Feszült viszonyok a Balkánon

A világ szeme Nyugat- és Dél-Európára szegeződik, pedig a Balkánon is történnek érdekes események, amelyeknek nagyobb figyelmet lehetne szentelni. Albán-macedón ellentét, bolgár-macedón ellentét és görög-macedón ellentét színesíti a térség mindennapjait. Albánia fennállásának 100. évfordulóját ünnepelte, viszont ezt nem csak a határain belül tette. Bulgária feltételeket szabott meg Macedónia uniós csatlakozásához, miközben a bolgár jogállamiság belpolitikai intrikák miatt düledezik. Görögország krízisben, de azért a diplomácia berkeiben határozottan kiáll nemzeti érdekei mellett. Elemzésünkben egy rövid balkáni körútra invitáljuk olvasóinkat.

Bulgária

Mozgalmas időszakot zárhatnak a bolgár pártok 2012 legvégén, Bojko Boriszov miniszterelnök és pártja a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) kiváló művészmutatványokat mutat be, amelyek segítségével megpróbálja magához visszacsábítani rohamosan csökkenő szavazóbázisát. A bolgár jogállamiság napjainkban rendkívül sérülékeny – több hónapja záporoznak a bírálatok az Európai Unió részéről a betöltetlen alkotmánybírósági helyek és a rendkívül átláthatatlan és uram-bátyám stílusában kiosztódó magas pozíciók miatt. A kormánypárt népszerűsége az elmúlt pár hónapban rohamosan zuhant, miután kiderült, hogy a kormánypárt alkotmánybíró-jelöltje, Veneta Markovszka és a legesélyesebb főügyész-jelölt, Szotir Cacarov egyaránt nyakig vannak bizonyos korrupciós és egyéb visszaélések gyanújában. Boriszov ebben a rendkívül kellemetlen helyzetben is bemutatta páratlan politikusi és stratéga tehetségét. Meghozta az egyébként váratlan döntést, hogy a Kék Koalícióból kilépett Demokratikus Erők Uniójának (SzDSz) felajánlotta, ők állítsanak alkotmánybíró-jelöltet és azt a GERB támogatni fogja. Ezzel a lépésével Boriszovnak sikerült belső ellentétet szítania az SzDSz berkein belül és sokadik alkalommal pártszakadásra kényszerítenie az immáron szinte csak papíron létező neves pártot. Az SzDSz volt az autentikus bolgár jobboldal megtestesítője, viszont felbomlásával a konzervatív szavazóbázisnak nem maradt más hátra, mint a GERB-et támogatni a jövő évben esedékes országgyűlési választásokon.

Egy hónapja még úgy látszott, hogy csak 4 pártnak lesz esélye bekerülni 2013-ban az új parlamentbe. Jelenleg viszont úgy néz ki, hogy a Magyarországon is egyre nagyobb érdeklődéssel figyelt szélsőjobboldali Atakának és a GERB egyik szatelitpártjának, a Rend, Törvényesség és Igazságosságnak (RZSz) is sikerült felélesztenie eddig halottnak hitt szavazóbázisát. Mindezek a fejlemények a kormánypárt malmára hajtják a vizet, ugyanis így ismét képes lesz, Bulgária rendszerváltás utáni történelme során először, ciklust ismételni. A GERB sikerének titka abban rejlik, hogy az ellenzéki pártok nem képesek kihasználni a kormánypárt evidens hibáit (stratégia nélküli kormányzás, romló gazdasági adatok, burjánzó korrupció és bűnözés) valamint nem képesek egymással szövetségre lépni egy közös cél érdekében. Napjaink bolgár belpolitikájára az anarchikus berendezkedés a legjellemzőbb – a kormánypárt az EU-s forrásokon és a nem túl sűrűn betévedő külföldi befektetők pénzén tengeti az ország életét.

Macedónia

Macedónia helyzetét vizsgálva rendkívül pikáns bel- és külpolitikai időszakhoz érkeztünk, Szkopje lélegzet visszatartva várja az Európai Tanács döntését arról, hogy megkezdődhetnek-e a csatlakozási tárgyalások idén decemberben. Mint korábbi elemzésünkben már írtuk, eddig három alkalommal blokkolta a tárgyalások megkezdését Görögország, ám idén a görög akadályhoz Bulgária is csatlakozott rendezetlen történelmi és kulturális kérdések miatt. Novemberben Nikolaj Mladenov bolgár külügyminiszter három feltételt szabott meg Nikola Poposzki macedón külügyminiszternek írt levelében. Bulgária csak akkor támogatná Macedónia uniós csatlakozását (és így a tárgyalások megkezdését), ha Szkopje csökkenti bolgárellenes nacionalizmusát és rendezi keleti szomszédjával a vitás kérdéseket. Mladenov feltételei között van vegyes munkabizottságok felállítása, kormányközi egyeztető tanács felállítása, valamint macedón-bolgár együttműködési megállapodás megkötése. A bolgár ellenállás sokkal konstruktívabbnak és leküzdhetőbbnek tűnik, mint Görögországé, és ezt Macedónia minden bizonnyal értékelni is fogja a közeljövőben.

Az EU-hoz delegált tagországi nagykövetek december 5-én fognak döntést hozni azzal kapcsolatban, hogy támogatják-e a csatlakozásra váró államokkal a tárgyalások megkezdését. Eddig csak Koszovó, Szerbia és Macedónia esetében nem született döntés. Macedónia és az éppen regnáló VMRO-DPMNE kormány nemzetközi renoméja van kockázaton, ugyanis ha idén sem kapja meg a zöld utat Szkopje, akkor a 2013-as európai bizottsági előrehaladási jelentés minden bizonnyal jelentős visszafejlődést fog elkönyvelni a macedón uniós reformok terén.

A belpolitikai események sem kecsegtetnek túl sok jóval a macedón kormány számára. A már több hónapja kormánykoalíciós válságban lévő vezetőségnek egy újabb gonddal kellett szembesülnie november végén. A szomszédos Albánia idén ünnepelte függetlenségének évfordulóját és a Macedónia lakosságának 30-35%-át kitevő albán nemzetiségűek tengernyi albán zászlóval árasztották el az egész országot. Néhány napra vörös alapon nyugvó fekete sasok (az albán zászló) borították el a közintézmények falait, különösen az ország északi és északnyugati területein. A kormány és más albán pártok számára a legnagyobb gondot az jelentette, hogy az albán zászlók mellett csak nagyon kevés helyen tették ki a hivatalos állami jelképet, a macedón zászlót. Tiltakozásképpen Nikola Gruevszki miniszterelnök és George Ivanov államfő sem fogadta el több albán vezető, köztük Szali Berisa albán miniszterelnök, Hasim Tacsi koszovói kormányfő és Ali Ahmeti DUI-pártvezér, meghívását, hogy közösen ünnepeljék meg az évfordulót. Az ügyben az igazi pikantéria, hogy Gruevszki még az évfordulót megelőzően pár nappal Tiranába látogatott találkozóra albán kollégájával, ugyanakkor több incidens is történt a látogatás alatt. Albán tüntetők tojásokkal dobálták meg Gruevszki gépjárművét és Macedóniában is tüntettek az albánok jogainak megsértése miatt. Számos albán sérelmezi, hogy a 2001-ben megkötött Ohridi Keretszerződés már nem biztosítja kellőképpen az egyre növekvő albán lakosság érdekeit Macedóniban és új, immáron ténylegesen duális állammodell kidolgozása lenne szükséges.

Úgy tűnik az Európai Unió, eddigi tradícióihoz hasonlóan, idén sem lesz képes megütni határozott hangnemet a görög-macedón konfliktus kapcsán. Gerald Knaus, az Európai Stabilitási Iniciatíva elnöke sokadik alkalommal állt elő egy ismételten meddőnek tűnő javaslattal a konfliktus rendezését illetően. Knaus szerint a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt a két országnak egy közös, földrajzi névvel ellátott konszenzusos megoldást kellene találnia az állam nevének eldöntése érdekében. Szerinte Macedóniának el kellene fogadnia országos referendummal az alkotmánymódosítást, miszerint az uniós csatlakozás napján Macedónia hivatalos nemzetközi neve megváltozna X-re, míg a hazai használatban továbbra is Macedón Köztársaság maradna. Görögországnak pedig meg kell ígérnie, hogy nem fogja gátolni X-et (az új államnév alatt jelentkező országot) a NATO-csatlakozás és az európai uniós csatlakozási tárgyalások felé vezető úton. Mint valamennyi korábbi politikusnak, akinek már beletört a bicskája és hírneve a konfliktus kezelésébe (a sor nem rövid: Nimetz, Vance, Orav, Rehn, Füle stb.), Knaus sem számol azzal az aspektussal, hogy a konfliktus sokkal összetettebb. A görög-macedón konfliktusnak csak egy kis szegmense a névkérdés, ennél sokkal több problémát kell elsimítaniuk a vállalkozó szellemű diplomatáknak. Azzal sem számolnak a nyugati politikusok, hogy a földrajzi név újabb konfliktusokat gerjeszthet Bulgária, avagy Szerbia irányába.

A konfliktus leggyorsabb megoldásának az tűnik, ha az Európai Unió sokkal keményebben és határozottabban lépne fel mindkét féllel szemben. Szankciókra lenne szükség, Macedónia előcsatlakozási forrásait csak akkor lehetne leghasznosabban felhasználni, ha azok a csatlakozási tárgyalások és az uniós tagság megszerzésére irányulnak. Görögország esetében még határozottabban kellene fellépnie Brüsszelnek, a mentőcsomagok egyik feltételeként kellene beemelni a szomszédságpolitikai kapcsolatok kiépítését is. A források és támogatások megvonásával az Európai Unió rövid idő alatt térdre kényszeríthetné mindkét felet annak érdekében, hogy konszenzust találjanak. Természetesen ez a megállapítás, habár racionális lenne, ugyanilyen mértékben utópisztikus is – az Európai Unió, mint egy nehézkésen funkcionáló szupranacionális szervezet nem rendelkezik azokkal a mechanizmusokkal, amelyek ezt lehetővé tennék.  A jogi helyzet rendezetlensége, valamint a nem létező uniós külpolitika egyaránt statiszta szereplővé degradálja az Európai Uniót, a Nyugat-Balkánt pedig a XIX-XX. századi események folytatásának színterévé változtatja át újra és újra.  

Albánia

A függetlenség 100 évfordulója felébresztette az albán politikusokban a nacionalista szellemet, szinte minden balkáni országban, ahol jelentősebb számú albán népesség él jelentős politikai rendezvények kerültek megszervezésre. Természetesen a nem albán többségű államokban gyanakodva figyelték, hogy prominens albán politikusok egyre erőteljesebb   nacionalista hangvételű nyilatkozatokat tettek. Görögországban és Macedóniában egyaránt kicsapta a biztosítékot Berisa albán miniszterelnök felszólalása, amely az összes albán határon átívelő nemzeti összefogására és önállóságára szólított fel. Az albán politikus kifejtette macedóniai útja során, hogy fő célja az albán nemzeti egység kohéziójának erősítése, ugyanis az albánok alig egy harmada él az ország határain belül. Berisa különösen azzal váltotta ki szomszédjai nemtetszését, hogy néven nevezte azokat a területeket, köztük a görög Preveza várost is, amelyek jelentős albán lakossággal rendelkeznek. Az athéni kormány a beszéd nyilvánosságra kerülését követően azonnal tiltakozott és albán territoriális igényeket sejtett a háttérben. Reakcióként Bujar Nisani albán államfő kifejezte sajnálatát, hogy Görögország félreértette országa miniszterelnökének kijelentését. 

Sok külföldi szakértő szerint az albán nemzeti egység kialakítása lesz az első lépés Nagy Albánia megalakítása felé. A legtöbb vélemény egybehangzóan azt állítja, hogy jelenleg az albán nacionalizmus még nem áll készen a nyíltabb fellépésre, ugyanakkor néhány évtizeden belül, különösen, ha elhúzódik a Nyugat-Balkán európai integrációjának folyamata, sor kerülhet a területi igényeknek az első kinyilvánítására is. A 2001-es macedóniai polgárháború, valamint a koszovói függetlenedés folyamata is ebbe az irányba mutat. Az albán ellenzéki pártok mindenesetre nyíltan kifejezték ellenérzésüket a miniszterelnök és szűkebb köre nacionalista politikája iránt.

Milanov Viktor

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás