Megalázó vereséget szenvedtek a spanyol szocialisták

Azt mindenki sejtette, hogy a hét és fél éve kormányzó szocialista párt (PSOE) le fog szerepelni november 20-án. De hogy ennyire, azt még a legszélsőségesebb felmérések sem prognosztizálták. Számos rekord megdőlt, a választási rendszer igazságtalanságai ismét egyértelművé váltak. Minden borult Katalóniában és Andalúziában, a háttérben ügyeskedő ETA pedig az Amaiur koalíció révén 15 évet követően “visszaosont” a Kongresszusba. Hogyan tovább PSOE? Mikor iktatják be Rajoyt?

Minden szempontból történelmi választás

A Kongresszus 350 képviselői helyéből 186-ot szerzett meg a Néppárt (PP), tízzel többet az abszolút többséghez szükséges mandátumoknál. Mariano Rajoy ezzel felülmúlta az eddigi jobboldali csúcstartó, José María Aznar 183 mandátumos bravúrját 2000-ben.

A történelmi diadallal párhuzamosan a vártnál is súlyosabb vereséget szenvedett a kormányzó Szocialista Munkáspárt (PSOE). Az Alfredo Pérez Rubalcaba vezette vörösök elképesztő mennyiségű mandátumot (59!) hullajtottak el a 2008-as választásokhoz képest. A PSOE mindössze 110 képviselőjét tudta bejuttatni a Kongresszusba, Rubalcaba ezzel alulmúlta Joaquín Almunia 2000-es szereplését, amikor 125-tel végeztek a szocialisták. De még ennél is többről van szó! A PSOE az egész spanyol demokrácia legrosszabb szereplését nyújtotta, még a legelső választások (1977) 118 mandátumától is elmaradva.

Hol vannak az elvesztett szavazatok?

Másfelől jól látható, hogy a PSOE 59 mandátumos mínuszával szemben a PP “csupán” 32-vel gazdagodott. Mit jelent ez? Azt, hogy a PSOE elvesztett szavazatainak csak felét tudta megkaparintani a PP. Ez pedig meglepetés.

A közvéleménykutatások és felmérések azt eltalálták, hogy a PSOE rosszul fog szerepelni, nagyon rosszul. Tévedtek viszont akkor, amikor 190 fölötti eredményt mértek a PP javára. A legfontosabb politológiai újdonsága a választásoknak, hogy a PSOE-t megbüntető szavazók nem a rivális PP-hoz álltak át döntően, hanem kisebb pártokhoz a baloldalon – vagy otthon maradtak.

A 71,69 százalékos részvétel magasnak számít, még akkor is, ha elmarad a 2008-astól. Így is majdnem tízmillió választásra jogosult – a 35 millióból – nem élt szavazati jogával. Ami pedig a baloldali kispártokat illeti, az Egyesült Baloldal (Izquierda Unida) és a liberális-progresszív Haladás és Demokrácia Unió (UPyD) egyaránt bravúros választásokat tudhat maga mögött. Ők bizonyultak a PSOE vesszőfutásának nagy haszonélvezőivé.

Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a PP nem azért nyert fölényesen, mert a PSOE-szavazók átpártoltak volna a konzervatívokhoz. A baloldal fragmentálódása ebből a szempontból nem befolyásolta a PP-t. Sokkal inkább döntő tényező, hogy a Néppárt sziklaszilárd szavazóbázissal rendelkezik. A számok mindent elárulnak. Annak ellenére, hogy a PSOE négy millió szavazatot vesztett, a PP alig 400 000 vokssal erősödött meg.

A PP közel 11 millió szavazatával szemben (44,62%) a PSOE kevesebb mint 7 millió voksot gyűjtött be (28,73%). Harmadik helyen a katalán Konvergencia és Unió (CiU) végzett 16 mandátummal, elhódítva Katalóniát. A másik nagy győztes a korábbi két mandátumát 11-re feltornázó Egyesült Baloldal (Izquierda Unida). Bár nincs okuk panaszkodni, elgondolkodtató, hogy annak ellenére, hogy országszerte majdnem 700 000-rel több szavazatot kaptak a CiU-nál, öt képviselővel kevesebbet ültethetnek a törvényhozásba. Szintén volt oka ünnepelni az antidemokratikusnak megbélyegzett Amaiurnak – az ETA politikai szárnyaként tekintenek rá a pártok.

Elképesztő aránytalanságok – a D´hondt-módszer hibái

A számok azonban döbbenetes – és a spanyol közéletnek témát biztosító – egyenlőtlenségeket mutatnak. Míg az UPyD  több mint 1,1 millió szavazattal öt mandátumot szerzett, a 333 ezer voksot begyűjtő Amaiur hét képviselőt delegálhat a parlamentbe. Az UPyD másik balszerencséje, hogy hiába van meg a frakcióalakításhoz szükséges öt képviselője, mivel országos szinten nem ért el öt százalékot, nem lesz parlamenti csoportja. A mindössze 1,37 százalékos Amaiur, ezzel szemben, egy kisegítő szabálynak köszönhetően alakíthat frakciót.

A D’hondt-módszer minden létező hibája láthatóvá vált november 20-án. A kampány során számos kritika érte a választási rendszert, sok párt tűzte zászlajára annak megváltoztatását. A kis pártok heteken keresztül a “kétpárti állam” kritikáját hangoztatták, mondván, hogy nem érdekük az egyenlőtlenségekhez vezető d’Hondt-rendszer módosítása. Mint láttuk, számos igazságtalanságot szült a jelenlegi formában működő választási folyamat. Érdemes megjegyezni, mindazonáltal, hogy ez a mindenki által kritizált és elitistaként megbélyegzett rendszer 13 pártot juttatott be a törvényhozásba – többet, mint korábban bármikor.

A gyűlölt Szenátusban még nagyobb konzervatív diadal

Noha alig esett szó a Felsőházról, a PP a Szenátusban még elsöprőbb győzelmett aratott. A 266 fős Szenátus 208 helyéért folyt a küzdelem, melyből 136-ot bezsebelt a PP, így összesen 162 szenátorral van jelen a törvényhozás e kamarájában, ami kétharmados fölényt biztosít számára.

A PSOE itt is a demokrácia legsúlyosabb vereségét szenvedte el: 88 fős képviselete szinte felére csökkent. A PP 162 szenátorával szemben így mindössze 48 (!) képviselővel van jelen a Felsőházban. Meg kell jegyezni, hogy a Szenátus létjogosultságát szinte mindenki megkérdőjelezni Spanyolországban. Mivel se vétójoga nincs, se nem területi alapon szerveződik, tulajdonképpen a Kongresszus másolata.

A kampányidőszak utolsó napjaiban maga egy szenátor vallotta be egy riportműsorban, hogy “igazából semmit nem dolgoznak”, illetve, hogy nem látja sok értelmét a Szenátus életben tartásának. Valószínűleg részben ennek is köszönhetően – a jelenetet a híradók is bemutatták – az érvénytelen szenátusi szavazatok száma majdnem megduplázódott 2008-hoz képest, elérve az egymilliót!

Merkel már nem áll szóba Zapateróval – meddig kell várnia Rajoynak?

A menetrend a következő. November 20-án a spanyolok leváltották – és keményen megbüntették – a hét és fél éve kormányzó PSOE-t, a jelenlegi – immár ügyvezető – kormány azonban még egy teljes hónapig hatalmon marad.

A Kongresszus december 13-án ül össze először a választásokat követően. A pártoknak ezt követően öt napjuk lesz megalakítani frakciójukat. December 20-án megvitatják a miniszterelnök-jelölt személyét: puszta formalitás. 22-én Rajoy a királyi palotában leteszi az esküt I. János Károly előtt, majd másnap megtartja első ülését a bársonyszéküket frissen elfoglaló miniszterek alkotta tanács. A probléma, hogy december 9-én tartják Brüsszelben az eurózóna pénzügyi válságát megoldani hivatott csúcsot, amin Spanyolországot Zapatero képviselné. Kiszivárgott források szerint többen – köztük Angel Merkel német kancellár – nem szívesen tárgyalnának egy ilyen kiemelkedően fontos kérdésben olyannal, akinek napjai vannak hátra a hatalomban.

A választást követő átadás-átvétel szabályait szeptember végén, az előrehozott választások kiírásakor fektették le királyi dekrétumban. A PP most mindenáron szeretné felgyorsítani a folyamatot, hogy december 9-én már Mariano Rajoy képviselhesse a spanyol kormányt. Ehhez az említett dekrétumot hatályon kívül kell helyezni, ami nem valószínű, hogy bekövetkezik. Rajoynak így nem marad más hátra, mint minél hamarabb felállítani egy szakértőkből álló csoportot, illetve megnevezni gazdasági miniszterét, akik az új miniszterelnök beiktatásáig közvetítik Brüsszel felé a leendő konzervatív kormány álláspontját. A kulcsfontosságú gazdasági miniszteri posztra a legesélyesebb José Manuel González Páramo, az Európai Központi Bank Igazgatótanácsának egyetlen spanyol tagja.    

PSOE – tisztújításra és belharcokra készülve

Egészen más jellegű problémákkal néz szembe a PSOE. A választásokat katasztrofális eredményekkel elveszítő szocialista párt megérett a generációváltásra. Noha nem jelöltette magát, a párt főtitkára továbbra is Zapatero. Az ő feladata a tisztújító kongresszus összehívása. Zapatero nem habozott: a választások másnapján bejelentette, hogy a lehető leghamarabb – február első hetében – összeül az országos testület, hogy döntsön a párt jövőjéről. Egy korszak lezárult november 20-án: a két jelöltségéből két választást megnyerő Zapatero, akinek szemöldöke védjegyévé vált, távozik a politikából.

Rubalcabát magára hagyták

Ki lehet az utódja a párton belül? Ahogy Rubalcaba igyekezett távol tartani magától a jelenlegi kormányfőt a kampány során – a spanyol közvélemény Zapaterót teszi ugyanis felelőssé a rekord nagyságú munkanélküliségért –, úgy hagyta magára a párt Rubalcabát a választások estéjén, amikor ki kellett állnia a kamerák elé. Reményvesztetten – és magányosan – adta első nyilatkozatát, a szocialista vezetésből senki nem állt mögötte akkor.

A főszereplők aztán szerepet cseréltek. Azóta Zapatero nyilatkozik – elsősorban a közelgő Kongresszusról –, Rubalcabáról napokig nem lehetett hallani. Napokkal a választások után viszont megtörte a csendet: bejelentette, hogy jelöltetni fogja magát párttitkárnak. Minden valószínűség szerint nem egyedül kíván Zapatero örökébe lépni.

Ki mer nemet mondani egy katalán nőnek?

Úgy hírlik, hogy a jelöltségért folyó harcot júliusban elvesztő Carme Chacón, jelenlegi védelmi miniszter ismét harcba szállna. Chacón listavezetőként azonban 700 ezer szavazattal csúnyán alulmaradt Katalóniában, így sokan azt rebesgetik, hogy már nincs akkora kedve belefolyni a pártküzdelmekbe.

Noha a választások előtt még magabiztosan nyilatkozta, hogy “majd meglátjuk, ki meri azt mondani, hogy egy katalán nő nem lehet párttitkár”, elemzők szerint semmi esélye nem lenne elnyerni a párt többségének támogatását.

Baszk lesz a PSOE új vezére?

Sokkal inkább lehet befutó Patxi López, Baszkföld tartományi elnöke. López 2009-ben történelmet írt, amikor személyében először került nem nacionalista lehendakari – a tartomány elnöke baszkul – Baszkföld élére. A karizmatikus és fiatal politikus jelenleg a PSOE legnépszerűbb tagja, érthető tehát, hogy a kampányban – akkor még sokak meglepetésére – több ízben mondott beszédet Rubalcaba rendezvényein. López párttitkári ambíciója egyelőre csak találgatásokon alapszik, azonban azzal számolni kell majd, ha indul, hogy baszkként nehezebb feladat vár majd rá, mint például Rubalcabára.

 

Oda Andalúzia! – Sevilla hű maradt

A korábbi helyzet leginkább Andalúziában állt a feje tetejére. 1977 – az első választások – óta mindig a PSOE végzett a tartomány élén. A 34 éves sikersorozat november 20-án véget ért. A korábbi 36-25-ös felállás – Andalúziában jelenleg már csak 60 mandátumért folyik a harc – helyett mostantól a PP képviselteti magát 33 fővel, míg a PSOE 25 mandátummal vág neki a következő törvényhozási időszaknak.

A májusi tartományi és helyhatósági választások már előrevetítették a novemberi eredményeket, de a valóság ismét felülmúlta a felmérések legmerészebb jóslatait. A szocialista bukáshoz hozzájárult az országos szinten legmagasabb munkanélküliségi ráta: az 5 millió állás nélküli spanyolból 1,2 millió andalúz. Ezúttal a mindig teljesen vörös Andalúzia sem kerülhette el a sorsát: a választók kékre festették. Egyedül a baloldali bástyának számító Sevilla tudott talpon maradni, ahol a szocialisták eggyel több mandátumot szereztek a konzervatívoknál.

Az ETA a háttérből irányít – az Amaiur bravúrja!

Baszkföldön szintén átrendeződtek a politikai viszonyok. November 20. után nemhogy számolni kell egy új erővel, egyenesen a legnagyobb politikai támogatottságot élvezi az Amaiur nevű abartzale (jelentése: hazafias) nacionalista koalíció. Noha a baszk nacionalizmust az idők kezdete óta képviselő Baszk Nacionalista Párt (PNV) 40 000-rel több szavazatott kapott, az Amaiur hét mandátumával szemben – ebből egy Navarra tartományban – csak öt képviselőt tudott bejuttatni a Kongresszusba. A nacionalista erők így 11 képviselőjükkel fölénybe kerültek Baszkföldön, mivel az országos pártok csupán hét mandátumot szereztek (PSOE: 4, PP:3).

Az Amaiurt háttérből irányító Batasuna – az ETA politikai szárnya – révén az ETA-pártiak ezzel 15 év után visszatértek a Kongresszusba. Hatalmas csapás, egyfelől a több évtizedes hegemóniát feladni kényszerülő PNV, másfelől a Patxi López lehendakari (“elnök”) vezette PSOE számára. Illetve óriási kihívás a kormányt alakító PP-nek, aki három baszköldi képviselőjével a legkisebb politikai erő a tartományban.

Rajoynak Madridból kell tehát megoldania az “új baszk helyzetet”, amit az Amaiur színre lépése váltott ki. A PP főtitkára, María Dolores de Cospedal azonban a választások másnapján előrebocsátotta, hogy mindenkivel együtt kívánnak működni, aki elkötelezett a demokratikus értékek mellett, és “ebbe nem tartozik bele az Amaiur”.

Széthúzás vagy összefogás Baszkföldön?

Kulcsfontosságú lesz két tényező a baszkföldi belpolitikában. Először is, mit lép az ETA? A fegyvert október 20-án letevő szeparatista szervezet kilátásba helyezte, hogy – eleget téve a

követeléseknek – hajlandó leszerelni és visszaszolgáltatni a fegyvereket. Másodszor, új helyzet áll elő az Amaiur előretörésével. A nacionalisták tartományi fölénye akkor nyer értelmet, ha a két párt, a jobboldali PNV és a baloldali abartzale Amaiur összefognak, és a spanyol állam ajtóján kopogtatva együtt hangoztatják Baszkföld függetlenségét.

Egyelőre nem ez történik. A kampány során Íńigo Urkullu, a PNV kevésbé radikális elnöke, kritikus hangot ütött meg az akkor még a bokorban megbújó és bizonytalan támogatottsággal rendelkező Amaiurral szemben. Tisztában van vele, hogy az igazi vetélytárs mostantól az Amaiur – nem a PSOE vagy a PP. Pártja radikálisabb tagjai ezzel szemben történelmi lehetőséget látnak az Amaiur megerősödésében és – a korábbi lizarrai paktum újrafogalmazásával – az együttműködésben látják Baszkföld jövőjét. Az ETA a Batasuna révén vitathatatlanul jelen van a folyamatban. A kérdés, hogy a zavaros összefonódásokkal teli baszk békefolyamat nacionalista szereplői – az ETA és politikai szárnya, a Batasuna; a tündöklő csillag Amaiur és a visszaesett PNV – hogyan viszonyulnak majd a Rajoy-kormányhoz és, ami a még fontosabb, egymáshoz.

Szeghalmi Zsolt

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás