Teljesen félreismertük Putyint?

  • Henry Kissinger az egyik legjelentősebb külpolitikai gondolkodó.
  • Ukrajna annektálása fokozta a felek szembenállását.
  • A nyugati országok nem látják át az orosz érdekeket és hibásan mérték fel erejüket.
  • Napjainkban is a hidegháborús látásmód dominál a két fél viszonyában.
  • Van mód a kompromisszumra?

A diplomácia atyja

Henry Kissinger 93 éves Nobel-békedíjas diplomata és politikus, több mint hat évtizednyi külpolitikai tapasztalattal a háta mögött. Nemzetbiztonsági főtanácsadóként és külügyminiszterként is tevékenykedett, a diplomácia atyjaként is szokták emlegetni. Kissinger véleménye és tanácsai nagymértékben meghatároztak az utóbbi évtizedek amerikai külpolitikáját. Több évtizedes tapasztalattal rendelkezik az orosz elnökökkel való tárgyalásban a hidegháború idejéből, illetve Putyinnal is rengeteg időt töltött (együtt személyesen). Ahogy Kissinger az oroszokkal való viszonyt kezelné, merőben eltér attól, amit a washingtoni konszenzus és az Obama-adminisztráció politikája diktál.

A konfliktus kibontakozása

Ukrajna annektálását mind a republikánusok, mind a demokraták egy olyan geopolitikai stratégia részeként értelmezik, mely a Szovjetunió visszaállítását hivatott segíteni. Kissinger szerint Viktor Janukovics volt ukrán elnök elűzésének előzményeit szükséges megvizsgálni, hiszen ezek az események vezettek Oroszország beavatkozásához. Véleménye szerint a legkellemetlenebb az az egybeesés, hogy az ukrajnai eseményekkel párhuzamosan zajlott Putyin azon törekvése, hogy megmutassák a világnak: tudnak sikeres téli olimpiát rendezni Szocsiban. Elképzelhetetlen, hogy az orosz állam azért költött 60 milliárd eurót egy üdülőhely téli olimpiai faluvá alakítására, hogy a záróünnepséget követően katonai válságot robbantson ki Ukrajnában, főleg, hogy előbbi esemény által igyekeztek a nyugati világ elfogadását elnyerni. Putyin gyorsan reagált a válsághelyzetre, megelőzve a szeme előtt lejátszódó jövőbeni eseményeket, melyek során Ukrajna az EU, illetve a NATO részévé vált volna.

Amit a nyugati országok figyelmen kívül hagytak

A probléma azzal a társulási szerződéssel kezdődött, melyet az Európai Unió 2013 végén ajánlott Ukrajnának, mely megállapodás a csatlakozás “előkapujának” tekinthető. Ennek során nem vették számításba Moszkva fenntartásait, miszerint az egyezmény szabadkereskedelmi komponense mennyire károsítaná az orosz gazdaságot. Janukovics akkori ukrán elnök ezt a társulási ajánlatot használta fel, hogy nagyobb méretű segélycsomagról tárgyaljon Oroszországgal, mely még szorosabbá fűzte volna a két ország közti kötelékeket. Janukovics hazai ellenfelei felkeléssel válaszoltak a Majdan téren. A nyugati országok képtelenek voltak felmérni Ukrajna Ororszországtól való gazdasági függőségét, valamint azt is, hogy az oroszok számára a két nemzet közötti kapcsolat mindig is különleges szerepet töltött be. Nem lehet két különálló, szuverén ország viszonyaként értelmezni, valószínűleg egyik térség szemszögéből sem. Az Egyesült Államok és az EU vezetői úgy vélték Ukrajna szabadon társulhat az Európai Unióval, illetve a NATO-val, ám figyelmen kívül hagytak két alapvető dolgot: Oroszország létfontosságú érdekeit és elszántságát arra, hogy megvédje ezeket az érdekeket.

Képtelenek maguk mögött hagyni a múltat

A két fővárosban két évtizeddel a hidegháború lezárása után sem tudnak elszakadni az akkoriban kialakult gondolkodásmódtól: az amerikaiak rettegnek az oroszok nagyhatalmi törekvéseitől, az oroszok pedig attól, hogy a NATO terjeszkedni akar határaik felé, melyet fenyegetésként élnek meg. Ukrajnát elengedhetetlen ütközőállamnak tartják, mely segít megvédeni őket ettől a veszélytől. Az események félreértelmezését követően az Egyesült Államok olyan válaszstratégia mellett döntött, mely eleve kudarcra volt ítélve. Egy elérhetetlen célt tűztek ki maguk elé: megtörni Oroszországot. Ettől elsősorban azt remélték, hogy Putyin aláveti magát az USA által diktált nemzetközi szabályrendszernek. Valószínűtlen Oroszország részéről a „megtérés”, hiszen kellően nagy erővel rendelkezik ahhoz, hogy megvédje nemzeti érdekeit ott és olyan formában, ahogy jónak látja. Figyelembe véve az orosz történelmet, illetve az orosz érdekeket egy vezető sem állt volna tétlenül és nézte volna, hogy Ukrajna katonai szövetségre lépjen a Nyugattal, elveszítve ezáltal Szevasztopolt is, mely az egyetlen meleg tengeri kijáratuk és egyik legjelentősebb haditengerészeti bázisuk. Putyin népszerűsége 80 százalék körül van, ami nem csupán a kormánypropaganda kiválóságát mutatja, hanem az orosz érdekek védelmének értékét is.

Miért lenne fontos a viszony rendezése

Kissinger szerint Oroszország megtörése helyett Amerikának integrálnia kellene Moszkvát a nemzetközi rendszerbe, mégpedig a Kreml érdekeinek figyelembe vételével. Össze kell egyeztetni az ő aggályaikat a nyugati államok szükségleteivel. A nyomasztó globális problémák megoldása érdekében elengedhetetlen lenne az orosz és az amerikai igények összehangolása.

Ukrajna esetében Kissinger javaslata az lenne, hogy Kijevet ne tegyék katonai szövetségessé, ezáltal kezdeményt téve az oroszoknak, ugyanakkor biztosíva Ukrajna szuverenitását. A terrorizmus elleni harc is közös alap lehet: mindketten egyetértenek az Iszlám Állam és egyéb terrorista csoportok megállításának fontosságában a Közel-Keleten. Oroszország közelmúltbeli intézkedései Szíriában újfent felhívták arra a figyelmet, hogy nincs szükségük a nyugati országok engedélyére ahhoz, hogy önállóan fellépjenek bizonyos ügyekben. Ennek eredményeként Barack Obama kénytelen tárgyalni Putyinnal a légi és szárazföldi beavatkozások összehangolásáról.

A republikánusok és a demokraták is ijesztőnek találják a Putyinnal való együttműködés gondolatát, aki szerintük igen ellenségesen viszonyul a nyugathoz. Obama elnök nem feltétlenül osztja ezt a véleményt, de nem egyértelmű az álláspontja. Az iráni atommegállapodás bejelentésekor Oroszországnak mondott köszönetet a segítségéért és hogy mellettük álltak, ugyanakkor a világ három legnagyobb fenyegetettsége közé sorolta korábban Oroszországot, az ebolavírus és az Iszlám Állam mellett.

Ugyanakkor az oroszok részéről is érvényes a támadó magatartás: Szíriában olyan lázadó csoportokat is bombáznak, melyeket Washington támogat, illetve orosz légierő megsértette a török légteret is, akik szintén amerikai szövetségesek. Ennek oka az lehet, hogy az oroszok valódi célja Aszad szír elnök védelme, nem az Iszlám Állam elleni harc.

A legfélőbb az, hogy Szíriában egy úgynevezett „proxy-háború” vagy más néven helyettesítő háború alakul ki,melynek lényege, hogy a felek másokat felhasználva küzdenek meg egymással. Kissinger véleménye szerint az Egyesült Államok részéről Putyin démonizálása nem nevezhető politikának. A feleknek mindenképp szükséges lenne rendezni a viszonyaikat a nemzetközi stabilitás és béke fenntartása érdekében. Mindkét államnak lazítania kellene aggályain a másik felet illetően és közös megoldásokat kellene találniuk. A nyugati világnak és főként az USA-nak szükséges lenne belátnia, hogy egyenlő félként kéne kezelni Oroszországot, bevonva őket a stratégiai döntésekbe.

Bay Dóri

Felkapott hírek

Friss hírek

Az Európai Számvevőszék lesújtó képet festett az EU migrációs politikájáról

Az Európai Uniónak jobban kell törekednie a migránsok menedékjogával, áthelyezésével és kiutasításával kapcsolatos céljainak teljesítésére, az ezekre irányuló programok ugyanis nem teljesítették célkitűzéseiket, hogy enyhüljön a Görögországra és Olaszországra nehezedő migrációs nyomás - közölte az Európai Unió luxembourgi központú számvevőszéke szerdán.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás