Macedónia: Európa elfeledett országa

Európa egyik legeldugottabb országában megmozdult valami, kívülről és belülről egyaránt problémák nehezítik a macedón kormány napjait. A 2001-es etnikai konfliktusok napokon belül visszaköszönhetnek, egyre kisebb az esély arra, hogy megegyezés szülessen a bizarr névvitát illetően és az önkormányzati választások előtti hónapok sem a békés politizálásról szólnak. Európa nem kíván foglalkozni a bagatellnek tűnő macedón problémákkal, ugyanakkor ez komoly hibának bizonyulhat a közeljövőben.

Európa a történelem során már többször megütötte a bokáját amiatt, hogy nem helyezett kellő hangsúlyt a balkáni térségben végbemenő társadalompolitikai folyamatokra. Az elképzelés, miszerint, ami messze van Brüsszeltől az nem árthat, eddig szinte minden esetben  az eurokraták rövidlátó politikájának kudarcát vonta maga után. Korábbi elemzésünkben részletesen foglalkoztunk a délkelet-európai konfliktusokkal és azt a megállapítást konstatáltuk, hogy Macedónia olyan törésvonal mentén húzódik, amely akár háborús helyzetet is generálhat a térségben.

Összegyűjtöttük a három legkomolyabb problémát, amely jelenleg a Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Demokrata Párt a Macedón Nemzeti Egységért (VMRO-DPNME) kormányt aggasztja.

Etnikai zavargások

Macedónia lakossága rendkívül heterogén, talán nincs a Balkánon (és egész Európában) még egy olyan ország, ahol ennyire keverednének a nemzetek, kultúrák és vallások. Lehetetlen megítélni egy macedón állampolgár identitását az útlevél vagy más személyigazoló okmány alapján, az országban kisebbségek sokasága él egymás mellett. Már önmagában az is nehézséget jelent, hogy politikai motivációktól mentesen sikerüljön megítélni a lakosság összlétszámát valamint etnikai hovatartozását. Korábbi cikkünkben elemeztük azt a kérdést, hogy miért nem sikerült lebonyolítani a 2011 őszén esedékes népszámlálást. A Macedón Nemzeti Statisztikai Intézet adataira nem szabad teljes megnyugvással és bizalommal hagyatkozni, egyrészről azért, mert a legutóbbi népszámlálás 2002-ben volt, másrészről pedig a politikai manipuláció megléte már akkor erősen gyanítható volt.

A lakosság legnagyobb részét a magát macedónnak definiáló állampolgárok teszik ki, arányuk 64-65 százalék körül lehet, az ország legnépesebb kisebbsége pedig az ország északnyugati részében élő albán népcsoport. Az országban még jelentős számú török, vláh, cigány és bosnyák etnikum is jelen van. A kisebb népcsoportok, a cigányok kivételével, enklávékba tömörülnek és területileg jól körülhatárolhatóak. Korábbi elemzéseinkben részletesen foglalkoztunk azzal az albán kisebbség és a macedón lakosság között két évtizede fennálló komoly nézeteltéréssel, amely számtalan tényezőre vezethető vissza. A múlt század 90-es éveiben tapasztalt kemény nacionalista politikai helyébe egy enyhébb, ugyanakkor továbbra is populista irányzat lépett, amely gyakran szítja az ellentétet a két népcsoport között. A problémák továbbra sem oldódtak meg, a macedón alkotmány továbbra is tartalmazza azt a téves állítást, hogy Macedónia lakossága homogén, nincsenek kisebbségek és az ország de facto macedónokból tevődik össze. A macedón törvényalkotók ravasz módon kerülték ki a kisebbség kérdését, az alkotmány 48. paragrafusában a nemzetiségek tagjairól van szó (és nem kisebbségekről), akik szabadon formálhatják és gyakorolhatják nemzeti kultúrájukat. Az állam garantálja nyelvük védelmét, ugyanakkor csak általános- és középiskolai oktatási intézményekben tanulhatnak anyanyelvükön (ezekben az iskolákban párhuzamosan macedón nyelvet is kötelező oktatni). A preambulum megemlíti, hogy a lakosság minden tagja egyenjogú, valamint az állam biztosítja a macedónok és a többi nemzetiség békés egymás mellett élését.

Az ország albán lakosságának jogai alkotmányosan és a gyakorlatban is jól reprezentáltak – a Macedón Muzulmán Közösség alkotmányban elismert egyházként szerepel, működik albán egyetem, bár a nyelv nem hivatalos, ugyanakkor számos albán nemzeti szervezet létezik és nem utolsó sorban a DUI és DPA albán pártokon keresztül parlamenti képviseletük is biztosított. A feszültség 2001 óta szemmel látható, alig telik el nap, amikor nem történne etnikai súrlódás, legyen szó fizikai, avagy ideológiai jellegűről. Az ellentét az elmúlt napokban teljes erővel lángolt fel – az albán többségű Tetovo városban albán futball huligánok rátámadtak helyi gimnazistákra és rendőrökre, az incidens hatására az egész országban felfüggesztették a nemzeti labdarúgó bajnokságot. Az ütközések általában súlyos sérülésekkel járnak, de mindennapi eseményeknek számítanak például az olyan incidensek is, amelyek miatt életveszélyessé válhat autóbusszal utazni két város között. A Kumanovóba tartó autóbuszokat sokszor kőzápor fogadja, a rendőrség tehetetlen az ilyen esetekben. Több tucat fiatal került kórházba súlyos sérülésekkel, amikor macedón és albán csoportok Szkopjéban késsekkel és baseball ütőkkel estek egymásnak. A legutóbbi incidens, amelynek etnikai indítéka lehetett, egy szkopjei fiú megverése volt, bár ezt a rendőrség még nem erősítette meg.

Szociális nehézségek

A térség másik feszültséget okozó problémája a macedón és albán lakosság közötti homlokellentétes népesedési tendencia – amíg a macedón lakosság rohamosan elöregszik, addig az albán kisebbség száma rohamosan növekszik. A macedón államnak nagy nehézségekkel kell szembenéznie, a Nyugdíj és Rokkantsági Biztosítási Alap (PIOM) deficitje az elmúlt évtizedben 15 százalékkal növekedett. A munkanélküliség az albánok körében a legmagasabb, ugyanakkor a munkavállalók jelentős része nem is fizeti be a macedón törvények által előírt adókat. A 90-es évek elején az ország nyugati részében fekvő városokban az adóhatóságok 10-20 százalékos adóbehajtást tudtak csak regisztrálni, bár ez az arány 2012-re lényegesen javult, még mindig sokan nem „tesznek be a közös kasszába”. A jövőben ez az összkép csak romolni fog, ugyanis a 2011-es 581 millió eurós összeg, amit nyugdíjakra fordítottak, 2025-re 1120 millióra ugorhat. Idén januárban a Macedón Statisztikai Intézet adatai alapján 282 833 nyugdíjast regisztráltak, a minimális nyugdíj szintje pedig 10 596 denár volt (100 denár ~ 3,57 forint).

Cikkünk nem ért véget! Lapozzon és ismerje meg a “macedón problémát”!

A nemzetiségi ellentétekkel kapcsolatban az EBESZ kisebbségi főbiztosa, KnutVollabaek is figyelmeztette a macedón kormányt, szerinte nagyobb figyelmet kellene fordítani a kisebbségek igényeinek kielégítésére. A Szabad Európa Rádiónak adott interjújában Vollabaek óva intette a macedón pártokat attól, hogy egymásra mutogassanak, helyesebbnek tartaná, ha közösen ítélnék el az atrocitásokat. A felszólítás nagyon is aktuális, az ellenzéki Albánok Demokratikus Pártja (DPA) a kormányzó VMRO-DPMNE formációt, valamint koalíciós társá, a Demokratikus Unió az Integrációért (DUI) albán pártot azzal vádolta, hogy albánok elleni hangulatot szítanak az országban. BrankoCervenkovszki volt szociáldemokrata miniszterelnök Csair városban tett nyilatkozatában nyomatékosította, hogy pártja az egyetlen erő, amely nem csak szavakban biztosítaná a nemzetiségek békéjét.

A nemzeti büszkeség és a nemzetközi függőség között

Korábbi elemzésünkben már említettük, hogy kevés olyan aktuálpolitikai kérdés van jelenleg az országban, amely összekovácsolhatná a macedón és albán etnikumot, de ilyen központi téma lehetne az ország euróatlanti integrációja. Meglepő módon ebben a témában is erős széthúzás tapasztalható a pártok között, a nagyobb ellenzéki pártok közül a DPA és a Macedón Szociáldemokrata Unió (SzDSzM) is azzal vádolta a kormánypártot, hogy csak látszatintézkedéseket hoz a májusra remélt NATO-tagság elnyerésében. Az ellenzéki támadást Nikola Gruevszki macedón miniszterelnök szavai váltották ki, aki szerint jelenleg az ENSZ Biztonsági Tanácsának három állama (Nagy Britannia, Franciaország és az USA) is nyomást gyakorol Szkopjéra azért, hogy változtassa meg az állam nevét. A körülményeket az sem enyhítette, hogy William Hague brit külügyminiszter hivatalosan fogadta macedón kollégáját, Nikola Poposzkit, akinek elmondta, hogy Nagy Britannia minden tekintetben támogatja a balkáni ország európai uniós és NATO csatlakozását. A Nova Makedonija napilap szerint az ország több vezető vállalkozása tárgyalásokat folytat a NATO beszerzési és fegyverkezési ügynökségével fontos beszerzések teljesítéséről – Macedónia, ha katonai szempontból nem is, de gazdasági szempontból már kezd szerves része lenni a NATO-nak.

Az Európai Bizottság és Macedónia között a közelmúlt megkezdett csatlakozási tárgyalásokra némi szkepticizmussal lehet tekinteni. A Macedónia legnagyobb akadályát jelentő Görögország a gazdasági nehézségek miatt még jobban hátat fordít a nemzetközi sürgetésnek, hogy megoldást keressenek. Athénnak nem érdeke engedni a kérdésben, ugyanis a közelgő országgyűlési választások előtt egy ilyen döntés lerombolná a pártok még megmaradt hitelességét és támogatottságát is. Görögország szerint a „Macedónia” név felett kizárólagos monopóliummal rendelkezik, ennek megfelelően északi szomszédja nem jogosult annak használatára. Szkopje ugyanakkor továbbra is azt állítja, hogy a modern macedón államiság visszavezethető az 1903-as Krusevoi Köztársaságra (amelyet az alkotmány preambulumába is bevettek), a középkori Sámuel Cár birodalmára, Nagy Sándor ókori Macedóniájára, sőt némely bizarr tézisek szerint a macedónok rokonságban állnak a baszkokkal, ebből kifolyólag már ősidők óta ezen a területen éltek. Macedón történészek újabb támadást indítottak az a görög (és bolgár) álláspont ellen, hogy Macedónia államisága csak az elmúlt században keletkezett. A közelmúltban több macedón történész a Vatikán archívumában XVII. századi levelekre bukkant, amelyekben a Szentszék ösztöndíjakban részesít három „macedón” személyt.

A szélsőjobboldali Ortodox Nemzeti Gyűlés (LAOS) a görög parlamentben felszólalt a macedón utcanevek megváltoztatása ellen. A párt képviselői szerint a szkopjei főpolgármester, KoceTrajanovszki szándékosan lassítja a macedón-görög tárgyalásokat azzal, hogy egyes fővárosi utcák nevét lecseréli. A kérdéses utcák ezentúl a II. (Macedóniai) Fülöp, a Szeresz, az Égei exodus és több más görög vonatkozású megnevezést fognak kapni.

Akárhogyan is nézzük a helyzetet Macedónia a nemzetközi porondon csak részben elfogadott, elismert állam. Nem „failed state” kategória, ugyanakkor kulturális, etimológiai és legfőbbképpen kisebbségi szempontból nagyon sok súlyos kérdést kell megoldania a jövőben. A helyzetét külön nehezíti, hogy a „négy farkas”, azaz Bulgária, Görögország, Albánia és Szerbia határolja, akik egytől-egyig bizonyos feltételeket szabnak Macedónia létezését illetően.

A „macedón kérdés” egy 22-es csapdáját az jelenti, hogy ha a mindenkori macedón kormány engedne a külvilág nyomásának, akkor megerősödnének a különböző államdestabilizáló nyomások (például autonómia kérdése, önálló nyelv dilemmája, létező történelmi alapok), ugyanakkor, ha folytatódik az erőteljes nacionalista politika, akkor megmaradna a regionális izoláció. Vélhetően Szkopje számára az egyetlen kiút a gazdasági diplomácia és a kivárás – olyan erős szövetségeseket felállítani maga mellé, akik kellő nyomást tudnának gyakorolni a külföldi bírálókra.

Milanov Viktor

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás