Belgium: beérhet a flamand akarat

Sokadszorra ültek le egymással az immáron rekordhosszúra nyúló belga kormányalakítási szappanopera résztvevői, a puhulni látszó Di Rupo legújabb csomagja talán pontot tehet a kínkeserves időszak végére.

Múlt héten újabb fejezetét nyitotta a belga kormányalakítási herce-hurca, mely immáron egy éve és négy hónapja bonyolódik eredménytelenül, ami példátlan a modern idők történetében.

2010 áprilisában adta vissza kormánymegbízatását a jelenleg is az ügyvivő kormány élén álló Yves Leterme, a fő töréspontnak a flamandok által sürgetett intézményi reformok és a Brüsszel-Halle-Vilvoorde régió felosztása bizonyultak. A feszültségek valódi gyújtópontja, hogy a dinamikusabban fejlődő, tehetősebb Flandriának kevesebb jut a szociális ellátórendszerekből, mint a „szegény” szomszédnak, Vallóniának, egyúttal nagyobb önállóságra is vágynának a holland ajkú régiók.

A történet egyik főszereplőjévé az eltelt időszak alatt a II. Albert király által már kétszer is kormányalakításra felkért frankofón szocialista Elio Di Rupo vált, aki legutóbb a múlt héten tett le az asztalra a tárgyalásokban részt vevő nyolc párt elé egy ötlet csomagot, melyen már kristálytisztán érződik  a nacionalistának tartott  Bart De Wever és a tavalyi választásokon győztes pártja, az Új Flamand Szövetség (N-VA) politikai nyomásgyakorlása.

Politikai frizbi belga módra

Első megbízatását éppen az N-VA által támasztott, kompromisszumot nem ismerő igények teljesíthetetlensége miatt dobta vissza az olasz származású, szocialista pártvezető, még tavaly szeptemberben, mostanra azonban beletörődni látszik az alapelveitől eltérő kívánságok teljesítésébe.

Elemzők szerint a kormányalakítás csakis komoly reformok fejében mehet végbe, ehhez próbált idomulni a májusban reaktivált, és a  lázas konszenzuskeresés közepette még egy hangszálműtéten is átesett Di Rupo, amikor már júliusban olyan paktumot nyújtott be, amiben költségvetési szigort, erős szövetségi államot, egyúttal a belga régiók autonómiáját megerősítő intézményi reformokat ígért, utóbbit egyes kompetenciák a régiók szintjére való átutalásával érte volna el. Mint akkor elmondta, „elmentem, ameddig el lehetett”. A karakán De Wevernek azonban ez sem volt elég és csípőből lesöpörte az asztalról a dokumentumot, mondván: „A legjobb akarattal sem tudom azt mondani, hogy ennek a jegyzéknek az alapján sikerre vezethetnek a tárgyalások”.

Puhuló baloldal, közelgő megegyezés?

II. Albert király felismerve a patthelyzetet, három hetes szünetet rendelt el a kormányalakítás nyolcadik felvonásában, a felek kimerültségére hivatkozva. A kipihent miniszterelnök-aspiráns igencsak engedékeny csomaggal rukkolt elő a nyári szünet után, belátva, hogy jelenleg a flamand részről követelt reformok a kormányalakítás abszolút előfeltételeivé léptek elő.

Di Rupo újólag ismertetett csomagja alapjaiban ugyan a júliusban bemutatottakra épül, ám olyan pontokkal is kiegészült, amelyek akár kulcsfontosságúaknak is bizonyulhatnak. A politikus hozzányúlt a legkényesebb témához, a BHV-kérdéshez, javasolva, hogy osszák fel Brüsszel és környékét. Az ötlet szerint az a hat flamand régió, ahol a vallonok különleges nyelvi jogokat élveznek, eldönthetné, hogy Halle-Vilvoorde-ban, vagy Brüsszelben kíván-e szavazni. A felosztással járó többletkiadásokra a tervezet 460 millió eurót különítene el 2015-ig bezárólag. Ugyancsak a hat flamand municípiumot érintené, hogy mostantól a polgármesterek kinevezésében Belgium kétnyelvű alkotmánybírósága mondhatná ki az utolsó szót, ami idáig az államtanács flamand kamarájának hatásköre volt.

Di Rupo a szintén a tárgyalások Achilles-sarkának tartott gazdasági jogi szabályozásra nézve  is kész tervekkel állt elő. Eszerint a szövetségi állam és a decentralizált régiók pénzalapja különválik, aminek keretében a régiók 10 milliárd euróval gazdálkodhatnának, amely forrást az össz adóbevétel harmadát felhasználva teremtenék elő. A regionális önkormányzatok választhatnának az adózási szintek között, az adóból keletkeztetett összeget maguk csökkenthetik, vagy növelhetik.

A kerekasztal tárgyalások mellett Yves Leterme és Elio Di Rupo a múlt héten a 2012-es költségvetés kezelésének kérdésében is leültek egymással, megegyezve abban, hogy a 2011-es büdzséhez hasonlóan a 2012-est is az ügyvivő kormány fogja menedzselni, feltéve, hogy szeptember 10-ig nem sikerül dűlőre vinni a flamandok és a vallonok közötti szociális és gazdasági kérdéseket.

Ez utóbbiakat egy megengedőbb hozzáállás a szocialista oldal részéről rendezhetné ugyan, de az érintettek arra vonatkozólag még mindig nem mernek becsülni, hogy konkrétan mikor állhat fel az új kormány. 

Tossenberger Tamás

Felkapott hírek

Friss hírek

Horvát kézbe kerülhet a Bugatti

Tárgyalások kezdődtek a Bugatti luxus sportautó brandjének eladásáról: a The Wall Street Journal jól értesült forrásra hivatkozva kedden azt írta, hogy a Volkswagen német cégcsoport a Rimac Automobili horvát járműgyártóval folytat megbeszélést a témában.

Read More »

Bonyolódik az olasz belpolitikai helyzet

A még nem végleges adatok szerint döntetlennel végződött az olasz tartományi választások hétfőn véget ért fordulója, miután a baloldali kormányerő, a Demokrata Párt (PD) és a Liga vezette jobboldali koalíció is három-három tartományt szerzett meg. A másik kormánypárt, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) a parlament létszámának csökkentéséről tartott népszavazás győzelmét ünnepelte.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás