Néhány szó az amerikai választásokról

  • Az iowai jelölőgyűlést február 1-jén, hétfőn tartották, ami az Amerikai Egyesült Államokban a hivatalos választási időszak kezdetét jelenti.
  • Még túl korai, hogy előzetes következtetéseket vonjuk le arról, hogy ki lesz a Republikánus és a Demokrata párt elnökjelöltje, hiszen az iowai előválasztásból is kiderült, hogy valójában még mindenki versenyben van.
  • Az olyan jelölteknek, mint a republikánus Ted Cruz, vagy a demokrata Bernie Sanders jóval radikálisabb politikai programja van, mint más jelenlegi aspiránsoknak, és az ő meglepő győzelmük Iowában tovább fogja formálni a politikai diskurzust mind az előválasztásokon, mind magán a választáson.

For English, please go to Page 2.

Hogy működik a rendszer?

Azért, hogy az elnökjelöltek kiválasztásának folyamata a lehető legdemokratikusabb legyen, mind a Demokrata Párt, mind a Republikánus Párt előválasztásokat és jelölőgyűléseket tart a nemzeti választások előtt (ahelyett, hogy engedélyeznék, hogy a pártok hivatalnokai egyszerűen maguk válasszák ki a jelölteket). Ez nem mindig működött így, és az amerikai alkotmány nem tartalmaz semmilyen kényszerítő rendelkezést a pártokra nézve, hogy milyen módon kell kiválasztaniuk jelöltjeiket.

Mivel nincs pontos alkotmányos szabályozás arra, hogy tartsanak előválasztásokat, a Demokrata és a Republikánus pártok nagyon eltérő módon számolják és számolnak be az előválasztások szavazatairól. A demokraták mindig az arányosság módszere alapján osztják el a képviselőket, és csak azt jelentik be, hogy egy-egy jelölt a szavazatok hány százalékát kapta meg, de a leadott szavazatok számát nem. A Republikánusok megengedik a különböző államoknak, hogy eldöntsék, hogy arányos, vagy a ’győztes mindent visz’ módszer alapján szeretnék a jelölteket kiválasztani.

Néhány állam a jelölőgyűléseket választja, (amiket a Demokrata és Republikánus pártok állami szervezete tart) és néhány állam az előválasztásokat (amelyeket maga az állam szervez meg). Az államok döntik el, hogy a pártok fognak-e választási gyűlést, vagy előválasztást tartani, de a választási gyűlést tartó államokban az emberek ideológiai meggyőződése szilárdabb, mert a gyűlések tovább tartanak és aktívabb részvételt követelnek meg.

Ennek eredményeként az olyan jelöltek, mint Bernie Sanders, vagy Ted Cruz, akiknek támogatói sokkal biztosabbak abban, hogy pontosan hol állnak a baloldal-jobboldal spektrumán, esetenként aránytalan mennyiségű támogatást kaphatnak. Az előválasztások és az elnöki választások felépítése különösen fontos az USÁ-ban, mert megadja a szavazók ideológiailag legszélesebb spektrumának a lehetőséget, hogy megvitassák a számukra fontos kérdéseket. Mire a jelölteket kiválasztják, a kétpártrendszer struktúrája azt okozza, hogy a kérdések jóval moderáltabbá válnak, valamint a jelöltek pozíciója a centrum felé kezd eltolódni.

Iowa elemzése

Minden előválasztási elemzésre, így az iowai értékelésekre igaz, hogy elsősorban azok a narratívák uralkodnak, amelyek összehasonlítják a megfoghatatlan elvárt eredményeket a megfogható százalékos eredményekkel, amelyeket végül a szavazás során összeszámoltak. Ám ebben az elnökválasztási szezonban az eredmények a várakozásokat könyörtelenül meghiúsították (Donald Trump kampánya) és a média is az átlagosnál jóval nagyobb szerepet játszott a várakozások kialakításában.

Ha mondani szeretnénk valamit arról, hogy ki fogja megnyerni a választásokat, vagy ki fog súlyosan lebőgni, az olyan mintha a sötétben lövöldöznénk.

Conor Friedorsdorf, az Atlantic újságírója úgy foglalta össze a republikánusok eredményét Iowa után, mint „óriási győzelem Ted Cruznak, jelentős veszteség Donald Trumpnak, buzdító eredmény Marco Rubiónak, és megsemmisítő vereség Jeb Bush-nak.” De az ’óriási’, ’jelentős’, ’buzdító’, és ’megsemmisítő’ jelzők csupán abban segítenek nekünk, hogy megértsük az eredményeket a korábban téves előjelzésekkel összefüggésben, miszerint Trump sokkal fog nyerni, valamint Rubio veresége jóval nagyobb lesz. (Cruz 27,65 százalékát szerezte meg a republikánus szavazatoknak, Trump 24,35 százalékát, míg Rubio 23,06 százalékát). Mivel Trump bojkottálta az iowai vitát, valamint jelentősen kevesebb időt és pénzt szentelt az itteni előválasztásokra (és mivel Trump minden győzelme még mindig sokkolja az amerikaiak többségét, akik úgy gondolnak a TV sztárra és ingatlan mogulra, mint egy politikai kabaréra) emiatt nem kell annyira meglepődnünk, hogy Ted Cruz, aki szintén vonzza az anti-establishment és a szociálisan konzervatív szavazókat, kiszorította Trumpot.

A vélemények megoszlanak, hogy az iowai események győzelmet vagy vereséget jelentenek Hilary Clintonnak, és Bernie Sandersnek. (Martin O’Malley, Maryland volt kormányzója bejelentette, hogy kiszáll a versenyből, mivel mindössze fél százalékát kapta meg a demokrata szavazók támogatásának) Egyrészről Bernie Sanders kampánya, ami nagyon erősen a széles néprétegekre támaszkodik, és ideológiailag jóval baloldalibb, mint amihez az amerikaiak hozzászoktak, soha nem volt várt riválisa Clinton kampányának. De Clinton, akinek életrajza, politikai tapasztalata, és mérsékelt programja a 40 feletti demokrata szavazók kedvencévé tette, történelmi nehézségekkel küzdött az iowai szavazáson. Ez szoros versenyben elnyert győzelmét (49,86 százaléka Sanders 49,56 százalékával szemben) jóval ígéretesebbnek mutatja.

Még egyszer, az iowai eredmények csak abban az esetben engednek betekintést a várható eseményekbe, ha azt akarjuk megállapítani, hogy a várakozások beigazolódtak-e, azonban nem lehet megállapítani a következő hónapok szavazásainak eredményeit. Mind Sanders, mind Clinton kampánya győzelemként hirdette az iowai eredményt, mivel szükségük van arra, hogy más államok demokrata szavazói magabiztosak legyenek a választási preferenciáikban. Ameddig a szavazók magabiztosak maradnak ebben, addig még mindenki versenyben marad.

Néhány szó a kevésbé ismert jelöltekről

Bernie Sanders – egy önmaga által demokratikus szocialistának tartott szenátor, a liberális Vermont államból. Sanders lenyűgözte a politikai szakértőket azzal a képességével, mellyel képes támogatást szerezni. Sanders tökéletesen illene az európai szociáldemokraták közé, de sok amerikai úgy látja, radikálisak a javaslatai, mint a Wall Street szabályozása, az általános egészségbiztosítás bevezetése, és a szakszervezetek erősítése.

Marco Rubio – floridai szenátor, Rubio erős jelölt a Republikánusok között, az evangélikusokat vonzó politikája miatt. Programja szociális területeken konzervatív, ami a jobboldali konzervatívok ellenállását váltja ki, azonban népszerűsége a Tea Party-ban, a bevándorláspolitika terén tanúsított kompromisszumképtelensége, fiatal kora és relatív tapasztalatlansága sok republikánust aggodalommal tölt el (ám sokan még így is jobbnak tartják Cruznál)

Ted Cruz – habár Cruz rendkívül népszerű a szavazók nagy tömege körében, a mérsékelt republikánusok kevésbé örülnek Cruz sikerének a választásokon. Cruz egy texasi szenátor, aki gyakran kritizálja republikánus kollégáit, és drasztikus álláspontot foglal el a konzervatívok többségű Kongresszus kapcsán azért, hogy megszerezze azon szavazók támogatását, akik korruptnak tartják a washingtoni rendszert.

Fontos időpontok:

  • Március 1.: Szuperkedd előválasztások tíznél is több államban, többek között Texasban, Vermontban, Virginiában és Massachusettsben
  • Március 15.: Floridai és ohiói előválasztások
  • Július 18.: Republikánus elnökjelölt-választás
  • Július 25.: Demokrata elnökjelölt-választás
  • November 8.: Elnökválasztás

Flip for English

A Few Things to Know About the American Primaries

  • The Iowa caucuses took place on Monday, February 1st, marking the official beginning of election season in the United States.
  • It is too early to draw conclusions about who will be the nominees for president from the Republican and Democratic parties and results from the Iowa caucuses confirm that the election is still anyone’s game.
  • Candidates such as Ted Cruz from the Republican Party and Bernie Sanders from the Democratic Party have more radical platforms than any nominees in recent presidential elections and, with their surprising victories in Iowa, will certainly continue to shape the political discourse throughout the primaries and into the election itself. 

How the system works

In order to make the process for selecting presidential candidates more democratic the Democratic and Republican parties hold caucuses and primaries before holding their national conventions in the summer (instead of allowing party officialsto simply select the candidates themselves). This was not always the case and the US Constitution does not oblige parties to nominate their candidates in any particular way. Because there is no strict constitutional mandate for holding primary elections, the Democratic and Republican parties count and report primary votes in different ways. The Democratic Party always distributes delegates using a proportional method and only reports what percentage of votes candidates receive, rather than vote totals. The Republican Party allows states to choose whether they want to use a proportional or winner-take-all method for distributing delegates.

Some states choose to hold caucuses (which are run by state chapters of the Democratic or Republican party) and some states hold primaries (which are run by the state itsels).States decide whether or not parties will hold caucuses or primaries, butcaucus-goers are typically more certain of their ideological convictions, as a demographic, than primary voters because caucusing usually takes longer and involves more active participation than simply casting a vote at a ballot-box. As a result, candidates such as Bernie Sanders or Ted Cruz whose supporters are more confident in where they stand at the ends of the left-right spectrum may receive a disproportional amount of support. Primaries and the build-up to the presidential elections are particularly important in the US because they give voters from all varieties of political ideologies the opportunity to debate issues important to them. By the time candidates are selected, the structure of the two-party system causes issue coverage to become more moderate and candidates’ positions to converge towards the center. 

Iowa analysis

As is true of all pre-election speculation, media analysis in the wake of the Iowa caucuses relies on narratives that compare intangible “expected” results to the tangible percentages finally offered by ballot counts. But in this presidential election season expectations have been thwarted relentlessly (read: Donald Trump’s campaign) and the media has played a larger-than-usual role in creating expectations. By describing changes in campaign momentum as surprising or condemning, by claiming that one of the 14 presidential hopefuls is the next dark horse to emerge victorious from an underdog position and by categorizing polls or primaries as losses or wins, the media alters perceptions about candidates’ “electability”, a key asset in this race. To say anything definitive about who will win, or who will crash and burn this early in the year is to shoot in the dark.

Conor Friedersdorf, a staff writer for the Atlantic, sums up the Republican results as “a huge win for Ted Cruz, a significant loss for Donald Trump, a heartening finish for Marco Rubio, and a devastating loss for Jeb Bush”. But the adjectives “huge”, “significant”, “heartening” and “devastating” only help us understand the caucus results in relation to over-anticipated outcomes predicting a larger lead for Trump and larger margin of loss for Rubio. (Cruz finished with 27.65% of the Republican vote, Trump with 24.35% and Rubio with 23.06%) Because Trump boycotted the Iowa debate and spent significantly less time and money campaigning in Iowa pre-caucuses (and because any victory for Trump is still rather shocking for the majority of Americans who think of the reality TV star and real-estate mogul as an audacious excuse for a politician) we should be less surprised that Ted Cruz, who also attracts anti-establishment, socially conservative voters, edged him out.  

Attitudes are mixed as to whether the Iowa caucuses signal future victory or defeat for Hillary Clinton and Bernie Sanders. (Martin O’Malley, ex-governor of Maryland, announced he was dropping out of the race this Monday night after receiving only a half percentage point of support from Democratic caucus-goers). On one hand, Bernie Sander’s campaign which has relied heavily on grassroots funding and identifies with an ideological platform farther to the left than Americans are used to, was never expected to rival Clinton’s campaign. But Clinton, whose resumé, political experience and moderate platform make her a favorite of Democratic voters over the age of 40 (and potentially appealing to middle-of-the-road Republicans), has historically had trouble in the Iowa caucuses. This makes her slight victory (earning 49.86% of the vote to Sanders’ 49.56%) seem more promising. After all, in a poll conducted this January 43% of likely Democratic caucus-goers in Iowa identified themselves as socialist—an advantage for Sanders that will not last past the New Hampshire primary. Once again, the Iowa results provide insight only when we claim that expectations were met or disappointed—they cannot predict future outcomes in the following months. Both Sanders and Clinton’s campaigns have advertised the Iowa caucuses as a triumph because they need Democrats in other states to have confidence in their “electability”. As long as voters remain convinced of that, it’s anyone’s game.

A few words about the lesser-known candidates

Bernie Sanders – A self-described “democratic-socialist” senator from the liberal state of Vermont, Sanders has amazed political pundits and establishment Democrats with his ability to attract support. Sanders would fit right in with European democratic-socialists but many Americans view his proposals for regulating Wall Street, introducing universal healthcare and strengthening unions as radical.

Marco Rubio – A senator from Florida, Rubio is a strong contender for the Republican nomination because of his ability to attract the evangelical vote. His socially conservative platform appeals to many right-wing conservatives but his popularity with the Tea Party, his inability to come to bipartisan agreement on immigration reform and his young age and relative inexperience make some establishment Republicans wary (though many still find him to be more palatable than Cruz).

Ted Cruz – Although Cruz is massively popular with a demographic of voters similar to the one Rubio hasattracted, moderate Republicans are largely displeased with his success in polls and caucuses. Cruz, a senator from Texas, has made a practice of criticizing his Republican colleagues and taking up drastic positions on conservative-backed legislation to attract voters who view everything touched by Washington as corrupt.

Important dates (in the long stretch) to the election

·         February 9th – The New Hampshire primary will take place.

·         February 20th-Democratic caucuses take placein Nevada and the first Republican primary to be held in the American south (South Carolina) occurs.

·         March 1st– On so-called “Super Tuesday” primaries will take place in the largest number of states including Texas, Vermont, Virginia and Massachusetts.

·         March 15th – The Florida and Ohio primaries take place. It is likely that by the end there will be a much clearer picture of who the Republican nominee will be. Because these states award nominees with delegates (the currency or “votes” of the primary system) using the “winner-take all” method, rather than proportional allocation, a win in either of these states will be a substantial pre-convention victory.

·         July 18th –The Republican convention takes place, which could be contested if no nominee earns a majority of delegates. The Republican vice-presidential nominee is announced.

·         July 25thThe Democratic convention takes place and the vice-presidential nominee for the Democrats is announced.

·         November 8th – The presidential elections (finally) take place

Sinéad Carolan / Makaró Bettina

Felkapott hírek

Friss hírek

Mostantól a krími ellenállás napja a mai Ukrajnában

Pontosan hat éve, 2014. február 26-án a krími Szimferopolban tartották a legnagyobb tüntetést a félsziget Ukrajnától való elszakadása ellen. Zelenszkij ukrán elnök ezért bejelentette, hogy elnöki rendeletben február 26-át az orosz megszállás elleni krími ellenállás napjává nyilvánítja, amelyről mostantól minden évben megemlékeznek.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás