Felvilágosult reformer vagy elvetemült diktátor?

Az 1990 óta Kazahsztán élén álló Nurszultan Nazarbajev elnök személye meglehetősen ellentmondásos. Sokan az ország számára jólétet és gazdasági fellendülést biztosító, nyugat-orientált politikusként tekintenek rá, míg mások az emberi jogok és a demokratikus értékek érvényesülését kérlelhetetlenül megakadályozó diktátort látják benne. A valóság, mint általában, ebben az esetben is jóval árnyaltabb, mint ahogyan az antagonisztikus sztereotip ábrázolások mutatják.

Szovjet pártkarrier

Nurszultan Abisevics Nazarbajev 1940. július 6-án született a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság egy apró falujában, Csemolgánban, Almati közelében. Az egyszerű földműves-állattartó család ambiciózus fia először nehézipari karrierbe kezdett. Mire 1967-ben kohómérnökként felsőfokú végzettséget szerzett a Karaganda Kohászati Művek főiskolájában, már jelentős gyakorlattal rendelkezett a kohászat terén. Időközben elkezdődött politikai pályája miatt azonban rövidesen felhagyott a nehézipari munkával.

Nazarbajev 1962-ben lépett be a kommunista pártba, ahol az ifjúsági tagozatban folytatott tevékenység után hamarosan a párt teljes értékű tagjává vált. 1979-ben kapta első megbízatását a központi pártszervezetnél. Tíz évvel később a kazah kommunista párt Központi Bizottságának elnökévé választották, a szovjet rendszer összeomlása alatt pedig tovább erősítette vezetői pozícióját.

Demokratikus fordulat

Így történhetett meg, hogy 1991 decemberében, az első kazah nemzeti elnökválasztáson Nazarbajev, egyedüli indulóként, a szavazatok 98,7%-ával az újonnan létrejött köztársaság első demokratikusan megválasztott köztársasági elnöke lett. A régi-új elnök hitet tett a demokratikus értékek mellett, és a kapitalizmus szellemében kezdte újjászervezni Kazahsztán reformok által megnyitott gazdaságát. Ezáltal, és nem elhanyagolhatóan nukleáris lefegyverzési politikájával, elnyerte a Nyugat bizalmát, bilaterális együttműködéseket kezdeményezett, és több nemzetközi szervezetben is aktív szerepre kezdett törekedni. Moszkvának sem fordított hátat, sőt, egyik legfontosabb partnerévé vált a poszt-szovjet térségben.

Nazarbajev kemény kezű irányítása és gazdaságpolitikája kivezette az országot a szovjet összeomlás utáni válságból, és rövid idő alatt nagyfokú gazdasági fejlődést eredményezett.  Ez természetesen nemcsak a politikának tudható be, elsődlegesen az ország természeti erőforrásai, főként a hatalmas kőolajkészletek teremtették meg a kedvező feltételeket a növekedéshez. Kazahsztán Nazarbajev uralma alatt Közép-Ázsia egyik vezető hatalmává vált, a gazdasági fellendülés, a viszonylagos jólét, a szociális ellátórendszer fenntartása, és az ország békéjének, biztonságának és stabilitásának megőrzése jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az elnök magas népszerűséggel bír a kazah lakosság körében. Az ország gazdaságát még a 2008-as globális pénzügyi válság sem tudta jelentősen megrengetni, ami világszerte elismerést hozott Kazahsztán és elnöke számára.

A „demokratikus” jelző azonban már az első elnökválasztás idején is problémás volt, az azóta eltelt több mint két évtized alatt pedig az is kiderült, hogy Nazarbajev nem kíván egyhamar megválni elnöki címétől – ha lehet, élete végéig sem. Bár a demokratikus kormányzás az elnök retorikájának fontos elemét képezi, az EBESZ a mai napig nem ismerte el egyetlen kazah választás hitelességét sem. Nazarbajev 1995-ben népszavazással hosszabbíttatta meg elnöki ciklusát 2000-ig, majd 1999-ben a szavazatok 79,78%-ával győzött a választásokon. 2005-ben „tovább növelte népszerűségét,” és 91,15%-ot szerzett. 2007-ben egy alkotmánymódosítás korlátlanná tette az általa kitölthető elnöki ciklusok számát. Ezt a döntést igazolni látszott a következő voksolás, mivel a hosszas bonyodalmak között lezajlott 2011-es előrehozott választáson a kazah szavazók ismét nagyon magas arányban (95,5%) szavaztak bizalmat Nazarbajevnek, több nemzetközi szervezet tiltakozása ellenére.

Autoriter módszerek

A statisztikák józan ésszel nehezen elfogadható eredményei már önmagukban is mutatják, hogy az elnök nem riad vissza a demokratikus szabályok megszegésétől hatalmának megtartása érdekében. A választásokat kísérő botrányok, egyes pártok betiltása, ellenzéki vezetők hirtelen eltűnése vagy visszalépése, a szólásszabadság korlátozására bevezetett intézkedések, vagy a tömegkommunikációs eszközök működésének korlátozása tovább erősítik a nazarbajevi rendszer autoriter jellegét.

Az elnök családtagjai fontos politikai és gazdasági szerepeket töltenek be a kazah államban. Legidősebb lánya, Dariga, korábban az állami hírügynökség vezetője volt, jelenleg parlamenti képviselő. 1999-ben névlegesen apja ellenfeleként szerepelt az elnökválasztáson, majd 2006-ban pártja, az Asar egyesült a Nazarbajevet támogató Otan párttal, létrehozva a jelenleg is hatalmon lévő Nur Otant. Volt férje révén az üzleti életben is érdekeltségekkel bír. A középső lány, Dinara, sikeres üzletasszony, a banki szférában érdekelt, férjével az ország leggazdagabb emberei közé tartoznak. Alija, a legkisebb lány szintén széles körű üzleti befolyással rendelkezik. A kazah First Lady, Szara Nazarbajeva, karitatív, egészségügyi, gyermek- és ifjúsági szervezetek alapítványainak irányításában vesz részt. Az elnök elvben a korrupció elkötelezett ellensége, kormányzása alatt több kampány indult a korrupt tevékenységek megfékezésére. Ennek „apró” szépséghibája, hogy több forrás szerint maga az elnöki család is nagymértékben felelős a köztársaságban elharapózott korrupcióért.

Külpolitikai sikerek

A mai Kazahsztán a Közép-Ázsiára jellemző multivektorális külpolitikát követi, az elnök így minden környező nagyhatalommal igyekszik jó kapcsolatot kialakítani. Nazarbajev egyik legfőbb támogatója jelenleg is a Kreml, de az EBESZ és más emberi jogi szervezetek által az elnökről kialakított negatív kép mindeddig nem vetette vissza az együttműködést az Amerikai Egyesült Államokkal és az Európai Unióval sem. Az ország a fejlődő világgal is számos politikai-gazdasági kapcsolatot ápol.

A nagyhatalmakkal való jó viszony a nemzetközi szervezetek keretei között is megjelenik. Kazahsztán 2010-ben első posztszovjet államként tölthette be az EBESZ elnökségét, ami jelentős elismerést jelentett az ország számára. Ez az eredmény Nazarbajev fontos személyes sikerének is tekinthető, mind külpolitikailag, mind a kazah nép körében. Az állam részt vesz a NATO Euro-Atlanti Partnerségi Tanácsának működésében és a Békepartnerségben is, továbbá az afganisztáni hadműveletekben is szerepet vállalt a szervezet fontos szövetségeseként. Kínával az „ázsiai NATO”-ként számon tartott Sanghaji Együttműködési Szervezet, míg Oroszországgal emellett a FÁK, az egyre nagyobb jelentőségű Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete és az Eurázsiai Gazdasági Közösség köti össze Kazahsztánt. Nazarbajev mindemellett az Iszlám Konferencia Szervezetének vezetői pozícióját is betöltötte az elmúlt évben.

Az elnök Magyarországgal is jó kapcsolatokat ápol, ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Orbán Viktor keleti nyitása hatására a két ország kapcsolatai még inkább felértékelődtek, 2012-ben több jelentős magyar politikus mellett a miniszterelnök is látogatást tett Kazahsztánban.

A “nemzet vezetője”

Az egykori kohómérnök időközben számos tiszteletbeli professzori és állami címet szerzett, és személyi kultuszra emlékeztető légkört alakított ki maga körül. Bár ezzel nem emelkedett türkménbasi-szerű vagy sztálini magasságokba, a Nazarbajevet övező tisztelet sokszor túlzó formákban nyilvánul meg. Jó példa erre a főváros, Asztana jellegzetes központi épülete, a Bayterek-torony, aminek tetején Nazarbajev kezének lenyomata hirdeti az elnök dicsőségét.

Az elnök 2010-ben megkapta a „nemzet vezetője” címet. A címmel együtt különleges jogok birtokába is jutott, melyeket mandátumának lejárta után élvezhet majd. Ezek közé tartozik például, hogy a mandátuma alatt végrehajtott tettekért büntetőjogi felelősséggel nem tartozik, bíróság elé idézése, őrizetbe vétele, sőt, a róla szóló hamis hírek publikálása is törvénybe ütközik. Bár törvény még nem írja elő Nazarbajev élethosszig tartó elnökségét, autoriter módszerei és sikereiből adódó tényleges népszerűsége nagy valószínűséggel garantálják, hogy egyetlen ellenzéki elnökjelölt sem jelenthet valódi kihívást az idén 72 éves vezető számára.

Megoldatlan problémák

Nazarbajev több mint húsz éves sikeresnek mondható elnöksége azonban számos megoldatlan problémát görget maga előtt, melyek nagy része a szovjet időkre vezethető vissza. Bár az elnök gyakran utal arra, hogy a soknemzetiségű Kazahsztán békében élő etnikumai példaként szolgálhatnak a világ számára, a helyzet valójában számos jelentős feszültségforrást hordoz magában. A nagy társadalmi és regionális különbségek szintén komoly (és jelenleg látványosabb) problémát jelentenek, melyhez az infláció és a munkanélküliség is hozzájárul. Az ezekből fakadó elégedetlenség súlyos következményekkel járhat Nazarbajev rendszerére nézve.

Az „arab tavasz”-jellegű zavargások 2011-ben Kazahsztánba is eljutottak, az év végére a gazdasági elégedetlenség hatására létrejött ellenzéki mozgalom már politikai célokat is zászlajára tűzött. A Zsanaozenben lezajlott decemberi felkelés rávilágított arra, hogy a viszonylagos sikerek ellenére strukturális gazdasági és politikai reformokra van szükség az országban. A jelenlegi autoriter rendszer mindeddig nem volt képes ezen problémák megoldására, elnyomó eszközeivel napjainkban pusztán elfedni képes az aggasztó tendenciákat. Az utódlás kérdése ennek fényében még inkább kiemelkedő fontossággal bír, és egyre aktuálisabbá válik.

Szálkai Kinga

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás