátusban vagy a képviselőházban kell megismételni a szavazást? Az új választások előtt nem ártana véghezvinni a választási törvény reformját, ehhez azonban számíthatunk a négy nagy párt megállapodására? Aligha. A távozó Giorgio Napolitano helyett hogyan és milyen államfőt lesz képes ez az olasz Parlament megválasztani? Van-e reális esély egy átmeneti kormány megalakulásra, amely aztán új választásokat ír ki a jelenlegi patthelyzet áthidalására? A fenti kérdésekre adott válaszok egyelőre nem ismertek, a tetemes külső adóssággal és rekordokat döntögető munkanélküliséggel küzdő ország politikai elitje pedig mintha nem készült volna fel a helyzetre. A piaci befektetők ugyancsak éberen figyelik az eseményeket, az olasz helyzet ugyanis az eurózóna jelenlegi törékeny állapotát sem hagyja érintetlenül. 

Tóth Barbara

Felkapott hírek

Friss hírek

Az elmaradt G7-csúcs miatt Trump megharagudhatott Merkelre

Donald Trump utasítást adott a Pentagonnak a Németországban állomásozó amerikai katonák létszámának csökkentésére - jelentette exkluzív információként a WSJ amerikai kormányzati forrásokra hivatkozva. A lépés régóta a levegőben volt, így a bejelentés időzítése kapcsolatban állhat azzal is, hogy Merkel miatt hiúsult meg a Trump által júniusra tervezett G7-csúcs.

Read More »

Ma is csak a jó hírekre figyelnek a piacok

Emelkedéssel nyitottak a főbb nyugat-európai részvényindexek szerdán. A kockázatvállalási kedvet fokozza a további gazdaságösztönző intézkedésekhez fűzött remény és a közösségi távolságtartás szabályainak lazítása szerte a világban, a koronavírus-járvány és az Egyesült Államokban egyre növekvő polgári elégedetlenség most nem érdekli a piacokat.

Read More »

Oroszország is gazdaságélénkítési programot indít

Oroszország júliusban egy 5 ezer milliárd rubeles, 2021 végéig tartó terv megvalósításába kezd a Covid-19-járvány által megtépázott gazdasága helyreállítása érdekében - jelentette ki kedden Mihail Misusztyin orosz kormányfő Vlagyimir Putyin elnöknek. Az infrastrukturális projektekkel együtt az éves GDP 7 százalékát költik élénkítésre.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás