_

Májusi politikai aktivitás Oroszországban: túl nagy a tét

Igen eseménydúsra sikeredett a májusi hónap Oroszországban – politikai szempontból. Hirtelen szinte minden orosz politikai erő mozgásba lendült. Az aktivitás okai egyszerűek: már csak hét hónap van hátra a soron következő parlamenti választásokig, és a jelenlegi orosz hatalom nem áll valami jól: mind Putyin és Medvegyev, mind a kormányzó Egységes Oroszország párt népszerűségi mutatói történelmi minimumon vannak, amin az orosz politikai elitnek sürgősen változtatnia kell, ha meg akarja őrizni a pozícióit.

Az eseménysorozat talán Navalnij elleni eljárással indult: május elején a legfelsőbb szinten indítottak büntetőeljárást Alekszej Navalnij ellen, aki az orosz állami szférában zajló sikkasztásokat és korrupciót kutatja, és akinek a tevékenysége nyomán (is) sokat zuhant a kormányzó Egységes Oroszország párt társadalmi megítélése.

Nem sokra rá meglepő bejelentést tett Vlagyimir Putyin: úgy nevezett Összorosz Népi Front létrehozását hirdette be, ami lehetővé tenné a párton kívüli orosz polgárok bevonását a politikába – természetesen az Egységes Oroszországon keresztül. A sajtót egész hónapban az erről szóló hírek uralták, és úgy tűnik Putyinnak sikerülhet javítania az Egységes Oroszország helyzetén.

Május 18-án pedig egy újabb fontos politikai esemény következett be: a gyakorlatilag az ország harmadik számú emberének számító Szergej Mironovot menesztették a Föderációs Tanács éléről. a Föderációs Tanács az orosz parlament felsőházaként funkcionál, az “Igazságos Oroszország” párt elnöke, Szergej Mironov pedig ennek az elnöke volt. Az utóbbi hónapokban azonban összekülönbözött az Egységes Oroszország párttal, illetve az őt 2001-től delegáló szentpétervári hatóságokkal, így bizalmatlansági szavazás után Mironovnak távoznia kellett.

Még ezzel sem volt azonban vége a május politikai eseménysorozatnak: Oroszország harmadik leggazdagabb embere, Mihail Prohorov hirtelen bejelentette, hogy beszáll a politikába, és a “Pravoje Gyelo” párt elnöke lesz. 18 milliárd dolláros vagyonával Prohorov egyben 32. leggazdagabb a világon, és egyelőre tisztázatlan, hogy mit is akar az orosz milliárdos. Mind a befolyása, mind a pénze megvan hozzá, hogy változásokkal eszközöljön a politikában, kérdés azonban, hogy milyen projekt eredményében került bele a játszmába: Prohorov korábban kifejezetten kerülte a politikát, és mindig úgy nyilatkozott, hogy soha nem fog benne részt venni (okulva például abból, hogy mi lett a vége Mihail Hodorkovszkij politikai ambícióinak), május második felében azonban hirtelen mégis másként döntött. A “Pravoje Gyelo” pártot azonban köztudottan a Kremlből koordinálják, de egyenlőre az sem tiszta, hogy ha Prohorov is “politikai projekt”, akkor mégis kinek a projektje: a Kremlben székelő Medvegyevé, vagy az orosz oligarchákat a befolyása alatt tartó Putyiné.

Meg lehet azonban az is, hogy Prohorov “saját maga” állt ki a politikai porondra, és komoly ambíciókat is táplál – még akár az is megtörténhet, hogy ha Prohorov képes lesz egy újabb politikai erőt kovácsolni az alá tett pártból, és az jól szerepel majd a 2011 végi parlamenti választásokon, akkor a jövő évi elnökválasztásokon egy újabb elnökjelöltje is lesz Oroszországnak.

Erre utalhat az is, hogy a hirtelen beszállása után Prohorov már több megjegyzést tett az ország modernizálásáról, sőt, bírálta a Hodorkovszkij és Lebegyev elleni pereket is. Az orosz milliárdos május 25-én jelentette be az “Eho Moszkvi” rádió élő adásában, hogy sajnálja, hogy Hodorkovszkij peréhez hasonló eljárások megtörténhetnek Oroszországban.

A hirtelen megnövekedett politikai aktivitás egyértelműen annak köszönhető, hogy már csupán hét hónap van hátra az orosz parlamenti választásokig, és a jelenlegi orosz hatalomnak sürgősen lépnie kell, ha meg akarja őrizni a pozícióit. Bár Putyin és az Egységes Oroszország vezetői magabiztosaknak látszanak, valójában tudják ők is, hogy a helyzet nagyon kritikusra fordult, erről árulkodik Putyin májusi tevékenysége is.

2011 áprilisában ugyanis mind Putyin és Medvegyev, mind a kormányzó Egységes Oroszország párt népszerűségi mutatói elérték a történelmi minimumot – soha nem volt még olyan alacsony az állami vezetők és a párt elfogadása a lakosság körében. Vlagyimir Putyin népszerűségi indexe a korábbi hónapok adataihoz képest 16 százalékkal csökkent, és 53 százalékon állt meg, Medvegyevé pedig még ennél is alacsonyabb 46 százalékon.

Ennél még rosszabban alakult az Egységes Oroszország helyzete – a lakosság 44 százaléka támogatta a pártot 2011 áprilisában. Tekintve azt, hogy az ellenzéki vezetőknek és pártoknak gyakorlatilag nincs semmilyen megjelenése az orosz médiában – főleg vidéken – így ezek az eredmények valóban katasztrofálisaknak mondhatóak. Ugyanakkor folyamatosan nő az elégedetlenkedők aránya is: az év elején Putyin ellen a lakosság 29 százaléka nyilatkozott, és ez az arány áprilisban 38 százalékra ugrott.

A két orosz nagyvárosban a legalacsonyabb a párt és tandem támogatása: a menesztett Mironov szerint Szentpéterváron csak a lakosság 12 százaléka támogatja az Egységes Oroszországot, és ez az arány Moszkvában sem sokkal jobb. Ilyen számok mellett pedig a szakértők szerint még “adminisztratív módon” sem lehet javítani majd a választások eredményét.

Ebben a helyzetben az orosz politikai elitnek sürgősen lépnie kellett, és kezdetét vette az orosz politikai játszma. Átstrukturálódás indult az Egységes Oroszországon belül, hogy új, népszerűbb vezetők kerüljenek az előtérbe. Alekszej Navalnijt sem véletlenül támadták épp májusban: mind Navalnij személye ellen, mind a korrupciót és sikkasztásokat vizsgáló szervezete, a RoszPil ellen is eljárás indult (a vádak szerint a RoszPil logója sérti az orosz alkotmányt), a népszerű orosz blogger névtelen szponzorainak pedig megszerezték az elérhetőségeit, és ismeretlenek végig hívogatták megkérdezve, hogy mégis miért támogatták Navalnijt. Mint később kiderült, az adatokat az orosz nemzetbiztonság, az FSZB kérte be. Navalnij tevékenysége rendkívül destruktívnak bizonyult a kormányzó párt számára és ez ellen sürgősen tenni kellett – bár eddig az orosz blogger és a RoszPil aktivitása leginkább csak a két orosz fővárosban, Szentpéterváron és Moszkvában volt széles körben ismert, ám azóta egyre több népszerűséget és ismeretséget szerez vidéken is – rádiószerepléseivel és társadalmilag szervezett kampányokkal.

Nem volt véletlen Mironov menesztése sem, éppen most májusban. Mironov korábban is több alkalommal keveredett ellentétbe az Egységes Oroszországgal, és a szentpétervári kormányzót, Valentyina Matvijenkót sem most bírálta először. A Föderációs Tanács vezetője azonban Putyinnal is jóban volt, így eddig sikerült elkerülnie a következményeket – egészen mostanáig, amikor a párt pozíciói meggyengültek annyira, hogy Mironovnak is mennie kellett: nem bírálhatta tovább a hatalmat.

Az Egységes Oroszország ugyanakkor elvesztette a presztízs értékét, éppen ezért az Összorosz Népi Front létrehozásával Putyin ezt a problémát akarta megoldani. Az emberek azonosulhatnak az állami hatalom értékeivel, és az ő támogatásával léphetnek bele a politikába, anélkül, hogy be kellene lépniük az egyre népszerűtlenebbé váló pártba.

Az ötlet egyáltalán nem új: tulajdonképpen ugyanezt csinálták több mint 20 évvel ezelőtt a kommunisták is az 1989-es szovjet képviseleti választásokon. Akkor, 1989-ben a Kommunista Párt minden pozícióját elveszítette, népszerűsége a lakosság körében soha nem látott mélységekbe zuhant. Akkor találták ki a párt vezetésében, hogy társadalmi szervezetek révén juttatnak be embereket az orosz választásokra. Így formálisan megmaradt az egypártrendszer, azonban lehetővé tette, hogy mintegy a kommunisták berkein belül – de a párton kívül – vehessen részt a politikában a szovjet lakosság: háborús veteránok, ipari munkások, női szakszervezetek, és stb. képviseletében.

Putyin tulajdonképpen ugyanezt csinálta meg 20 évvel a Szovjetunió bukása után: az Egységes Oroszországon keresztül, de a párton kívül, embereket von be a politikába. Csak az idő változik, a megoldások maradnak a régiek.

Az orosz politikának ugyanakkor marad még egy nagy, ez idáig megválaszolatlan kérdése: vajon mi lesz a kevesebb, mint egy év múlva megtartott elnökválasztáson? Sem a jelenlegi elnök Dmitrij Medvegyev, sem a miniszterelnök Vlagyimir Putyin nem tisztázták a nyilvánosság előtt, hogy indulnak-e a választásokon. Mindig csak röpke célzások vannak, biztosra azonban még senki nem mondott semmit. Nehéz megmondani, hogy vajon mire várnak és mi zajlik a háttérben. Úgy néz ki azonban, hogy a döntéseket már mindketten meghozták – Dmitrij Medvegyev ugyanis a május 26-27-én tartott G8-as csúcs után jelentette be az egyik újságíró kérdésére, hogy a G8-as országok vezetőinek már mindent elmondott.

Medvegyev beszámolt arról, hogy különböző országvezetők folyamatosan bombázták kérdésekkel, hogy mi lesz a 2012-es elnökválasztáson Oroszországban, és az orosz elnök “mindent elmondott” nekik. A kétoldalú tárgyalások után így valószínűleg már Obama, Merkel, Cameron és Sarkozy is tudják, hogyan alakulhat Oroszország politikai jövője – a világ többi része, beleértve magukat az orosz állampolgárokat is – azonban egyelőre csak találgathat.

Anton Bendarzsevszkij

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás