Mennyire lenne életképes egy független Skócia?

A skót függetlenség újabban a Skót Nemzeti Párt (SNP) programjának köszönhetően merült fel, az ezzel kapcsolatos népszavazás azonban számos ellentmondást hordoz magában. Érdemes megvizsgálni, hogy megéri-e Skóciának függetlenné válni, továbbá felmerül a kérdés, hogy milyen hatásokkal járna mindez Nagy-Britannia egészére nézve a pénzügyek,  az EU-i, illetve a NATO-tagság, a pénznem vagy az olajbevételek terén.

Gazdaság

Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy a függetlenség és az ezzel kapcsolatos gazdasági fejtegetések során felmerülő számadatok jobb esetben becslések, rosszabb esetben találgatások, így pontosságuk nem garantálható.

Adóbevételek

Az egyik leggyakrabban vitatott téma a skót állammal kapcsolatban, hogy a gazdaság elég erős lenne-e egy független Skócia fenntartásához. John Swinney skót pénzügyminiszter szerint az ország függetlensége körüli vita nagyrészt gazdasági jellegű; a Skót Nemzeti Párt konferenciáján tartott beszédében  a március elején megjelent kormányzati jelentésekre hivatkozva úgy nyilatkozott, hogy Skócia “elszenvedője” a brit gazdaságnak, nem pedig haszonélvezője.

A szóban forgó jelentés szerint Skócia az elmúlt két évben 9,4 százalékkal járult hozzá a bevételekhez, ám a brit kormány csak az összegek 9,3 százalékát juttatta vissza a területre. Swinney hangsúlyozta, hogy a skótok Nagy-Britannia népességének 8,4 százalékát teszik ki, tehát népességarányosan nagyobb mértékben járultak hozzá az ország adóbevételeihez, mégis kevesebbet kaptak vissza.

Ez ugyanakkor mindössze egyetlen nyilatkozat, amely könnyen félrevezető statisztikán alapul. Nagy-Britannia költségvetésében ugyanis szerepelnek olyan kiadások, amelyeket nem a skót kormányzat fizet – nagyrészt a brit kormányzat előbb említett visszaosztásaiból – ilyenek például a védelmi, illetve külügyi költségek. Ezeket Skócia kiválása esetén érthető módon nem Nagy-Britannia fogja finanszírozni.

Költségvetési hiány, államadósság

Emellett nem árt észben tartani, hogy a költségvetésnek mindig két oldala van: bevétel és kiadás. Felvetődik tehát, hogy egy független Skócia milyen mértékű költségvetési hiánnyal, illetve államadóssággal számolhat. A skót kormányzat a 2010-2011-es költségvetési időszakra készített egy kimutatást, amelyben megpróbálják összevetni a kormányzat kiadásait a skót népességtől befolyó adóbevételekkel.

Ebben megmutatkozik az északi-tengeri olajbevételek jelentős szerepe, Skócia állítólagos hiánya ugyanis az olajbevételek nélkül 18,6 milliárd font volt – a skót GDP 15,6 százaléka. Emellett, ha népességarányosan oszlanának meg az északi-tengeri bevételek (így Skócia az összeg körülbelül 9 százalékát kapná meg), akkor a deficit 14,7 százalékra esne vissza. Ha azonban földrajzi szempontok alapján osztanák el a kőolajbevételeket (Skócia részesedése így 90 százalék körül mozogna), akkor a deficit mértéke 7,4 százalékra változna, ami nem kis különbség.

Kérdéses továbbá, hogy mekkora mértékű lenne egy független Skócia részesedése Nagy-Britannia államadósságából. A Guardian elemzése szerint mivel Skócia egy főre jutó GDP-je csak kis mértékben tér el Nagy-Britanniáétól (98,7 százaléka a brit átlagnak), így van értelme annak a becslésnek, amely szerint népességarányosan osztanák el a két ország közt az államadósságot.

Nagy-Britannia államadóssága a 2012 januári adatok alapján 988,7 milliárd fontot tesz ki (a brit GDP körülbelül 63 százalékát), Skócia része ebből a brit és skót népesség aránya alapján 81 milliárd font lenne. Ám, mivel a következő öt év során Nagy-Britannia adóssága várhatóan a GDP 71 százalékára fog nőni, így a skótok által „örökölt” adósság mértéke is emelkedik majd.

Adósbesorolás

A fenti számítások kapcsán felmerül az a kérdés, hogy milyen költségek mellett tudna Skócia hitelre szert tenni. Nagy-Britannia jelenleg a legmagasabb, AAA minősítést élvezi, így rendkívül alacsony hozam mellett tud kötvényeket kibocsátani. Ám korántsem biztos, hogy egy független Skócia is ilyen feltételek mellett tudna pénzhez jutni. Ahogy Martin Wolf, a Financial Times elemzője is jelzi:

Egy olyan újonnan függetlenné váló kis ország, amely méretes költségvetési hiánnyal és magas államadóssággal rendelkezik, ráadásul bevételeinek 12 százaléka egy kimerülő nyersanyagforrástól függ (az északi-tengeri kőolajtól – a szerk.), nem rendelkezhet tripla A besorolással. A hitelfelvétel költségei így sokkal magasabbak lehetnek, mint az Egyesült Királyság esetében. Hogy Skócia elkerülje ezt a kockázatot, igen gyorsan kellene csökkentenie államadóssága szintjét, ami pedig még nagyobb megszorító intézkedéseket követelne, mint ami az Egyesült Királyság egészében tapasztalható.

Skócia és az Északi-tenger: elúszik a kőolaj?

A Guardian brit baloldali napilap újságíróját, Terry Macalistert idézve: „az északi-tengeri kőolaj a gyémánt – vagy inkább a tövis – egy független Skócia koronáján.” A kőolaj kérdése érthető okokból nem lényegtelen, ahogy arra a Guardian cikke is rávilágít. Grönland kétségbeesetten kutat a sarkvidéki tengereken kőolaj után, mivel tudja: amennyiben sikerrel jár, az gazdasági – és politikai – függetlenséget jelentene dán feljebbvalóitól. Norvégia esetében pedig a kőolajkincs az egyik fő oka annak, hogy az ország nem csatlakozott az Európai Unióhoz.

De ki részesedne egy esetleges skót függetlenség esetén a kőolajbevételekből? E téren kemény harc várható az edinburghi és a londoni politikai erők között. Már korábban említésre került a kétféle felosztási formula: egyik esetben a népesség, másik esetben a földrajzi szempontok alapján. Utóbbit azért érdemes kiemelni, mert egy független Skócia ezt alkalmazhatja az 1958-as, a kontinentális talapzatról szóló genfi egyezmény alapján, s így az ország a kőolajbevételek 90 százalékát zsebelhetné be. „Ez a jövedelem csökkenőben van. Emellett rendkívül ingatag. Ami a költségvetési hiány szempontjából nézve nagyon is számít” – mondta ezzel összefüggésben Angus Armstrong, a NIESR brit kutatóintézet elemzője. 

Egészen mostanáig Alex Salmond skót miniszterelnök nem is gondolta volna, milyen ingatag. A szeparatista Salmond ugyanis megfeledkezett két, Skóciától észak-északkeletre elhelyezkedő szigetcsoportról, az Orkney-, illetve a Shetland-szigetekről.

A területről annyit mindenképpen tudni kell, hogy lakói hagyományosan ellenséges érzelmeket ápolnak Skóciával és a skót függetlenséggel kapcsolatban, emellett inkább brit fennhatóságot támogatnak. A sziget lakói büszkék viking gyökereikre, mivel egészen a 15. századig Norvégia részét képezték, ekkor foglalta el őket Skócia. Az 1707-es uniót követően a szigetek is Nagy-Britannia részévé váltak.

Most Tavish Scott és Liam McArthur, a szigeteket képviselő két liberáldemokrata politikus emelte fel szavát a népszavazással kapcsolatos konzultáció vonatkozásában. A brit kormányzatnak küldött memorandumukban kijelentették, egyáltalán nem szabad egyértelműnek venni, hogy Orkney és Shetland lakói Skóciával akarnának tartani annak függetlenedése esetén. Ugyanez vonatkozik a szigetek olajkincsére is, amely a skót szeparatisták által skótként számon tartott olajmezők nagyjából egynegyedét teszi ki. Ez jelentős veszteség lenne a kormányzó SNP számára, amely nagyban számít a kőolajbevételekre a közkiadások finanszírozásánál.

A szigeteket képviselő liberáldemokratáknak – Alex Salmond bánatára – sikerült a szigeteken feléleszteni azt a régi elképzelést, amely szerint a viking hagyományokkal rendelkező Orkney és Shetland saját, jelentősen eltérő nézetekkel bír önrendelkezés és nemzeti identitás terén.

Erre csak ráerősített az SNP miniszterelnök-helyettesének, Nicola Sturgeonnak a nyilatkozata. Ellenben a párt korábbi közleményeivel, amelyekben elismerték a szigetek jogát arra nézve, hogy döntsenek saját jövőjükről, Sturgeon  a szigetek lakóit feldühítve úgy nyilatkozott; tévesen gondolkodnak önrendelkezésről, mivel „nem képeznek önálló nemzetet”.

A két liberáldemokrata képviselő több lehetséges forgatókönyvet is felvázolt arra az esetre, ha Skócia a függetlenség mellett döntene: vagy megtagadnák a kilépést az Egyesült Királyságból, vagy nagyobb részt követelnének a skót olajbevételekből, vagy akár ők maguk is kikiáltanák saját függetlenségüket. Egy dolog viszont mindhárom forgatókönyvben azonos: kevesebb kőolaj jutna Skóciának.

Uniós ügyek: tagság és euró

Skócia és az Európai Unió viszonyát illetően az SNP álláspontja egyszerű, a párt esetében ez azon ritka alkalmak egyike, amikor megfelelne nekik a status quo. Magyarán Skócia bennmaradna az EU-ban, emellett élvezné Nagy-Britannia “opt-out-ját” az eurót illetően, megtartva a font sterlinget.

Ezzel kapcsolatban két fő ellenvetés merül fel: nem olyan egyszerű a status quo, mint azt az SNP gondolja, továbbá a font sterlingnek is meglennének a maga hátrányai egy független Skócia esetében.

Az Európai Unió részéről a Bizottság intézményközi kapcsolatokkal és igazgatással foglalkozó alelnöke, Maroš Šefčovič tájékoztatta a Daily Telegraph konzervatív brit lapot. Az alelnök úgy nyilatkozott, képtelen információval szolgálni egy független Skócia esetleges tagságát illetően. Indoklása szerint, amíg adott döntés esetén a függetlenség feltételeit nem rendezi a skót és a brit fél, addig nem lehet eldönteni, hogy bármelyik ország EU-tag marad-e, illetve érvényes lesz-e rá az Egyesült Királyság jelenlegi opt-outja. Hozzátette, a végső döntés mindenképpen a többi tagállam kezében van.

Brit oldalról Lord Kerr, Nagy-Britannia korábbi európai nagykövete nyilatkozott a Daily Telegraphnak. Ő azt állította, amennyiben Skócia az elszakadás mellett dönt, az egyben az Európai Uniótól való elszakadást is jelentheti. Mindezt azzal indokolta, hogy Nagy-Britannia már létező tagállam, és Skócia függetlenedését követően is az maradna.

Hozzátette, ez esetben Skóciának nagy valószínűséggel újra kellene csatlakoznia az EU-hoz. Bár ez csupán formaság lenne, megjegyezte: mivel minden államnak jóvá kell hagynia az ország csatlakozását, lehetőségük nyílik arra, hogy esetleg hátráltassák a folyamatot. Figyelmeztetett: bizonyos országok, amelyek hasonló szeparatista problémákkal küzdenek –mint például Spanyolország – nem szeretnék, hogy Skócia precedenst teremtsen, vagyis akadályt jelenthetnek a jövőben.

Állítása szerint Skócia megtarthatná a font sterlinget hivatalos pénznemként, ám amennyiben újra kellene csatlakoznia, nem lenne érvényes rá az Egyesült Királyság már említett opt-outja, így kénytelen lenne elköteleznie magát, hogy határozatlan határidőig csatlakozzon az eurózónához.

Maradjon a font

Ennek kapcsán érdemes megvizsgálni mindkét lehetőséget. Az SNP és a már idézett Angus Armstrong, a NIESR kutatóintézet elemzője is a a fontot tartaná legértelmesebb lépésnek. Ebben az esetben Skóciának valutaunióra kellene lépnie Nagy-Britannia fennmaradó részével. Ehhez meg kellene állapodni a brit kormánnyal, továbbá szükséges lenne egy, az EU-éhoz hasonló stabilitási és növekedési paktum kidolgozása, amely bizonyos mértékig természetesen a skót politikai döntések függetlenségét korlátozná.

Angus Armstrong szerint mivel a skót gazdaság szoros kapcsolatban van az Egyesült Királysággal, így ésszerűnek tűnik egy valutaunió.

Ám ez egy csapatnyi problémával járna; ahogy az eurózóna példája mutatja, egy olyan valuta használata, amely felett a kormányzatnak nincs közvetlen ellenőrzése, nem mentes a korlátozásoktól.

Vezessük be az eurót

Nem meglepő, hogy az elmúlt hónapokat követően meglehetősen népszerűtlen lett az a megoldás, miszerint Skócia csatlakozzon az euróövezethez. Miközben arról folyik a vita, hogy ki hagyja el a hányatott sorsú valutaövezetet, nem éppen népszerű a csatlakozásról beszélni – legalábbis a közeljövőben. MIndezek tükrében Skócia érthető módon erősen megfontolja a csatlakozás lehetőségét.

Mindazonáltal az euró  bevezetése nem csak negatívumokkal járna. Egyrészt az euróhoz való csatlakozás nem feltétlenül jár toronymagas kötvényhozamokkal. Másrészt, ha az SNP fontra váltja az eurót, az nem jelenti, hogy megszabadul a külső befolyástól. A különbség csupán annyi, hogy Londonban, avagy Frankfurtban határozzák-e meg a monetáris politikát. Más kérdés, hogy míg Londonban egyetlen államhoz kell igazodni, addig Frankfurtban a teljes eurózónához.

Védelmi erők és NATO-tagság

Érdemes szót ejteni a skót védelmi erők problémájáról, és ennek kapcsán egy esetleges független Skócia NATO-tagságáról. Ez a terület az SNP politikájának egyik gyenge pontja, ugyanis Alex Salmondnak rengeteg kérdést kellene megválaszolnia.

NATO-tag maradjon-e egy független skót állam? Tartson-e fenn az ország szorosabb védelmi együttműködést Nagy-Britannia többi részével? Hogyan kezelje a nukleáris fegyverek kérdését, amelyet az SNP, valamint a skót lakosság élesen elítél? Továbbá azt sem árt meghatározni, hogy Skócia mit, hogyan, és ki ellen akar megvédeni.

Malcolm Chalmers brit kormányzati tanácsadó arra figyelmeztetett, hogy a védelmi erők kettéosztása kezdetben jelentős átmeneti költségekkel fog járni, ám ezt követően számos lehetőség áll majd Skócia előtt. Ennek kapcsán úgy nyilatkozott, Skóciának először el kellene döntenie, hogy mire van szüksége.

Az egyik opció szerint Skócia, Norvégia és Dánia példáját követve, NATO-taggá válna. A védelmi együttműködés előnyeire külön nem kell kitérni, ám a skót kormányzatnak a tagság részeként jelentős védelmi költségekkel kellene számolnia. Egy NATO-tag Skóciától ugyanis elvárnák, hogy olyan erőket – egyfajta expedíciós haderőt – tartson fenn, amelyekkel hozzá tud járulni a szervezet akcióihoz.

A NATO-tagság nagyban segítene a két skandináv országhoz fűződő kapcsolatok mélyítésében, ez pedig Skócia érdeke, amennyiben a skót kormány a sarkvidék, illetve az észak-atlanti térség erőforrásait célozza. Ebben a térségben a jégsapkák visszahúzódásával heves verseny indulhat Oroszországgal szemben, ami egyfajta motivációt  is jelenthet a saját védelmi erő kialakítására.

A Chalmers által felvetett másik opció szerint Skócia  Írországhoz hasonlóan nem válna NATO-taggá, amellyel jelentős védelmi költségeket takarítana meg, mivel kisebb erőket kellene fenntartania. Emellett összpontosítani tudna az esetlegesen a területét fenyegető veszélyforrásokra, és nyilvánvalóvá tenné: nem kíván nagyobb fegyveres akciókban részt venni.

Ám ez számtalan problémával járna: a kimaradás azt jelezné, hogy az új Skócia ki akar maradni az európai eseményekből. Riasztóan hatna a hír mind az Egyesült Államokban, mind Európában, és megnehezítené a jó viszony fenntartását a legtöbb országgal, főként Nagy-Britanniával. Emellett jelentősen bonyolítaná az ország jelentkezését az Európai Unióba, amely Skóciának végképp nem áll érdekében.

Konklúzió

Jelenleg még számos alapvető kérdés áll megválaszolatlanul egy független Skócia kapcsán. Az ország EU-, illetve NATO-tagsága kérdéses, akárcsak az, hogy milyen gazdasággal fog rendelkezni az ország, milyen valutát vezetnek be, avagy, hogy milyen védelmi erőkkel fog rendelkezni.

Egyetlen dolog biztos: amennyiben a Skót Nemzeti Párt meg akarja nyerni a népszavazást a függetlenségről, mindezekre a kérdésekre minél hamarabb és minél biztosabb választ kell adnia. Máskülönben a szavazók valószínűleg nem fognak egy „Skócia” feliratú zsákbamacska mellett dönteni.

Gömöri Roland

Felkapott hírek

Friss hírek

Mostantól a krími ellenállás napja a mai Ukrajnában

Pontosan hat éve, 2014. február 26-án a krími Szimferopolban tartották a legnagyobb tüntetést a félsziget Ukrajnától való elszakadása ellen. Zelenszkij ukrán elnök ezért bejelentette, hogy elnöki rendeletben február 26-át az orosz megszállás elleni krími ellenállás napjává nyilvánítja, amelyről mostantól minden évben megemlékeznek.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás