Bulgária: egy értelmetlen népszavazás története

Bulgáriában népszavazást tartottak egy teljesen értelmetlen kérdésről. A szavazók alig ötöde ment el leadni voksát, érdektelenségbe fulladt az ellenzék mozgósító kampánya. Adófizetők pénzének milliói vesztek el a politikusok unalomszámba menő intrikái miatt. A bolgár politikusok még a demokrácia látszatának megteremtésére sem törekedtek, szerencsére a lakosság nagyobb része nem esett bele a politikusok csapdájába.

Fejlesszék-e a jövőben az atomenergetikát Bulgáriában egy új atomerőmű felépítésével?” – erre a kérdésre adhattak választ a bolgár állampolgárok szavazatukkal január 27-én a rendszerváltás utáni első szabad népszavazás keretében. Eredetileg a kérdés, amelyet a Bolgár Szocialista Párt (BSzP) terjesztett be egy fokkal kifinomultabb volt, hiszen tartalmazta a belenei atomerőmű megnevezést is, ám ezt egy ravasz politikai manőverrel a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) kormánypárt felülírta. Nem mintha az eredeti kérdés valóban méltó lett volna egy országos népszavazás megrendezésére, ám legalább megadta volna annak a látszatát, hogy létezik Bulgáriában népszuverenitásra épülő demokrácia.

Aki közelebbről ismeri Bulgáriát, természetesen tudhatja, hogy soha sem ment végbe valódi rendszerváltás a kommunista rendszer bukását követően a balkáni országban, mégis érdeklődéssel kísérhette volna figyelemmel e politikai intrika tényleges kibontakozását. Viszont az új kérdés annyira méltatlan, annyira lekicsinylő a lakosságra nézve, hogy a lakosság nagyobb része már a kérdés kihirdetését követően kijelentette, hogy nem vesz részt egy ilyen színjátékban. Kidobtak több tízmillió levát a bolgár politikusok egy semmitmondó kérdésre, annak érdekében, hogy előkészítsék a terepet a tavasz végén esedékes parlamenti választásokra. Mind a GERB, mind a fő ellenzéki erőnek számító BSzP igyekszik megszólítani az egyre nagyobb apátiába eső szavazóbázisát – a politikusok tökéletesnek vélték erre a célra felhasználni ezt az alkotmány adta lehetőséget. A szocialisták ugyan végig az atomerőmű megépítése mellett kardoskodtak, ám az alig 20 százaléknyi résztvevőnek (kb. 1,4 millió fő) is alig a 60 százaléka válaszolt igennel a kérdésre. Egyrészt ez csattanos pofon a Szergej Sztanisev vezette szocialistáknak, akik már évek óta nem tudják a lakosság 16-17 százalékánál nagyobb szavazóbázisukat mozgósítani, másrészt pedig a GERB számára is vereség, hiszen nem tudtak konkrét álláspontot kialakítani e kérdésben.

Félreértések megelőzése érdekében, egyik párt sem nyert a referendumból – az embereknek minden hazai pártból elegük van. A Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (DPSz) török párt éppen nagy színjátékba kezdett és látszólag lecserélte örökös vezetőjét Ahmed Dogant, így próbálva visszaterelni a politikai spektrum középpontjába a teljes izolációban lévő török-liberális pártot. Természetesen Dogan a valódi vezetője továbbra is a pártnak, ám ha 2013-ban nem sikerül bekerülnie ismét a leendő kormánykoalícióba az eddig mérlegnyelvként funkcionáló DPSz-nek, először lehetünk szemtanúi az eddig egységes török szavazóbázis megoszlásának.

A hagyományos jobboldalt képviselő konzervatívok – SzDSz, DSzB, Egység 2014-ért stb. törpepártok a bejutásért küzdenek, de szavazóbázisukat leginkább csak nagyító segítségével tudnánk fellelni. A Meglena Kuneva vezette új liberális platform, a Polgárok Bulgáriája Mozgalom (DBG) pedig lázasan próbálja kiszámítani, hogy melyik nagy párttal tudna esetleg szövetséget kötni és így nagyobb befolyásra szert tenni. A szélsőjobboldalról és a szatellit pártokról nem érdemes szót ejteni – egyik sem jelentős politikai tényező, különösen abban a társadalmi környezetben, amikor a lakossági kiábrándultság soha nem látott magasságokban van.

Mivel is magyarázható a lakosság népszavazástól távol maradt jelentős i aránya. A szavazóképes lakosság 80 százalékának távolmaradását csak részben lehet az erős havazással magyarázni. Bulgáriában a lakosság felismerte, hogy a politikai elit a rendszerváltás óta kifejezett undorral és lenézéssel kezeli a közvetlen demokráciát és annak eszközeit. Csak néhány érzékletes példa arra, hogy a politikusok miképpen nyilatkoztak az eredményeket követően:

Köszöntöm Djokovicsot győzelme alkalmából” – a referendumot követően ez a kicsit sem helyén való mondat hagyta el Bojko Boriszov miniszterelnök száját. A kormányfő ahelyett, hogy értékelte volna a lakosság döntését, inkább az ugyanezen a napon hatodik Grand Slam címét megnyerő Novak Djokovics szerb teniszezőt köszöntötte.  Ivan Kosztov volt miniszterelnök és a konzervatív jobboldal emblematikus vezetője sem a lakosság véleményével foglalkozott, hanem egyszerűen kijelentette, hogy mindenki, aki nemmel szavazott, potenciálisan a Demokraták Erős Bulgáriáért (DSzB) pártjának szavazóbázisát erősítette. A szocialista politikusok is megvillantották foguk fehérjét az eredmények nyilvánosságra kerülését követően – szinte kivétel nélkül mindenki Boriszov menesztését követelte, ám furcsa módon alig esett szó a saját kezdeményezésük alapján lebonyolított népszavazásról.

Nem mintha ezek a fejleményeknek valakiben meglepetést kellene kelteniük. Bulgáriában a lakosság véleményét kizárólag a választások közeledtével szokták „kikérni” a politikusok és akkor is csak haszonmaximalizálás céljából. A népszavazás volt az első alkalom, amikor a lakosság ráébredt, hogy az általuk 2009-ben megválasztott politikusokat legkevésbé sem érdekli hogyan élnek az állampolgárok, avagy mire megy el az adókból befolyt állami források legjava. Nem lenne meglepő, ha történelmi mélyponton lenne a néhány hónap múlva esedékes parlamenti választás szempontjából a szavazói hajlandóság, hiszen az elmúlt ciklusokkal ellentétben, a politikába vetett hit közelíti a negatív szintet. Sok indokkal lehet magyarázni miért is annyira degradált jelen pillanatban a bolgár demokrácia állapota (és erről aligha mondható, hogy csak a kommunista rezsim idején volt megfigyelhető a Balkán eme térségében) és miért olyan végletes az emberek apátiája a döntéshozókkal szemben. A legelfogadottabb tézis, hogy, amíg az eddigi választások során mindig volt egy messiásként várt párt, amely még a csillagok lehozatalát is megígérte a lakosságnak (természetesen az ígéret és a végproduktum szöges ellentétje volt egymásnak), addig 2013-ban ez teljesen hiányzik. Korábban az SzDSz, az NdSzV és a GERB is a csalódottak szavazóbázisából építkezhetett, de most nincs egyetlen olyan párt sem, amely mellé a csalódott lakosság végső elkeseredettségében behúzhatná az X-et. Ebben rejlik Boriszov politikai képességeinek a titka – rendkívül jól irányítja a médiát. A kormányfő és emberei nem hagytak teret az új pártok kibontakozásának, másrészt pedig tökéletesen megosztották a többi politikai szereplőt.

Hogy így ezek után hogyan alakul az élet 2013 második felében? A jelenlegi politikai garnitúrával Bulgária nem számíthat túl sok jóra – a kérdés csupán az, hogy melyik oldal jelenti majd a kisebb rosszat.  

Milanov Viktor

Felkapott hírek

Friss hírek

Uniós költségvetés: kialakultak a frontvonalak

Diplomáciai források szerint Charles Michel, az Európai Tanács elnöke péntek reggel mutathatja be az uniós tagállamok vezetőinek az új javaslatot, amely az éjszakába nyúló kétoldalú megbeszéléseken pontosított tagországi álláspontok alapján készülhet. Egyelőre nem látni, hogyan tömik be fel a britek kilépése miatt keletkezett költségvetési lyukat.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás