_

Amerika hátat fordít a világnak?

A legfrissebb felmérések szerint az amerikai közvéleményt egyre kevésbé érdeklik a világ gondjai. Az iraki és afganisztáni háború után már nem akarják játszani a világ “csendőrének” a szerepét, ehelyett az ország belső kihívásainak leközdésére fókuszálnak. Ez az elszigetelődési vágy jelentősen befolyásolta Barack Obama külpolitikáját is. Erről szól a Kitekintő elemzések legújabb kiadása. A cikkben röviden összefoglaljuk az elemzés következtetéseit. (A teljes elemzésért kattintson ide.)

Az Egyesült Államoknak elég problémája van odahaza, ezért a nemzetközi ügyek helyett inkább ezek megoldásával kellene törődnie – így gondolkodik az amerikaiak többsége egy 2013-as közvélemény-kutatás szerint. Negyven éve, a vietnami háború óta nem volt ilyen erős az amerikai társadalomban a befelé fordulási vágy. Nem túlzás kijelenteni, hogy az amerikai emberek belefásultak a terror ellen folytatott háborúkba a Közel-Keleten.

Az iraki és afganisztáni missziók költségei, emberi áldozatai és az Amerika nemzetközi megítélésében okozott károk mind hozzájárultak ehhez. Mindeközben a 2008-ban kirobbant válság felszínre hozta az amerikai politikai, gazdasági és társadalmi rendszer gyengeségeit és visszásságait. Ahogy egyre világosabbá vált az iraki háború értelmetlensége és homályosabbá az afganisztáni misszió célja, egyre többen tették fel a kérdést: az Egyesült Államok miért nem inkább a hazai kihívások leküzdésére összpontosítja a figyelmét és erőforrásait. Ugyanezt a kérdést tette fel az amerikai közvélemény jelentős része a két világháború között és Vietnam után is, ennek ellenére ma nem beszélhetünk klasszikus elszigetelődésről, vagyis izolacionizmusról. A globalizációt, illetve az Egyesült Államok aktív részvételét a világgazdaságban általában előnyösnek tartja az amerikai közvélemény.

Barack Obama számára világos volt, hogy George W. Bush elnöksége után véget ért a nagy külpolitikai kalandozások korszaka. Az amerikaiak többsége az iraki és afganisztáni missziók mielőbbi lezárását, és a gazdaság talpra állítását várta az új elnöktől. Obama igyekezett megfelelni ennek az elvárásnak, olyannyira, hogy külpolitikáját is részben a belpolitikai kihívások leküzdésének rendelte alá. A demokráciaterjesztés, a terrorizmus ellenes küzdelem és az unilateralizmus helyett az amerikai külpolitika kulcsfogalmaivá a külföldi elkötelezettségek csökkentése, a stratégiai célok ésszerűsítése, illetve a multilateralizmus váltak.

Obama külpolitikája

Barack Obama egyszer úgy fogalmazott: változást elérni az Egyesült Államok külpolitikájában olyan, mint megfordítani egy repülőgép hordozó anyahajót – időbe telik. Obamának már több mint öt éve volt arra, hogy új irányt szabjon az amerikai külpolitikának, és részben ez sikerült. Elsősorban a prioritások változtak meg Obama elnöksége alatt: a terrorizmus elleni háború helyett az Egyesült Államok belső problémáinak orvoslása került a Fehér Ház fókuszába, ezért a külpolitika eszközeit is részben belpolitikai céloknak rendelte alá. Obama ugyanakkor, miközben figyelme jelentős részét lekötötték a rövid és középtávú belső problémák, eközben megpróbálta a hosszú távú külső kihívásokra is felkészíteni Amerikát.

Obama talán legfontosabb külpolitikai eredményének az tekinthető, hogy szembenézett a globális hatalmi erőviszonyokban fokozatosan végbemenő változásokkal: a „többiek”, vagyis elsősorban Ázsia felemelkedésével, illetve a pólusok nélküli világ jelentette kihívásokkal. Előtérbe helyezte a multilateralizmust, ami mindenképp üdvözlendő lépés, igaz a koppenhágai kudarc, illetve az iráni vagy az észak-koreai atomprogrammal kapcsolatos elhúzódó tárgyalások rávilágítottak ennek a megközelítésnek a korlátaira. Üdvözlendő fejlemény Obama diplomáciai nyitása is, ez a stratégia azonban többször végződött kudarccal, mint pozitív eredménnyel. A bizalomépítés sem a muszlim világgal, sem pedig Kínával vagy Oroszországgal nem hozott átütő sikert. Komoly kételyeket fogalmazhatunk meg azzal kapcsolatban, hogy elnöksége fennmaradó részében Obama képes lesz változtatni ezen a tendencián.

Bár Obama retorikájában egy idealista elnök benyomását keltette, külpolitikai döntéseiben gyakran a realista énje kerekedett felül. Igaz, Obama véget vetett a terrorizmus elleni háborúhoz köthető nemzetközi jogsértéseknek, eközben kiszélesítette a szélsőségesek elleni titkos drón-háborút. Az elnök különbséget tett a „buta” iraki és a „jó” afganisztáni intervenció között, de a konfliktusok mihamarabbi lezárása, így a hazai közvéleménynek való megfelelés fontosabb cél volt, mint hogy a két megszállt országban tartós stabilitást hagyjanak maguk után az amerikai csapatok. Mindeközben az arab forradalmak kirobbanásakor az elnök csak részben állt „a történelem jó oldalára” (lásd Líbia és Egyiptom), de más esetekben az érdekek védelme felülírta az értékeket (lásd Bahrein és Szíria). Összességében egyelőre vegyes a kép, ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy Barack Obama külpolitikája pozitív változást hozott-e a világban. Ezt leghamarabb csak azután lehet megállapítani, ha a 44. elnök kiköltözött a Fehér Házból.

Az Obama elnöksége alatt megjelenő izolacionista impulzusok, a külpolitikai elkötelezettségek korlátozása viszont komoly kérdéseket vetnek fel az Egyesült Államok jövőbeli globális szerepével kapcsolatban. Habár a klasszikus izolacionizmus jelenleg nem valós lehetőség, Obama külpolitikája fontos emlékeztetőül szolgál – különösen itt, Európában – arra, hogy az Egyesült Államok a történelem során már választotta a világtól való elszigetelődést. Ahogy Stephen G. Brooks, G. John Ikenberry és William C. Wohlforth figyelmeztetnek a Foreign Affairs-ben megjelent tanulmányukban: az Egyesült Államok „globális jelenléte az az ördög, amit ismerünk, az a világ, amelyben Amerika visszahúzódik pedig az az ördög, amit nem ismerünk. Amennyiben Amerika vezetői a külföldi szerepvállalások korlátozását választanák, azzal kísérleteznének, hogy miként működik a világ egy elkötelezett és szabadságpárti vezető hatalom nélkül, és ez a kísérlet katasztrofális következményekkel járhat.”

Tudjon meg többet Obama külpolitikájáról. A teljes elemzést ide kattintva olvashatja el!

Bámer Bence

Felkapott hírek

Friss hírek

Ma választanak a britek

Csütörtök reggel megkezdődött az előrehozott parlamenti választás az Egyesült Királyságban. A 650 választókerület csaknem 50 ezer választóhelyiségében az 50 millió brit választópolgár helyi idő szerint reggel 7 és este 10 óra - közép-európai idő szerint 8 és 23 óra - között voksolhat egyéni jelöltekre.

Read More »

A francia szakszervezetek nem elégedettek a nyugdíjreformmal

A legnagyobb francia szakszervezet, a CFDT bár reformpárti, és elviekben támogatja a nyugdíjrendszerek egységesítését, de a miniszterelnök beszéde után a főtitkár Laurent Berger úgy vélte, hogy a kormány "átlépte a határvonalat" azzal, hogy 64 évre emelte a teljes jogosultság idejét. A radikálisabb CGT a sztrájk megerősítésére szólította fel a franciákat.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás