Merre tart az ukrán gazdaság?

Ukrajna a világgazdasági válság egyik legerőteljesebben érintett országa volt, ami súlyosbítottak a belpolitikai tényezők. Az ország életének fontos döntéseit hozzák meg a következő években, hiszen eldől, hogy az EU vagy Oroszország szerzi meg magának az egyre inkább mezőgazdasági termelésre specializálódó országot. Úgy tűnik, hogy Ukrajna sikeresen túltette magát a válságon, de a gazdasági fellendülés még várat magára.

A legutóbbi ukrajnai parlamenti választások óta 5 év telt el, és az bizonyos, hogy ez az időszak nem fog az ország történetének arany oldalai közé kerülni. Úgy tűnik, hogy Ukrajna elvesztette azt az előnyt, amely egy függetlenségét elnyert állam számára megadatott annak ellenére is, hogy a ’90-es éveket egy komoly gazdasági mélyrepüléssel kezdte. Ennek ellenére a fejlődés lehetősége látszódott, a lakosság bízott a fejlődő demokráciában, a szabadságjogok kiszélesedésében. Ez a fejlődés 2000-ben egy komoly gazdasági fejlődéssel párosult, és egészen 2008-ig úgy látszódott, hogy a profitorientált gazdaság felfelé ívelő pályáját nem tudja megtörni az akkor már jelen lévő politikai széthúzás, a kaotikus szabályozási háttér, a törvényi és pénzügyi hiányosságok.

Ukrajna az elmúlt évek során a gazdasági szerkezetváltás tekintetében alig lépett elő, nem használta ki a kedvező konjunkturális helyzetből adódó forrásait. Ezen kívül a tőkevonzás szempontjából sem tekinthetjük egy sikeres országnak. Megállapítható, hogy Ukrajna esélyei az EU tagságra, illetve a gazdasági kapcsolatok erősödése elképzelhetetlen következetes belső reformok véghezvitele nélkül. 

Ukrajna jelentős energiatermelési kapacitással rendelkezik, ennek ellenére a földgáz és a kőolaj túlnyomó részét Oroszországból importálja. Iparának meghatározó ágazatai a kohászat, gépipar, vegyipar valamint az élelmiszeripar. Természeti adottságai révén Ukrajna Európa vezető élelmiszer-ellátója lehetne, amennyiben a technológiai megújulást sikerülne megvalósítania, de az agrárium szerkezeti átalakulása nagyon lassú tempót mutat.

A gazdasági válság hatása Ukrajnára

2000-től megfigyelhető volt, hogy az ukrán gazdaság felfelé ívelő pályát vett, ami egészen 2008-ig tartott. A progresszió töretlen volt, a GDP évi 7-8%-kal nőtt, ám ezt a növekedést kezdetben csupán a kohászat és a vegyipar nemzetközi konjunktúrája tette lehetővé, majd az évtized közepén a belső kereslet is ugrásszerű növekedést produkált, ami tovább erősítette a fejlődést.

A kibontakozó világgazdasági válság azonban Ukrajnát rendkívül kedvezőtlen feltételek között érte el: jelentős volt az eladósodottság, az addig is hatalmas méreteket öltő külkereskedelmi mérleghiány még gyorsabb növekedést produkált, szinte a teljes lakosság eladósodott. Ez azonban nem csupán a világgazdasági válság hatására alakult így. Az ország 2008-ra egyébként is válság-közeli helyzetbe került volna, hiszen a 2005-től folytatott belső fogyasztást ösztönző gazdaságpolitikája, a túlterhelt szociálpolitikája, és a szükséges szerkezetváltás elmaradása elősegítette mindezt. A válság különösen kiélezte az ukrán gazdaság régi és új keletű problémáit, végül pedig a válság által egyik legjobban sújtott európai gazdasággá vált.

2009-ben Ukrajnát a pénzügyi válság, a hitelforrások beszűkülése és a gazdaság húzó ágazatainak egyrészt nemzetközi, másrészt belföldi recessziója jellemezte. Ezen kívül egy elhúzódó belpolitikai válság is kialakulóban volt, ami nagyban megnehezítette a válságkezelést, hiszen a politikai érdekcsoportok nem tudtak koordináltan fellépni. A politikai feszültségek jellemzően már a „narancsos forradalom” óta kibontakozóban voltak, ám a konjunktúra éveiben nem nyomták rá a bélyegüket a gazdaság működésére. Ellenben később a szükséges jogszabályok elfogadása vontatottan haladt, hiszen a törvényhozás a parlamenti többség hiánya miatt csak korlátozottan működött.

Ezen kívül a 2010-es elnökválasztás miatt a politikai vezetők nem szerettek volna megszorító intézkedéseket alkalmazni, így egy minden oldalra kiterjedő válságkezelési csomag sem keletkezett. Az ukrán elit olyan alapkérdésekben sem tudott megegyezni, mint az ország külpolitikai irányvonala vagy külgazdasági orientálódása – Európai Unió vagy Oroszország dilemma. Ukrajna jelenleg azonban már nem alkalmazhatja a multidimenziós kül- és külgazdasági politikát, hiszen mind a nyugat, mind a kelet konkrét integrációs ajánlattal állt elő. Ez pedig komoly kihívást jelent az ukrán törvényhozók számára, hiszen mindkét partner, döntő fontossággal bír más-más szempontok alapján.

A Kormány, nem titkoltan, csupán a külső forrásbevonásra akart támaszkodni a válságkezelésben, a prioritásaik között egyöntetűen a Nemzetközi Valutaalappal való együttműködés jelent meg. Az IMF már 2008 végén megítélt Ukrajnának egy közel 17 milliárd dollárnyi értékű hitelt (3600 milliárd forint), ezért cserébe, ahogy azt az IMF-től már megszokhattuk, komoly megszorító intézkedéseket kellett volna bevezetni – a költségvetés deficitjének minimalizálását, a nyugdíjrendszer átalakítását, az Ukrán Nemzeti Bank önállóságának kialakítását, a gázárakban a piaci árak tükrözését, valamint a Naftogaz pénzügyi helyzetének rendezését. Természetesen ezeket az intézkedések, az előbb említett választási okok miatt nem kezdték meg, az IMF pedig emiatt felfüggesztette az együttműködést Ukrajnával, amit csak 2010 júliusában sikerült felújítani, aminek keretében közel 15 milliárd dollár hitelkeret megnyitásáról döntöttek. Ez az új IMF program utat nyitott egy 610 millió euro összegű uniós kölcsönhöz, valamint a Világbank 800 millió dolláros hitelvonalához. A feltételeket ugyan nagyon lassan teljesíti Ukrajna, a nemzetközi hitelminősítők mégis folyamatosan javítottak Ukrajna besorolásán, ami egyben a bizalom lassú regenerálódását is jelenti. Ennek ellenére az üzleti környezet nem javult, a jogbiztonság hiánya még mindig fenn áll, a korrupció és a túlzott bürokrácia mindennapos jelenségek.

2009-ben az ukrán GDP közel 15%-kal csökkent, és egy évvel a válság kirobbanása után az ország külső eladósodottsága 104 milliárd dollárt tett ki, amit növelt az a tény is, hogy elsősorban külső forrásokra támaszkodtak a válságkezelés tekintetében. Ennek ellenére fontos megemlíteni azt is, hogy Ukrajnát soha nem fenyegette államcsőd, mert a jegybank devizatartalékai fedezetet nyújtottak az állam által garantált teljes külső adósság összegére. Tehát az Ukrán Nemzeti Bank megakadályozta a hrivnya összeomlását és stabilizálta a pénzügyi rendszert.

Az ipari termelés is komoly, több mint 20%-os visszaesést mutatott, ami az ipar valamennyi szektorát érintette. A gépiparban – ami az ukrán ipar egyik húzó ágazata – lehetett a legnagyobb mértékű visszaesést tapasztalni, közel 45%-os volt a visszaesés mértéke. 2009 végére azonban már látszódtak az ipar konszolidációjának jelei. A mezőgazdaság, az iparral ellentétben továbbra is jó évet zárt, sikerült meghaladni az előző évi adatokat. Az agrárszektor kiemelkedő teljesítménye annak is volt köszönhető, hogy a versenyképesség javulása mellett bővült a mezőgazdasági termékek exportja, és a hazai élelmiszeripar is csak kevéssé esett vissza.

Ezen folyamatokhoz elég gyorsan tudott alkalmazkodni a vállalkozói szféra, így egy rövid ideig tartó visszaesés és stagnálás után, újra növekedés jellemezte a munkahelyek számát, bár a foglalkoztatottság még így is rendkívül alacsony méreteket ölt.

A gazdaság lassulása

Miután úgy látszott, hogy a gazdaság egy stabilizációs, növekvő pályára lépett, 2012 őszén a gazdasági növekedés lelassult 1,5 százalékra az addigi 2 százalékról, azonban az ukrán miniszterelnök, Mikola Azarov szerint ez a növekedés még elfogadható, ha valaki ismeri a kedvezőtlen tényezőket. A kormány előzetesen 3,9 százalékos növekedést prognosztizált előre, a tavalyi 5,2 százalékos gazdasági növekedés után. A Reuters vizsgálatából kiderült, hogy az egyes szakértők már tavaly csupán 2 százalék alatti növekedést jósoltak. Az elmúlt hónapokban az ipari termelés fokozatosan zsugorodik, főleg az uniós piacok keresletcsökkenésének hatására az acélipari szektor termelése esett vissza, miközben ezen szektor termékei adják az ország exportbevételének közel negyedét. Ukrajna egyik fő kereskedelmi partnere az Európai Unió, azonban az idei első félévben több mint 10 százalékkal esett az EU-ba irányuló ukrán kivitel az euróövezeti problémák miatt. Az előrejelzések szerint a lassulás jövőre sem áll meg.

Az ukrán vezetés elfogadott egy reformprogramot 2010-től 2014-ig, amely keretei között középtávú gazdaság-fejlesztési prioritásokat jelölt meg. A program fő célja, hogy Ukrajnát tíz éven belül a világ vezető húsz gazdasági hatalmához felzárkóztassa, valamint, hogy az életszínvonal elérje az európai átlagot. A tervek között szerepel ezen kívül a nyugdíj- és az adórendszer reformja, az állami vasúttársaság valamint a Naftogaz átalakítása, valamint a tervek szerint fokozatosan fel kell számolni az energetikai szektor állami támogatásait, és nem utolsó sorban a szürkegazdaság kifehérítése a cél.

Európai Unió vagy Oroszország?

Ukrajna legjelentősebb külkereskedelmi partnerei az EU és Oroszország. 2011-ben Oroszország volt az első, és az unió a második az exportban és az importban, de ha a külföldi befektetések arányát nézzük, akkor toronymagasan vezet az EU, bár az orosz pozíciók is erősek, de nem stratégiai fontosságúak. Ezen felül az energetika az ország kulcságazata, ami nyilvánvalóan összefonódik Oroszországgal, miközben ez a tranzit meghatározó szerepet játszik az EU-val folytatott kapcsolatokban is.

Az EU ajánlatának már csak a véglegesítésére kell várni, hiszen az Ukrajna számára kidolgozott mély és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás már csak az aláírásra és a ratifikációra vár, ami eddig leginkább az ukrán belpolitikai helyzet miatt nem történt meg – Julia Timosenko volt miniszterelnök és több ellenzéki ellen indított, szakérők véleménye szerint egyértelműen politikai indíttatású bírósági eljárások. Ez az ajánlat a klasszikus értelemben vett szabadkereskedelmi megállapodáson túl az uniós egységes piacba való bekapcsolódást is tartalmazza. Több elemző is úgy véli, hogy ha ez nem is jár tagsági ígérettel, akkor is ez az egyetlen helyes út és modernizációs irányvonal is egyben.

Eközben azonban az orosz integrációs ajánlat is konkréttá vált, miszerint Ukrajna lépjen be az orosz-kazah-belarusz vámunióba, amit 2010-ben hoztak létre. A belépés előnye, hogy Ukrajna a tagsággal olcsóbban juthat az orosz szénhidrogénekhez, ami Ukrajna számára létfontosságú, ezen felül pedig Oroszország kompenzációt vállal az Ukrajna elleni eljárások kapcsán is, amennyiben azok a vámunióhoz való csatlakozással az ukrán WTO-vállalások megszegését okozva felmerülhetnek más WTO partnerek részéről, valamint Oroszország ígéretett tett arra is, hogy felszámolja azokat a piacvédelmi intézkedéseket is, amelyeket az utóbbi pár évben az ukrán termelőkkel szemben foganatosítottak.

Mikola Azarov ukrán miniszterelnök nemrég kijelentette, hogy a vámunió Ukrajna érdekeit szolgálja, hiszen külkereskedelmének 40%-a Oroszország, Belorusz és Kazahsztán között folyik, ugyanakkor az uniós szabadkereskedelmi zónába tartozás is a prioritások között szerepel. A miniszterelnök kijelentése szerint Ukrajna nem kíván választani, hanem mindkét féllel együtt szeretne működni.

Ukrajna WTO tagsága

2008 nyarán, 14 évig tartó tárgyalássorozat után, Ukrajna a Világkereskedelmi Szervezet teljes jogú tagjává vált. A világgazdasági válság kibontakozásának idején, fontos volt azt tudatosítani, hogy a globalizált gazdaság jelenti az egyetlen biztos pontot a teljes gazdasági bizonytalanságban. Ukrajnában a legtöbb elemző úgy gondolta, hogy a WTO-tagság döntő fontossággal bír, hiszen ahhoz, hogy az ukrán gazdaság bekapcsolódjon a globális és a regionális folyamatokba, szükség van a tagságra. Egyrészt azért, mert az egyre inkább agrárium felé eltolódó ország számára kiemelkedő jelentősége van annak, hogy megvethesse a lábát a világ exportpiacain, másrészt azonban a tagság bizalmat is generál, ami által a külföldi beruházók, befektetők nyugodtan fordulhatnak az ország felé. Ezek a külföldi közvetlen tőkebefektetések jelentik az ukrán gazdaság számára a legjobb megoldást és tőkeforrást.

Hogy a következő években hogy alakul Ukrajna gazdaságának helyzete, egyelőre nehéz megjósolni, de annyi bizonyos, hogy nagy befolyása lesz rá az EU-nak és Oroszországnak, valamint a nemzetközi közösségnek is.

Gerő Mária

Felkapott hírek

Friss hírek

Reménykeltőek a legfrissebb kínai autóipari adatok

A legfrissebb becslések szerint Kína járműipari eladásai 11,7 százalékkal növekedtek májusban az előző év azonos időszakához képest - közölte a kínai gépjárműgyártók szakmai képviseleti szervezete (CAAM) kedden, megerősítve, hogy a világ legnagyobb autópiaca - két év óta először - végre fellendülésre utaló jeleket mutat.

Read More »

Piaci körkép: a 12 ezer pontos szintet teszteli a DAX

Ugranak a részvénypiacok, miután Kína cáfolta, hogy leállítaná a szójabab vásárlásokat az Egyesült Államokból. Az USA-ban ugyanakkor nem csillapodtak a kedélyek azután sem, hogy Donald Trump azzal fenyegetőzött, hogy beveti a hadsereget a rend helyreállítására. A szükségállapot bevezetésének esélye továbbra is nagy és ez egy ébresztő jelzés lehet a piacoknak.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás